A magyar foci egyelőre csak a múltjára lehet büszke, de nincs a sportágnak múzeuma, archívuma, könyvtára. Pontosabban: eddig nem volt. Mert Felcsúton elkezdődött a leendő Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat, fotót, trófeát, dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Az FFT hónapról hónapra előkotor valamit, és megmutatja olvasóinak. E havi cikkünket a trafikbotrány ihlette: a felcsúti gyűjteményben fellelhető, futball-relikviának számító cigarettatárcák, hamutartók közül válogattunk.
Nem véletlenül kesergett azon az MLSZ 25. születésnapjára készült kiadvány 1926-ban, hogy a sportban, amelynek az egészséges életmódot kellene minden eszközzel propagálnia, miért is csupa olyan díjat, ajándékot, kitüntetést osztogatnak, amely a részegeskedésre, a cigarettázásra buzdít. Valóban, a különféle hatalmas kupák és serlegek mellett (amelyek ugyebár a mértéktelen ivásra valók) nagy divat volt hamutartókat és cigarettatárcákat ajándékozni a futballsztároknak ilyen-olyan alkalomból még hosszú évtizedekig.
A most bemutatott tárgyak egy része Puskás Ferenctől származik, három közülük Csanádi Árpád hagyatékából való, és Sebes Gusztáv kincsei között is találtunk ilyesmit. Puskás (és Csanádi) sohasem dohányzott, sőt a hírek szerint azért sem állhatta a cigarettát, mert édesanyja mindig éppen akkor küldte el egy pakli Hercegovináért, amikor a leginkább belemelegedett a házak közötti grundmeccsbe. A díjátadókat, sportszervezeteket és barátokat ez a tény persze nem akadályozta meg abban, hogy rendszeresen cigarettatárcákkal, hamutartókkal, öngyújtókkal lepjék meg a sztárcsatárt. Íme, néhány darab ezek közül.
Az ezüsttárcák egyikén ez a felirat áll: „IFJ. PUSKÁS FERENCNEK MEGEMLÉKEZÉSÜL A HONVÉD SPORT EGYESÜLET 1949. ÉVI NB I LABD.BAJN. ŐSZI ELSŐSÉGÉÉRT”. Egy ugyanilyen darabot az egyik támogatótól, Havas Gézától, „Ica bácsitól”, hat évvel később a 75. válogatottsága alkalmából is bezsebelhetett, talán maradt még néhány a régi készletből. A szöveg mindenesetre szívhez szóló: „A világ legjobb balösszekötőjének Puskás Ferencnek 75-ik válogatott szereplése alkalmából szeretettel Havas Géza 1955.XI.27.”
A tárcák legszebbike azonban (ha maga a címer nem is ébreszt szép emlékeket) az ’50-es bajnoki címért kapott, Rákosi-címeres ezüst cigarettatárca, ezzel a felirattal: „IFJ. PUSKÁS FERENCNEK AZ 1950. ÉVI EGYFORDULÓS LABDARÚGÓ BAJNOKSÁG GYŐZELMÉÉRT – O.S.H.” Igen, ifjabb Puskás Ferenc, hiszen az apuka is futballista, majd NB I-es edző volt. Van aztán még a Puskás-hagyatékban jó néhány hamutartó is, közülük egy Bernabéu-stadiont ábrázolót mutatunk még meg.
A Csanádi-hagyaték ugyancsak felvonultat néhány egyedi darabot a háború utáni időkből, a nagy Fradi játékosaként a későbbi szakíró és sportdiplomata két FTC-címeres cigarettatárcát is kapott, az egyiket a gravírozás szerint „1947 Karácsonyán”. Ugyancsak az ő emléktárgyai között találtuk „A Szaktanács Népszava-kupája 1949 Pünkösdi labdarugó torna győztes csapat tagjának” adományozott szivardobozt. A szocializmussal akkor még megfért a pünkösd, de a jó helyesírás nem, a Népszava gravírozott logója viszont máig változatlan.
Sebes Gusztáv eltette emlékbe az 1950-es magyar–lengyel meccs alkalmából kapott hamutartót (gravírozás a lengyel futballszövetség címere mellett: Wegry–Polska 4 – VI – 1950) és egy hasonló, kisméretű hamutálcát a ’60-as évekből is. Ezt régi játékosától, Kocsis Sándortól kapta ajándékba, és a Barcelona címere, valamint „Kocka” gravírozott aláírása díszíti.
Szöveg Szöllősi György Fotó Puskás Intézet
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. júliusi számában.)
