A Kop új bálványa: Thiago Liverpoolban

Szöveg Andrew Murray

Amikor egy csillag meghal, több millió évbe telik, mire feléli belső anyaga maradékát: előbb vörös óriássá dagad, majd egy hirtelen szupernovarobbanással végleg szétesik. Nem marad más, mint egy kicsi, sűrű fekete lyuk, a maradék anyag pedig szétsugárzik az űrben, hogy bolygókká alakuljon.

Egy együtt kiöregedő futballcsapat halála is hasonló, bár néhány millió évvel rövidebb folyamat. Sokáig nem is tűnik fel senkinek, hogy a függöny elkezdett összezárulni: egy darabig még eljátszanak, ahogy tudnak, nyernek egy-egy kupát, már csak úgy megszokásból, észre sem véve, hogy a végét járják. És amikor már késő tenni ellene, a szemünk láttára robbannak szét. Nem marad más, mint egy üres váz, amely csak emléke a galaxis egyik legnagyobb csillagának.

Ez történt Don Revie Leedsével és Bill Nicholson srácaival a Tottenhamnél a hetvenes években. A Liverpool 1990-ben azt hitte, a tizenkét év alatt nyolcadjára bezsebelt bajnoki cím nem az utolsó lesz, de az öregedő csapat alábecsülte a pályán kívüli felkészülés fontosságát, amely a Premier League egyik alapköve lett.

Az idén nyáron Jürgen Klopp is aggódni kezdett. Sikerült ugyan megtörnie a Vörösök harmincéves bajnokicím-böjtjét, de attól félhet, az ellenfelek mostanra kiismerték a Liverpool csapatát.

A győztes idény első huszonhét mérkőzéséből huszonhatot megnyertek, de az utolsó tizenegyből már csak hat győzelemre futotta. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében az Atlético Madrid módszeresen darabokra szedte őket: a Liverpool nem tudott átütő erőt felmutatni a középpályán, miután Trent Alexander-Arnold és Andy Robertson kifulladt. A megoldás: aki le tudja foglalni a szélső védőket, az legyőzi a Liverpoolt.

Kloppnak sürgősen olyan vérfrissítésre volt szüksége, amilyet Alex Fergusonnál is láthattunk, aki zseniális érzékkel gondolta újra és újra a Manchester United bajnokcsapatait. Klopp odaállt az igazolási bizottság és az azt vezető sportigazgató, Michael Edwards elé, és bejelentette, hogy adu ászra van szüksége: olyan játékosra, aki kiszámíthatatlanságával átlendíti a csapatot a holtponton. Nem érdekelte, hogy a kiszemelt már majdnem harmincéves, de 27 millió fontot kérnek érte, pedig a jövő nyáron ingyen is le lehetne igazolni.

„Thiago vagy senki más” – jelentette ki. Hét évvel korábban egy másik legendás edző ugyanezt az ultimátumot adta. A Bayern München épp akkor nyert meg három hazai tornát, Pep Guardiola mégis mérföldkőnek számító igazolást akart. Tizenkét trófeával, köztük hét Bundesliga bajnoki címmel, egy BL-győzelemmel és még egy hármas hazai tornagyőzelemmel a háta mögött Thiago Alcantara végül visszaigazolta Pep Guardiola bizalmát.

A KELLEMEST A HASZNOSSAL

Bárkit kérdezünk Alcantara játékáról, mindenkinek ugyanaz a szó jut eszébe.

„Különleges – foglalta össze Alejandro Villar, az északnyugat-spanyolországi Ureca amatőr klub egyik egykori edzője, Thiago első mentora. – Sohasem láttam hozzá hasonlót, igazi szikra. Egy ilyen gyerekkel kapcsolatban nem lehet fejlődésről beszélni, mert eleve különleges volt. Már az első edzésen feltűnt, hogy átlagon felüli. Ezerből egy, ha ilyen. Thiago az első pillanattól különleges volt. A fivére, Rafinha is hasonló.”

A labdarúgás a legjobbak sportja, Thiagónak a vérében van. Az öccse játszott már a Barcelonában, az Interben és a Celta Vigóban, jelenleg is a brazil válogatott tagja. Édesanyjuk, Valeria profi röplabdás volt Brazíliában, édesapjuk, Mazinho pedig 1994-ben Romário, Bebeto és Mauro Silva oldalán emelte magasba a világbajnoki trófeát.

