Mohamed Szalah: Liverpool és Egyiptom új királya

Szöveg Andrew Murray Fotó Shamil Tanna

Mohamed Szalah felnéz, és észreveszi a váratlanul felé repülő labdát. Azonnal áthelyezi a testsúlyát a jobbjára, és ballal halálos erővel tüzel. Jellegzetes tincsei alól ismét felnéz, és várja a következő lehetőséget. A Liverpool új szélsőjének első mozdulatát kábult csend fogadja. A második labdát, ami az útjába kerül, azonnal ügyesen lekezeli, majd végiggondolja a lehetőségeket. Az egyiptomi sztár szereplését ezúttal őrült éljenzés kíséri a lelátóról. Miért reagált a közönség különbözőképpen?

A második szereplés során a Liverpool 4–1-re nyert a Manchester City ellen az Anfielden. Szalah a 68. percben ívelte Ederson kapujába a labdát, amitől az ötvenezres közönség az Anfielden teljesen megőrült. Az első eset 48 órával korábban történt egy hűvös, januári reggelen mintegy tucat néző szeme láttára a kandeláberekkel szegélyezett Sapphire Suite-ben, az Edgeley Parkban. Szalah a FourFourTwo címlapfotózása miatt jelent meg, majd a további képek kedvéért egy kicsit dekázgatott az ódon szőnyegen. Az alkalom nagyszerű ráhangolódás volt a két nappal későbbi meccsre. Mohamed Szalah számára természetesen alakulnak a dolgok 2018-ban. Ha lendületben van, gondolkodnia sem kell: minden megy magától. Három és fél évvel ezelőtt Szalah helyzete az angol labdarúgás világában teljesen más volt. Egy 40. percben, a Shrewsbury Town ellen elküldött lövés a Ligakupában összefoglalja a Chelsea-nél töltött időszakát. Szalah a szélről betörve kísérelte meg kapura lőni a labdát ballal, az erősebb lábával. Bedobás lett belőle.

A Manchester City ellen lőtt gól már a Szalah 2.0 termése, aki a Fiorentinát és a Romát megjárva hat hónapja csatlakozott újra a Premier League-hez. Harminchét millió fontos árával a nyár nagy vételei között jegyzik őt. Szalah Kevin De Bruyne és Harry Kane mellett a harmadik esélyese az Év Játékosa címnek. Remek formában van, minden bizonnyal tudja majd pótolni a Barcelonába igazoló Philippe Coutinhót. A fotózás befejeztével Szalah élete első nagyobb magazininterjújára készül. A kevésbé ismert, felkapott játékost rengeteg téma kapcsán lehet kérdezni: a befejezetlen Premier League-karrier, Jürgen Klopp egy átlagos napon, Egyiptom első vb-szereplése 28 év után, valamint Coutinho helyettesítése és fogadtatása a liverpooli szurkolótábor, a Kop részéről.

Vagy egyszerűen csak arról, hogy mennyire tartja magát jó játékosnak Mohamed Szalah.

2008-ban az el-Mokavlun 4–0-s győzelemmel búcsúztatta az ENPPI-t a kairói ifjúsági bajnokságban. A fölényes győzelem ellenére a csapat balhátvédje könnyeivel küszködve ült az öltöző sarkában. Öt alkalommal cselezte végig az ellenfél védelmét, öt alkalommal került szembe a kapussal.

Az öt alkalomból egyszer sem tudott gólt szerezni. Szaid el-Sisini edző két dolgot tett: először is adott a 15 éves srácnak 25 egyiptomi fontot, hogy jobban érezze magát. Másodszor pedig elhatározta, hogy Szalah soha többé nem fog játszani a balhátvéd posztján. Ha az ígéretes védő előnyösebb helyzetből tudná indítani a támadásokat, akkor nem merülne ki annyira, mire az ellenfél tizenhatosához ér, így okoskodott. Szalah innentől a jobb szélre került.

„Mondtam neki, hogy ő lesz mindkét bajnokság gólkirálya, amiben a csapatunk indult – emlékszik vissza az edző. – Az idény végére Szalah harmincöt gólt szerzett összesen, és azóta is megállíthatatlan.”

