Gerard Piqué üzenete ma is olvasható a Twitteren, pedig több mint négy évvel ezelőtt posztolta, és ma már egy hanyatló dinasztia emléke.
A szelfi 2017. július 23-án 9.55-kor készült csapattársával, Neymarral, és a hírhedt mondatot írta alá: Se Queda. Marad.
Csakhogy nem maradt. Másfél héttel később Neymar a Paris Saint-Germain játékosa lett, a Lique 1 második helyezettje görcsösen szerette volna bizonyítani, hogy ami náluk zajlik, az több mint újgazdag felbuzdulás. Augusztus 3-án a PSG világrekordot jelentő 222 millió eurót fizetett ki a brazil játékosért, a Barcelona pedig semmit sem tehetett.
Mindössze 12 hónappal később Cristiano Ronaldo otthagyta a Real Madridot, és a Juventus játékosa lett. Pedig éppen akkor segítette korábbi csapatát a harmadik egymást követő Bajnokok Ligája-sikerhez. Öt idényen belül a negyedikhez. Ami egyben a spanyol csapatok ötödik egymást követő BL-győzelme volt, és a hetedik egy évtizeden belül.
Az utána következő három évben azonban még csak a döntőbe sem jutottak spanyolok, nemhogy megnyerték volna. Ebből a háromból két idényben a La Liga csupán egyetlen csapatot adott a legjobb nyolc közé, míg a Premier League győztest produkált, továbbá két ezüstérmest, illetve négy negyeddöntőst a teljes időszakban. Kilenc év után először az angol bajnokság átvette a vezetést az UEFA országokat rangsoroló listáján.
A Barcelona túlzottan későn jött rá arra, hogy a Neymart követő igazolásait nem kísérte siker. A Real Madrid is sokat hibázott az igazolási piacon, a megszorítások pedig azt eredményezték, hogy távozott Ronaldo, Sergio Ramos és Raphaël Varane, csakúgy, mint a szépreményű fiatalok: Asraf Hakimi és Sergio Reguilón. A korszak, amikor Florentino Pérez vagyonokat költött a galaktikusokra, véget ért.
A nyáron pedig robbant a bomba: 2021. augusztus 5-én a Barcelona bejelentette, hogy 21 év után távozik Lionel Messi, mivel „anyagi és strukturális akadályok miatt lehetetlen volt őt újra szerződtetni”. Minden idők legnagyobb Barca-játékosa ingyen távozik. Messi felajánlotta, hogy felezzék meg a fizetését, de sehogy sem működtek a számok, ahogyan azt a Barcelona közleményeiben világossá is tette.
Hogyan jutottunk el idáig? A mostanság jellemző, pandémiára visszavezethető hibás menedzsmentről van szó, vagy az új valóságról? Lehetséges, hogy a La Liga örvénybe került?
AZ ÉHEZŐK VIADALA
A Barcelona semmit sem tehetett. Ügyvédek érkeztek a La Liga főhadiszállására, és náluk volt a kellő mennyiségű készpénz, amivel kifizethették az első számú sztár távozásra vonatkozó záradékát, és érvényteleníthették a szerződését. A katalán klub önérzete jelentősen sérült, ezért úgy döntött, hogy azonnal újabb emberekbe fekteti a világrekord összeget, és megszerzi Európa két legjobb formában lévő játékosát, nem is számít, mennyiért. Később azonban megfizettek kapzsiságukért. Előbb Marc Overmars került a csapatba 40 millió euróért, majd Emmanuel Petit 14-ért.
„NEYMAR 2017-ES TÁVOZÁSA AMOLYAN »ELŐTTE-UTÁNA VONAL« A BARCELONA TÖRTÉNETÉBEN”
„A történelem ismétli önmagát, pontosan ugyanilyen volt a helyzet, amikor a Real Madrid kifizette Luís Figo záradékát 2000-ben – mondja Alfredo Martínez, aki az Onda Cero rádióban közvetíti a Barcelona mérkőzéseit. – Neymar 2017-es távozása amolyan »előtte-utána vonal« a Barcelona történetében. Rengeteg pénzük volt, de nem tudták, hogyan kellene felhasználni. Ha megállnak egy pillanatra, és várnak egy évet, ők lehettek volna a legjobb anyagi helyzetű klub a világon. Nemcsak, hogy nem így lett, de olyan költségeket generáltak, hogy azokat nem lehetett tovább fizetni. Ma már lehetetlen, teljességgel lehetetlen, hogy ezen az úton menjenek tovább.”