„Thiago játéka azért ilyen érett, mert a profi sport mindig is az élete része volt – mondja Alfredo Martínez sportkommentátor, aki az első szárnypróbálgatások óta figyeli Thiago pályafutását. – A teljesítmény szellemében nevelték. Megértette, mekkora nyomás nehezedik egy sportolóra. A nyilatkozatain is ez látszik: konkrét témákról beszél, nem betanult sablonokat mond. Azt mondja, amit gondol, és nem érdekli, mások mit gondolnak róla.”

A magabiztosságát édesapjától, Mazinhótól örökölte, aki a kezdetektől ellátja fia képviseletét.

„Én csak megnéztem a meccseit, és utána elmondtam, mit hogyan tehetne jobban – mesélte az egykori védekező középpályás. – Lehet, hogy természetes adottság. Ő és a fivére is különleges koordinációs készségekkel rendelkezik.”

Megint ez a szó: különleges. Mindenki rögtön felismerte Thiago ritka tehetségét, mégis csupán tizennégy évesen vették fel elit akadémiába, amikor a Barcához került. Addig vándorló életmódot folytatott: az Ureca után játszott a spanyol Kelmében és a brazil Flamengóban, mialatt édesapja befejezte saját ragyogó pályafutását.

„Mindenki tudta, hogy sokra viszi majd” – meséli az Ureca edzője, Javier Lago. Akkoriban egy csapatban játszott legjobb barátjával, a most a Leedsben futballozó Rodrigo Morenóval. „Remek csapatunk volt – mondta Lago. – Megnyertük a Galíciai Kupát, megvertük a Real Madridot és a Deportivo La Corunát.”

Kétezer-ötben a Barcelona is felfigyelt egy Vigo környékén játszott meccsére. A Real Madrid, a Valencia és a Celta is jelentkezett, de a Barca volt az egyértelmű győztes.

„Azonnal felfigyeltem rá, mert látszott rajta, hogy a Barcelona futballját játssza brazil fűszerezéssel – folytatja Martínez. – Thiago kolosszus, az elit legjobbja. Más, mint a többiek. Xavi és Iniesta gyakorlatias futballisták, nagyon intelligensek, de Thiagóban van valami elképesztő: varázsol, mi meg csak ámulunk.”

A Barcelona B-csapatának edzőjeként Guardiola meghívta a tizenhat éves Thiagót a felnőttek edzésére. Az A-csapat későbbi mesterét lenyűgözte az a kiállás, amit az El País spanyol napilapnál úgy fogalmaztak meg, mint „egy cirkuszi bűvész személyisége, aki tudja, hogy a közönsége már alig várja a következő trükköt”. Természetes volt, hogy 2009 májusában az alig tizennyolc éves Thiago már a felnőttcsapatban játszhatott.

A bimbózó középpályás első éveiben egy sor, a profi futballal együtt járó akadállyal szembesült. A 2011–12-es és 2012–13-as idények alatt összesen nyolcvanegy mérkőzésen szerepelt, de a Barcelona koronaékszerén nem tudott csorbát ejteni.

„Nem szabad elfelejtenünk, hogy Thiago nemcsak a Barcelona, de talán az egész világ legjobb középpályásainak pozíciójáért küzdött. Ott volt Busquets, Xavi és Iniesta – mondja Martínez. – Amikor 2011-ben Cesc Fabregas is visszatért, megtelt a mezőny.”

Thiago előtt komoly döntés állt: vagy marad Barcelonában, ahol kényelmesen elvan, mindenkit ismer, ott van az otthona, a családja, a barátai, vagy új kihívások után néz Münchenben.

„A legtöbben maradtak volna, hogy akár csak néhány percre is, de pályán lehessenek, de ő nem ilyen – mondja Martínez. – Tudta, mire képes, és meg akarta mutatni. Olyan csapatban akart szerepelni, ahol ő lehet a sztár. Új kihívásra volt szüksége.

És persze az is számított, hogy Pep Guardiola hívta.”

ÜSTÖKÖS MÜNCHEN EGÉN

A Bayern 2013-ban annyira örült Guardiola érkezésének, hogy már az idény felénél bejelentette, pedig éppen akkor nyert meg három trófeát Jupp Heynckesszel. Csak Guardiola ultimátumával nem számoltak.

„Nekem csak Thiago kell – jelentette be Guardiola már az első héten. „Vagy ő, vagy senki más.”