A fővárostól 150 kilométerre lévő, földműveléssel foglalkozó faluban, Nagrigban született, és minden szabad idejét a focival töltötte. Unokatestvére, Abadah Szaeed Gali, aki jelenleg is a faluban él, emlékszik Szalah „futballfüggőségére”. „A testvéremmel és a barátainkkal játszottunk az utcákon tizennégy éves koromig – mondja Szalah az FFT-nek, miután az utolsó fotók is elkészültek róla, és kezdetét veszi az interjú.

„ÉN LENNÉK A KOP ÚJ KIRÁLYA? EZT NEM ÉN DÖNTÖM EL, HANEM A SZURKOLÓK. BOL DOG VAGYOK, HOGY GYEREKKOROM KED VENC CSAPATÁNAK SZÍNEIBEN LÖVÖM A GÓLOKAT”

– A legkorábbi emlékem a futballról az, ahogy a Bajnokok Ligája meccseit nézzük. Mindig is imádtam Zidane-t, Tottit és a brazil Ronaldót. Hátborzongató érzés volt hallgatni a kezdőrúgás előtti zenéket.” A legnagyobbak által inspirált Szalah maga is a futballt választotta, hogy aztán egykori példaképe, Totti a csapattársa legyen. Az el-Mokavlun, a prominens kairói klub először 2006ban hallott a tehetséges vidéki fiatalról. „Ekkor kezdődött el a profi pályafutásom – magyarázza Szalah, aki korábban csak a Nagrig és az onnan másfél órára lévő Tanta amatőrcsapataiban játszott. – Innentől kezdve heti öt alkalommal három és fél órát buszoztam az edzésekre, majd haza. Nagyon sokat hiányoztam az iskolából, mert csak így tudtam eljutni a klubhoz időben. Előfordult, hogy csak reggel héttől kilencig mentem be a suliba, aztán buszra szálltam. Mindig is futballista akartam lenni. Fiatalon persze sokat álmodozik az ember.”

Az álmok viszont hamarosan valóra váltak. Miután megszabadult a balhátvéd poszttól, Szalah az egyik legígéretesebb játékossá vált az el-Mokavlunban. 2010-ben, csereként beállva debütált az el-Manszúra elleni, 1–1-es döntetlennel végződő meccsen. „Tizenhat éves voltam, és nagyszerűen éreztem magam – mondja büszkén. – Remek játékosok vettek körül, akik sokkal tapasztaltabbak voltak nálam, és a jelenlétük biztonságot nyújtott.” Két éven belül Szalah Egyiptom színeiben is debütálhatott, de élete gyökeresen megváltozott egy 2012. márciusi, Basel elleni U23-as barátságos mérkőzésen. A nyári olimpiára készült vadonatúj stadionban rendezett meccsen a félidőben cserélték be, és végül Szalah csapata 4–3-as győzelmet aratott a Xherdan Shaqirit, Fabian Freit és Valentin Stockert felvonultató svájci klub ellen.

A Basel már korábban is figyelte Szalahot, ekkor viszont egyhetes próbajátékot ajánlottak neki, amit négyéves szerződés aláírása követett kevéssel azelőtt, hogy a legjobb nyolc közé juttatta Egyiptomot az olimpián a Brazília, Új-Zéland és Fehéroroszország ellen lőtt találataival. Az első svájci hónapok nagy megpróbáltatást jelentettek. Barátok és nyelvtudás nélkül kellett boldogulnia Bázelben.

Az edzések után a városban kószált, mielőtt visszatért volna szállodájába. Eltökélt volt, hogy sikeres európai karriert épít. Állandó mosolya mögött céltudatos volt, mindig tudta, hogy mit tesz, és soha semmit nem csinált fölöslegesen. Honfitársa és későbbi arsenalos csapattársa, Mohamed el-Nenni segítségével 2013-ban sikeres idényt kezdett a Basellel. Góljával kiütötték a Spurst az Európa-ligából, betalált a Chelsea kapujába is az elődöntőben, majd megnyerték a svájci bajnokságot. Miután a Kékek ellen hazai és idegenbeli meccseken is gólt lőtt a Bajnokok Ligája csoportkörében, a Stamford Bridge farkasai ólálkodni kezdtek körülötte. 2014 januárjában, 18 hónappal svájci pályafutása kezdete után, José Mourinho tizenegymillió fontért magával vitte Londonba az egyiptomi játékost.

