Szöveg Huw Davies, Chris Flanagan, Gary Parkinson
A legutóbbi alkalommal, amikor Messi nem szerepelt az Aranylabda három legesélyesebbje között, Tony Blair és George W. Bush még hivatalban voltak, Kylian Mbappé pedig általános iskolába járt. Tavaly decemberben a Bolhát kiszorították a reflektorfényből, így 2006 óta első alkalommal biztosan tudhattuk, hogy nem nyer.
Persze Messi nem lett rosszabb, mióta 2017 júniusában betöltötte a harmincat: 36 La Liga-meccse során szerzett 34 gólja kellett ahhoz, hogy a Barcelona 2018-ban is megszerezze a bajnoki győzelmet.
Ennek ellenére a nemzetközi tornákon nem feltétlenül elég, ha egy csapat uralja a hazai mezőnyt. Mivel Argentína a kieséses szakasz első körében távozott a világbajnokságról, Messi helyett a döntős Luka Modric és Antoine Griezmann, valamint a három idény alatt három BL-trófeát bezsebelő Cristiano Ronaldo került porondra.
Amíg eldönti, akar-e újból villantani a Copa Américán, jövőre akár hatodszorra is ringbe szállhat az Aranylabdáért, ha segítségével a Barcelona sikeresen boldogulna a legfontosabb európai versenyben. Messinek jelentős érdeke fűződik a Barcelona sikeréhez. Kinek is ítélték az Aranylabdát 2009-ben, 2011-ben és 2015-ben, amikor a katalán klub volt Európa királya?
Azóta persze a klubnak és a játékosoknak is be kell érniük kevesebb sikerrel. Messi csak egyszer tudta megszerezni az Aranylabdát az elmúlt hat évben, és a Barcelona szintén csak egyszer hódította meg Európát az elmúlt hét év során. Sikerük kéz a kézben járt.
Miután Messi 2012 márciusában öt gólt szerzett a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésen, a kieséses szakaszok 32 mérkőzése alatt csak 14-szer talált be. Gyengének ez sem mondható, de messze elmaradt a várakozásoktól.
A Barca mostanában sok nehézségen ment keresztül az idegenbeli meccseken a Milan, az Atlético Madrid, a PSG, a Bayern München és a Chelsea, valamint az előző idényben a Roma ellen, amikor Messi láthatatlan volt a pályán, és a házigazdák könnyedén ledolgozták idegenbenbeli 4–1-es hátrányukat.
Mindenki meglepődne, ha a katalánok nem tudnák felülmúlni a Lyont, amely az elmúlt hét év alatt egyszer sem jutott el a kieséses szakaszba, ennek ellenére kemény megpróbáltatások várnak a Barcelonára és kapitányára, ha ismét Európa legjobbjai szeretnének lenni.
A Bajnokok Ligája előző idényében megtanultuk: a mérges Gianluigi Buffon egészen durva dolgokat is mond.
„Neked egy szemetes van a szíved helyén.” Jó, nem? „Menj, ülj a lelátóra, egyél chipset, és igyál Sprite-ot.” Hogy mi lehet a gond a Spritetal, az nem derült ki, talán Gigi jobban szereti a Fantát.
Az egyébként úriembernek ismert Buffon újabban mindent megtesz, hogy lerombolja hírnevét. Sosem látott kitörésekkel örvendeztet meg mindenkit, ha a dolgok nem a PSG érdekei szerint alakulnak.
Egy klub Twitter-fiókja – elméletileg – arra való, hogy hasznos információkat közöljön a szurkolók anyanyelvén. Ehhez képest, miután a Roma bravúrosan elbánt a Barcelonával az előző idényben, az @OfficialASRoma teljesen összezavarodott, és a sikertől ittasulva véletlenszerű karakterekkel árasztotta el az oldalt. Az eredmény? Százhetvenezer válasz és 310 ezer kedvelés.
