Interjú Ch. Gáll András Fotó Mravik Gusztáv
Érdekli is a futball, vagy csak jó profiként elvállalta, hogy megírja az időközben MTK-indulóvá nemesedett „Meglátja, Mester, menni fog!” című, ma már örökbecsű slágert?
Profinak profi vagyok, mert nem szeretek visszautasítani felkéréseket, de a futball attól függetlenül is az örök szerelmem, hogy éppen milyen nóta megírására kapok megbízást. Bár természetesen a hetvenes, nyolcvanas években törzsvendége voltam a Népstadion kettős rangadóinak, az igazi otthonunk a Pénzügyőr-pálya volt. Kesével – polgári nevén Törőcsik Andrissal –, Szabó Ferivel, a Népszabadság, majd az Esti Hírlap kiváló sportújságírójával, Által Attilával, a Vasas Izzó remek balhátvédjével jártunk Pasarétre, finom volt a kaja az étteremben. Zárójelben jegyzem meg, a Kese volt a kedvencem, később Détárival, azaz Dömével is megismerkedtem, poénkodtak is, hogy biztosan rokonok vagyunk… A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Kampó, vagyis hát Kiss László volt a Pénzügyőr edzője. Nála remekebb pályaedzőt azóta se hordott a hátán a föld. Egyébként Verebes Jóskával, a későbbi Mágussal is ott találkoztam életemben először.
Ha már itt tartunk, mi a története élete második legsikeresebb szerzeményének? Az elsőről később ejtünk szót…
Szóval, a Verebes… De nem a Jóska, hanem a Pista. Mert ő írta a szám szövegét. Tehát Verebes Pistával sokat dolgoztunk Kazimir Károlynak, a Thália Színház igazgatójának, Pista írta a szöveget, meg persze konferált, én a zenét szereztem. Kazimir az MTK vezérszurkolója volt, s egyszer odafordult hozzánk: „Gyerekek, nem létezik, hogy ne írjatok egy MTK-indulót!” Eleinte húzódoztam, mert bár nem utasítok vissza munkát, ebben az esetben annyira kézenfekvő volt, hogy Fenyő Miki – aki él-hal a kék-fehér színekért – írja meg. Kérettem magam, de Kazmir ragaszkodott hozzám.
Könnyen ment?
Nézd, Verebes Pista éppen rendezett a Játékszínben, felmentünk hozzánk, Ági (Voith Ági, Döme Zsolt élete párja – a szerk.) főzött, s mire elkészült az ebéd, mi Pistával megírtuk a számot. Nem volt más választásunk, mert a menedzserünk korbácsos emberként hajtott minket… Ő szervezte meg, hogy bemenjen a csapat Verebes Jóskával a Filmgyárba, ahol felénekelték a Meglátja, Mester…-t, kijött az – akkor még – egyetlen televízió forgatócsoportja, szóval, óriási felhajtás volt.
Verebest – a Mágust – milyen embernek ismerte meg?
Rendkívül olvasott, színházba járó ember volt, aki minden témához hozzá tudott szólni. És ami a legfontosabb: kilógott a sorból! A rendhagyó megoldásokat kedvelte. A pályán és azon kívül is. Igazi egyéniség, aki rengeteget tudott a futballról, mégsem volt szakbarbár. Az MTK játékosait például rendszeresen vitte színházba!
Ez volt a második legsikeresebb száma…
Ja, igen. Az első természetesen a Sohase mondd…
Sokáig azt hittem, hogy azt Seres Rezső írta…
Ennek örülök, mert akkor célba talált a dal. 1979–80-ban írtuk, ezt is Verebes Pistával kettesben, és az Örökség című Mészáros Márta-film betétdala volt. Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy Hernádi Juci énekelte, akivel valaha jártam… Bődületes siker lett, rengeteget kasszíroztunk vele, a jogdíj a mai napig is ketyeg. De még ennek is a sokszorosát kereshettük volna, mert úgy volt, hogy az Örökség főszereplője, Isabelle Huppert is felénekli a dalt, és hasítani fog a lemez. Isabelle akkori vőlegénye, a Gaumont filmes cég tulajdonosa volt, ő finanszírozta volna az akciót, csakhogy az élet közbeszólt. 1981-ben forgatta Isabelle a Mennyország kapuja című filmet, és összeszűrte a levet a rendezővel, Michael Ciminóval. Az ügy kipattant, a tulajdonos kirúgta Isabelle-t, a felvétel kútba esett…
De azért nem boldogtalan…
Úgy nézek ki? Itt ülünk a verőfényes szeptemberi napsütésben a hűvösvölgyi StopShop presszó teraszán, kortyolgatjuk a kapucsínót, és számoljuk a napokat a magyar–svájci vb-selejtezőig. Ki bánkódik már egy harmincöt éves történeten?!
1 – „Névrokonát”, Dömét negyedszázaddal ezelőtt el tudta volna képzelni a Real Madridban vagy a Bayern Münchenben?
Azt nem tudom, de hogy a „Kese” befért volna bármelyik európai sztárcsapatba a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, azt garantálom!
2 – Melyik rangadó volt a kedvence? Az Újpest–Vasas vagy a Fradi–Honvéd?
Egyik se. Azok az NB II-es meccsek, amelyeket a haverokkal a pasaréti Pénzügyőr-pályán szurkoltunk végig…
3 – Ki volt a legnagyobb edző, akivel életében találkozott?
Hát ki más, mint Verebes, a Mágus…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. novemberi lapszámában.)
