Szöveg Ivan Tomic Fotó Pablo Garcia
Nem mindennap történik meg az emberrel, hogy bedughatja az orrát egy BL-győztes trófeaszobájába, különösen, ha az illető kerüli a nyilvánosságot. Luka Modric zsenije már régóta ismert, de úgy érezzük, 2017-ben biztosította be helyét végleg a modern futball elitrészlegében. Olyan remekül végezte a feladatát a Real Madrid középpályáján, hogy azzal nemcsak a csapat tizenkettedik BL-címét segítette elő, hanem – a klub standardjai szerint régóta – öt éve várt bajnoki címet is.
„Nyugodtan állíthatom, eddig ez volt pályafutásom legjobb esztendeje”
Jelenleg ő a horvát válogatott csapatkapitánya is, és állítása szerint milliónyi szóval sem lenne képes kifejezni, hogy ez mekkora megtiszteltetés számára. Hazája ott lesz a nyári világbajnokságon, és azt reméli, inkább a híres 1998-as teljesítményt ismétlik meg, mint a négy évvel ezelőttit, amikor már a csoportból kiestek. De előtte még meg kellene védenie BL-címét. Ki tudja, talán bővíteni kell majd azt a szobát.
Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, a 2017-es éved jól alakult. Hogyan emlékszel vissza rá?
Eddig ez volt pályafutásom legjobb esztendeje. Ha a Real Madrid felől közelítjük meg, a klub történetében az elmúlt év volt a legsikeresebb. Egyazon évben lett a miénk a BL-cím és a La Liga-arany, ilyen az ötvenes évek óta nem történt. Utána jött még a Szuperkupa, az UEFA Szuperkupája és a klubvilágbajnokság. Egyéni elismeréseket is kaptam, például beválasztottak az Év Bajnokok Ligája-, illetve La Liga-csapatába. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy Horvátország kijutott az oroszországi vébére, akkor valóban jó kis esztendőn vagyok túl. A korábbi években sem ment rosszul, de azt hiszem, a 2017-es mindent felülmúlt. Szerencsére a jó teljesítmény eredményekkel is együtt járt, ez a legfontosabb.
Megválasztottak az Év Bajnokok Ligája-középpályásának, és ötödik lettél az Aranylabda-szavazáson. Mit jelentenek neked ezek az elismerések?
Természetesen nagyon sokat. Nehéz is szavakba önteni, mennyire sokat jelent, amikor elismerik a kemény munkát és az elhivatottságot. Azt tükrözik az ilyen elismerések, hogy folyamatosan jó formában vagyok. Szerintem az állhatatosság a legfontosabb tulajdonság, amivel egy játékosnak rendelkeznie kell. Mindenképpen meg kell említenem a csapattársaimat és a klubomat is, mert minden egyéni teljesítmény mögött csapatmunka áll. Nem érhettem volna el mindezt, ha nincsenek a többiek, ha nincs a Real Madrid.
Kiemelkedően jól játszottál a Bajnokok Ligája döntőjében a Juventus ellen. Hogyan emlékszel vissza erre a találkozóra?
Szerintem ez a BL-finálé volt csapatom legjobb teljesítménye a három közül, amelyeken pályára léptem, és igen, valóban, én is a legjobb egyéni teljesítményemet nyújtottam Cardiffban. De ez a produktum is a közös taktikai felkészülés eredménye, és amikor visszagondolok arra a döntőre, mindig eltölt a büszkeség. Egész életemben ezért a sikerért dolgoztam, így aztán különleges érzés, hogy tagja lehettem annak a csapatnak, amelyik elsőként védte meg BL-címét.
Ez lett volna életed legszebb estéje? Az, amelyikért egy életen át küzd valaki?
Mint bármely más gyerek, aki labdával a lábán nő fel, én is arról álmodoztam, hogy egyszer megnyerem a Bajnokok Ligáját. Most pedig nem csak annyit mondhatok el magamról, hogy ez sikerült, hanem hogy kulcsfigurája voltam az eseményeknek. Ez az, amikor egy élet álma valósul meg, de talán még annál is jobb.
Amint már említetted, nem akadt még olyan klub, amely megvédte volna a BL-címét. Nagy motivációt jelentett, hogy történelmet írhattok?
