A fél karú uruguayitól egy német alkalomhoz illő búcsúján át Hurst mesterhármasáig és Maradona káprázatáig a FourFourTwo a világbajnokságok ikonjai előtt tiszteleg az eddigi húsz torna emlékezetes pillanataival.
„Pelé nyilvánvalóan infantilis. Hiányzik belőle a megfelelő küzdőszellem.” Ez volt Joao Carvalhaes csapatpszichológus szigorú ítélete a 17 éves csatárt illetően, aki ekkor már meccsenként átlagosan egy gólt szerzett klubjában, a Santosban, és készültek őt beválogatni az 1958-as vb-keretbe.
Az ítélet nyilván megrázta Pelét, aki a saját szavai szerint csak egy „sovány, fekete fiú” volt, és forró vizes törülközővel borogatta sérült jobb térdét, hogy meggyógyuljon végre. Ezek után minden reménye Vicente Feola szövetségi kapitányban rejlett. Ki merészelne ellentmondani egy pszichológusnak?
Amikor 1950-ben hazai pályán veszítették el a vb-döntőt Uruguay ellen, Pelé azt mondta, olyan ez, mintha egy háborúban Brazília lenne a vesztes, és rengeteg embere meghalt volna. Az egyetlen gyógyír az lehetett, ha 1958-ban nyer, ez pedig csak úgy valósulhatott meg Joao Havelange frissen megválasztott szövetségi elnök szerint, ha mikromenedzselik a csapatot. Havelange testülete fizikai és pszichológiai vizsgálatoknak vetette alá a keretet. Majdnem mindenkiben találtak férget, többen szenvedtek alultápláltságtól, vérszegénységtől és szifilisztől. Több mint 500 fogat húztak ki a válogatott minden tagjától összesen, volt, aki még sosem járt fogorvosnál.
Carvalhaes profilt alkotott Feola játékosairól. Meg volt róla győződve, hogy a fehér futballisták tehetik érzelmileg stabillá a csapatot, ezért is jutott arra a megállapításra, hogy Garrincha, a nyomornegyedek szülötte nem alkalmas arra, hogy Brazíliát képviselje. Amikor megkérték, rajzolt egy gömböt, amiből pálcikák álltak ki. A vizsgálatot vezetők azt gondolták, a napot próbálta meg lerajzolni, ezért igencsak meglepődtek, amikor elmondta, hogy a képen botafogós csapattársa, Quarentinha látható.
Brazília 3:0-s győzelemmel kezdett Ausztria ellen, de Pelé és Garrincha a kispadon ültek, hiába lettek később ők a brazil futball aranykorának szimbólumai. Mivel Anglia ellen 0:0-s döntetlen következett, a braziloknak meg kellett verniük a Szovjetuniót.
Ki-ki döntse el maga, melyik történet hihetőbb, vagy a játékosok gyakoroltak nyomást Feolára, hogy játszassa végre Pelét és Garrinchát, vagy maga Feola döntött úgy, hogy bizalmat szavaz a felépült Pelének. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy Feola azt mondta a pszichológusnak: „Minden bizonnyal igazad van, csak sajnos egy cseppet sem értesz a futballhoz”.
A meccs a francia futball-legenda, Gabriel Hanot szavai szerint „a futballtörténelem legnagyobb három percével kezdődött”. Az elsőben Garrincha csinált hülyét a szovjet védelemből, és rezegtette meg a lécet, a harmadikban Didi csúsztatta át a labdát három védőn Vavának, aki belőtte Jasin mellett. Utána 74 percbe telt, hogy Vava újabb gólt szerezzen.
Brazília megtalálta a nyerő felállást. Feola 4–2–4 formációjában Pelé a középcsatár Vava mögött vitézkedett, míg Mario Zagallót hol előre tolták, hol visszahúzták középpályára, ahogy éppen szükség volt rá.
Hiába volt Pelé a vb-k történetének legfiatalabb játékosa, és hiába készítette elő Vava második gólját, teljesítményét lerontotta fájós térde. Korábban ott is hagyta az ünnepi vacsorát, hogy megpróbálja rendbe tenni magát a negyeddöntőre.
A Wales elleni kemény mérkőzésen Pelé háttal kapta a labdát, mellkassal levette a jobb lábára, majd a sarokba pöccintette. Pelé később élete legfelejthetetlenebb góljának nevezte ezt.
A franciák elleni elődöntőben Pelé egy iskolás elszántságával és egy veterán lelkületével küzdött. Miután Fontaine kiegyenlített, a brazilok 10- ese ragadta meg a labdát, visszaszaladt a kezdőkörhöz, és azt kiáltotta csapattársainak: „Kezdjük!”. A második félidőben mesterhármast szerzett, és ezzel Brazília 5:2-re nyert.
Az 1958-as vb volt az első, amelyet közvetített a televízió, úgyhogy Pelé zsenialitását szerte a világon láthatták. Amikor a döntőben a 90. percben megszerezte második gólját, Pelé transzba esett, úgy kellett visszahozni. Ezen a mérkőzésen Brazília szintén 5:2-re verte Svédországot, és megszerezte első világbajnoki címét. Pelé sírt, nem akarta elhinni, ami történik. Két évvel korábban még mogyorót lopott egy raktárból, hogy futballcipőt vegyen magának.
HÉCTOR CASTRO, 1930
Amikor az uruguayi csatár, Peregrino Anselmo megbetegedett a vb-döntő előtt, a házigazdák nem izgultak. Beválogatták a helyére félkarú csatárukat, Héctor Castrót a helyére. El Manco Divino (a Félkarú Isten) a 89. percben szerzett fejes gólt, és ezzel 4:2-re győzték le Argentínát. Ez valóban Castro tornája volt, ő szerezte ugyanis Uruguay első vb-gólját Peru ellen, és állítólag hatalmas összeget utasított vissza a döntő előtt. Castro legendás figura volt Uruguayban.
Tizenhárom éves korában véletlenül levágta a jobb kézfejét egy fűrészgép, és rendszeresen használta a csonkot, hogy azzal tisztítsa el a védőket az útból. Hatalmas nőcsábász volt, szerette a szerencsejátékot, láncban szívta a cigit. 1928-ban olimpiai bajnok lett Amszterdamban, és nyolcszor nyert bajnoki címet a Nacionallal játékosként és edzőként.
LUIS MONTI, 1934
Argentína 2:1-es győzelemre állt az 1930-as világbajnokság döntőjében, Luis Monti középpályás mégis könnyeivel küszködve jött le. „Ha nyertek, megöljük az anyád és a nővéred” – mondta neki két alak a pálya szélén. A második félidőben nem is remekelt, egyesek szerint sérülés, és nem a halálos fenyegetés miatt, mindenesetre Uruguay feltámadt, és 4:2-re győzött. Négy évvel később a Juventus játékosaként olasz állampolgárságot kapott, és játszott a döntőben Csehszlovákia ellen.
A hazaiak 2:1-es győzelme hihetetlen hírnevet hozott Montinak. Az egyetlen ember, aki két vb-döntőben két nemzetet képviselt, így nyilatkozott: „A döntőt követően Mussolini azt mondta, kérhetünk bármit, autót, házat, pénzt, nőt…”. Később arról is beszélt, mi a különbség a két nemzet közt: „Uruguayban megöltek volna, ha nyerünk, Olaszországban azért, ha nem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi számában.)
