Tommy Ball elugrott a kocsmába 1923. november 11-én, vasárnap este. Az Aston Villa játékosa a világháborút lezáró fegyverszünet évfordulóját ünnepelte, illetve azt, hogy 1:0-ra legyőzték a Notts Countyt. Három korsó és egy pohár sört ivott meg, vele volt a felesége, Bella, és kicsivel tovább, mint a fél tízes zárás ideje, elbeszélgettek a kocsmárossal. Ezt követően a házaspár távozott, nem sokkal tíz után ért haza, és Bella vacsorát készített.
Tommy kiugrott, hogy megnézze a kutyáját. Néhány perccel később felesége kiabálást hallott, és egy fegyver is eldördült. Kiszaladt, és látta, hogy a férje véresen kúszik felé a földön. „Ó, Bella, lelőttek” – mondta az akkori labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége, majd összeesett, és meghalt.
Ekkor 23 éves volt. A hátvéd és középpályás meghatározó alakja volt az akkoriban feljövő Aston Villának, egyben a szurkolók nagy kedvence is. Szépen fésült hajával jóképű fickónak számított a húszas években. „Az egyik legerősebb hátvéd volt Angliában, és kora egyik legnépszerűbb labdarúgója – írta róla a Birmingham Gazette. – Jó munkabírású, elkötelezett sportoló. Nem is láttunk még nála elszántabb futballistát.”
Thomas Edgar Ball Chester-le-Streetben született, Durham megyében 1900. február 11-én. Ő volt a család kilenc gyermeke közül a legfiatalabb. Apjuk bányász volt, és Ball követte őt, 13 évesen maga is a bányában kezdett el dolgozni. Mint a Durham környéki bányászvárosok fiatal kölykei, ő is futballőrült volt. Első érmét tízéves korában szerezte, utána a Wardley Villa játékosa lett, később a nagyra tartott Northern Alliance-liga Felling Colliery csapatába került.
A topcsapatok rendszeresen monitorozták az északi bányászterületek fiataljait, és Ballt, az előtt, hogy a Villa játékosa lett volna 1920 januárjában, már kiszúrta magának a Newcastle, a Sunderland, a Liverpool és a Barnsley. Az egyik első edzésen történt, hogy a Villa legendája, Jack Devey, aki ötször lett bajnok és kétszer nyert FA-kupát a csapattal, rámutatott a 19 éves fiatalemberre. És azt mondta: „Egy ifjú fényes jövővel”. Ezt a jövőt vágták el tragikusan.
„LÁTTAM EGY SEBET A MELLKASÁN, NAGYJÁBÓL EGY FÉLKORONÁS MÉRETE LEHETETT”
Ball amolyan joker volt a csapatban az első néhány évben, játszott hátul és a középpályán, majd amikor a kiváló csapatkapitány, Frank Barson a Manchester Unitedba távozott, Ball lett az állandó középhátvéd, egyben a legbiztosabb pontja a csapatnak. Nagyon hamar otthon érezte magát ebben a szerepben. „Igaz ugyan, hogy a Villának még ki kell hevernie Barson elvesztését – írta a Sports Argus sportrovata –, de Ball napról napra jobb lesz.”
A Villa a hatodik helyen végzett az 1922–23-as idényben, és Ball ekkor tette biztossá helyét és tekintélyét a csapatban. „Jól kezelte a labdát, és rendkívül eredményes volt fejjel – írta a Birmingham Gazette – Hétről hétre folyamatosan fejlődött, és a csapat szurkolói is nagyon tisztelték.”
Tommy Ball
Ball 1922 májusában vette feleségül Beatrice Richardsot, akit mindenki csak Bellaként emlegetett. Perry Barrban, Birmingham falusias külső részén béreltek házat, főbérlőjük, az egykori rendőr, George Stagg a szomszédban lakott. A ház elszigetelten állt Perry Barr egy elhagyatottabb részén, néhány száz méteren belül nem volt másik épület. A házaspár csirkéket is tartott, ezek néha átmentek Stagg kertjébe. Az nem örült ennek, és azzal fenyegetőzött, hogy megmérgezi őket.