A rossz humor, önkritikus megjegyzések, mémek, gifek, szándékosan gagyi Photoshopalkotások és kamu átigazolásokról szóló hivatalos bejelentések paródiái miatt a közösségi média kedvenceivé váltak. Persze most már rajtuk a nyomás, hogy csinálják még durvábban. Esetleg be lehetne jelenteni hamis gyászhíreket vagy az egyesülést a Lazióval. Oké, lehet, hogy ez tényleg durva lenne.
Bár a két és fél év alatt megszerzett nyolc trófea nem adhat okot csalódottságra, Xherdan Shaqiri mégsem érezte jól magát a Bayern Münchennél.
„Távozni akartam a csapattól, miután három vagy négy meccset a kispadon töltöttem” – ismerte el egyszer. Amikor a Basel fiatal sztárjaként 2012-ben csatlakozott a bajor klubhoz, sokan mérget vettek rá, hogy a húszéves játékos hamarosan Európa egyik legjobbja lesz. Nem így történt. Első idényében képtelen volt túlszárnyalni Arjen Robbent vagy Franck Ribéryt, így összesen két perc játékidőt kapott a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. Sem a sérülések, sem Pep Guardiola érkezése nem segített rajta: a menedzser a „legfontosabb cserejátékosnak” nevezte őt, de egyesek szerint a mester egyszerűen nem tartotta Shaqirit eléggé intelligensnek.
A szurkolók által csak Powercube-ként emlegetett futballista még elégedetlenebbé
vált, kiváltképp, miután megakadályozták, hogy a Liverpoolnál folytassa 2014-től. „Brendan Rodgers többször is hívott, de a Bayern nem engedett el” – panaszkodott később.
Akkoriban a 64-szeres svájci válogatott, Kubilay Türkyilmaz így győzködte őt: „A Premier League nem Shaqiri bajnoksága – mondta. – A legjobb helye a Dortmundnál, Jürgen Klopp irányítása alatt lenne.” Hat hónappal később a Bayern 15 millió euróért eladta őt az Internek, ami a 11.6 millió eurós vételárához képest nem nagy haszon. Shaqiri végül hosszú úton jutott az Anfieldig: három évet futballozott a Stoke-nál. Most már türelmesebb, mint amikor Németországban játszott, de ha a Bayern ellen pályára léphet, akkor minden erejével bizonyítani akar majd. A bajorok pedig retteghetnek, ha a ballábas szélső megjelenik a kapujuk 25 méteres körzetében.
Pepe másodjára igazolt a Portóhoz. Az akkor még tüzes, meggondolatlan és zabolátlan futballista 2007-ben került a Portóból a Real Madridhoz, ahol ugyanolyan tüzesen, meggondolatlanul és zabolátlanul viselkedett. Sokak számára felejthetetlen marad a begyűjtött lapok miatt, ő viszont „fel sem ismerné” akkori önmagát. Sokan azonban manapság nem ismerik fel őt: nyugodtabb és érettebb lett, sőt amikor távozott a Besiktasból, busás borravalót adott a szakácsoknak és kertészeknek.
És vajon mi történhetett a 33 éves játékos második Porto-mérkőzésén? Tüzes, meggondolatlan és zabolátlan megmozdulásával majdnem kinyírta az egyik ellenfelét. Micsoda változás!
Az Atlético Madridnak extra motivációt jelenthet ebben az idényben, hogy a döntőt a Wanda Metropolitano Stadionban rendezik.
Csak a Real (1957-ben) és az Inter (1965-ben) válhatott Európa legjobbjává a saját stadionjában, viszont a Roma (1984-ben) és a Bayern (2012-ben) hazai pályán vallott kudarcot a döntőben. De legalább eljutott a végső összecsapásig.
Az elmúlt tíz évben csak két csapat tudta oda-vissza legyőzni az Atléticót a BL-ben: a Rubin Kazany a 2012–13-as idényben és a városi rivális Real Madrid, amely viszont a kieséses szakaszban rendezett legutóbbi négy meccs mindegyikén jobbnak bizonyult. A nagy mumus mindig Cristiano Ronaldo volt, így most félve készülhetnek a Juventus elleni mérkőzésre. Ki lesz a jobb?
