Amikor Harry Kane március 12-én, hétfőn bekapcsolta a tévét, valószínűleg azt hitte, déja vut él át.
A Sky Sports Newson másról sem beszéltek, csak a Spurs csatárának bokájáról, és hogy meddig vonja ki őt a forgalomból a sérülés. „Visszatér még ebben az idényben? Ki kell hagynia a vébét?”
Az előző napon a Tottenham győztes talizmánja a Bournemouth kapusával, Asmir Begoviccsal ütközött, és megsérült a bokája. Bár folytatta a játékot, később kénytelen volt lesántikálni a pályáról. A menedzser Mauricio Pochettino nem először esett kétségbe. Az elmúlt másfél évben ez volt Kane harmadik bokasérülése, ami 2016-ban hét hét, 2017-ben pedig öt hét kényszerpihenőt jelentett.
Még le sem lohadt a dagadás Kane lábán, a brit tudósok máris éleslátó diagnózissal álltak elő. „Kane kihagyja a világbajnokságot a sérülése miatt” – jelentette ki a The Guardian. „Harry Kane-en már csak Uri Geller segíthet” – tette hozzá a The Sun bulvárlap.
De felesleges volt aggódni vagy kanálhajlítgatót hívni. Kane a Tottenham következő Premier League-meccsén már készen állt a harcra. Meg is verték a Chelsea-t 3–1-re, ami a Tottenham első győzelmét jelentette a Stamford Bridge-en az elmúlt huszonnyolc évben.
Akkor mit volt mindenki úgy oda?
„Én egy percig sem aggódtam – mondja a megingathatatlan csatár, ahogy a rá jellemző ráérősséggel beszélgetni kezd velünk a csendes, észak-londoni fotóstúdióban. – Nem ez volt az első ilyen sérülésem, úgyhogy már tudtam, nagyjából meddig tart felépülnöm. Szerencsére ezúttal gyorsabban is ment, mint vártam. Amint elmúlt a duzzanat, máris jobban éreztem magam.
Jómagam mindig is nyugodt típus voltam. Fura volt a nagy médiafelhajtás – idézi fel kuncogva azt a két hetet, amíg egy egész nemzet keresgélte a Google-ön a bokaszalag-sérülés átlagos felépülési idejét, épp, ahogy tizenhat éve ez a nemzet mindent tudni akart a lábközépcsontról. – Emlékszem, mekkora volt a pánik, mikor David Beckham megsérült a 2002-es vébé előtt. Fura volt abban a helyzetben találni magam.”
Kane természetesen a 2002 áprilisában történtekről beszél. Az akkori válogatott kapitánya lábközépcsontját törte a Deportivo ellen vívott heves Bajnokok Ligája-ütközetben, ami kétségessé tette útját a Japánban és Dél-Koreában tartott világbajnokságra.
Egymaga rugdalta el a nemzeti együttest a negyeddöntőig, miután hősies győzelmet aratott a selejtezőben a görögök ellen. Beckham nemzeti hős volt. Elképzelhetetlen lett volna a csapat nélküle. Az egész ország megszállottja lett a sérült lábközépcsontnak. Az egyik bulvárlap címoldalon közölte a United sztárjának sérült lábfejéről készült röntgenképet, és arra biztatta az olvasókat, hogy délben helyezzék kezüket a képre, és imádkozzanak együtt a válogatott reménységének gyors felépüléséért.
Kane bokája ugyan nem került címlapra („Amit nem is bánok” – szögezi le maga Kane), de azért sokan estek kétségbe, hogy Anglia jelenlegi legnagyobb sztárja mégsem juthat ki első világbajnokságára. Szerencsére Beckhamhez hasonlóan Kane is gyorsan felépült.
„Az Argentína elleni büntetőjére emlékszem legélénkebben a vébéről – mondja Kane. – Az edzőm persze biztos nem örülne, ha ezt tudná.” Maga Pochettino volt ugyanis az, aki akkor a tizenhatoson belül felrúgta Michael Owent, ezzel büntetőhöz juttatva az angolokat. Kane mégis szívesen idézi fel Beckham megdicsőülésének pillanatát: Davidet ugyanis négy évvel korábban épp az argentinok elleni vb-meccsen állították ki, ami után a sárba döngölték őt.