Bár a Bayern vezetőit meglepte a kérés, az igazolás valójában minden érintettnek előnyös volt. A németek teljesíthették Guardiola kérését, a Barcelona 20 millió euróért megszabadult egy kényelmi cserejátékostól, Thiago pedig megkapta a lehetőséget, hogy kamatoztassa a tehetségét.

„Guardiola tudta, hogy Thiago tökéletes alap lesz a csapatához, és bírni fogja a nyomást, ami ezzel jár – mondja Cristian Falk, a német Sport Bild magazin futballújságírója és ügyeletes Bayern-szakértője. – Lerí róla, hogy tehetséges. Ha a Barcelonában marad, ő lett volna a következő Iniesta vagy Xavi, mert tökéletesen beleillik a Barca játékába, de az a kettő még mindig ott volt, ő meg csak játszani akart.”

„THIAGO KOLOSSZUS, AZ ELIT LEGJOBBJA. VAN BENNE VALAMI ELKÉPESZTŐ: VARÁZSOL, MI MEG CSAK ÁMULUNK”

Thiagónak fejlődnie is kellett. A Barcelonánál a középpályás fő feladata a támadás és a védekezés megszervezése és összefonása: a Bayernnél Thiagónak 4–2–3–1-es felállásban kellett jóval prózaibb munkát végeznie. Stuttgartban 2014-ben egy meccs végi ollózós győztes góllal megmutatta, mire képes a labdával, de a szorgalmával nyűgözte le leginkább a németeket.

„A védelemmel kezdték – magyarázza Falk. – A Bayern két védekező középpályással nyert meg egy idény alatt három trófeát, és nem akarta elveszíteni ezt a biztos védelmet. Thiago kénytelen volt alkalmazkodni. Remek támadó középpályás volt, de meg kellett tanulnia védekezni. Lenyűgöző volt, hogy az ő stílusa mellett milyen gyorsan alkalmazkodott ahhoz az elképesztő kihíváshoz, amit a Bayern jelentett.

Az elmúlt hét évben teljes értékű játékossá vált. A Barcában kifejlesztett készségei mellé a Bayernben megtanult védekezni is.”

Thiago örömét lelte az új bajnokság és új rendszer jelentette kihívásban, még úgy is, hogy mentora, Guardiola három év után elhagyta Bajorországot.

„A foci az foci, nem érdekel, a világ mely táján játszom – nyilatkozta Thiago pár éve. – Megtanultam, hogy a csapat szerkezete és működése mindennél fontosabb. Kiváltság, hogy ebben a bajnokságban játszhatok.”

Thiago csapattársai is nagyra értékelték lelkesítő stílusát és tökéletes technikáját, amellyel számtalan támadást indított: pedig a klubnál töltött hét éve alatt összesen csak hat gólpasszt adott.

„Nem várja meg, amíg rés nyílik az ellenfél védelmén – mondja róla Michael Ballack, a Bayern egykori középpályása. – Thiago maga nyitja meg a rést.”

Xabi Alonso egyszer azt nyilatkozta, hogy „Thiago a legjobb passzmester, akit valaha láttam”, Franck Ribery őt tartja a legjobb technikájú játékosnak, akivel valaha játszott, és Joshua Kimmich is mesélt már arról, mennyire alacsony rendűnek érezte magát Thiago társaságában az első edzésein a Bayernnél.

Bár Németországban vált teljes értékű középpályássá, és megnyert minden Bundesliga-trófeát, amiért versenybe szállt, a szurkolók mégsem érezték, hogy náluk is kiérdemelné a Spanyolországban kivívott „különleges” jelzőt. A német szakértők és Bayern-drukkerek egybehangzó véleménye szerint a legfontosabb meccseken nem dolgozott meg a pénzéért. Főleg a Bajnokok Ligája-kiesések miatt fájt a szívük: egyszer az Atlético Madrid, kétszer a Real Madrid, egyszer a Barca, legutóbb pedig a Liverpool ejtette ki őket.

„Folyamatosan azzal a kritikával szembesült, hogy jól játszik, csak a nagyobb meccseken nem. Azt hiszem, egy idő után belefáradt ebbe – mondja Falk. – Nem értékelték eléggé. A pályán ő volt a főnök, ő irányította a játékot, de nem azt kapta a szurkolóktól, amit érdemelt volna.”

A sors iróniája, hogy épp Lothar Matthäus Thiago egyik legnagyobb rajongója, aki Diego Maradonához hasonlította őt.

„Hasonlít a mozgásuk, és mintha a lábukhoz lenne kötözve a labda – nyilatkozta a százötvenszeres német válogatott, aki maga is többször összecsapott El Diegóval. – Engedelmeskedik nekik a labda.”

