Nagyinterjú: Patrice Evra

Patrice Evra pezseg. Újra Manchesterben tartózkodik, hogy a könyvét dedikálja, de jóval többen gyűltek össze, mint amit remélt. „Helyinek érzem magam – mondja az FFT-nek. – Komolyan mondom.”

A Monaco, a Manchester United és a Juventus hajdani hátvédje 81 alkalommal volt francia válogatott, és 2018-ban vonult vissza, de népszerűbb, mint bármikor korábban. Táncai, éneklései, csirkés akciói 8.7 millió követőt generált az Instagramon, ahová csak 2016-ban regisztrált.

Ugyanabban a párizsi külvárosban nevelkedett, ahol Thierry Henry és Anthony Martial is, gyerekkorát egyaránt jellemezte öröm és bánat. Huszonnégyen voltak testvérek, és volt, hogy lopott, rövid ideig droggal is kereskedett. Tinédzserként szexuálisan bántalmazta egy tanára; ezekről az élményeiről nemrégiben beszélt egy interjúban, mint elmondta, nem azért, hogy sajnálatot ébresszen, hanem hogy másokon segítsen.

A labdarúgás jelentette a kiutat, a világ egyik legjobb hátvédjeként lett a United és a francia válogatott csapatkapitánya. Most pedig mosolyogva jelzi, készen áll, hogy mindezt átbeszélje az FFT olvasóival is.

Milyen volt a gyerekkorod? Egy voltál a rengeteg testvéred közül.
Toni Davidson, Sale
Mozgalmas, de nagyon szerettük egymást, sokat nevettünk. Mindent megosztottunk egymással, de az étkezések idején nagyon oda kellett figyelnem. Ha az anyukám azt mondta, kész az ebéd, nem mehettem el kezet mosni, mert addigra könnyen kiürülhetett a lábos. Hárman aludtunk egy egyszemélyes matracon, és ezt teljesen természetesnek tekintettem. Senki sem panaszkodott. Zajos és általában boldog házban nevelkedtem. Ez még akkor is így volt, ha az apám épp megbüntette a bátyáimat.

A pályafutásod kezdetén rövid ideig Olaszországban játszottál, de ez nem volt valami sikeres időszak. Mi történt?
Scott Saunders, Wakefield
Büszke vagyok rá, hogy Olaszországban válhattam profivá, két klub játékosa is voltam ott, ráadásul csatárként. Az első a Marsala volt, kis szicíliai harmadosztályú csapat. Vonattal utaztam oda a felkészülési időszakban, át kellett volna szállnom Milánóban, de lekéstem a csatlakozást. Ott sírtam, amikor odajött hozzám egy ember, és franciául kérdezte, mi a baj. Mutattam neki a jegyem, a fejét rázta, hogy bizony az a vonat elment, és reggelig nincsen másik. Azt mondta, ne aggódjak, nem lesz semmi baj, nála maradhatok reggelig, és akkor majd kikísér a következő vonathoz. Először nemet mondtam, majd megkértem, hívja fel az anyukámat, aki nagyon kétségbeesett, és sírni kezdett, amikor az ember elmondta neki, hogy vele vagyok. Azt hitte, el fog rabolni, pedig mondta neki, hogy ő is szenegáli, mint én. Anyám arra kérte, tegyen fel a következő vonatra vissza a Párizsba. Végül az illető meggyőzte, hogy vigyáz majd rám. Elvitt a lakásába, ami nagyon közel állt a pályaudvarhoz. Együtt ettünk a barátaival. Tisztán emlékszem rá, hogy a földön ülve vacsoráztunk, utána pedig egy matracon aludtam. A következő reggel kisétált velem a pályaudvarra, és feltett a vonatra. Soha többet nem láttam, pedig próbáltam megtalálni. Amikor érdeklődtem iránta, több ezren mondták, hogy ők azok. Ő az őrangyalom, aki gyakran előkerült az életemben. Végül csatlakoztam a Marsalához, és amikor megláttam a melegítőt az ágyamon, bizony mondom, életem legszebb pillanatát éltem át. Profi labdarúgó lettem.