Josep Maria Bartomeu nagyon szeretett volna minden idők legsikeresebb Barcelona-elnökeként bevonulni a történelembe, ezért úgy költekezett, mint egy kisgyerek az édességboltban, miután megszerezte anyu bankkártyáját. A 2017–18-as idényben 105, illetve 120 millió eurót költött el Ousmane Dembélére és Philippe Coutinhóra, a következőben 35 millió ment el Clément Lenglet-ra, 31 millió Arthurra, 41 pedig Malcolmra. Utóbbi játékos 24 alkalommal lépett pályára, majd 12 hónappal később eladták a Zenitnek, igaz, durván ugyanannyiért. Az elmúlt nyáron már körültekintőbben költekezett a Barca, bár a 2019–20-as idény során összesen 273 millió euró ment el hét futballistára, ott volt köztük Antoine Griezmann, Frenkie de Jong és a tartalékkapus, Neto. Griezmann-nak is voltak szép pillanatai, azonban csupán De Jong tekinthető a Neymar utáni időszak egyetlen igazán sikeres szerzeményének. Bartomeu Luis Suárezt ingyen ajándékozta oda az Atlético Madridnak, ő pedig azonnal meg is nyerte a bajnokságot a csapatának.
„Bartomeunak vér tapad a kezéhez – mondja Martínez. – Miatta szabadult ki a szellem a palackból úgy, hogy a klub meztelen, és azt sem tudja, mihez kezdjen. A vezetése alatt eljutottunk a határra, és véresen haldoklunk az utcán.”
A klub 1.2 milliárd eurós adósságban úszik, és tavaly télen 525 milliós kölcsönt kellett felvennie, hogy át tudja strukturálni a pénzügyeit. A 2017–18-as, majd a rákövetkező évadban is bajnok lett a Barca, az azóta eltelt kettőben viszont csupán egyetlen Király-kupa-győzelemre futotta. A Bajnokok Ligájában 3–0-ra kaptak ki a Romától, 4–0-ra a Liverpooltól és 8–2-re a Bayern Münchentől.
Még a látszólag jól működő időszakokban is a költségvetés 70 százaléka ment el bérekre. Sandro Rosell akkori elnök 2011-ben megtiltotta a színes fénymásolást, hogy ezzel is spóroljon a klubnak. Joan Laporta, aki pedig trófeákban gazdag első időszak (2003– 2010) után tért vissza, beismerte, hogy a bevételek 110 százaléka megy el bérekre. „Ha van pénz, a legkönnyebb elkölteni – vélekedik Martínez. – Hatalmas igény jelentkezik az azonnali sikerre, ez okozta a Barca vesztét. Pan para hoy, hambre para manana; kenyér mára, éhezés holnapra. Ha normálisan álltak volna hozzá, mondhatták volna, hogy rendben, az idén nem nyertünk semmit, de legalább kiderült, hogy szükség van Dembélére és Coutinhóra.”
A Real Madrid hasonló, bár nem ennyire nyomasztó helyzetben van. A járvány kitörésének idején a klubnak 120 millió eurós többlete volt, de Florentino Pérez inkább a stadion felújítására és nem a csapatra koncentrált. Miután Cristiano Ronaldót 2019-ben eladta, több mint 350 milliót költött olyan labdarúgókra, mint Eden Hazard (100 millió, ami felment 146-ra), Luka Jovicsra (60 millió), Éder Militaóra (50 millió), Ferland Mendyre (48 millió) és a 18 éves Rodrygóra (45 millió), de ez volt a klub egyetlen kiemelkedő igazolási időszaka az utóbbi időben.
A Real Madrid 2020-ban semmit sem költött új játékosokra. Az eredmény pedig? Címek nélküli idény, aminek következtében lemondott Zinédine Zidane, a szurkolók abszolút kedvence, háromszoros BL-győztes edző, mivel rájött, hogy a következőre sem kap majd támogatást a tervezett új igazolásokhoz.