A legutóbbi Bajnokok Ligája-sorozatban Thiago visszavágott a kritikusoknak. A negyeddöntőben a Barcelona 8–2-es vereségével egy korszak zárult le: Thiago ekkor nyújtotta talán eddigi legjobbját, a Paris Saint-Germain elleni döntőben pedig lenyűgöző, átfogó középpályásjátékával járult hozzá a Bayern hatodik BEK/ BL-győzelméhez.

A meccs alatt végig Thiago diktálta a tempót, és ő fordította egy pillanat alatt a védekezést abba a támadásba, ami Kingsley Coman győztes góljával járt, amikor a párizsiak védelmén át is megtalálta Kimmichet.

„Az a passz Kimmichnek profi munka volt: amikor a Bayernnek a legnagyobb szüksége volt rá, akkor helyt állt” – idézi fel Falk.

„Thiago a legfontosabb meccsen mutatta meg igazán, mit tud. Talán van igazság abban, hogy korábban nem tette oda magát a nagyobb mérkőzéseken, de így felért pályája csúcsára. A sors iróniája, hogy az utolsó mérkőzésén alakította a legnagyobbat, de addigra már nyilvánvaló volt, hogy elmegy.”

Thiago és családja boldogok voltak Münchenben, de a 29 éves játékos sokáig halogatta a szerződése meghosszabbítását, hiszen jó eséllyel ez lesz pályája utolsó szerződése az elitklubok szintjén. Nem tudott szabadulni az új kihívások csábításától, és lenyűgözte, ahogy a Liverpool 2019-ben kiejtette a Bayernt a Bajnokok Ligájából.

Amikor tehát Klopp ajánlatot tett (bár a hírek szerint a Barcelona és a Manchester United is érdeklődött), Thiago nem habozott.

„Most azt hiszitek, megőrültem – magyarázta a Bayern vezetőségének, amikor meg akarták hosszabbítani a szerződését –, de új kihívásra van szükségem.”

A tökéletes befejezés jól mutatta, milyen nagyszerű játékost veszít a Bayern. Amikor kiürítette öltözőszekrényét a Säbener Strassén, még egyszer utoljára beugrott az elnökhöz, Karl-Heinz Rummeniggéhez. Könnyek között, percekig ölelkezve búcsúzkodtak.

FANTÁZIAFOCI

Klopp tudta, hogyan lehet javítani azon a csapaton, ami így is rekordmagas (25) pontszámmal nyerte meg a Premier League-et.

A karantén után a német edzőt csak az foglalkoztatta, hogyan kerülhetné el, hogy szélsőhátvéd párosa, Alexander-Arnold és Robertson mögött megint akkora rés keletkezzen, mint az Atlético elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen.

„Az ellenfél alkalmazkodni fog a védelmünkhöz, és áttör rajta – magyarázta Pepijn Ljinders, Klopp segédedzője és állandó szócsöve. – Most az a legfontosabb, hogy kiszámíthatatlanok maradjunk. A kiszámíthatatlanság azt jelenti, hogy megjátsszuk az utolsó passzt is, és felgyorsítjuk a játékot. Erre lesz jó Thiago. Remek választás.”

Az sem számított, hogy Thiago cseppet sem illett bele a Liverpool igazolási profiljába: az egyetlen huszonhat év feletti mezőnyjátékos, akit Klopp szerződtetett, a csapatlétszámot kiegészítő Ragnar Klavan volt. Thiagót adu ásznak vették. Ő különleges.

„HA LABDÁT KAP, OLYAN, MINT EGY KÖLYÖK. HA NINCS NÁLA LABDA, ÉRETT FUTBALLISTA”

„Kloppnak azért fájt a foga Thiagóra, mert tudta, hogy az úgy fogja tudni összekapcsolni a védelmet a támadással, ahogy a többi középpályása sohasem tudta – mondja Falk. – Thiago tempót diktál. Ezért olyan tökéletes, ő a hiányzó láncszem az Alisson, Virgil van Dijk és Sadio Mané alkotta gerincben.”

A tíztagú Chelsea elleni bemutatkozásán meg is mutatta, mit tud. Bár csak a második félidőben szerepelt, 45 perc alatt 75 passzt értékesített: ez Premier League-rekord. A középpályás zóna hátsó részéből kiindulva trükkök egész tárházát mutatta be, a Kékek védelmének esélye sem volt ellene.