Hogyan lettél ilyen hosszú csatárkodás után balhátvéd? Nem volt rossz ez a váltás, ha már egyszer szerettél gólokat lőni?
Ed James, Salford
Nizzában, ahová a Monza után kerültem, Sandro Salvioni volt a vezetőedző. Először dolgozott Olaszországon kívül. Erős egyéniség volt, kimondta, amit gondolt, például azt, hogy szerinte beképzelt vagyok. Egyszer olyan mérges voltam, amiért nem tett be a csapatba, hogy kulccsal meghúztam az autóját. Amikor felnéztem, láttam, hogy közeledik, és gyorsan elbújtam. Azt hiszem, nem látott meg! Jó ideig utáltam őt, de nagyon őszinte volt, azt is elmondta, miért nem kerülök be a csapatba, és igaza volt. Ő mondta azt is, barátkozzam meg az ötlettel, hogy hátvéd vagyok, még akkor is, ha csatárként tekintek magamra, és ez így is volt, amíg a United játékosa nem lettem. Egy sérülés miatt kerültem erre a posztra, és jól ment. Azt mondta, a következő mérkőzésen is legyek védő, amire azt válaszoltam, hogy nem, erre viszont jelezte, hogy akkor nem játszom. Így lettem balhátvéd. Jó volt hozzám. Elnézést kérek, Salvioni úr, hogy meghúztam az autóját!

Mennyire volt jó az a 2004-es Monaco, amelyiknek a tagja voltál? Nagyon alábecsülik.
super.cool.fire.ponies, Instagram
Nagyon jó volt: Giuly, Morientes, Prso…, fiatal, tettrekész srácok, akik minden pillanatot élveztek, és sosem érezték magukon a terhet. Monaco nagyon kicsi. Didier Deschamps mindig is tudta, hogyan kell csapatot építeni. Sosem félt megválni a legjobb csatártól vagy középpályástól, ha úgy érezte, ránőtt a csapatra. Egyszer a Deportivo ellen játszottunk, és letorkollt, mert nem hallottam még Juan Carlos Valerónról, aki szerinte a spanyol Zidane volt. Nagy volt az önbizalmam. Mielőtt a Real Madrid ellen léptünk volna pályára, egy újságíró megkérdezte, milyen lesz Zidane és Roberto Carlos ellen. Azt válaszoltam neki, kérdezze meg őket, milyen lesz Patrice Evra ellen. Deschamps többször leszidott amiatt, amit nyilatkoztam, úgy érezte, el vagyok szállva, illetve úgy, hogy túlzottan nagy nyomás alá helyezem azzal, ha azt mondom, hogy katasztrofális lenne elveszíteni egy adott mérkőzést. Pedig egyszerűen csak volt önbizalmam. Aztán egyszer csak ott voltunk a Bajnokok Ligája döntőjében! Csak amikor állandóan nyilatkoznunk kellett, akkor vettük észre, hogy tényleg oda jutottunk. Nem futottam volna be ilyen pályát anélkül a csapat nélkül.

A Manchester Unitedban nem éppen a legjobban sikerült a kezdet, mivel három egyre kikaptatok a Citytől. Mi történt? Nehéz volt beilleszkedned?
Mark Corcoran, Twitter
Nagyon, miként Nemanja Vidicsnek is, aki 2006 januárjában lett a csapat játékosa. Ügynököm, Luca a feleségével jött el, hogy megnézze az első meccsemet. Büszke pillanatra számított: én voltam a szegény srác, akit kimentett az olasz harmadosztályból. Utána eljött a szállodámba, és majdnem sírt, amikor kinyitottam az ajtót. A felesége sem volt túl boldog. Én pedig üresnek éreztem magam, különösen az után, ahogyan Alex Ferguson beszélt velem. Luca azt mondta, végig tudta, hogy nagy hiba a Unitedba vinni engem, hogy nem állom meg a helyem, és a mez is túl nagy lesz rám. Nagyon fájt, de csak motiválni akart, szerette volna, ha bebizonyítom, nincs igaza. A helyzet csak romlott utána, nem akart megfordulni. Aztán fokozatosan mégiscsak jobb lett minden. A dél-afrikai felkészülési túránk során Mike Phelan azt mondta nekem, hogy már úgy nézek ki, mint egy United-játékos. Pályára léptem az első bajnokin a Fulham ellen, és öt egyre nyertünk. Ekkor csodálatosan éreztem magam, megerősödtem, és visszanyertem az önbizalmam.