A 27 éves PSG-s a legeredményesebb brazil góllövő a BL és a BEK történelmében, miután felülmúlta Kaká teljesítményét. Ennek ellenére sokaknak Neymar szégyentelen műesése volt a legizgalmasabb pillanat. Az FFT el sem tudta képzelni, hogy a szimulálásnak ilyen mélységei vannak. Talán azzal lehetne felülmúlni a mozdulatot, ha valakit kötéllel rántanának a kezdőkörből az ellenfél tizenhatosáig, így kiharcolva a büntetőt.
A fogadtatás is érdekes volt. Jürgen Klopp szerint „a színészkedés miatt a játékosai henteseknek tűntek a pályán”. Újabb produkciót azonban Neymar sérülése miatt egy ideig nem láthatunk.
A klub 25 millió fontot költött, hogy Dusan Tadiccsal és Daley Blinddel egészüljön ki a tehetséges és fiatal gárda, amely 2017-ben, 22 éves átlagéletkorral az Európa-liga döntőjéig jutott. Az Ajax 13 év után ismét a kieséses szakaszban szerepelhet.
Még Klaas-Jan Huntelaar is visszatért. Kétezerhat februárjában csak 16 percre volt szüksége, hogy gólt szerezzen élete első BL-meccsén. Huntelaar később a Real Madridhoz került, de csak hét hónapig maradt. A most 35 éves játékos a második időszakát tölti az Ajaxnál, és reméli, hogy pályára léphet a királyi gárda ellen. Ha régi-új csapata valahogy felülkerekedne a címvédőn, Huntelaar 1997 óta először lenne győztes csapat tagja a kieséses szakaszban.
A Borussia Dortmund az Atlético Madridot megelőzve az A-csoport élén végzett, így igazán megérdemelt volna egy könnyű nyolcaddöntőt. Ehelyett a végzetes Szon Hung Min és persze a Tottenham többi játékosa vár majd a németekre.
Szon átlagosan hárommeccsenként szerez egy gólt, ami tiszteletreméltó, de nem bámulatos teljesítmény egy csatártól. A Dortmund ellen viszont kilenc alkalomból nyolcszor betalált a kapuba. Mindez a 2012–13-as idényben kezdődött, amikor a Hamburg színeiben játszó, húszéves Szon rögtön duplázott a Dortmund ellen. A később a Bayer Leverkusenhez, majd a Spurshoz kerülő játékos megállíthatatlannak tűnt. Nyolc góljából (négyszer ballal, háromszor jobbal és egyszer fejjel volt eredményes) öt félelmetesen látványosra sikerült.
A félpályáról indulva mutatta be elképesztő szólóját 2012-ben, majd húsz méterről csavarta a kapuba a labdát. Még ugyanebben az idényben a jobb szélről betörve támadt, lövése a kapufáról pattant a hálóba.
A Leverkusen színeiben lőtt gólja éles szögből született, a Tottenhamben pedig két látványos gólja is volt: az egyik egy hatalmas sprint után, ismét éles szögből, a másik pedig egy felső sarokba lőtt győztes bomba. Persze a többi gólja sem hozna szégyent rá, kiváltképp a lehetetlen helyzetben értékesített fejese.
A németeknek jó hír, hogy míg Jürgen Klopp játékstílusával Thomas Tuchel és Peter Bosz többnyire Szon malmára hajtották a vizet, most Lucien Favre más elképzelésekkel vág neki a küzdelemnek. Szonnak ezúttal valószínűleg nehezebb dolga lesz, de azért nem elképzelhetetlen, hogy a tizenhatosról éles szögben ismét bevág egyet.
Hogy a szerencse vagy a törvényszerűség miatt, azt nem tudjuk, de Alex Ferguson csapatépítési stílusa hozzájárult ahhoz, hogy Ole Gunnar Solskjaer gólt szerezzen a Bayern München ellen az 1999-es BL-döntőben.