Egy vasárnapi napon, 1923. november 10-én Ball a Notts County ellen lépett pályára idegenben. A sima győzelem a harmadik helyre repítette a vendégcsapatot. Másnap reggel Stagg hozott egy újságot Ballnak, és a két férfi barátságosan elbeszélgetett. Az újság címlapja a fegyverszünet napjával foglalkozott, az első világháború akkor még csak öt éve ért véget, és az események frissen éltek mindenkiben, különösen Staggben, aki a nyugati fronton harcolt, és sebesülést is szerzett, illetve része volt gáztámadásban.
Ugyanazon a napon este történt, hogy Ball és Bella hazatértek a kocsmából, a férfi kiment a sötét kertbe, Bella pedig már csak a lelőtt férjéhez ért oda. Ezt követően megjelent Stagg, a kezében lámpa és egy vadászpuska volt.
„Ne féljen, Mrs. Ball, sosem bántottam, ugye? – mondta. – Segítek bevinni a férjét, hiszen vérzik.” A nő tudta, hogy Ball már halott.
Amikor Davenport őrmester megérkezett a birminghami rendőrségtől, Ball élettelenül a heverőn feküdt. „Láttam egy sebet a mellkasán, nagyjából egy félkoronás mérete lehetett” – mondta később. Stagg még mindig fegyverrel a kezében állt. Davenport letartóztatta őt, és a West Bromwich-i rendőrőrsre vitte. Ott hivatalosan is megvádolta Tommy Ball szándékos meggyilkolásával.
Stagg 45 éves volt, de sokkal idősebbnek nézett ki, haja és szakálla teljesen megőszült. Amikor megjelent a bíróságon, a korlátba kapaszkodott, hogy tartani tudja magát. Kezén tetovált figurák voltak láthatók. Elmondta, hogy vita zajlott köztük. Ball részeg volt, és megpróbálta elvenni a fegyverét. Ekkor megcsúszott, és a fegyver elsült. Megölte ugyan Ballt, de nem szándékosan tette, véletlen volt.
Az ügy szenzációt keltett. Futballisták, a királyi család tagjai és politikusok alkották az 1920-as évek hírességeit. Az élvonalbeli labdarúgó meggyilkolása a címlapokra került. „MEGÖLTÉK AZ ASTON VILLA JÁTÉKOSÁT” – hirdette első oldalán a Times. „A VILLA-JÁTÉKOS TRAGIKUS VÉGZETE” – írta a Birmingham Gazette. „A VILLA FUTBALLISTÁJÁT A HÁZA ELŐTT LŐTTÉK LE” – így az Illustrated Police News, amely vázlatrajzokat is lehozott az esetről.
MEGÖLTÉK ŐKET. Anglián kívül más futballisták is lettek gyilkosság áldozatai.
ANDRÉS ESCOBAR. A kolumbiai védőt (felül) egy parkolóban lőtték le 1994-ben, miután öngólját követően hazája kiesett a világbajnokságról.
ROBERT MENSAH. A ghánai kapust 1971-ben ölték meg egy kocsmai verekedés során. A halálos sebet törött sörösüveg ejtette rajta.
LUTZ EIGENDORF. „A keletnémet Franz Beckenbauer” nem épült fel 1983-as, gyanús körülmények közt történt autóbalesetéből. Állítólag a Stasi végzett vele, miután nyugatra disszidált.
ALFREDO PACHECO. A salvadori válogatottsági rekordert 2015-ben lőtték le egy benzinkúton, előtte örökre eltiltották bundázás miatt.
BELFORT DUARTE. A brazil úttörő fordította portugálra a futball szabályait, amúgy a riói América játékosa volt. A 35. születésnapján lőtték agyon 1918-ban.
MILTON FLORES. A hondurasi kapust 2003-ban lőtték le bandatagok, miközben állítólag épp a kocsijában szexelt.
DANIEL CORREA. Tavaly októberben a Sao Paulo középpályását megcsonkították, és kidobták egy erdőbe azt követően, hogy képek kerültek napvilágra róla és egy másik férfi feleségéről.
„Tommy Ball bátorsága, kitartása és hozzáállása felette volt mindennek, hogy képességeiről már ne is beszéljünk – jegyezte le Early Bird a Sports Argusban. – Sosem feledhetjük az emlékét.”
„Kiváltságos volt, mert már nagyon fiatalon magára ölthette az Aston Villa mezét – írta egy másik szerző a Sports Argusban. – Ha köztünk marad, egész biztosan teljes Anglia büszkeségévé vált volna. Gyászoljuk őt, sajnáljuk, hogy ennyire fiatalon itt hagyott bennünket.”
