Ne felejtsük el, hogy a 2016-os Európa-bajnokság előtt Paul Pogbát tartották a házigazdák legveszélyesebb játékosának, akin meccsek sorsa múlhat. Két év elteltével a francia sztár megítélése olyan sokat romlott, hogy még az is kétségessé vált, automatikusan kezdőjátékos lesz-e abban a keretben, amivel másodjára szeretnék megszerezni a világbajnoki trófeát.
Szöveg James Eastham
Pogba többnyire lapos teljesítménye a Manchester Unitedban és feltételezhetően rossz viszonya José Mourinho edzővel nem maradt észrevétlen abban az országban, ahol mindent és mindenkit a Premier League-hez viszonyítanak.
Az elmúlt hónapokban a klubjában mutatott gyenge játéka miatt kérdések vetődtek fel arra vonatkozólag, hogy pontosan hogyan tudna hozzájárulni a franciák sikeréhez Oroszországban. 2016-ban neki szánták a főszerepet az Eb-n, de végül közeli barátja, Antoine Griezmann lett a házigazdák kulcsembere és az egész bajnokság legjobb játékosa. Ha Griezmann volt az első, aki háttérbe tudta szorítani Pogbát, akkor a Monaco és a PSG 19 éves sztárja, Kylian Mbappé jó eséllyel a következő lehet, aki letaszítja a királyt a trónról.
Még Pogba legelvakultabb rajongói is be kell, hogy lássák, Griezmann és Mbappé túlszárnyalta a 25 éves középpályást az elmúlt két év során. Miközben Griezmann két góllal járult hozzá az Atlético Madrid Európa-liga-győzelméhez, Mbappé pedig sorra nyeri a Ligue 1-címeket, Pogba neve a legtöbb bajnokságban legfeljebb a „futottak még” kategóriában jelenik meg.
És nemcsak Griezmann vagy Mbappé veszélyezteti Pogba hírnevét: a legtöbb francia szurkoló izgatottan várja, hogy láthassa a Barcelona ifjú üdvöskéjét, Ousmane Dembélét és a Monaco sztárját, Thomas Lemart, és kevésbé érdekli őket a Manchester United frizurakirálya. Hiba lenne azt állítani, hogy Pogba kegyvesztetté vált a franciák szemében, de amikor a csapat elindul Oroszországba, már nem benne fogják látni a dicsőség zálogát, mint egykor. Sokak szerint Pogbának bizonyítania kellene, hogy megérdemli a helyét: egy online francia futballmagazin szeptemberi szavazásán a válaszadók 70 százaléka szerint a játékos nem érdemli meg, hogy automatikusan helyet kapjon a keretben.
Az FFT nem szívesen tulajdonít túlságosan nagy jelentőséget az online szavazásoknak, mégis érdemes látni, hogyan ítélik meg a középpályást, miközben a válogatott már a Dánia, Ausztrália és Peru elleni csoportmeccsekre készül. Egy befolyásos személy támogatását mindenesetre töretlenül élvezi Pogba: a francia szövetségi kapitány, Didier Deschamps továbbra is hisz benne.
Miután Mourinho februárban lemondott Pogbáról, Deschamps melléállt. „Időről időre hullámvölgybe kerül, de ez nem változtat azon, amit gondolok róla. Nem ismerem a problémái pontos okát a klubjánál, de nem jellemző rá, hogy mindig gondokkal küzdene.” Sokak szerint a probléma oka csak a játékosban keresendő. Középszerű teljesítményével olyan dilemmát okoz a többi játékosnak és az edzőknek, amit senki más nem engedhetne meg magának.
Rajta kívül csak Hugo Lloris, Olivier Giroud, Blaise Matuidi és Griezmann rendelkezik ötvennél is több válogatottsággal, így érthető, hogy a szurkolók többet várnak tőle. Támogatói ugyanakkor úgy gondolják, hogy a bajt a csapat taktikája okozza. A játékos saját bevallása szerint akkor a leghatékonyabb, ha három középpályással áll fel a csapat. „Számomra a legkedvezőbb, ha a két szélső középpályás egyike én lehetek, és hátulról egy fedezet támogat minket – mondta. – Inkább a két tizenhatos között mozgó, támadásorientált játékos vagyok, mintsem a védekezésre összpontosító középpályás. A jobb vagy a bal szélen játszanék leginkább.”
A baj az, hogy Deschamps többnyire a 4–4–2-es felállást részesíti előnyben, ahol Griezmann és Giroud párban támadhatnak, ami nekik a legmegfelelőbb. Griezmann számára a 4–3–3 is jó lenne, bár középen veszélyesebb. Pogba valószínűleg jól be tudna illeszkedni a 4–3–3-as rendszerbe is, de Deschamps érthető módon vonakodik attól, hogy megváltoztassa a Griezmann-nak kedvező és a 2016-os Eb-n sikert hozó stratégiát.
Mindebből következik, hogy Pogba olyan helyzetben találja magát, ami sosem volt igazán kényelmes neki, sőt, az is előfordulhat, hogy egyszerűen kimarad a kezdőcsapatból. N’Golo Kanté, Blaise Matuidi, Corentin Tolisso és Steven Nzonzi szintén középpályás, és közülük az első három egyre erőteljesebben követel magának kezdő pozíciót a csapatban.