Ha behunyod a szemed, és Fergie-re gondolsz, mi a legviccesebb történet, ami az eszedbe jut?
Matt Ladd, Stevenage
A múlt héten felhívott, és azt mondta, beperel, mert túl szép dolgokat írtam róla a könyvemben. Szintén hívott és perrel fenyegetett, amikor egy videóban skót mezben szerepeltem. Szerinte tiszteletlen voltam a hazájával. Próbáltam magyarázkodni, de félbeszakított, hogy nagyon tetszik neki, és küldjem el a videót, hogy továbbküldhesse a barátainak.

John Terry készülődik a tizenegyeséhez a 2008-as BL-döntőben. Őszintén, megfordult a fejedben, milyen rossz lenne ismét elveszíteni egyet a 2004-es után?
Jeff Hughes, Fleet
Nem gondoltam arra, hogy amennyiben belövi, elveszítettük a mérkőzést. Egyáltalán nem gondoltam semmire, nagy volt a feszültség. Utána viszont tényleg átvillant az agyamon, milyen közel voltam hozzá, hogy ismét veszítsek. Ami a tizenegyeseket illeti, sosem hittem volna, hogy van játékos, aki kihagyja, amíg én magam nem rontottam egyet a francia U21-es válogatottban Portugália ellen 2003-ban. Saját magam hibáztattam, és akkor úgy voltam vele, hogy többet nem vállalok büntetőt. Aztán mégis megtettem a Unitedban. Azt is kihagytam… Átok ül rajtam. John Terry viszont ragyogó játékos és a barátom.

Beszélj a Nemanja Vidicshez fűződő viszonyodról. Igaz, hogy egyszer majdnem verekedtetek?
Mark Butler, Facebook
Erős volt köztünk a kapocs, mert ugyanakkor érkeztünk a Unitedba. Erős egyéniség volt, akárcsak én. Ő szerette lenyűgözni az embereket, én pedig harcolni. Egyszer azt mondta neki David Moyes, hogy nem volt jó a meccsen. Erre azt válaszolta neki, hogy Rafael és én túl sokat támadtunk, ezzel egyedül hagytuk őt. Megkérdeztem, miért velem védekezik, erre elöntötték az érzelmek. Megfogtam a torkát, Moyes állt közénk, de odébb raktam. Erre bevitt az irodájába, hogy nem érti, egy ilyen kedves ember, mint én, mitől lesz ekkora szörnyeteg. Meg kellett ígérnem neki, hogy nem csinálok semmit, különben megbüntet, és közölte, hogy súlyos döntést kell meghoznia, ha tovább veszekszünk. Meg akartam várni Vidicset a mérkőzés után, de végül hazament, és nem történt semmi. Utána három hónapig nem beszélt velem, pedig ugyanazon az oldalon játszottunk. Rio Ferdinand cserélt vele, így vele kerültem egy oldalra! Aztán egyszer csak egy meccs után Vida megrázta a kezem, és azt mondta, ügyes voltam. Ryan Giggs meglátta, és azt mondta, „fú, mit látok”. Ezen nevetni kezdtünk.

Ki a legjobb szélső, akivel valaha is szembetaláltad magad? Volt olyan, akitől féltél?
Sophie Wigmore, Farnborough
Ha jó napom volt, csak magamnak voltam az ellensége. Máskor akadt néhány kemény ellenfél, például Aaron Lennon és James Milner. Az utóbbi volt a legkeményebb, mert támadó hátvéd voltam, és zavarta a játékom. Utáltam ellene játszani. Többet védekezett, mint én, pedig még csak nem is volt védő! Mindenkinél keményebben dolgozott. Még csak levegőt sem vehettem, ha hozzám került a labda, mert bármikor szerelhetett. Ha nem volt nálam, próbált átjutni rajtam.