A 2019-ES ARANYLABDA-SZAVAZÁSON EGYEDÜL MESSI KERÜLT A TÍZ KÖZÉ A LA LIGÁBÓL
„Minden egyes, trófea nélkül záruló Real Madrid-idény fiaskónak számít – állapítja meg Rafa Sahuquillo, a Radio Marca műsorvezetője az FFT-nek. – Zidane leginkább azért távozott, mert elfáradt, és kimerült abban, hogy állandóan a klubbal foglalkozzon. Később visszatért, és megnyerte a spanyol bajnokságot a 2019–20-as idényben, de a legutóbbiban már nem kapott támogatást az elnöktől, elsősorban azért, mert a Király-kupában vereséget szenvedett a harmadosztályú Alcoyanótól.”
A Real Madrid fiatalokkal, a Barcelona De Jonggal erősített
Cristiano Ronaldót tehát sosem sikerült pótolni, és a La Liga kevésbé ragyog már, azért is, mert megszűnt az évek óta tartó Ronaldo–Messi párharc. A 2008-as pénzügyi válság jelentős megszorításokat eredményezett a bajnokságban, ennek eredményeként a Premier League és a Serie A sokkal stabilabb lábakon áll. Ha Kylian Mbappé majd a Real Madridban köt ki, az csak azért lesz, mert valóban szeretne ott játszani. A 2019-es Aranylabda-szavazáson (tavaly nem tartották meg), az első tíz helyezettből egyedül Messi szerepelt Spanyolországban. A 2020-as igazolási időszakban a La Liga 348 millió eurót termelt ki, ezzel negyedik lett a Ligue 1 (474 millió), a Serie A (667 millió) és a Premier League (1.5 milliárd) mögött.
„Jól látható jelenség, hogyan szipkázzák el a La Liga tehetségeit – mondja Sahuquillo. – Azok, akik meghatároztak egy korszakot, már nincsenek itt. Karim Benzema kiváló futballista, csapatjátékos, de az a falánkság, amit Cristiano Ronaldo képviselt, nagyon hiányzik a nemzetközi porondon. Ha a Villarreal nem nyerte volna meg az Európa-ligát, az előző idény tökéletes katasztrófa lett volna.”
A MESSI-KÉPLET
A spanyol bajnokság hanyatlását részben saját maga okozta. A Barcelona élete arról szólt a nyáron, hogy próbálta csökkenteni a kiadásait, és összehangolni azokat a La Liga fizetési plafonjával, illetve arról, hogy képtelen volt megtartani Messit.
A fizetések maximalizálásáról 2013-ban döntöttek, Javier Tebas elnöknek az volt a célja, hogy a spanyol klubok annyit költsenek, amennyit megengedhetnek maguknak. A szabályozást komolyan betartatják.
A világjárvány az átlagos kluboknál kicsit jobban megütötte a Barcát, mivel költségvetésének jelentős része a stadion bevételeiből származik. Ezalatt a mérkőzéseket, a stadionbejárásokat, a múzeumot és a boltba befolyó összegeket kell értenünk. A vírus miatt a fizetések felső plafonja egyre csak csökkent, 2019–20-ban 671 millió eurót fordítottak erre a célra, az elmúlt idényben azonban csaknem megfeleződött az összeg, 371 millió volt, míg 2021–22-ben, e sorok írásakor 200 millió. Emiatt az új szerzeményeket – Sergio Agüerót, Eric Garcíát, Memphis Depayt és Emersont – először nem regisztrálhatták, pedig közülük az első három ingyen érkezett. És ugyanez volt a helyzet Messivel is, akit nem sikerült újrabejegyeztetni.
Az elmúlt nyáron az argentin sztár viszonya végérvényesen megromlott Bartomeuval, és több mint két évtized után Messi bejelentette távozási szándékát. Még gyerekeivel is közölte a rossz hírt, hogy el kell hagyniuk a család szeretett tengerparti házát Castelldefelsben. Amikor Laporta visszatért, a labdarúgó megváltoztatta a véleményét, és a felek újabb ötéves szerződésről állapodtak meg fizetése lefelezése mellett. De az sem volt elég, hogy Messi évi 45 millió eurós adózás utáni fizetése körülbelül 20 millióra csökkenjen, többeknek távoznia kellett, másoknak szintén kevesebb lett a fizetése De Jonghoz, Piquéhez és Marc-André ter Stegenhez hasonlóan.