„Teddy Sheringhammel hosszasan beszélt a félidőben, ami rettenetesen felidegesített – mondta Solskjaer három éve az FFT-nek. – Azt gondoltam, hogy mivel abban az idényben többnyire csereként beállva tizenhét gólt szereztem a csapatnak, igazán megérdemeltem volna, hogy hozzám jöjjön beszélni. Aztán becserélte Teddyt. Rettenetes dühbe gurultam. Bizonyítanom kellett.”
Solskjaert zavarta, hogy Sheringham hamarabb kapott lehetőséget csereként, mint ő. Végül kilenc perccel a lefújás előtt először ő is játéklehetőséghez jutott a kieséses szakaszban. A többi történelem. Az egykori csatárra mindenki a United színeiben szerzett BL-gól miatt fog emlékezni. Most először az ő vezetésével fut neki a klub a Bajnokok Ligájának, abban a reményben, hogy Fergie-hez hasonló hatékonysággal tudja majd ösztönözni játékosait.
José Mourinho irányítása alatt az előző idényben a legjobb tizenhat közül estek ki, miután a Sevilla ellen idegenben döntetlent értek el, majd hazai pályán zavarba ejtő teljesítménnyel 2–1-re kikaptak. Paul Pogba mindkét találkozót a kispadon kezdte. A norvég edző nem titkolja, rajong Fergusonért, most a hazai összecsapáson valószínűleg támadó szellemben küld pályára embereit, akik nyomást gyakorolnak majd az ellenfélre.
Ez persze kockázatos vállalkozás lesz a PSG ellen, ahol jelenleg több tehetséges karakter szerepel, mint a Unitedban. Ferguson a korai évek alatt már keserűen megtapasztalta, hogy igazán jó ellenféllel szemben nem érdemes túl nyíltan futballozni, mert az hamar katasztrófához vezethet. A Barcelona elleni 4–0-s kudarc, mely során Romário és Hriszto Sztoicskov megsemmisítette a Vörös Ördögöket, valószínűleg örökre az emlékezetébe vésődött.
A kiegyensúlyozott támadás kulcsfontosságú lesz, és Solskjaernek muszáj lesz megteremtenie a gólszerzés lehetőségét. Ezúttal talán az MU nem úgy szerepel a legjobb tizenhat között, mint tavaly.
A Lyon minden bizonnyal következetes lesz. Sahtar Doneck hazai pályán az F-csoportban: 2–2. Hoffenheim hazai pályán: 2–2. Manchester City hazai pályán: 2–2. Minden meccsnek ugyanaz volt a dramaturgiája: bevágtak kettőt, majd az ellenfél következett, és a végeredmény mindig ugyanaz lett.
A kalapja miatt mindenki által csodált Memphis Depay az ígéretes ifjú tehetségekkel és Rafael da Silvával (rá emlékszik még valaki?) kiegészülve veszélyes támadásokat alakíthatnak ki. Ugyanakkor a Lyon védelme gyenge lábakon áll: a csoportkörben a később továbbjutó csapatok közül a legtöbb gólt, tizenegyet ők kapták. De ne izguljatok, srácok, most még csak a Barcelona jön. Valószínűleg 2–2 lesz a vége.
A Bayern Münchenben van valamiféle állandóság, amit főleg akkor veszünk észre, ha belegondolunk, hogy Arjen Robben és Franck Ribéry még mindig a csapatban van. Mivel a 35 éves játékosok tíz, illetve tizenkét év szolgálat után idén nyáron vélhetően távoznak, mégis lesz valami változás a klubnál. Ennek ellenére tapasztalt játékosokból nem lesz hiány: Manuel Neuer, Jérome Boateng, Mats Hummels, Javi Martínez és Robert Lewandowski, a csapat gerince, már túl van a harmincon. Ennek ellenére a nagy öregek még szeretnének bizonyítani Európa ifjú trónkövetelői előtt azzal, hogy megszerzik a BL-trófeát. Talán épp Robben vágja majd be a Ribérytől érkező keresztlabdát…
Az elemzésekben bővelkedő labdarúgás szereplői és követői a statisztikák hatására könnyen babonássá válhatnak. Persze a 21. század embere egyre kevésbé tud hinni az átkokban és mumusokban. De a Juventus BL-átka még a 20. században kezdődött.