„MEGFOGTAM VIDICS TORKÁT, MOYES ÁLLT KÖZÉNK. UTÁNA HÁROM HÓNAPIG NEM BESZÉLTÜNK”

Ott voltál abban a francia válogatottban, amelyik Thierry Henry kezének segítségével győzte le Írországot a 2010-es világbajnokság pótselejtezőjében. Hogyan emlékszel ma erre a mérkőzésre?
Conor McCready, Cork
Nagyon sokan kérdeznek mostanában arról a meccsről. Először is, nem láttam, hogy kezezés történt. Amikor az öltözőben észrevettem, hogy senki sem ünnepel, annak ellenére sem, hogy kijutottunk a vébére, tudtam, hogy baj van. De vajon van-e olyan ír játékos, aki hasonló helyzetben odament volna a játékvezetőhöz? Nem hiszem. Nagyon szomorú voltam amiatt, ahogyan a francia média kikezdte Henryt. Ha viszont azt mondta volna, hogy kézzel ért bele, és a francia válogatott emiatt nem utazhatott volna, valószínűleg visszahozzák a guillotine-t.

Az a világbajnokság katasztrofálisra sikerült a francia válogatott számára. Jobban örülnél utólag, ha Írország jutott volna ki?
Nathan Hull, Derby
Talán a sors szólt közbe. Meglehet, tényleg jobb lett volna, ha az írek utaznak. A dél-afrikai torna mindenkinek borzalmas volt, nekünk és a szövetségi kapitánynak, Raymond Domenech-nek egyaránt. Egy öltözői vita elszabadult, és őrületté fajult. Egyikünk sem fogta fel, milyen következményekkel járhat az edzés visszautasítása. Buborékban voltunk, nevetve, viccelődve mentünk vissza a szállodába. Azt hittük, sikerült elmondanunk, mit gondolunk Nicolas Anelka hazaküldéséről, de nem, katasztrófa kerekedett belőle.

Annyi tehetség volt azokban a francia válogatottakban, amelyekben szerepeltél, hogy valamit nyernetek kellett volna, nem igaz? Nem sajnálod, hogy így alakult?
Dave Hudson, Lincoln
Nem volt igazi szövetségi kapitányunk. Tudom, hogy ez keményen hangzik, de túl sok volt a nagy egó és a nagy tehetség. Biztos vagyok benne, hogy ha már akkor is Didier Deschamps lett volna a főnök, minden másképp alakul.

Mit gondolsz ma a Luis Suárez-incidensről?
Muhammad Dahlan, Facebook
Semmit sem bánok, de hosszú idő kellett hozzá, hogy elüljön. Valamivel később láttam őt a Selfridges áruházban Manchester központjában. A testvéremmel voltam, ő pedig a feleségével és a lányával. Mondta is a bátyám, hogy menjünk, intézzük el vele, de nem lehetett. Családdal nem. Évekkel később játszottam ellene a Bajnokok Ligája döntőjében, amikor a Juventus mérkőzött a Barcelonával. Kezet ráztunk, és sok sikert kívántunk egymásnak. A Liverpool évekkel később elnézést kért, amit nagyra értékeltem. Nem tudom, hogy Suárez rasszista-e, vagy sem, viszont amit mondott nekem, az egyértelműen az volt, ezért kapta a büntetését.

A labdarúgás világa és a társadalom helyes lépéseket tesz, hogy gátat szabjon a rasszizmusnak?
Rick George, Wolverhampton
A társadalom nem cselekszik helyesen, a futball világa pedig úgy tesz, mintha helyesen cselekedne. A rasszizmus a neveltetésből vagy annak hiányából fakad. Támogatom, hogy letérdelnek a csapatok, mert így a gyerekek megkérdezik a szüleiket, miért csinálják ezt. Erre azt kell válaszolniuk, hogy a feketéket hosszú időn át bántalmazták. Az Európai Szuperliga ötletét huszonnégy óra alatt elvetették. Nem rossz, de miért nem lehet ugyanezzel az elszántsággal lezárni a rasszizmus kérdését? A közösségi média is problémát jelent, nekem vörös posztó, amikor a Covidról van szó, miközben a feketéket folyamatosan sértegetik.

Amikor a heroikus 2011–12-es idény utolsó mérkőzésére mentetek a Sunderland ellen, nem érezted úgy, hogy már a tiétek cím? Mennyire viselt meg, hogy a Manchester City az utolsó napon halászta el előletek az aranyérmet?
Rich Pope, Crawley
Amikor mentünk ki a pályára, magyaráztam a többieknek, hogy már látom, ahogy a magasba emelem a serleget. Azt mondtam nekik, hogy csináljuk, amit kell, és ígérem, megnyerjük a bajnokságot. Aztán hallottuk, ahogy a Sunderland szurkolói felüvöltenek. Sosem felejtem el, hogyan ünnepeltek. Úgy csináltak, mintha megnyerték volna a Premier League-et.

