Interjú Ch. Gáll András Fotó Mravik Gusztáv
Száznyolcvan centis – magassarkú nélkül! –, mégsincs kisebbrendűségi komplexusa az újságírónak, amikor Mikó Fannival, a Miss Intercontinental verseny tavalyi szépségkirálynőjével beszélget. Főleg, miután a futball is szóba kerül, amelyben meglehetősen eklektikus a lehengerlően közvetlen, szerény 22 éves miskolci, de sajószentpéteri születésű lány ízlése. Nála békében megfér a két ősellenség, a Real Madrid és a Barcelona.
Mielőtt belevágunk a futball tárgyú kérdésekbe, mondjon valamit a Miss Intercontinental szépségversenyről!
A Fásy Ádám rendezte viadal, a Magyarok Világszépe megnyerése jelentette a belépőt a néhány nappal karácsony előtt az egyiptomi Sarm es-Sejkben tartott Miss Intercontinentalra. Érdekes volt, amikor megérkeztünk, mindenki méregette a másikat kritikus szemekkel, próbáltuk felmérni egymást. Aztán kiderült a versenyen, hogy nemcsak a külső számít, hanem az egyéniség kisugárzása, és az sem volt számomra hátrány, hogy jól beszélek angolul. Képzelje, a rendezők konspirációs módszerekhez is folyamodtak, az egyikük beöltözött reptéri hordárnak, hogy megfigyelje, hogyan bánunk az egyszerű munkásemberekkel. Amikor megláttuk a zsűriben, nagyot néztünk. Azt hittem, a Fülöp-szigeteki lány lesz a győztes, egyfelől nagyon szép volt, másfelől minden második szépségversenyt a honfitársnői nyernek meg, de aztán meglepetésemre nem került be az első ötbe sem.
Ellentétben önnel…
Komolyan mondom, majdnem megnyílt a föld a talpam alatt, amikor a nevemet felolvasták, amikor pedig kiderült, hogy én győztem, vissza kellett fojtani a könnyeimet, nehogy elmázolódjon a sminkem. De amikor végre magamra maradtam, örömömben sírva fakadtam, már nem érdekelt a szemfesték. Az amerikai lány lett a második, a thaiföldi pedig a harmadik.
Ez a korona vagy tiara – nem is tudom, minek nevezzem – az első díja?
Igen, és fehéraranyból van. Fogja csak meg, milyen súlyos!
Tényleg. De beszéljünk egy kicsit a futballról!
Kislánykoromban atletizáltam és kézilabdáztam, tizenkét éves korom óta pedig lovagoltam, sőt manapság is lovagolok. Pajkos a lovam neve… Ja, a futball! Apukám odavan a fociért, neki Zinédine Zidane volt a kedvence, és ezért nekem is ő, bár azt tudom, hogy ma már edző.
A magyar labdarúgókat mennyire ismeri?
Személyesen? Nem igazán. Amikor 2016-ban indultam a Magyarország szépe versenyen, Dzsudzsák Balázs is benne volt a zsűriben. Ő az egyetlen élő magyar focista, akivel találkoztam.
„AZ IDEI PROGRAMOMBAN SZEREPEL BARCELONA, ÚGY ÉRZEM, HAMAROSAN KIPIPÁLHATOM„
Melyik híres stadionban volt már a nagyvilágban?
Még egyikben sem, de amikor Barcelonában jártam, egész közel mentünk el a Camp Nouhoz. Bevallom, nekem a bakancslistámon ott van a Barcelona stadionja, legalább egyszer meg kell néznem egy mérkőzést ebben az ékszerdobozban. Mivel az idei programomban szerepel a katalán főváros, úgy érzem, hamarosan kipipálhatom.
Kitől kapja a legtöbb támogatást az életben és a pályafutása során?
A szüleimtől, de senkitől sem olyan sokat, mint Zsófi nővéremtől. Egy évvel idősebb nálam, gyönyörű, és olyan telepatikus kapcsolat van közöttünk, hogy mindig megérezzük, mi történik a másikkal, még ha több ezer kilométerre is vagyunk egymástól.
Hol lesz a következő fellépése?
Megint csak Egyiptomban. Azonban nem versenyző leszek a Topmodel of the World viadalon, hanem a zsűri tagja. De csak most az egyszer, nehogy azt higgye, hogy már visszavonultam!
Ha kapna egy meghívást a Puskás Arénába a nyári Eb-re, valamelyik magyar meccsre, akkor mit szólna?
Repülnék!
VILLÁMKÉRDÉSEK
1. A szép lányok buknak a focistákra. Önnek „bejönnek”?
Nem a külső a szempont, hanem a belső érték, a humor, és mivel száznyolcvan centis vagyok, feltétlenül legyen nálam magasabb.
2. Rúgott már gólt?
Persze, de csak a játszótéren. Családi fociban.
3. Ki a legjobb képű, legsármosabb focista?
Egy biztos: nálam nem Cristiano Ronaldo. Pedig a legtöbb lány őt mondta volna.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