Kezdetben a kispadról nézte a mérkőzéseket, de később eredményesen szerepelt, és gólt lőtt a 6–0-s Arsenal elleni meccsen, majd kétszer, a Stoke és a Swansea ellen is megválasztották a Meccs emberének. A Chelsea-nél töltött első idényének meghatározó eseménye vezette őt később a jelenlegi helyére. Egy órát játszott a bajnoki címre törekvő Liverpool elleni meccsen, ahol Mourinho mesteri taktikáját követve 2–0-ra győzni tudtak, és ezzel régi álma teljesült.

„Egészen kicsi korom óta a Liverpool volt a kedvenc csapatom a Premier League-ben – emlékezik. – Nagyon különleges tapasztalat volt az Anfielden játszani, mert fergeteges hangulat uralkodott. Emlékszem, ahogy azon gondolkodtam, mennyire kivételes élmény, hogy itt léphetek pályára.”

Ha akkor Szalah azt gondolta, hogy most már egyenes út vezet a világsiker felé, tévedett. A Shrewsbury elleni Ligakupa-meccs előtt összesen 18 percet szerepelt Premier League-mérkőzéseken. Ezek után nem is csoda, hogy az egyiptomi játékos nem tudta felvenni a meccs ritmusát, és rettenetesen sikerült az egyik lövése.

„A keveset szereplő játékosoktól azt várom, hogy problémák generálásával emeljék a színvonalat – ironizált a könyörtelen Mourinho a meccs után. – Máskülönben túlságosan magától értetődő lenne a győzelmünk szombatonként.” Miután megkérdezték, hogy a mondottakat Szalah és André Schürrle kapcsán fogalmazta-e meg, azt mondta, igen. A Sporting elleni BL-mérkőzést és a Bradford elleni FA-kupavereséget leszámítva ez volt Szalah utolsó szereplése a Chelseaben. „Talán a menedzser, talán a többi játékos miatt nem kapott több lehetőséget a csapatban – mondta róla Eden Hazard. – Emlékszem, abban az időszakban ott voltam én, Willian és Oscar, így neki nem volt könnyű dolga. Ennek ellenére fantasztikus játékos. Edzéseken bármit megcsinált. A meccseken is lőtt néhány gólt, így tudtuk róla, hogy kimagasló.” Egy év után 2015 januárjában, kölcsönjátékosként folytatta a Fiorentinában. Ekkoriban Romelu Lukaku és Kevin De Bruyne volt a példaképe, olyan tehetséges játékosok, akiknek nem adtak elég időt.

„Miután visszatértem az első kölcsönszereplésből a Fiorentinától, leültünk beszélni – így Szalah Mourinhóról. – A Manchester United elleni meccs után is váltottunk pár szót ebben az idényben. Nem vagyunk rossz kapcsolatban egymással.” Nem mondta, hogy miért nem adott elég lehetőséget a Chelsea-ben? „Nem – vágja rá rezzenéstelen arccal. – Erről nem beszéltünk.”

A Serie A jót tett Szalah fejlődésének. A masszív olasz védelemmel való küzdelem kifinomultabb csatárrá formálta. „Nagyon fontos volt, hogy ismét játszhassak – mondja. – Jó volt, hogy rendszeresen szerepelhettem, és hasznos tagja lehettem a csapatnak. Minden pályán töltött percet élveztem, és sohasem volt olyan benyomásom, hogy ne tudnék megfelelni a Serie A szintjének.”

Huszonhat szereplése során kilenc gólt szerzett, ezek közül a legemlékezetesebb a Juventus ellen, az Olasz Kupa elődöntőjében bemutatott, saját térfeléről induló szólója volt. Ilyen az igazi Szalah: káprázatos gyorsaság, magabiztos labdatartás és precíz befejezés. A látottaktól fellelkesülő Daniele Prade sportigazgató szerint „ilyen őrült gólokat a gyerekek szoktak lőni a grundon”, a Gazetta dello Sport pedig egyenesen varázslatosnak nevezte az egyiptomi kölcsönjátékos alakítását. „Azzal korábban is tisztában voltunk, hogy mennyire tehetséges, de be kell vallanom, nem gondoltuk volna róla, hogy ennyire határozottan képes végigvinni az elképzelését – mondta Vincenzo Montella edző. – Azt biztosan tudtuk, hogy labdával ő a leggyorsabb játékos. Talán csak Lionel Messi gyorsabb nála.”