Mennyire tüzelte fel a 2012-es kudarc az edzőt és a csapatot a következő idényre?
Jade Craddock, Worcester
Nagyon. Jó leckét kaptunk. Ferguson rendkívül erős beszédet tartott aznap, Danny Welbeck elsírta magát, és mások is megindultak rajta. Azt mondta, szerette volna, ha halljuk a Sunderland szurkolóinak éljenzését, hogy örökre emlékezzünk erre a kudarcra. Azt is hozzátette, hogy a következő bajnokságot mi nyerjük meg. Megértettem, hogy ezt csak nagyon sok ponttal érhetjük el.

Jó barátja lettél Carlos Téveznek és Pak Dzsi Szungnak. Hogyan alakult, ma is barátok vagytok még?
@bigmj97, Twitter
Ez már több mint barátság, Pak a fiam, Lilas keresztapja. Tévezzel is folyamatos kapcsolatban állunk. Olyan, mintha testvérek lennénk. Mi vagyunk a jó, a rossz és a csúf! Nem fogom elmondani, ki melyik, esetleg csak annyit, hogy Pak a jó. Pont ez a gyönyörű a Unitedban: könnyen előfordulhat, hogy egy öltözőbe kerül valaki Argentína keményebb vidékeiről, egy Dakarban született francia és egy dél-koreai.

Melyik életed kedvenc mérkőzése, és miért?
Alex Thomas, Facebook
Sok van, de nem bánom, válasszunk egyet. A Barcelona elleni meccsünk 2008-ban az Old Traffordon. Paul Scholes gólja. Micsoda hangulat! A legjobb, amiben valaha részem volt. A Barcelonának egyetlen egyenlítő gólra lett volna szüksége, és továbbjut, én viszont azt mondtam magamban, ha betalálnak, b…hatjuk. A mérkőzés végén kaptam egy ütést a fejemre, amitől csak szédelegtem, de valahogy kihúztuk a végéig, és a lelátó úgy zúgott, hogy a mellkasunkban éreztük a zajt. Hasonló volt még ehhez a Manchester City elleni négy hármas meccs 2009-ben, amikor Michael Owen talált be a végén.

Miért ment olyan nehezen David Moyesnek, miután 2013-ban átvette az irányítást Sir Alex Fergusontól? Szerinted mit kellett volna inkább lépnie a klubnak?
James Dixon, Stoke
Bárkinek nehezen ment volna, ez a cipő mindenkire nagy lett volna. A játékosok sem álltak készen, hogy elfogadják őt. Nem volt olyan opció, hogy sikerrel járjon, ez lehetetlen küldetés volt számára. Ennek ellenére szerettem őt, harcoltam érte, az egyik katonája voltam, és ezt nagyra értékelte.

Olyan szerepet töltöttél be Paul Pogba életében a Juventusban, mint egy báty. Úgy is hívott, hogy Pat bácsi. Örültél ennek a kapcsolatnak? Mit érzel, amikor ma kritizálják őt?
Danny Pritchard, Manchester
Nagyon fáj, amikor kritizálják, bárkinek fájna, ha a testvérét kritizálnák. Ma is sokat beszélünk, igyekszem támogatni. Nagyszerű futballista, és sokan nem értik, miért olyan jó a válogatottban, miközben nem megy neki annyira jól a Unitedban. Valahogy helyre kell hoznia mindezt, egy kicsit jobban kell szeretnie a szurkolókat, viszonozni fogják. A klub korábbi nagy legendái gyakran mennek egy kicsit messzire a személyeskedésben vele, ami nem nagyon tetszik.

Valószínűleg 2015-re már nagyon belefáradtál, hogy állandóan kikaptok a Barcelonától. Melyik volt a legjobb Barca, amivel szembekerültél a BL döntőjében?
Pedro Goncalves, London
A 2009-es csapatuk, amelyik kettő nullra vert meg bennünket Rómában. Bíztunk benne, hogy a Manchester United módján fogjuk elintézni őket. Az első tíz percben megérdemeltünk volna egy gólt, de Gerard Piqué masszívan blokkolta Cristiano Ronaldót. Amikor azonban betaláltak, utána úgy birtokolták a labdát, hogy éreztem is, nem tehetünk semmit. Iniesta és Xavi a legjobb időszakát élte. Levegőért kapkodtam az egész mérkőzés alatt. Ezek a srácok pontosan tudták, mit csinálnak, és akkor még Messiről nem is beszéltem.