Marcello Lippi csapata 1996-ban legyőzte a címvédő Ajaxot a döntőben. Ez volt a Juve második európai diadala. Azóta ötször jutott el a döntőig, ahol ötször bukott el, de még ennél is rosszabb, hogy 11 alkalommal nem jutott túl a negyeddöntőn. Annak ellenére, hogy jelentős erőt képvisel a Serie A-ban, mostanság csak két különböző kudarc közt ingadozik: vagy elveszíti a finálét (2015-ben és 2017-ben), vagy hamar kiesik (2016-ban és 2018-ban).
A korai kiesés fő oka, különösen a hazai pályás vereségek során, az ingatag védelem. A Bayern ellen 2–0-s hátrányból kellett egyenlíteni 2016-ban a hazai meccsen, de idegenben pechesen kikaptak a bajoroktól. Tavaly tavasszal a Spurs ellen szintén döntetlent értek el, és bár a Wembley-győzelem a negyeddöntőig lendítette őket, a kegyetlen Real Madrid 3–0-s diadalt aratott felettük, amihez nagy szükség volt Cristiano Ronaldóra. A visszavágón szintén ő vette el az olaszoktól a reményt a 98. percben lőtt büntetőjével.
Ne gondoljunk összeesküvés-elméletekre: Cristiano Ronaldo 50 gólt lőtt a Real Madrid színeiben 52 szereplés során a BL kieséses szakaszában. Ronaldo leigazolása előtt a spanyol klub sorozatban ötször bukott el a kieséses szakasz elején. Ez 2010-ben ismét megtörtént, de amíg Ronaldo volt a talizmánjuk, nyolc idény alatt négyszer jutottak el az elődöntőig, és négyszer nyerték meg a trófeát.
CR7 a Juventusban is egyre jobb formáját nyújtja, de öt BL-szereplése során csak egyszer talált a hálóba, ráadásul csodagólja után a Manchester United bosszút állt, és 2–1-re megnyerte a mérkőzést. Ronnie 34 évesen mérkőzik meg az Atlético Madriddal a legjobb tizenhat között. Ha terveik között szerepel, hogy ismét pályára lépnek a Wanda Metropolitanoban, akkor a védelemnek és a kulcsembernek is helyt kell állnia.
A Real triplázása megidézte a BEK hangulatát a BL-ben. Régebben gyakran előfordult, hogy a trófeát sorozatban egy ország különböző klubjai, vagy akár ugyanaz az együttes szerezte meg. A Real Madrid például az első öt idény során nem engedte át másnak a győzelmet, de voltak olyan időszakok, amelyeket holland vagy német csapatok uraltak.
Egyhuzamban a leghosszabb ideig angol gárdák osztozkodtak a címen felváltva: a Liverpool, a Nottingham Forest és (akármilyen hihetetlenül hangzik is) az Aston Villa hat éven át tudott Európa legjobbja lenni. Az idén a spanyolok a Real Madriddal, az Atlético Madriddal és a Barcelonával szállhatnak versenybe. Vajon lesz spanyol diadal?
Solskjaer neve már eszünkbe sem jut, ha a Dortmund csatárára, Paco Alcácerre gondolunk. Ő a cserejátékosok csimborasszója, a megtestesült B-terv, és nem csak azért, mert egy percen belül gólt szerzett a tavalyi spanyol–angol meccsen. Tizenkét Bundesliga-góljából tízet (tízet!!!) hét (hét!!!) olyan meccsen szerzett, ahol csereként állt be. Megdöntötte a cserejátékosok gólrekordját a német bajnokságban, és az idény fele még hátravan.
