Fotó Czagány Balázs
Van egy-két dolog, amiért irigyellek, de ezek között az első helyen az a négy év van, amit 1992 és 1996 között főkonzulként Barcelonában töltöttél. Testközelből figyelhetted a Cruyff-féle Dream Team kiteljesedését.
Valóban parádés évek voltak ezek a Barcelona történetében és a sajátomban is. Mert ténykérdés, hogy a 2008 és 2012 között a csúcson lévő Barca világszerte megcsodált játékstílusát csaknem negyedszázada Johan Cruyff fejlesztette ki. Mindenki úgy emlékszik rá, hogy Michael Laudrup volt az ész abban a BL-győztes csapatban, és ez részben igaz is, de szerintem a kulcsfigura Ronald Koeman volt. Mindig neki passzolták hátra a labdát, ha valaki – mondjuk, a középpálya bulldogjai, Eusebio, Bakero vagy Amor – szorult helyzetbe került. És az intelligens holland kezdte elölről a labdajáratást. Szinte mindegy is volt, hogy támadóként Romário vagy Sztoicskov játszik, a lényeg a rendszer volt.
Ahol akkoriban laktatok, a Pedralbesen, a hegyoldalban, onnan nem volt messze a Camp Nou. De ha jól tudom, egyéb kapcsolatod is kialakult a klubbal.
1992-ben nyílt meg hazánk barcelonai főkonzulátusa, szerencsésnek tekintem magam, hogy én lehettem ezen a poszton az első magyar diplomata. Mindez egybeesett a barcelonai ötkarikás játékokkal, és amikor „lecsengett” ez a csodálatosan megszervezett sportesemény – amit jómagam minden idők legjobb, legkellemesebb olimpiájának tartok –, meghívtam Kubala Lászlót az akkor szerveződő magyar gasztronómiai hét eseményeire. Csak úgy, ismeretlenül. Kubala eljött, és azonnal összebarátkoztunk. Invitált a Barca Veteranos edzéseire, és attól kezdve éveken át amatőrként is rendszeresen együtt játszhattam olyan klasszisokkal, mint Rifé, Manchón, „Lobo” Carrasco, Calderé vagy Archibald, és természetesen maga Kubala. Hatvanöt évesen is szenzációsan bánt a labdával, és ő hozta össze a volt játékosok alapítványát, amivel a mérkőzések bevételét az idősebb futballisták megsegítésére szánták!
A kilencvenes évek eleje Spanyolország igazi reneszánsza volt, mi ezt itthon így éltük meg. És te ott, Barcelonában?
Ugyanúgy. Ne felejtsd el, hogy nemcsak az olimpia adott óriási lökést az országban, hanem az 1992-es sevillai világkiállítás, továbbá az, hogy Madrid volt akkor Európa kulturális fővárosa. Akkoriban mindenki Spanyolországról beszélt, s erre csak rátett egy lapáttal Cruyff zseniális Barcája.
A nyolcvanas évek végén négy évig Madridban is teljesítettél külszolgálatot, mégis Barcelonába és a Barca futballjába szerettél bele. Miért?
Madriddal sincs semmi baj, ott is minden megvan, ami Barcelonában, kivéve a tengert – ami azért nem elhanyagolható körülmény. És persze lenyűgözött a katalán könnyedség, kreativitás, ami nemcsak a futballban, hanem az építészetben is megnyilvánult, gondoljunk csak Gaudíra, Dalíra vagy Miróra. Hozzáteszem, 1985 és 1989 között Madridban is csodálatos futballnak lehettem a szemtanúja és követője, Sanchísszal, Hugo Sánchezzel, Míchellel, Valdanóval, és természetesen Puskás Öcsivel is megismerkedtem. Mégis, Kubala révén érte el a Barca a legnagyobb sikereket, a nyelv révén a foci is a kultúra részévé vált, a Realt talán nem vette körül olyan miliő, mint a Kubala vezényelte Barcelonát.
Most mégis lecsengeni látszik a Barca nagy korszaka, és talán a spanyol futballé is…?
Nézd, tizenöt évig nem lehet a topon maradni a futballban sem, egy generáció lassan kiöregszik, és mivel Del Bosque válogatottjának a játéka a Barcáéra alapult, törvényszerű, hogy a nemzeti együttes is visszaessen. Én azonban nem féltem a spanyol futballt, meg kell nézni, hogy U17-től U21-ig milyen csapataik, játékosaik vannak, uralják Európát. Vastagon garantált a spanyol labdarúgás utánpótlása.
Az olvasó nyilván nem tudja, de újpesti öttusázóként a hetvenes években egyéb kapcsolatod is volt a sporttal. És te tanítottál meg úszni, gimnazista korunkban, a József Attilában…
Pedig nem az úszás, hanem a lovaglás és a vívás volt inkább az erősségem, ennek ellenére szerettem az öttusát, még a Közgázon is műveltem egy ideig, de aztán átvette a helyét a tanulás. Szombathelyi, Horváth „Vöri”, Kelemen, Pető mellett nem volt esélyem labdába rúgni. Szerencsére Kubala mellett annál inkább…
Manapság, immár az üzleti szférában, túl azon, hogy a Porsche Hungaria forgalmazza a SEAT-gépkocsikat is, milyen kapcsolatod van Spanyolországgal?
Néhány éve elkezdtem kiváló La Rioja-i borokkal foglalkozni, a Marqués de Riscalt, eleinte csak saját szórakozásomra, de ma már néhány étteremben is rendelhetők. Azt kell mondanom, Spanyolországban még nem ittam rossz bort, még a szupermarketek asztali borai is igen jók a maguk kategóriájában. Arrafelé olyasmi elképzelhetetlen, hogy a bor ne lásson szőlőt…
Ch. Gáll András
VILLÁMKÉRDÉSEK
Ki a legjobb labdarúgó, akivel, vagy aki ellen valaha játszottál?
„Lobo” Carrasco. De várjunk csak! Inkább Kubala, még ha hatvanöt éves is volt már…
Kinek szurkolsz itthon?
Valaha a Honvéd volt a kedvencem, a hetvenes évek Honvédja, Kocsis Lajossal.
És ki manapság a kedvenc futballistád?
Xavi. Az elmúlt tizenöt évben ő koreografálta a Barca balettjét.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. decemberi számában.)
