A TF kancellárja Ladinszky és Komjáti főnöke is volt

Interjú S. Tóth János

Kancellár úr, a korábbi élvonalbeli edző szemével milyen volt a 2020-as Eb?
A csoportkörben alapvetően a papírforma érvényesült, az egyenes kieséses szakaszban már jöttek a meglepetések. Hogy egyet említsek: a csehek lefutballozták Hollandiát. Nagy szakmai újdonságot nem láttam, a három hátvédes rendszer – ami valójában öt – viszont tarolt, sőt néhány válogatott a tornán állt át e szisztémára. A különbség annyi, hogy elöl egy vagy két csatárral léptek-e pályára.

Hogy tetszett a magyar válogatott?
Előzetesen egy döntetlent is bravúrként könyveltem volna el, ehhez képest a németek elleni meccs hajrájáig továbbjutásra álltunk! Nagyon tetszett, amit láttam. Olykor persze mázlink volt, de a labdarúgáshoz szerencse is kell. A több kiváló egyéni teljesítmény közül kiemelkedett Nagy Ádám futballja. Nem értékelik annyira, mint amilyen remek játékos.

Látott élőben meccset?
Öt éve ott voltam Lyonban a portugálok elleni találkozón, és két budapesti mérkőzésre most is volt jegyem. Ám nem kockáztattam meg, hogy a hőségben bemerészkedjek több tízezer néző közé, a két oltás ellenére ugyanis alaposan meggyötört a koronavírus. A Puskás Aréna és az Eb-meccsek hangulata szerencsére átjött a tévén is. Káprázatos a stadion, gyerekkorunkban álmodni sem mertük volna, hogy egyszer ilyen pazar létesítményünk lesz. Engem persze az Illovszky-stadion is lenyűgöz.

…ahol – közönség előtt – ön ült először a hazai kispadon.
A 2019-es Fáy utcai stadionavató öregfiúk-meccsére kértek fel a Vasas-legendák edzőjének. A hangulat, a találkozás a régi idők kedvenceivel, és hogy kilencven perc erejéig olyan klasszisok „főnöke” lehettem, mint például Ladinszky Attila vagy Komjáti András, örök élmény. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki e remek sportemberek és a szurkolók máig tartó szeretetét, hiszen jövőre már harminc éve lesz annak, hogy a Vasas vezetőedzőjévé neveztek ki.

Sikeres üzletember volt, címzetes egyetemi tanár, egyetemi kancellár. Edzői pályáját is kereknek érzi?
Jó lett volna kipróbálni magam a Passauval a német harmadosztályban. Ne tűnjön szerénytelenségnek, de harminchat évesen olyan lendületben voltam, hogy ha nem is a Bayern, de egy Bundesliga-csapat kispadjára eljuthattam volna. Ám épp akkor jött a Vasas felkérése is, és arra nem mondhattam nemet. Másfél évtizeddel később a Reggianához hívtak a Serie C- be, az más okokból nem jött össze.

Megbánta?
Egy percre sem! Az ember eljátszadozik a gondolattal, mi lett volna, ha…, ám ma sem döntenék másként. Amit én adtam a Vasasnak, azt búsásan visszakaptam az évtizedek során. Hogy mást ne mondjak, hat éve a labdarúgók tiszteletbeli elnökévé választottak.

Mit szól hozzá, hogy a csapat nem tudta kiharcolni a feljutást az NB II-ből?
Amikor az utolsó előtti fordulóban kikaptunk a Nyíregyházától, és lecsúsztunk a harmadik helyre, legszívesebben beledobtam volna a fapapucsomat a tévékészülékbe. Nem vagyok részese a napi történéseknek, így nehéz lenne felelős véleményt mondani, de egyéb más problémák mellett mintha a tréner Schindler Szabolcsra – aki az én edzősködésem idején a Vasas tartalékcsapatában játszott, és utána is istápoltam a pályafutását – túl nagy teher hárult volna.

Ha már a trénerek: milyen mostanság a futballedzők képzésében egyaránt szerepet vállaló Testnevelési Egyetem és MLSZ viszonya?
Miután 2014-ben az újra önállósodó TF-hez kerültünk Mocsai Lajos rektor úrral, az első sportági szakszövetségi szerződést az MLSZ-szel írtuk alá. A kapcsolat rendezett, együttműködünk, és párhuzamosan is tesszük a dolgunkat. Fontos, hogy sikerült az egyetemre hívni a képzés irányítására – megítélésem szerint – legalkalmasabb szakembert, Prukner Lászlót. Korábban levelezőn évi tizenöt-húsz hallgató végzett nálunk, a nappali tagozatos képzés elindításával e szám megduplázódott, ősztől már mesterképzésre is várjuk a szakembereket.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számában.)