Még rosszabb, hogy a Barcelona egy hónappal a bajnokság kezdete előtt 40 százalékkal lépte túl a megengedett fizetési küszöböt, ami azt eredményezte, hogy csak bevételeinek 25 százalékát forgathatta vissza. Így aztán Junior Firpo a Leedsbe távozott (15 millió euró), Jean-Clair Todibo Nizzába (8.5 millió), Carles Alená a Getaféba (5 millió), míg Francisco Trincao kölcsönbe került a Wolverhamptonba azzal a záradékkal, hogy 25 millióért elvihető. Nagyjából ennyit fizetett érte a Barcelona 2020-ban. Ezek az összegek azonban cseppek voltak a tengerben ahhoz képest, amire szükség lett volna. „Laporta legnagyobb problémája nem csupán az anyagi gondokból fakadt, hanem abból is, hogy a rivális klubok tudtak a krízisről” – állítja Martínez.
A helyzetet nem segítette volna, ha nekiesnek Griezmann-nak. A világbajnok évi 20 milliós fizetése nem volt benne az első négyben, a Barca pedig 70 millió eurós tartozást törlesztett az Atléticónak, ami jelentős teher. A megoldás ez lett: Antoine kölcsönbe visszakerült a madridiakhoz. Ma már minden klub elosztja az igazolási díjak tényleges kifizetését a játékos szerződésének időtartamára, de az elmúlt nyáron a 70 millióért érkező Miralem Pjanicsot egyszerűen elcserélték a távozó Arthurra, így mindkét klub megspórolta az amortizációs költségeket.
„Van valami erkölcstelen abban a szerződésben – mondja Martínez. – Egészen abszurd.”
Ha így áll a helyzet, vajon megérte-e ekkora fizetést adni Messinek?
„Senki sem akarja megérteni, hogy valójában Messi volt a Barcelona legolcsóbb játékosa – számolgat Martínez. – Messi egyedül hozta a klub költségvetésének harminc-negyven százalékát. Még a legolcsóbb focista is, aki csupán kétmillió eurót keres, drágább nála. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a világ legjobbja, még az előző idényben is ő szerezte a legtöbb gólt, és adta az egyik legtöbb gólpasszt.”
A La Liga azonban semmin sem változtatott. „Nem hozhatunk ad hoc szabályt Messire – magyarázza a liga első embere, Tebas. – A szabály az szabály. A Barcelona dicséretes erőfeszítéseket tett, hogy csökkentse a fizetéseket, de a szabályoknak meg kell felelnie.”
Ezek a regulák minden egyesületnek nagy gondot okoznak. Olyannyira, hogy augusztus 4-én egy 12 klubból álló közös bizottság állt elő a javaslattal, amely szerint el kellene adni a La Liga tíz százalékát az amerikai CVC kockázatitőke-alapnak, amiért 2.7 milliárd euró folyna be az 50 évre szóló megállapodás keretében. Ennek a 90 százalékát elosztanák a 42 Primera és Segunda División klub közt. A Barcelonára 280 millió esett volna, de a katalán klub és a Real Madrid annyira nem akart elesni 2071-ig a közvetítési díjakért járó pénzek tíz százalékától – főleg, hogy nem is olyan régen adták el az amerikai közvetítési jogokat 1.4 milliárd dollárért az ESPN-nek –, hogy ellene szavazott a javaslatnak. Annak is, hogy csupán a 15 százalékát költhesse a Barcelona az igazolási díjakra, illetve bérekre. Emellett mindkét klub véglegesen búcsút inthetett volna az európai Szuperligához fűzött reményeinek.
Ekkor robbant a Barcelona-bomba. A klub csak akkor felelhetett volna meg az előírásoknak, ha nem köt szerződést Messivel. Sokan úgy vélték, csak Tebast akarják rákényszeríteni arra, hogy emelje meg a fizetési plafont, pláne, hogy a Real Madrid percekkel a Messi-bejelentés után tette nyilvánvalóvá: bírósági úton támadja meg a CVC-megállapodást. Lehetséges, hogy a La Liga elengedi a legnagyobb sztárját? Laporta egyértelműen fogalmazott.
Eden Hazard nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket
„Nem tudjuk Messire alkalmazni a szabályokat. A La Liga nem hajlandó megemelni a fizetési plafont. Az egyetlen megoldás, ha ötven évre zálogba adjuk a tévés jogokat. Messi maradni akart, mi is azt akartuk, hogy maradjon, de van némi kockázat, amelynek nem tehetjük ki a klubot. Az előző elnökség borzalmasan dolgozott.”