Mit éreztél, amikor hazai pályán veszítettétek el a 2016-os Eb-döntőt? Főleg, hogy Cristiano Ronaldo viszonylag hamar kiesett…
Ross Suttie, Edinburgh
Nagy fájdalmat. Nagyon sokat beletettem abba a tornába, és Franciaországban küzdhettünk. Tudtam, hogy ez az utolsó ilyen az életemben, és tökéletesen érett vezető voltam: úgy éreztem, bárkiből ki tudom hozni a legjobbat különösebb megerőltetés nélkül. Didier Deschamps mellett voltam az előző nap, elmondta az összeállítást, és hozzátette, hogy megnyerjük. Jól játszottunk a döntőben, de sok lehetőséget elszalasztottunk. Portugália a semmiből szerezte azt a gólt, Éder még csak nem is lépett akkoriban pályára a Lille-ben. Összetört a szívünk.

Ha csak egyetlen ételt ehetnél egészen életed végéig, mi lenne az?
Nick Dineen, Twitter
Az anyukámnak van egy szenegáli étele, rizs zöldségekkel, hússal vagy hallal. A partnerem, Margaux dán húsgolyói is nagyon ízlenek. Ezek azonban nehéz ételek, én könnyebbeken élek. Senki sem készít nálam jobb bolognai spagettit, még Michael Roux sem! Fiatalabb koromban, amikor Párizsban éltem, a kedvenc ételem a kebab volt a Chatelet állomáson. Kizötyögtünk oda a barátaimmal…, nem, nem volt jegyünk!

Nem sajnálod, hogy megrúgtad a Marseille szurkolóját? Megérte?
Matt Legg-Rogers, Instagram
Nem akartam erőszakos lenni senkivel, de majomnak nevezett, és azt mondta, elvágja a gyerekeim torkát. Van, hogy valaki úgy inspirál, hogy nem is kérem. Jó kis kungfurúgás volt!

Honnan jött az ötlet a hírhedt csirkés videóhoz? Vannak dolgok, amelyeket nem lehet előre látni…
Philip Henderson, Facebook
Nem ismerem azt az embert, aki készítette. Ha manapság látom, arra gondolok, mi az ördög?! Egy nap otthon voltam, és valami megszólalt a fejemben, azt mondta, legyél vicces. Hálaadás napja volt, meg akartam örvendeztetni az embereket. Ezért aztán megpofoztam és megpusziltam egy megfőzetlen csirkét. A legrosszabb az volt, hogy néhány hónappal később Svájcban jártam, és egy férfi megkért, hogy készítsek vele fényképet, amire a felesége azt mondta: „Tudom, ki ez. Aki nyalogatta a csirkét.” Úgy voltam vele, hogy ez bizony szép volt, büszke lehetek magamra.

Szerettél volna többet kihozni a West Hamben töltött rövid időszakodból 2018-ban?
Steven Brevitt, Hackney
Igen is, meg nem is. Lett volna lehetőségem maradni. Thierry Henry kérdezte, hogy mégis mit csinálok, és javasolta, hogy ne menjek egy néhány napig. Inkább otthon edzettem, jól éreztem magam, és rájöttem, hogy megvagyok a mindennapi játék nélkül is.

Milyen volt a Brentham FC-ben tavaly?
David Hicks, Twitter
Megkértem egy barátomat, hogy eddzen velem, mert szerettem volna egy kicsit megerősödni az UNICEF-meccs előtt. Jónak éreztem magam, és az edző szólt, hogy lesz egy mérkőzésük másnap, ha van kedvem, játsszak. Néhány percbe belegyeztem. A visszavonulásom óta nem értem labdába, de amikor megérkeztem, rögtön megtettek csapatkapitánynak! Voltak szurkolók is. Kértem, hogy cseréljenek le a vége előtt, mert sokan vártak rám. Lejöttem, és gyorsan olajra léptem!

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. februári számában.)