A Villa november 17-én, hat nappal Ball halála után látta vendégül a Liverpoolt. Mindkét csapat játékosai fekete karszalagot viseltek, a végeredmény pedig 0:0 lett. Gyűjtést is rendeztek Bella Ballnak, ezen 127 font jött össze. Két nappal később több ezer szurkoló vonult a gyászmenetben, Ball csapattársai vitték a koporsót. Volt ott egy krizantémból készített labda is, amelyre ezt írták: „Az Aston Villa játékosaitól őszinte sajnálattal és mély elismeréssel régi barátjuknak, Tommy Ballnak”.
Három hónappal később, 1924 februárjában tartották a tárgyalást. A tárgyalóterem tele volt, sokan be sem jutottak. Stagg azzal védekezett, hogy amikor hallotta a kutyaugatást, azt hitte, betörők érkeztek. Ekkor fogta a fegyverét, és kiment, ahol Ballt találta.
„Baleset volt – állította. – Ball alkohol hatása alatt állt, és megpróbált átmászni a kapun. Mondtam neki, hogy jöjjön le onnan, és a puska csövével próbáltam visszatolni, de megragadta, és ki akarta csavarni a kezemből. Én is csavartam, hirtelen megcsúszott, és elsült.”
Érvelése ellen szólt, hogy kilőtt egy töltényt, újratöltött, majd ismét lőtt. Stagg azt is felhozta, hogy korábban már megkérte Ballt, távozzon az albérletből, mert rendszeresen részegeskedett, és verte a feleségét. Freddie Miles, az Aston Villa edzője azonban megerősítette, hogy „Ball tiszta életet élt, nem részegeskedett, és mindig a lehető legjobb kondícióban volt”.
Bella Ball, a „csinos fiatalasszony”, aki fekete ruhában és kalapban jelent meg, határozottan cáfolta, hogy a férje bármikor is bántotta volna. Azt állította, hogy hallott egy második lövést, majd érezte, hogy valami elrepül a válla környékén, és ezzel azt sugallta, hogy Stagg őt is le akarta lőni.
Az Aston Villa játékosai viszik a koporsót Tommy Ball temetésén
A bíró, Justice Rowlatt furcsának nevezte, hogy valaki töltött fegyverrel megy vitába, és megjegyezte, ha ez elfogadható, az felettébb szerencsétlen.
Óvta a törvényszéket, hogy bármilyen részvétet mutasson a vádlott iránt, és azt is kérte, hogy nézze a száraz tényeket. Nagyjából 90 percbe telt, amire kimondták, hogy Stagg bűnös emberölés vétségében. Halálra ítélték. Stagg még megpróbálkozott azzal, hogy Bella beszámíthatatlanul hisztérikus volt a tárgyalás során, és emiatt bizonyítékai sem megbízhatóak. Azt állította, mindent megtett, hogy megmentse Ballt a baleset után. Ezt követően vizsgálat állapította meg, hogy Bella nem viselkedett hisztérikusan, és Stagg szándékosan építette arra a védelmét, hogy Ball verte a feleségét. Fellebbezését elutasították.
Élt azért egy kis szimpátia Stagg irányába is, köszönhetően háborús élményeinek. Teljesen valószínűtlen, hogy a csirkék feletti vita vezetett gyilkossághoz, a valódi ok azonban ismeretlen maradt. Ítéletét aztán 1924 márciusában életfogytiglanra változtatták. Hátralévő életét különböző elmegyógyintézetekben töltötte, 1966-ban halt meg 87 évesen.
A Villának Tommy Ball nélkül kellett folytatnia, 1924 áprilisában FA-kupa-döntőbe jutott a csapat, de 2:0-ra kikapott a Newcastletől. Időre volt szükség, hogy túllépjen „minden idők legszomorúbb futballtragédiáján”, ahogyan a Sports Argus fogalmazott.
A sportág később szenvedett még hasonló csapást, de Ballt nem felejtették el. A Villa-szurkolók a mai napig hagynak ott a sírján bordó-kék sálakat. Nem sokkal a halála után vers is született róla, amely a mai napig őrzi emlékét.
Paul Brown a FourFourTwo rendszeres szerzője és a Savage Enthusiasm: A History of Football Fans című könyv szerzője
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. novemberi lapszámában.)