Egyértelműen. Elképesztően nagy volt az elszántság a csapaton belül, hogy történelmet írjunk. Nagyon akartuk, képesek lettünk volna meghalni is egymásért. Ez természetes. Ha elbeszélgetnétek korábban nagyon sikeres csapatok kiváló játékosaival, ők is ugyanezt mondanák. Mindig nagyon izgatottak és boldogok voltunk, amikor elérkeztek a keddek vagy szerdák. Alig vártuk ezeket a mérkőzéseket, akkor is, ha odahaza egyébként rosszul alakult a hétvége, és elveszítettük a három pontot. Ilyenkor tudtuk, hogy mindent helyre tehetünk. A legfőbb oka annak, hogy megnyertük a serleget, az, hogy a Real Madrid mindig is győztes mentalitást képviselt. Hozzáállásunkban rejtőzik a siker kulcsa, ez segített át minket a legnehezebb pillanatokon is, például a hosszabbítás percein a Bayern München ellen a negyeddöntőben. A klub minden egyes idény elején a legnagyobb célokat tűzi ki maga elé, nem véletlenül hívnak minket Real Madridnak, hűen viselkedünk a nevünkhöz.
Luka Modric munkatársunkkal beszélget
Már 2012 óta Spanyolországban játszol, de most sikerült először bajnoki aranyérmet nyerned. Nagy megkönnyebbülés volt?
Igen, mindenképpen az, mert ez volt az egyetlen cím, amit nem sikerült megszereznem, amióta a Real Madrid játékosa vagyok. Úgyhogy annyira motivált voltam, amennyire csak lehetséges. Nem könnyű küldetés, mivel olyan csapatok ellen kell helytállnod, mint a Barcelona vagy az Atlético Madrid. Ez adja a bajnoki cím igazi értékét. Szerintem a La Ligában a legnehezebb a győzelem az egész világon. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy sikerült. Nagyon szeretném a jövőben megismételni ezt a sikert.
„AZÉRT VÉDTÜK MEG A CÍMET, MERT TÖRTÉNELMET AKARTUNK ÍRNI. KÉPESEK LETTÜNK VOLNA MEGHALNI IS EGYMÁSÉRT”
Volt egy olyan pillanat az előző idényben, amikor azt mondtad, hogy igen, ez már megvan?
Nem mondhatnám, hogy az idény második felében bármelyik mérkőzésünk elütött volna a többitől, mindegyik olyan volt, mintha kupadöntőben játszanánk. A Barcelona mindig a nyomunkban loholt, tudtuk, hogy nem botolhatunk. Az áprilisi El clásico fantasztikus ünnep volt a jó futball szerelmeseinek. Szórakoztató játékkal kedveskedtünk a közönségnek, azt már csak sajnálhatjuk, hogy a meccs végén szerzett góljával a Barcelona győzött. Tudtuk, hogy már egy döntetlen is kiváló eredmény lenne, tekintve előnyüket a tabellán, ennek ellenére jobban meg akartuk nyerni azt a találkozót, mint bármely másikat. Az utolsó tizenöt percet Sergio Ramos nélkül kellett lejátszanunk, mivel őt kiállították. Még így is sikerült kiegyenlítenünk James Rodrígueznek köszönhetően. Abban a pillanatban úgy tűnt, tíz emberrel is képesek leszünk a döntetlenre. Ezt követően a Barcelona bedobáshoz jutott, mi pedig túlzottan előrementünk, mert nagyon akartuk a gólt. A többi már történelem. Lionel Messi gólja összetörte a szívünket, de azt nem hagytuk, hogy a lelkünkben is kárt okozzon. Valójában pontosan az ellenkezője történt: a Barcelona aznap megelőzött minket egy ponttal, de ettől csak erősebbek lettünk, és az idény végére képessé váltunk megnyerni a bajnokságot.
Hogyan tudsz évről évre ilyen magas színvonalon futballozni a klubodban és a válogatottban?
A modern labdarúgásban a következetesség a legfontosabb. Enélkül lehetetlen érvényesülni. Eddig olyan volt a pályafutásom, hogy fokozatosan és kitartóan jobb és jobb lettem egy kicsit, ahogy teltek az évek. Nem az a legnehezebb, hogy eljuss a csúcsra, hanem hogy évről évre te legyél a legjobb. Mindez sokkal nehezebb, ha a Real Madrid játékosa vagy. Itt minden egyes idényben nagyok az igények, nem engedhetsz meg magadnak semmilyen botlást vagy hibát.
