Miért nem lettél focista, és miért lettél jégkorongozó?
Többször is megadatott a lehetőség, hogy döntsek, és mindig a jégkorong mellett tettem le a voksom. Az jobban megfogott, az első napoktól kezdve a mai napig mindig ugyanolyan lelkesen megyek edzésre.
Pedig voltak próbálkozásaid futballfronton…
Az AEK Beloianniszban játszottam megyei szinten, amikor éppen ráértem, és nem ütközött a hokival. A kapustól kezdve jobbhátvéden át a középső középpályás posztig mindenhol felbukkantam. Jó volt a kondim, általában betettek középre, hogy sokat fussak.
Azzal tisztában vagy, hogy ha a futballt választod, most sokkal gazdagabb lennél?
Mindenki tudja, hogy a labdarúgásból lehet jobban meggazdagodni. Voltak kósza gondolataim, de én a földön járok, és a hokitudásomból próbálom kihozni a maximumot.
Légióskodás?
Bármikor felvetődhet, de eddig mindig élő szerződésem volt. Egyébként semmi akadálya. Ha úgy alakul, kipróbálhatom magam külföldön. Mondjuk a három gyerek mellett ez kemény döntés. Nileász kétéves, a kislányom, Nikáreti öt, a kis Sztéliosz pedig az idén született. De majd meglátjuk, ha aktuális lesz.
Visszatérve a focira. Mikor hagytad abba?
2013-ban a sérülésveszély miatt döntöttem úgy, hogy vége. Legyen csak a jégkorong! Benőtt a fejem lágya, ma már nem kockáztatok. Korábban előfordult, hogy vége lett a hokiszezonnak, elmentem focizni, és eltört a kezem. Történhetett volna nagyobb baj…
Ki terelt a hoki felé?
Apám, Atanaszisz, pedig ő is focizott, az NB III-as Ercsiben volt befejező csatár. Annak idején apám Sztálinvárosban ismerkedett meg az anyámmal.
Volt példaképed?
A fociban nem. Hokiban Eric Lindros az egyik kedvencem, de Brian Leetchet is nagyon kedvelem. A focisták közül Mitroglu a kedvencem. Én is csatárnak tartom magam, szeretem a támadójátékot. Mitroglu nagyon kreatív futballista, tetszik a stílusa.
Melyek a kedvenc csapataid?
A hokiban a New York Rangers, a fociban az Olympiakosz.
Akkor biztosan ismered az Olympiakosz magyarjait.
Bocs, de annyira nem követtem őket.
Volt meghatározó futballélményed?
Ahogy mondtam, sokáig fociztam amatőr szinten a megyei bajnokságban. De hatalmas élmény volt Görögországban végignézni az AEK Athén edzését. Kiskoromban Beloianniszban egy beton focipályán töltöttem a nyarat. Ha azt mondom, hogy aludni meg ebédelni jártam haza, akkor lehet, hogy sokat mondok.
2004-ről mi jut eszedbe?
Megnyertük az Eb-t! Dunaújvárosban a Korfu görög étteremben izgultunk együtt a görögökkel. Ha bármelyik görögöt megkérdezed, mindegyiknek ez a legnagyobb élménye.
Hogy tetszett egy félmagyar-félgörög hokis, examatőr futballistának a magyar–görög Eb-selejtező?
Egész jó meccs volt, talán azért játszottak úgy a magyarok, mert a görögök erőltették inkább a támadó focit. Örültem volna egy-két gólnak, de nem panaszkodom, végül is nem volt rossz meccs. Őszintén megmondom, talán egy görög gólnak jobban örültem volna. Mondhatjuk, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.
A dunaújvárosi csapattársaid (azóta már a DVTK játékosa – a szerk.) „szívták a véredet”, amiért a görögöknek drukkolsz?
Beszélgettünk előtte, persze, de csak apróbb zrikák mentek. Mindig mondtam, hogy a görögöket figyeljék, ők lesznek a jobbak. A magyarok persze kontráztak: simán megverünk titeket.
Mi az oka annak, hogy nincsenek annyira jó passzban a görögök? Kicsit mintha beragadtak volna a rajtnál.
Nem is kicsit! Generációváltás van, hosszú éveken át egy csapat szerepelt, de az alapemberek kiöregedtek. Ha játékosfejjel gondolkodom, mindig eszembe jut, hogy biztosan nincs minden rendben otthon, Görögországban. Vannak gondok… És ez is kihat például a válogatott szereplésére.
Szilágyi László
Villámkérdések
Ovecskin vagy Messi?
Ovecskin. Akkora tálentum, hogy ez nem is lehet kérdés.
Focizni vagy hokizni viszed el a fiaidat?
Az egyiket ide, a másikat oda.
Gulyásleves vagy gyros?
Fogós kérdés. De egy jó gyrost semmivel sem lehet pótolni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júniusi számában.)