A Roma edzőjét, Luciano Spallettit is a gyorsasága kápráztatta el. Először kölcsönjátékosként igazolta le 2015 nyarán, majd egy évvel később rendes szerződést ajánlott neki. Hatvanöt Serie A-meccse során 29 gólt szerzett két idény alatt, ezen kívül 17 gólpasszal is hozzájárult a klub sikeréhez. A 2015–16-os időszakban az idény legjobb játékosának választották a csapatban, aki mindenkit lenyűgözött a gyorsaságával. „Ki tudná utolérni őt? – tette fel a költői kérdést Spalletti a 2016–17-es idény végén. – Ahhoz motorra kellene ülni.”

Szalah sikere a Roma sikerét is jelentette. Az egyiptomi játékos mindkét idénye alatt a csapat a Serie A legjobbjai közt szerepelt. Spalletti erős nyomásgyakorlása, könyörtelen kontratámadásai és taktikai rugalmassága lehetővé tették, hogy felvegyék a versenyt a Juventusszal. „Minden eddigi csapatom támadójátékot folytatott, így könnyen be tudtam illeszkedni – magyarázza Szalah. – Spallettinek köszönhetően sokat fejlődött a taktikai érzékem és a védekezésem is. Mindezekről rendszeresen beszélt velem az edzések után.”

Szavai alapján Spalletti mindent megtett, hogy segítse őt, de a fiatal egyiptomi játékos fejlődésére máshonnan is felfigyeltek. A Liverpoolnál klubrekordnak számító vételárát csak azok tették szóvá, akik számára nem volt világos, milyen tempóban teljesedik ki a 25 éves játékos. „Egészen fiatal korom óta imádtam a Liverpoolt. Az volt az álmom, hogy itt játszhassak – ismeri el Szalah, aki még hat hónappal az átigazolás után is hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy élete nagy álma valóra vált.

– Ismertem a klub történelmét, és amint lehetőséget kaptam, én is részese akartam lenni.” Jürgen Klopp a megelőző fél évben már figyelte Szalah játékát, és elégedett volt a fejlődésével. Az üzlet megkötése után részt vett a csapat idény előtti felkészülésén, ahol hozzá kellett szoknia a játéktempóhoz. Egy barátságos mérkőzés után Klopp azt nyilatkozta, hogy Szalahnak „fogalma sincs arról, hogyan védekezik a csapat”, mivel még nem vett részt elég edzésen. „Az edző lehetőséget adott nekem, hogy fejlődjek, és megmutassam a világnak, mit tudok – mondja Szalah. – Hogy mindennap ugyanúgy viselkedik-e a pálya szélén? Igen, határozottan. Mindig a legjobbat akarja a csapatnak, és azt szeretné, hogy mindenki elégedett legyen, és százszázalékos erőbedobással dolgozzon a sikerért. Hihetetlenül motivált, és mindent megtesz, hogy segítsen a játékosainak a fejlődésben.”

Szalah számára további ösztönzést jelent, hogy befejezetlen Premier League-pályafutása kedvező fordulatot vett. „Három évvel ezelőtt nagyon kevés lehetőséget kaptam. Most viszont megmutathatom a világnak, hogy mire vagyok képes. Azt hiszem, eddig jól csinálom.” A Liverpool 11-es számú játékosa finoman elmosolyodik, miközben magáról beszél. Gyorsan leszögezi, hogy nem akar senkit kritizálni. „Senkinek sem akarok bebizonyítani semmit. Elmentem a Fiorentinához, aztán a Romához, és jól teljesítettem. Végül ennél a fantasztikus csapatnál kötöttem ki, és jól akarom érezni magam. Semmi több.” Szalah tényleg jól érzi magát, arcáról sugárzik az elégedettség.

„A Manchester City kezdhet izgulni” – jegyzi meg a fotósunk, miközben ráveszi a játékost, hogy még szélesebben vigyorogjon. Ha megnézzük a Liverpool ebben az idényben játszott meccseit, akkor két dolog válik egyértelművé. Az első, hogy Szalah folyamatosan kéri a labdát. Amikor a középpályások vagy a hátvédek labdát szereznek, Szalah azonnal a lábához mutat. „Kérem a labdát. Most.”