„MESSI OLYAN SOK BEVÉTELT HOZ, HOGY VALÓJÁBAN Ő A LEGOLCSÓBB JÁTÉKOS”
Az önmagát is nagy álmodozónak tartó elnök most farkasszemet néz a valósággal. Még Messi távozása után is a bevételek 95 százaléka megy el bérekre, a veszteség pedig 487 millió volt tavaly. De végül Agüero, Depay és García is megkaphatta az engedélyt.
Az egyik forrásunk szerint a Real Madridnak sokkal inkább a kedvére van a fizetési plafon, mint azt sokan gondolnák. A nadrágszíj-politika már a járvány előtt kezdetét vette CR7 eladásával. Pérez elsősorban üzletember, aki vagyontárgyként tekint játékosaira. Sergio Ramos most lett a PSG labdarúgója, miután nem egyezett bele a tízszázalékos fizetéscsökkentésbe. Korábbi ikonok, Raúl és Iker Casillas szintén búcsúztatás nélkül távoztak.
A Madrid egyszerűen nem az a csapat már a rekordokat sorra döntögető portugál gladiátor nélkül.
„Cristiano szeretett volna ugyanannyit keresni, mint Messi, és azt akarta, hogy a klubon belül kezeljék szupersztárként.
Pérez egész egyszerűen nem kedvelte az ilyesfajta ultimátumokat – mondja Sahuquillo. – Hogy hiányzik-e? Természetesen! Kinek ne hiányozna ötven gól idényenként? Azért kellett távoznia, mert ő volt a csapat legjelentősebb ereje, ha pedig nőtt volna a fizetése, emelni kellett volna Ramosét és Bale-ét is. Pérez ehhez nem járulhatott hozzá, amúgy sem kedveli az ilyen egyéniségeket. Az első elnöki ciklusai során megtanulta, hogy nem szerencsés, ha van néhány olyan szupersztár, aki az uralma alatt tartja a többieket. Senki sem lehet fontosabb a klub elnökénél.”
A katalán riválissal ellentétben a Real Madrid inkább a lehetőségeket magukba rejtő játékosokat részesítette előnyben, nem annyira a csúcson lévőket. Militao, Rodrygo, Vinícius Júnior és Jovics mind 18 és 21 között voltak ekkor. Bale és Hazard már nagy fejtörést okozott a klubnál, mivel kettejük fizetése tette ki az összes bér 13 százalékát.
„Tebas jól végezte a dolgát, és valóban sikerült visszafognia azt az üzemanyagot, amely a La Liga topklubjait hajtotta előre – folytatja Sahuquillo – A legtöbbnek muszáj lesz spórolnia, vagy legalább újraterveznie a számokat. Ügyesen találta ki a plafont, mert a helyzet, ami például a Barcánál uralkodik, aggasztó a többiekre nézve is.”
„A SPANYOL KLUBOK JELENLEG NINCSENEK VERSENYBEN”
A fizetési plafon azonban vissza is ütött a La Ligára. A 2020–21-es idény az elmúlt évek egyik legnagyobb versenyét hozta a spanyol bajnokságban. Amikor már csak két forduló volt hátra, mindössze két pont volt a különbség a tabella első és negyedik helyezettje között. A Sevilla klubrekordot jelentő 77 pontot szerzett.
„A Real Madrid és a Barcelona mostanra már pontosan tudja, hogy nem hibázhat – jelentette ki Diego Simeone, miután bajnokcsapatot faragott az Atléticóból. – Mindenhol beüthet a változás, az idő mindenkin nyomot hagy.”
Pontosan e miatt kelt teljesen más benyomást csapatának sikere ahhoz képest, amikor 2013–14-ben lett első az Atlético. Igaz, hogy a La Ligában erős volt most a verseny, de már nem ugyanaz a színvonal.
„Nem szeretném a Sevilla érdemeit csökkenteni, de a mögötte álló ragyogó idény inkább a két nagy hibáinak köszönhető. Senki sem fejlődött nagyon látványosan – magyarázza Martínez. – A bajnokság kicsit igazságosabb lett, de a nagyok mindig is nagyok maradnak.”