„Számomra ő kiszorult a 4–4–2-t játszó francia válogatottból – mondja a válogatott egykori csatára, a jelenleg szakértőként dolgozó Christophe Dugarry. – Nincs vele problémám, ha a keretben van, de mostanában túl lapos a játéka ahhoz, hogy automatikusan kezdő legyen. A 4–4–2-es rendszerben Kanté nélkülözhetetlen, és mellé vagy Matuidi, vagy Tolisso illik. Pogba kivételes játékos rengeteg erénnyel, de jelenleg Tolisso jobb nála. Ha hárman vannak a középpályán, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy Pogba helyet kapjon-e. Nagyon tehetséges, de mostanában nem meggyőző.”
Dugarry véleményével sokan egyetértenek. Persze túlzás lenne bejelenteni, hogy Pogba pályafutása a végéhez közeledik a válogatottban, de jelenleg távol van a 2014-es szinttől, amikor a vb legjobb fiatal játékosának választották. A 2016-os Eb-n is meghatározó játékos volt: az Izland elleni 5–2- es meccsen gólt fejelt, a németek elleni elődöntőben pedig fantasztikusan készítette elő Griezmann második gólját.
Mostanában legfeljebb azt bizonyítja, milyen jó lehetne. Az Oroszország elleni 3–1-es győzelem során 4–3–3-as felállásban remekelt. Gólt szerzett és gólpasszt adott 68 000 néző előtt Szentpéterváron. Sajnos ez azonban nem feledteti szeszélyes teljesítményét. Mindössze négyen (Lloris, Laurent Koscielny, Djibril Sidibé és Griezmann) töltöttek nála több időt a pályán annak ellenére, hogy nem igazán illett a franciák gépezetébe.
A France Football a selejtezők után jól összefoglalta, miért volt megkérdőjelezhető a szerepe a csapatban: „A Manchester United szupertehetsége sokkal több igyekezetet és következetességet kell, hogy tanúsítson annak érdekében, hogy visszanyerje az automatikus kezdőjátékosi státuszát az egyébként roppant erős középpályán. Most kevésbé volt meggyőző, mint Deschamps remélte.”
Jelenleg az egykor a világ legdrágább játékosaként számon tartott futballista körül több kérdés is megválaszolatlan. Griezmann és Mbappé játékára egyértelműen kíváncsiak a szurkolók, az viszont teljesen bizonytalan, hogy Pogba mivel tudna hozzájárulni a franciák sikeréhez Oroszországban.
Talán ez a bizonytalanság épp jól jön neki. Tizenhat éves kora óta, amikor először mutatkozott be az Old Traffordon, a reflektorfényben van. Frizurái, videoklipjei és alaposan koreografált táncmozdulatai arról árulkodnak, hogy mindig is különlegesebb bánásmódban részesült, mint a csapattársai. Számos alkalommal sugallta azt, hogy igazságtalanul sokat várnak el tőle a pályán. Talán igaza van. Könnyen lehet, hogy ha úgy kezelik, mint a „csapat egyik játékosát”, akkor többet tud kihozni magából.
BIZONYÍTANI KELL! Nem Pogba az egyetlen híresség, aki határozott céllal utazott Oroszországba.
LIONEL MESSI
A Bolha számára a 2018-as világbajnokság pont olyan, mint bármelyik másik. Az argentin mágus még egyszer a pályafutása során megpróbálja megnyerni a futball legnagyobb trófeáját, hogy ezzel kiléphessen Diego Maradona termetes árnyékából. Szurkolók milliói várják kíváncsian, hogy a 30 éves játékos begyűjti-e a hiányzó trófeát.
***
THOMAS MÜLLER
Miroslav Klose és Teófilo Cubillas mellett ő a harmadik játékos, aki öt vagy több gólt szerzett két különböző világbajnokságon. Ha a Bayern München csatára hatszor betalál Oroszországban, akkor eléri Klose 16 gólos rekordját. Néha talán ügyetlennek tűnik, de biztosak lehetünk benne, hogy a 28 éves játékos lövései az ellenfél kapujában landolnak.
***
JAMES RODRÍGUEZ
Négy évvel ezelőtt a kolumbiai játékmester az Aranycipő és a világbajnokság góljának megszerzésével robbant be az elit labdarúgók körébe. A 26 éves játékos a Real Madridnál jó formában kezdett, később azonban visszavett a tempóból, és kölcsönbe került a Bayern Münchenbe. Épp jókor kezdi összeszedni magát, bár számára négy év múlva is adódhat még lehetőség.
***
LUIS SUÁREZ
Az egész végtelenül egyszerű: Luis, ne harapj meg senkit! Túl vagyunk a szabadkozáson és a bocsánatkérésen. Uruguaynak tovább kell jutnia a gyenge csoportból. Edinson Cavanival együtt sokáig maradhatnak Oroszországban, hacsak nem állítják ki. A 2010-es kezezés és ’14-es vállcsócsálás után el kellene kerülnie a balhé mesterhármasát.
***
DIEGO COSTA
Az Atlético csatára egyszer „luxusnézőként” aposztrofálta önmagát egy válogatott meccse után. A csapat labdabirtoklásra épülő stratégiája miatt az egykori Chelsea-játékos gyakran elszigetelve érezheti magát. Pedig Costa lövései nagyon is kellenek, ha Julen Lopetegui emberei újból elérik a 2010-es szintet. Diego, légy az, akire Spanyolországnak szüksége van!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi lapszámában.)