A második és jelentősebb az, hogy Szalah nagyon jól beosztja az erejét. Sem védekezés, sem támadás közben nem mozog többet, mint amennyi szükséges. Ezt még az el-Mokavlun színeiben sajátította el, ahol 90 percen át fittnek kellett maradnia, mert a mérkőzések gyakran az utolsó percekben dőltek el. Ennek a tudásnak a birtokában Klopp nem kényszerül rá, hogy lecserélje őt kimerültség miatt. „Ha lecserélem őt hatvanöt perc után, akkor mérges rám – ismerte el a német edző. – Pontosan ilyen mentalitásra van szükség.”

„BÜSZKÉN HÚZOM FEL AZ EGYIPTOMI MEZT. AZÉRT LÉPEK PÁLYÁRA, HOGY A SZURKOLÓKAT BOLDOGGÁ TEGYEM”

Roberto Firmino és Sadio Mané személyében jó társakra talált. Hatékony együttműködésüket bizonyítja, hogy a csapat jelenlegi idényben e cikk írásáig szerzett 85 gólja közül 50-et a trió valamelyik tagja lőtt. „Mindketten remek játékosok, de meg kell említenem a közelemben játszó Oxlade-Chamberlaint és Hendersont is, akik szintén fantasztikusak. A mindennapos edzések miatt jól ismerjük egymást, így a meccseken jól tudunk együttműködni. Valójában egymást segítjük a munkánkkal. Elégedettek vagyunk együtt, és azt akarjuk, hogy a lehető legjobban sikerüljön az idény.”

Ez kétségtelenül Szalah eddigi legjobb idénye. A 2017–18-as időszak előtt sosem tudott húsz gólnál többet szerezni egy idényben, de ezúttal ezt a számot már decemberben átlépte, arról nem is beszélve, hogy milyen változatos helyzetekben képes eredményes lenni. A Jürgen Klopp taktikájára oly jellemző kontratámadásokban az Arsenal, a Stoke és a West Ham ellen remekelt, de a Southampton és az Everton ellen olyan gólt is szerzett, amihez hosszas gyakorlás kellett. A jobb szélről betörve ballal hihetetlen erejű és pontosságú lövéseket ereszt el az ellenfél kapuja felé.

A decemberi, Leicester City elleni 2–1-es meccsen lőtt győztes góljánál Harry Maguire hátvéd már nem foghatta őt ennél szorosabban, amikor Szalah labdát kapott. Ennek ellenére a védőt lerázva bődületes erejű gólt lőtt az alsó sarokba. Ez az erő egyébként nem mindig jellemezte őt: ha megnézzük a régi képeit, látható, hogy mostanra zömökebb lett, és egyre jobban emlékeztet minket egy másik ballábas játékmesterre. Mostantól illik komolyan venni az „Egyiptomi Messi” becenevet. „Szeretném, ha megnéznétek a róla szóló összes korábbi összefoglalót – mondta Klopp a Leicester elleni győzelem után. – Ilyen gól ugyanis nincs köztük. Fizikailag is roppant erős. Teljes mértékben lenyűgöz a tudása.”

Vajon Szalah maga is számított arra, hogy eredményes lesz? „Nem akarok nagyképűnek tűnni, de be kell vallanom, hogy igen – nevet. – Miért ne számítottam volna rá, ha tudom, hogy jó vagyok? Két idényen át eredményes voltam a Romában, és nagyon boldog voltam. Mindig megkeresem azokat a helyzeteket, ahol a legnagyobb nyomás nehezedik rám.” Egy kihívásokat kereső játékos épp jól fog jönni a Liverpoolban, miután a csapat és a szurkolók még nem tudták feldolgozni Coutinho januári távozását. Szalah mindent megtesz, hogy méltó utódja legyen a Barcelonába távozó brazil sztárnak.

„HÁROM ÉVE NEM JÁTSZHATTAM SOKAT. AZ ELSŐ ANGLIÁBAN TÖLTÖTT NAP ÓTA MEG AKAROM MUTATNI, HOGY MIT TUDOK”