Nem is csoda, hogy a Dortmund 23 millió eurót fizetett a Barcelonának, az addig csak kölcsönként szereplő játékosért. Alcácer ennek ellenére továbbra sem állandó kezdőjátékos, ami vegyes érzelmeket válthat ki belőle.
Egy labdarúgó rendszerint a saját sorsa kovácsa, Karim Benzema mégis jelentős segítséget kapott a Bajnokok Ligája előző idénye során, ráadásul két helyről is. Elsőként a töketlenkedő Sven Ulreich ajándékozott gólt Benzemának, amivel el is intézte a Real Madrid elődöntőjét, Loris Kariusnak már csak a döntőben volt dolga.
A második akció csak utánzata volt a klasszikus Dion Dublin-gólnak, amely során a rövid eszű Shay Given kirúgáskor elfelejtette, hogy az ellenfél játékosa mögötte áll. Benzema az edzéseken sokat gyakorolta ezt a figurát, Thibaut Courtois nagy bánatára.
Phil Jones csinált már néhány emlékezetes dolgot, de még nem játszott klubmeccset Párizsban. Mostanáig. Csak képzeljük el, a francia festők micsoda rajongással figyelik majd mozdulatait és arcát a PSG ellen abban a reményben, hogy ihletet kapnak. Legutóbb az Old Traffordon vált emlékezetessé látványos öngóljával és az arcára égő grimaszával, aminek a Nemzeti Arcképcsarnokban lenne a helye. Fantáziadús kompozíció lehetne az eltorzult arcú Jones és az őt lehagyó Kylian Mbappé képe.
Nyolc év telt el, amióta Pep Guardiola a magasba emelte második BL-trófeáját, ami akkor hangzik igazán tragikusan, ha belegondolunk, hogy egy másik kopasz menedzser, Zinédine Zidane első három idényében sorozatban megnyerte a címet a Real Madriddal.
A kieséses szakasz minden egyes veresége megrázó volt azoknak, akik figyelemmel követték a menedzser eredményeit. Szinte állandó témává vált Pep négy elődöntős kudarca a Barcelonával és a Bayern Münchennel, valamint a Manchester City korai kiesése.
Csapatai egészen rövid játékidő alatt engedték ki kezükből a győzelmet. A 2013–14-es idényben például a Bayern München az első félidő első 19 percében három gólt kapott a Real Madridtól. A két meccs összesített eredménye 4–0 lett. Egy évvel később ugyan fel tudtak állni a Porto elleni 2–0-s hátrányból, amit az ellenfél tíz perc alatt hozott össze, de a Barcelona elleni visszavágó utolsó 18 percében három gólt kaptak.
Miután Pep a Manchester Citynél folytatta, a Monaco kilenc perc alatt kétgólos előnyre tett szert az Etihadban, majd egy hónap múlva 22 perc alatt két gólt szerezve nyert összesítésben is. Az előző idény negyeddöntőjében a City 20 perc alatt három gólt ajándékozott a Liverpoolnak, majd néhány hónap múlva ennél is rosszabbra fordult a helyzet, amikor egy bajnoki meccsen tíz perc alatt három góllal ütötték ki őket az Anfielden.
A statisztika önmagában nem ok az elkeseredésre, de ha Pep emberei megriadnak a nagy ellenfelektől, az kétségtelenül fontos tényező lehet. Sergio Ramos 2014-ben egy meccs alatt kétszer is gólt fejelt a Bayern ellen, mindkétszer szabadrúgás után, ami rávilágított a védelem hiányosságaira. Ugyancsak védelmi hibákból fakadt a tavalyi, Liverpool elleni BL-kudarc és a veretlenség elvesztése a Premier League-ben.
A hirtelen leblokkolások időről időre nagy bosszúságot okoznak Guardiola csapatainak, főleg akkor, ha egyébként a meccs nagyobb részét ők uralják. Nem lesz könnyű megoldást találni a problémára, mivel a labdarúgásban egy-egy pillanat jelentősége felbecsülhetetlen.