„Azok után, amin keresztülment 1998 után, felemelő volt látni, ahogy megnyer nekünk egy ilyen fontos meccset – mondja Kane. – Igazi példakép volt. A 2002-es vébé az első, ami igazán megmaradt. Jó csapatunk volt, és azt hittem, van is esélyünk megnyerni. Most is látom magam előtt a brazilok elleni mérkőzést, ahol egy nullára vezettünk, aztán Rivaldo kiegyenlített, Ronaldinho pedig kiejtett minket azzal a szabadrúgással.
Nyolcéves voltam, és kora délelőtt adták a találkozót, úgyhogy az iskola nagytermében nézhettük a közvetítést. Elég nehéz volt utána az egész napot a suliban tölteni.”
Most Kane-en múlik, hogy hányan fogják végigszipogni a kémiaórát. És készen is áll rá, hogy őrült rohammal bevegye első világbajnokságát, és visszahelyezze Angliát a labdarúgás világtérképére.
ÚJ ESÉLY A 2016-OS EB UTÁN
Mint az közismert, Kane-nek sokat kellett várnia, amire bejutott a Tottenham kezdőcsapatába, de aztán elég volt hetvenkilenc másodperc, három labdaérintés és egy fejes, hogy közismertté váljon.
Miután a 2014–15-ös idényben 43 meccsen 29 gólt szerzett a Spursnek, minden újságíró, szakértő és szurkoló követelte az azonnali behívót a válogatottba.
Roy Hodgson szövetségi kapitány nem is habozott, a huszonegy éves csatár pedig már 2015 márciusában pályára léphetett a válogatottal a litvánok ellen az Európa-bajnokság selejtezőjében. A 72. percben dobták be a küzdelembe, ahol azonnal belevetette magát Raheem Sterling keresztpasszába, 4–0-ra növelve az eredményt. A házigazda angolok végül már-már rutinszerű győzelemmel távoztak a pályáról.
„Egyszerűen büszke vagyok – így Kane örömittasan a mérkőzés után. – Maga a valóra vált álom. Ezt az estét sohasem fogom elfelejteni. Kicsit még zúg a fejem, de minden pillanatát élveztem.”
Kane a harmadik és a negyedik válogatott meccsen is gólt szerzett: San Marino, és ami még fontosabb, a selejtezőben Svájc ellen. A következő tizenhárom mérkőzésén azonban csak négyszer sikerült a hálóba találnia, ebbe beleértve a franciaországi Európa-bajnokságot is. Finoman szólva nem úgy alakult az Eb, ahogy azt Kane vagy akár maga a válogatott tervezte.
„Különös volt. Jól sikerült az edzőtábor, jól kijöttünk egymással, de voltak olyan pillanatok, amikor egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel – idézi fel első nagyobb megméretését a válogatott színeiben. – Nehéz meghatározni, min is buktunk el.”
Nem is kezdtek rosszul: a háromoroszlános csapat 1–1-gyel zárta az oroszok elleni összecsapást, aztán a Wales elleni 2–1-gyel feljebb kapaszkodott, ám a Szlovákia elleni gól nélküli döntetlen elvehette a harci kedvet, és néhány nappal később következett a csúfos vereség Izlandtól. Megint mindenki az angolokon nevetett.
„Pozitívabban is hozzáállhattunk volna, főleg a végén, de nem csak az Izland elleni meccsen – ismeri be Kane. – Tudtuk, hogy nem játszunk jól mint csapat, és hogy többre is képesek lennénk. A vébén esélyünk lesz ezt helyrehozni. Már másfél éve Gareth Southgate írányít minket: a saját játékát hozta magával, amire mi is hamar »ráharaptunk«. Nincs más hátra, mint hogy elutazzunk Oroszországba, és ott is megpróbáljuk.”
Az előző idényben elszenvedett két bokasérülése miatt Kane nem vehetett részt Southgate első hat meccsén a válogatottal, de amint a csatár rendbe jött, az új szakember azonnal beállította a kezdő tizenegybe Skócia ellen, a Hampden Parkban. És a csapatkapitányi karszalagot is a kezébe nyomta. Nem kis bizalomról tett tanúbizonyságot.
„Régóta jó kapcsolatban vagyunk – mondja Kane főnökéről, akit már az U21-es válogatottból ismerhetett –, ezért nagyjából tudtam, hogyan dolgozik, és mit vár a csapattól.”