Híres vagy arról, hogy sosem adod el a labdát. Hogyan jellemeznéd saját szereped a Real Madrid csapatában?
A madridi terv fontos részének érzem magam. A legfontosabb feladatom, hogy osszam a labdát a támadóknak. Ez a szerep kiválóan fekszik nekem, örülök, hogy ezen a poszton küzdhetek a csapatért. De ezen a ponton ismét ki kell emelnem csapattársaim szerepét. Remélem, hogy a játékom minősége még egy ideig megmarad ezen a szinten. E pillanatban remekül érzem magam, és készen állok, hogy a Real Madrid modern kori történetének fontos része legyek.
„Mondd szépen: Duodécima!” Ramos, Modric és Bale ünnepel
A jelenlegi idényben a Real Madrid csak a második lett BL-csoportjában, és a bajnokságban messze lemaradt a Barcelonától. Jól sejtjük, hogy nem minden a tervek szerint alakult?
Jobb eredményekben reménykedtünk, de ilyen a futball. Az előző idényben minden a kezünkre játszott, például több meccset is nyertünk az utolsó percekben. Ez ideig a jelenlegi idényben is remekül játszottunk, de nem voltunk elég precízek. Meg vagyok róla győződve, hogy ez csak pillanatnyi megingás, és el fogjuk érni céljainkat az idény végére. Az a célunk, hogy az összes tavaly szerzett címünket megvédjük. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de mindig is bíztam magunkban.
Milyen érzelmek törtek fel benned, amikor Sergio Ramos az utolsó pillanatokban befejelte a szögletet a 2014-es Bajnokok Ligája-döntőjében az Atlético ellen?
A mai napig libabőrös leszek, ha arra a pillanatra gondolok, pedig akkor és ott rendkívül nyugodt voltam, és úgy éreztem, még mindig csak a mérkőzés tizedik percében járunk. Nem éreztem magamon semmi nyomást. Hála Istennek Sergio remek ütemben ugrott fel, és hatalmas gólt szerzett. A hosszabbításban még hármat sikerült összehoznunk, és végre-valahára összejött a hőn áhított La Décima. Elképesztő megkönnyebbülést jelentett a sok évnyi sikertelen kísérletezés után.
„NEM AZ A LEGNEHEZEBB, HOGY ELJUSS A CSÚCSRA, HANEM HOGY ÉVRŐL ÉVRE TE LEGYÉL A LEGJOBB. FŐLEG A REAL MADRIDBAN”
Mennyire élvezed a játékot Zinédine Zidane keze alatt? Van valami különleges oka annak, hogy épp most lettél ennyire jó?
Hatalmas megtiszteltetés Zidane vezetésével edzeni, játszani, hiszen ő minden idők egyik legnagyobb futballistája. Nagy volt az izgalom, amikor őt nevezték ki vezetőedzőnek, a jelenléte mindig nagy motivációt jelent a pályán. Természetesen technikai értelemben is segítette a fejlődésemet. Ő maga is középpályás volt, így aztán más szakembereknél jobban észreveszi, mit is kell csinálnia egy középpályásnak. Mindig azon vagyok, hogy megfogadjam a tanácsát, a munkakapcsolatunk nagyon szoros. Megvan hozzá a tapasztalata, hogy tudja, mikor kell megadni valakinek a szabadságot, és ez a hozzáállás nagyon sokat segített rajtunk, elhozta a sikert.
Milyen Cristiano Ronaldóval játszani?
Először is fantasztikus személyiség, olyasvalaki, aki mindig készen áll arra, hogy segítsen. Teherbírása semmi máshoz nem hasonlítható. Rengeteg időt tölt az edzőpályán, biztos akar benne lenni, hogy az erőnléte a lehető legmagasabb szinten van. Mindaz a siker, amit elért, a lehető legkevésbé sem a szerencsének tudható be, sokkal inkább az állhatatos és kemény munkának, illetve a veleszületett tehetségnek. Természetes, hogy elképesztő érzés egy ilyen emberrel játszani. Világklasszis, kitüntetés, hogy a csapattársa lehetek. Neki köszönhetően mi is jobbak vagyunk, és mindig a legjobb helyen van, készen a tökéletes mozdulat megtételére, amely győzelemhez segítheti a csapatunkat.
