A magyar foci egyelőre csak a múltjára lehet büszke, de nincs a sportágnak múzeuma, archívuma, könyvtára. Pontosabban: eddig nem volt. Mert Felcsúton elkezdődött a leendő Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat, fotót, trófeát, dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Az FFT hónapról hónapra előkotor valamit, és megmutatja olvasóinak. Ezúttal mögé nézünk a Grosics Gyula születésének 90. évfodulóján, február 4-én megjelent bejelentésnek, amely szerint a legendás kapus trófeái, futballörökségének minden kincse a Puskás Intézethez került három leánya döntése értelmében.
Nos, nehéz szavakat találni a sok száz tételből álló gyűjtemény és persze egykori tulajdonosuk pályafutásának gazdagságára. Megtalálható itt minden, amit az Aranycsapat megnyert: világbajnoki ezüstérem 1954-ből, olimpiai aranyérem 1952-ből, sőt az éremnél sérülékenyebb oklevél is, amiből kevés maradt fenn, de amelyet egykor, Helsinkiben minden olimpiai bajnok megkapott az éremmel együtt. Ne felejtsük aztán azt sem, hogy Grosics Gyula a hajdani Aranycsapat egyetlen tagja volt, aki nemcsak az 1954-es, de az 1958-as, sőt az 1962-es világbajnokságon is szerepelt. Minden meccsen ő védte a magyar válogatott kapuját, s ezzel ő lett az első magyar állampolgár (mert a romániai Kovács Miklós volt az első a világon), aki három vb-n is pályára lépett (Mátrai Sándor, Sipos Ferenc és kis híján Nyilasi Tibor követte később). Ezért olyan különleges emlékeket is tartalmaz a Grosics-hagyaték, mint az a bekeretezett összeállítás, amelyben együtt szerepel a mitikus „Fekete Párduc” három akkreditációs kártyája, három különböző vb-ről. Meg kell aztán emlékeznünk arról is, hogy Grosics Gyula sportvezetőként is évtizedekig volt jelen a magyar futballban (a Volán SC elnöke és az MLSZ elnökségi tagja volt), és gyönyörű kort (88 esztendő) megélve, mindvégig Budán lakva számos elismerést, plakettet, állami és civil kitüntetést kapott ország- és világszerte, még II. János Pál pápától is. Azon kevesek közé tartozott (Puskás Ferenccel és Buzánszky Jenővel együtt), akik az ’50-es évek nagy csapatának tagjai közül megélték, hogy létrejöjjön a „Nemzet Sportolója” státus. Bár a hatalom sokáig szórakozott vele és az utolsónak maradt csapattársával, Buszánszky Jenővel, néhány éve végre tagjai lehettek a Nemzet Sportolói rangos közösségének (ma viszont egyetlen futballista sincs már a tagok között, miután Albert Flórán is eltávozott, ahogyan a fent említett Nemzet Sportolói is sajnos). Sőt, Grosics Gyulát kitüntették egy nem csak sportolóknak adható, igen rangos kitüntetéssel, a Prima Primissima-díjjal is, neki és örököseinek köszönhetően a felcsúti Puskás Intézetnek már Prima Primissima-díja is van…
Szöveg Mravik Gusztáv, Szöllősi György Fotó Puskás Intézet
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi számában.)