Ezzel Sahuquillo is egyetért, hozzátéve: „A színvonal esett, erős a verseny, de ettől nem lett jobb a bajnokság”.
Mindez a nemzetközi szerepléseken is meglátszik. Az elmúlt idényben a Chelsea elintézte mindkét madridi csapatot útban a Bajnokok Ligája-győzelem felé, a Barcelona pedig 4–1-re kapott ki a PSG-től.
„A spanyol bajnokság már nincsen versenyben más országokéval – folytatja Sahuquillo. – A magam részéről szeretném látni, hogy felépül egy olyan financiális rendszer, amely továbbra is versenyben tartja a hazai bajnokságot, egyben vonzóvá teszi Spanyolországot a világ legnagyobb játékosainak szemében. Nehéz elfogadni, hogy a Premier League megelőzte a La Ligát. A BL-ben 2018 óta hibát hibára halmoztunk. A spanyol csapatok egyértelműen gyengébbek a nemzetközi harctéren, mint előtte hosszú időn át.”
Nem meglepő ezek után, hogy a Real Madrid és a Barcelona az anyagi problémák ellenére is határozottan kitart az Európai Szuperliga gondolata mellett? Mindkét klubnak nagy szüksége van a garantált 300 millió eurós bevételre, ha folytatni szeretné luxus életvitelét.
„Semmi kétség, hogy anyagi tekintetben nagyon racionális az elképzelés, ezért ragaszkodik annyira hozzá Pérez” – mondja Sahuquillo.
Akad egy csapat a spanyol bajnokságban, amelyiknek azonban a létét fenyegeti a La Liga hanyatlása. A Valencia az elmúlt tíz évben válságból válságba sodródott. A magas bérek és a Nou Mestalla sikertelen felépítése miatti adósság a mai napig halmozódik. Tavaly nyáron nagyon sok játékost adtak el, hogy egyáltalán indulhasson a csapat. Ferrán Torres a Manchester Citybe távozott, a legjobb középpályások, Francis Coquelin és Dani Parejo pedig a városi rivális Villarrealba kerültek.
A 2019-es Király-kupa-győztes, amely 2020-ban még a BL-ben is indult, most esélyes a kiesésre.
„A Valencia legnagyobb problémája Peter Lim – állapítja meg Sahuquillo. – Azt hiszi, Szingapúrból is irányíthatja a klubot. Most ver szét egy olyan struktúrát, amely a nehéz időkben is működött. Minden évben más az edző, több játékost adnak el, mint amennyit vásárolnak, és most reális lehetőség, hogy búcsúznak. Ez egész egyszerűen nem történhet meg!”
Akkor tehát merre tart a La Liga? Előfordulhat, hogy úgy zuhan le a csúcsról, ahogyan korábban a Serie A?
„Ha elveszítjük a legfontosabb futballistákat, akkor igen” – véli Sahuquillo.
Az újabban takarékos Real Madrid testesíti meg a magára jobban odafigyelő ligát. Augusztus elejéig az ingyen igazolható David Alaba volt az egyetlen új szerzemény Carlo Ancelotti csapatában. Az olasz vezetőedzőnek 30-ról 25 tagúra kell csökkenteni a keretet, illetve fel kell térképeznie, mi hozható ki Gareth Bale-ből, minekutána a walesinek egy 15 millió eurós fizetéssel járó idénye még hátra van.
„Nagyon sok ismeretlenes a madridi képlet – állapítja meg Sahuquillo, aki szerint a dolgok rosszra fordulnak, mielőtt javulni kezdenének. – Ancelottinak valójában szerencséje van Bale-lel.”
Ami a Barcelonát illeti: ki tudja?
„Ez életem legnehezebb pillanata – szipogta könnyek közt Messi a távozására összehívott sajtótájékoztatón. – Biztosak voltunk benne, hogy itthon folytathatom.” Ez az itthon most már a PSG, Neymar mellett. Ironikus.
„Szomorú ez a nap a Barcelona és a La Liga életében – mondja Martínez. – Elveszítették az elmúlt évtizedek legnagyobb alakját. Ez a valóság 2021 őszén.”
Lionel Messi többé nem a Barcelona játékosa. Senki sem lehet nagyobb a klubnál. Mi a helyzet a bajnoksággal?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)