„Coutinho nagyszerű fickó és remek játékos, aki mindig a maximumot nyújtotta az itt töltött öt éve alatt – mondja Szalah. – De legyen szó akár Coutinhóról, akár Szalahról vagy bárkiről, számunkra mindig az lesz a fontos, hogy több gólt lőjünk, mint az ellenfél. Én erre fogok koncentrálni.” Kulcsemberként nemcsak a Liverpoolban van rajta hatalmas felelősség: nyáron egy egész ország reménykedhet benne, hogy sikerre viszi az egyiptomi válogatottat, miután októberben a 94. percben lőtt Kongó elleni szabadrúgással kijuttatta csapatát a világbajnokságra, amin Egyiptom 28 éve nem szerepelt. „Igen, nagyszerű – mosolyog, miközben Oroszországra gondol, ahol a Fáraók a házigazdákkal, Uruguayjal és Szaúd-Arábiával csapnak össze júniusban. – Minden alkalommal büszkén húzom fel a nemzeti mezt. Azzal a céllal lépek a pályára, hogy boldoggá tegyem a szurkolókat, történjen ez Liverpoolban vagy Egyiptomban. Az országom zászlaja mindig is kitüntetett helyen lesz a szívemben.”

Szalah híre nem csak hazájában terjed. Januárban megválasztották az Év játékosának Afrikában, és az egész arab világ ikonikus labdarúgójává vált. Az el-Vatan újság újévi kiadásában 16 oldalon keresztül írnak róla a következő címmel: „A Fáraó: 2017 öröme és 2018 reménysége.” Ő az első játékos, aki igazán meg tudja érinteni az egyiptomi közvéleményt Mohamed Abutrika óta, aki háromszor nyerte meg az Afrika-kupát, és általában minden idők legjobb játékosaként tartják számon a kontinensen. Amikor a Roma Dubajba látogatott tavaly januárban, akkor nem a római isten, Francesco Totti, hanem Szalah kapta a legnagyobb elismerést a közönségtől. Miután kijuttatta hazáját a világbajnokságra, jutalmul egyhetes nyaralást kapott egy egyiptomi luxusvillában, amit nem fogadott el, helyette inkább felajánlotta a nyaralás értékét a nagrigi térség fejlesztésére. „Nagyon tisztelem őt – mondta Mané, miután Szalah mögött csak második lett az Afrikai Év játékosa-díjátadón. – És nem csak én. Megkérdezheted a csapattársaimat is. Sok játékos különbözőképpen viselkedik különböző emberek előtt. Szalah nem ilyen. Őszinte hívő, szereti az embereket, és csak ráadás, hogy milyen jó futballista.”

Vajon Szalah szeretne az egyiptomi futballtörténelem legjobb játékosa lenni? „Természetesen igen! – jön a válasz gondolkodás nélkül. – A legjobb formánkat fogjuk hozni a világbajnokságon. Nem akarom előre megmondani, hogy mi számítana sikernek, de az biztos, hogy jól akarjuk érezni magunkat, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.” Nyár előtt azonban még a Liverpool előtt álló kihívásokra kell figyelni. A bajnoki győzelem már-már a Manchester Cityé, de a helyi rivális Everton kiütése után az FA-kupa jelenthet izgalmakat, és persze a Bajnokok Ligája, ahol a Porto lesz a következő ellenfél. „Már korábban is említettem, hogy valamilyen címet mindenképpen meg akarok nyerni – magyarázza Szalah. – Magunknak, a szurkolóknak és a klubnak. Most és mindig is ez lesz a célunk. A trófea.”

A trófea. Ez motivál minden profi labdarúgót, és Szalah sem kivétel. Ha segítségével megnyerik az első nagyobb díjat a 2012es ligakupa óta, esetleg 28 év után először bajnoki címet szereznek, akkor az egyiptomi Király joggal válhat a Kop legkitüntetettebb, legtiszteltebb figurájává. Vagy esetleg az alig egy órája, a fotózás kedvéért játékkoronával pózoló játékos máris elnyerte a tisztséget, és ő az Anfield uralkodója?

„Nem hinném, hogy ezt nekem kellene eldöntenem – nevet zavarában Szalah. – Ez a szurkolók döntése. Én egyszerűen csak boldog vagyok, hogy a gyerekkorom óta kedvenc klubom színeiben lőhetek gólokat. Nekem csak ez számít.” Ezekkel a szavakkal kíván nekünk további kellemes időtöltést, és a kijárat felé haladva még egyszer megköszöni a beszélgetést. Kint egy Mercedes vár rá, hogy a 60 kilométerre lévő Melwood edzőkomplexumba vigye. Végsősoron a Manchester City elleni negyvenméteres gólok nem maguktól születnek. Felejtsd el Philippe Coutinhót, a Király meghalt. Éljen a Kop egyiptomi Királya!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi lapszámában.)