A legjobb 16 csapat között Pep Guardiola olyan ellenféllel találkozik, ahol a menedzser fiatalabb, mint a Manchester City középpályása, Fernandinho. Domenico Tedesco még csak 33 éves, de életkorából még nem akadt gond a Schalkénél, igaz, a csapatban még nem lépett pályára 30 évnél idősebb játékos.
De ki ez a fiatal edző? Mindenki ezt a kérdést tette fel, amikor a Schalke szerződött vele. Az egyik legnagyobb német csapat 500 ezer eurót fizetett a 31 éves mérnökért, aki dolgozott már a Mercedesnél, de sosem volt profi labdarúgó, és akinek a tizenegy meccses edzői pályafutása elég volt arra, hogy megmentse az Erzgebirge Auét attól, hogy kiessen a harmadosztályba. A Schalke sportigazgatója, a korábban a Mainznál Jürgen Kloppot és Thomas Tuchelt is alkalmazó Christian Heidel szerint „Tedesco különösen intelligens, ugyanakkor döntései kellően megalapozottak. Nem közhelyes, és rendkívül jól kommunikál. Egyértelmű tervei vannak.”
Tedesco meghálálta a bizalmat, és a második helyig hozta fel csapatát. A félidei 4–0-s hátrány után a meccs végére 4–4-es döntetlent ért el a rivális Dortmund ellen. Első idényében a német-olasz edző, akinek vezetékneve németet jelent olaszul, az egész Bundesligát meglepte a 3–4–3-as felállású, kontrákra alapozó taktikájával. Aztán rosszabbra fordultak a dolgok, és a 2018–19-es idény több kihívást tartogatott Tedesco számára.
Két kulcsember, Leon Goretzka és Max Meyer távozott a csapattól, az ellenfelek pedig kiismerték a Schalke taktikáját, így a csapat elvesztette az első öt Bundesliga-meccsét. A téli szünetre a két legeredményesebb góllövő, Nabil Bentaleb és Steven Skrzybski három-három góllal büszkélkedhetett. Így a Schalke legközelebb biztosan nem szerepel a BL-ben, hacsak most meg nem nyeri azt. A fogadóirodák szerint egy a háromszázhoz az esélye, hogy a Schalke BL-győztes lesz. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy kevesebb, mint két évvel ezelőtt Tedesco még a másodosztályért küzdött, akkor miért ne lehetne bármi lehetséges?
A 2017–18-as idényben a Barcelona tizenegy szerzeményéből öt brazil volt. Az újabb kiszemeltek esetén még konkrétabbak a kritériumok: olyan brazilok, akiket érint a Brexit. Arthur és Malcom követte Douglast a Barcába, de a katalánok nem elégednek meg ennyivel. Esélyes, hogy nyáron Bernard, Walter, Fred (a középpályás), Fred (a csatár), Allan (a Napoliból), Allen (a Liverpoolból), Wallace, a másik Wallace, egy harmadik Wallace, Bill, Oscar és Clive is követi őket. Oké, az utolsót csak mi találtuk ki.
A Jürgen Klopp vezette Dortmund 5–2-re legyőzte a Bayern Münchent a 2012-es Német Kupa-döntőben. Az edző azóta hatszor jutott el a végső meccsig, és hatszor veszített. Persze még így is nagyobb dicsőség elbukni az utolsó pillanatban, mint rögtön az elején kiesni. A 2011–12-es idény óta elért hat döntővel tulajdonképpen felülmúlja Guardiolát, Allegrit, Mourinhót és sok más menedzsert.
Klopp ráadásul a legtöbb összecsapáson az esélytelenebb oldalt irányította, ennek ellenére a kifogásokkal nem fog megtelni a trófeás vitrin. Az állóképesség továbbra is problémás lehet számukra, de a legjobban talán arra vágynak, hogy ezúttal ne kerülje el őket a szerencse. Akár nyernek, akár veszítenek, a meccsek nagy eséllyel fejben dőlnek majd el.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi lapszámában.)