„Már az első meccsén látni lehetett, mire képes, elképesztő a passzeszköztára – mondja a Liverpool egykori hátvédje, Mark Lawrenson. – Ki merem jelenteni, hogy a Liverpoolnak nem volt még olyan középpályása, aki ilyen adottságokkal, tapasztalattal és dinamikával rendelkezik.

Amikor egy csapat megnyeri a bajnokságot, semmiképpen sem szabad megállnia. Thiagóban megvan, ami a változáshoz kell, és a jelenléte jelzi a többi középpályásnak, hogy sokat ér a pozíciójuk. Ha új játékos sétál be az öltözőbe, mindenki azon gondolkodik, az ő helyére vették-e fel. Aki eléri a csúcsot, és megáll, az vissza fog csúszni.”

Folyamatos fejlődés? Mintha Alex Fergusont hallanánk.

„Klopp most új módját keresi a győzelemnek, magasabb minőségű focit szeretne – mondja Lawrenson. – Néha elég lenne csak egy kicsit változtatni, mint ahogy az Atlético ellen kellett volna. Alex Oxlade-Chamberlaintől eltekintve a Liverpoolnak nem igazán van olyan középpályása, aki hajlandó az ellenfél tizenhatosán belülre sprintelni, hogy gólt rúgjon vagy kulcspasszt adjon. Thiago pontosan ezt hozza.”

Az átállást valószínűleg a jól megszokott 4–3–3-as formáció elhagyása is megkönnyíti. Bár Thiago remekelt a Chelsea ellen, Klopp már az idény előtt a 4–2–3–1-es felállással kísérletezett; Thiago is főleg ezt játszotta a Bayernben. Az új felállás ideális a hátrahúzott védelmek ellen: Thiago a kapitány, Jordan Henderson mellett kapott helyet. Fabinho hátrakerült középhátvédnek, így még több ember fér el a mezőnyben.

„Nem hiszem, hogy ebből gond lenne – mondja Lawrenson. – Thiago mindig félfordulóval veszi át a labdát, és tudja, hová passzol. Klopp nem vesz fel egy Thiago-kaliberű futballistát, hogy aztán átformálja. Kicsit máshogy játszik majd, és alkalmazkodik.

Thiago csak kihúzza magát, és megy tovább. Bármihez képes alkalmazkodni, hozzászokott a kihívásokhoz, és eddig egyiken sem bukott el.”

Egyelőre úgy tűnik, a spanyol középpályást csak a Covid–19 tudja megállítani: szeptember végén pozitív teszttel vonult karanténba.

Nemcsak Klopp rajong érte, csapattársai is szívesen gyönyörködnek munkájában. A spanyol lapok szerint Thiago „igazából hetvenmillió eurót is megér, hiszen már csak egy év volt hátra a szerződéséből. Ez volt az évszázad üzlete.” Nyilván Klopp is egyetértene.

„Olyan dolgok is természetesen jönnek neki, amelyek másoknak nem – nyilatkozta a német edző. – Elképesztő rálátása van a játékra. Ha ehhez hozzátesszük technikai készségét és passzait, izgalmas egyveleget kapunk. Ezen felül remek ember.

Elképesztő: ha labdát kap, olyan, mint egy kölyök. Ha nincs nála labda, érett és tapasztalt futballista, akit rengeteg minden érdekel, a taktika meg minden ilyesmi. Tanulni akar, ami rendkívül fontos.”

Thiago elhozta a Liverpoolnak azt, amit a spanyol úgy mond: „fantasía”: valami rendkívüli. Bejárta az internetet a videó, amin Thiago és a Manchester City középpályása, Rodri a pálya egyik végéből a másikba passzolgat a spanyol válogatott edzésén. Lerí róluk, hogy imádják a focit.

„Örömöt visz a fociba – mondja a spanyol kommentátor, Martínez. – Mi, akik folyamatosan figyeljük a válogatottat, tudjuk, milyen ritka az ilyen. Az edzések végén Thiago ott marad a pályán valamelyik csapattársával passzolgatni a pálya két végéből. Tökéletesítik az íveléseiket, és úgy csavargatják ide-oda a labdát, mintha mi sem lenne természetesebb.

Úgy játszik a labdával, mintha az is csak egy testrésze lenne. Mindig is ilyen volt. Csak egy szóval lehet jellemezni Thiagót: különleges.”

Elég különleges, hogy a legjobbat is jobbá tegye.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi számában.)