Miként tekintesz vissza Tottenhamben töltött éveidre?
A Spursszel kapcsolatban mindig pozitív érzések törnek felszínre bennem. Ott kaptam meg a lehetőséget életemben először, hogy a világ egyik legerősebb bajnokságában játszhassak. Csodás volt a kapcsolatom a klub munkatársaival, a stáb tagjaival és a szurkolókkal is. A légkör mindvégig kiváló maradt, és az eredményeink miatt sem kellett szégyenkeznünk. Játszhattunk a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, és a Ligakupa fináléjába is bekerültünk. Az egyetlen bánatom, hogy nem szereztem trófeát a csapattal, annak ellenére sem, hogy erősek voltunk, szép futballt játszottunk. Sajnálom, hogy úgy hagytam el a Tottenhamet, ahogy. Bárcsak szebben váltunk volna el. Remélem, a drukkerek megértették, hogy muszáj az álmaimat követnem.
A Tottenham eredményeit is követed?
Amikor van időm, igen. Szeretem nézni a mérkőzéseiket. Tetszik, hogy mivé lett a klub az elmúlt néhány idényben. Azt az élvezhető támadófutballt játsszák, amit jó nézni, és biztos vagyok benne, hogy a Spurs nem is olyan sokára megnyerheti a Premier League-et. Megvannak hozzá a kiváló játékosai.
Mit szóltál Harry Winks teljesítményéhez a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában? Azt mondta, nagy csodálód volt, amikor a Tottenham akadémiájára járt.
Winks rendkívül tehetséges futballista. Már a Real Madrid ellen is megmutatta, milyen jó tud lenni. Remélem, továbbra is a megfelelő irányba fejlődik, és ha ez így lesz, sikeres pályafutás állhat előtte. Mindig is vágyam volt, hogy például szolgáljak a fiatalabbaknak, és rendkívül megtisztelő, hogy éppen engem emelt ki.
Modric kulcsszerepet játszott a BL-cím megvédéseben a Juventus ellen
Hogyan értékeled az angol csapatok teljesítményét a Bajnokok Ligája csoportkörében? Meglepődtél, hogy mind az öt együttes továbbjutott?
Nem mondhatnám, hogy hatalmas meglepetés volt, hiszen mindenki tudja, hogy a Premier League a világ egyik legjobb bajnoksága. Az elmúlt néhány idényben az angol klubok nem hozták azt az eredményt, amelyet a múltban, ennek ellenére világszerte mindenki tudja, hogy a Premier League színvonala rendkívül magas. Nagyon szép teljesítmény, hogy mind az öten továbbjutottak, ebből négyen csoportelsőként. Mindegyikük hatalmas fenyegetést jelent az ellenfelekre a kieséses szakaszban.
Jelenleg egyértelműen te vagy Horvátország legsikeresebb futballistája. Büszke vagy erre?
Nagyon. Örülök, hogy én lehetek az első olyan horvát játékos, aki három Bajnokok Ligája-trófeát nyert. Nem érdekel, hogy kit tartanak az elsőnek vagy a legjobbnak, az érdekel csupán, hogy gyerekkori példaképeimhez, Davor Sukerhez és Zvonimir Bobanhoz hasonlítanak.
Horvátország Argentínával, Izlanddal és Nigériával került egy csoportba a nyári világbajnokságon. Mit gondolsz a sorsolásról?
Hatalmas a kihívás. Argentínát nem kell bemutatnom, szerintem mindenki tisztában van az erényeikkel, azzal, hogy mennyire veszélyes ellenfél. Izlandot elég jól megismertük az elmúlt évek során. A jelenlegi és az előző vébéselejtezők alkalmával is megkaptuk őket. Kemény lesz, de elbánhatunk velük. Nigériáról tudjuk a legkevesebbet, erős csapatnak tűnik, számos fiatal játékossal. Minden egyes mérkőzésen úgy kell pályára lépnünk, hogy tudjuk, nyerni akarunk. Úgy érzem, sokkal érettebbek vagyunk, mint korábban, és meg fogjuk szolgálni azt a sok dicséretet, amit az elmúlt időszakban kaptunk. Az első és legfontosabb, hogy túljussunk a csoporton, utána már bárkivel elbánunk…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi lapszámában.)
