Filmkritika: szamba habbal, avagy a Pelé-film

Szöveg Bodnár Zalán

Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.

Maga lenne a túláradó giccs, ha nem lenne igaz – mondanánk, ha legalább igaz lenne. Ha nem volna benne például az az Altafini-szál. A film egyik vezérfonala – sőt, Pelé küldetéstudatának egyik mozgatórugója –, hogy Pelé édesanyja, sokszor fiával együtt a gazdag Altafini családhoz jár takarítani, José úrfi – a későbbi klasszis – pedig folyamatosan csicskáztatja, lenézi, gúnyolja a kis csóró, cipő nélküli Dicót, akit ő nevez el Pelének, miután a Vasco kapusának, Bilének a nevét rosszul ejti.

A két gyerek aztán a válogatottban egymás mellé kerül, és máris változik a helyzet, ott a kis Pelé nő fölébe a „Mazzola” becenéven ismert, később olasz válogatottnak (Nem tévesztendő össze az igazi Mazzolával, Sandróval – a szerk.). Szép epizód az életéből, nem ismertük eddig – nem véletlenül. A Palmeiras után a Milanban, a Napoliban és a Juventusban is futballozó Altafini a film olaszországi bemutatója után ezt nyilatkozta: „Ez a film egy nagy hazugság. Sohasem találkoztam gyerekkoromban Pelével és az anyjával. Háromszáz kilométerre éltünk egymástól, tizenkilenc éves voltam, amikor először beszéltem vele. Ráadásul nem voltunk gazdagok, egy pólót viseltem egész gyerekkoromban, hogy járt volna hozzánk takarítónő?!”

Ennek tükrében érdemes óvatosan bánni a többi meseszállal is, legyen bármilyen megindító is a mogyorókereskedők meglopásának vagy bajtársuk, a kis Thiago halálának története. Az a rész is erősen kétségbe vonható, hogy az 1950-es, hazai vb idején a brazil lurkók úgy mennek ki focizni, hogy az egyik Di Stéfano, a másik Puskás akar lenni (nem a szinkron „honosít”, az eredetiben is ez hangzik el). Aligha hihetjük el, hogy bármely brazil gyerek is valaha argentin futballsztár akart volna lenni, azt meg pláne, hogy négy évvel a svájci vb és nyolccal a Real Madridba igazolása előtt Brazíliában bármely gyerek is hallhatott a Kispesten futballozó Puskásról. A brazil szövetségi kapitány, Feola ábrázolása sem hat éppen hitelesnek: végig azt szajkózza, tilos brazilos stílusban futballozni, az erdőben bújkáló egykori szökött rabszolgák harcművészetét megelevenítő „gingát” (ejtsd: „dzsindzsát” – a szerk.) űzni, Pelé azonban fellázad, és a kapitányi parancs ellenére nekiáll a pályán emelgetni, cselezni és ollózni.

Mivel magát Pelét is bevonták a forgatókönyvbe, sőt minimális szerepet is kapott (a svédországi vb idején a stockholmi szálloda halljában az asztaláról a kávéját lefocizza a labdával a kis Pelé…), gyanítható, hogy „Fekete gyöngyszem” erősen kiszínezte a saját életét. Ami azért kár, mert az ő élete épp olyan, amit már nem lett volna szükséges tovább színezni, eladta volna simán önmagát akkor is, ha csak középszerűen megcsinálják.

A Pelé – Legenda születik azonban nem jó film. Nem vitás, ideje volt már vászonra vinni a mindmáig hihetetlen sztorit, hogy a 17 éves véznácska brazil fiú meghódítja a világot, de azért nem pont ilyennek képzeltük. Ez a mozi: félreértés. Amolyan szociális „road movie”, hollywoodi tálalásban, vagyis a hangsúly azon van, hogy a csóró brazil gyerek, akinek cipője sincs, nemzeti hőssé válik. Torz lélek lehet az, akinek Peléről a társadalmi felemelkedés jut elsőként az eszébe. Nem arról szól, mit adott Pelé a világnak, hanem hogy mit adott a kis Dico a családjának és a szűk pátriájának.

Ez a film pontosan ott ér véget, ahol kezdődnie kellene.

A massachusettsi Northamptonból származó testvérpár tagjai közül Jeff (1978–) az aktívabb a film­iparban, de Michael is mind több produkcióban vállal ilyen-olyan szerepet. Érdeklődésük fő témája Dél-Amerika, a Pelé-film mellett Jeff legnagyobb rendezői sikere a Favela Rising című dokumentumfilm és a The Scribel of Urabá című alkotás. Jeffnek egy latin-­amerikai szegény gyerekeket támogató alapítványa is van. A testvérpár közösen készítette el A két Escobar című sportdokumentum­filmet az ESPN 30 for 30 című, a Sport Tv jóvoltából Magyarországon is vetített kultikus sorozatába, amellyel a cannes-i filmfesztiválon is nagy feltűnést keltett.