Southgate érkezésével Kane végre kiteljesedett. A 2015–16-os idény tizenhét válogatott meccsének öt góljához képest a tavalyi hat mérkőzésen hét gólt szerzett, ami sokkal jobban emlékeztet a Tottenhamnél megszokott teljesítményére. Egy drámai egyenlítő gól idegenben Skócia ellen, két gól a franciák ellen, kettő Máltán, egy utolsó pillanatos győztes gól Szlovénia ellen, amivel ki is jutottak a vb-re, és egy büntető Litvániában. Kane tökéletes tagja a válogatottnak és klubjának is, mindenképpen megérdemelte az Év angol játékosa-díjat.
„Nem mondanám, hogy bármi megváltozott, egyszerűen csak jobban futballozik a csapat – magyarázza. – Skócia ellen muszáj volt gólt lőnöm, és a franciák elleni dupla gól is csak megerősítette az önbizalmamat. Sokat számít, hogy több, egymást követő mérkőzésen is gólt rúgok, akár kettőt egy alkalommal.”
A nemzetközi futball világa jelentős változás az észak-londoni fiatalembernek. Az utóbbi évtizedek egyik leghiggadtabb angol játékosa. A pályán Kane gyakorlatilag megingathatatlan, mindegy neki, ki az ellenfél, mi az állás, vagy mekkora a baj. Ettől függetlenül őt sem hagyja hidegen a kritika, amiből bőven kapott a 2016-os Eb-n elkövetett hibái miatt. De sosem hagyná, hogy az ilyen nehéz pillanatok gátat szabjanak a lehetőségei, az álmai, vagy akár a sorsa beteljesítésében.
„Mindig is a válogatottban akartam játszani – magyarázza. – Négy-öt éves korom óta játszom, és már akkor erről álmodoztam. Mindig is ez hajtott, pedig nem mindig tűnt biztosnak. Tizenhét-tizennyolc évesen még nagyon nem tudtam, mit hoz a pályafutásom. Sokat voltam kölcsönben kevésbé rangosabb bajnokságokban, csak hogy pályán lehessek.”
Dele Allival az oldalán Kane a csúcsra jutott a Spursszel
Négy elképesztő idény után a Spursnél már valóban az ország első számú játékosának érzi magát, és a következőkben is ő lesz a csapatkapitány, miután a glasgow-i meccsen kívül két másik alkalommal is viselhette már a karszalagot.
Southgate azonban még nem akar állandó kapitányt jelölni. „Azt mondja, az ő dolga, mikor dönti el, úgyhogy türelmesen várunk – mondja nyugodtan Kane. – Karszalaggal és anélkül is teszem a dolgom, de tény, hogy büszke lennék e címtől.”
Főleg, ha már a világbajnokságra induló válogatott kapitánya lehetne. Az aztán megkoronázná a következő négy évet…
„ALIG VÁROM, HOGY BELEVESSEM MAGAM, HOGY ÉREZZEM A PEZSGÉST”
Négy éve ilyenkor Kane még a felnőttválogatott közelében sem volt. Épp akkor játszott először a Premier League-ben, hála a Tottenham akkori edzőjének, Tim Sherwoodnak, a Sunderland elleni 5–1-es győztes áprilisi meccsen. Kane azonnal egy góllal köszönt be. A következő meccsén már a West Bromnak rúgott gólt, a harmadikon pedig a Fulhamnek.
Ez a kis gólözön megsegítette a nehéz évet jegyző Spurst, miután az olyan nagy összegű igazolások, mint Paulinho vagy Roberto Soldado nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Kane bebizonyította, hogy a PL-ben is tud gólt rúgni, de nem volt valószínű, hogy beférkőzhet Wayne Rooney, Daniel Sturridge, Danny Welbeck vagy Rickie Lambert mellé a válogatottra esélyesek közé, márpedig ők az egész idény alatt remekeltek.
„A tévében néztem a vébét, a nyaralásunkon – idézi fel Kane. – Dubajban voltam Tom Carroll-lal, az akkori csapattársammal, és a barátnőinkkel, szóval sok meccset megnéztünk. Jó idény állt mögöttem, és végre megismerkedhettem a Premier League-gel. Nyilván meg sem fordult a fejemben, hogy a világbajnokságon játszhatnék, de már akkor az volt a célom, hogy az idén a válogatottban legyek.”
Úgy tűnik, sohasem vonta kétségbe saját képességeit. Ez a rendíthetetlen önbizalom segített neki megdönteni a gólrekordokat, hiába volt az augusztusa viszonylag gólmentes, és ezért nem fogja terhelni sem Oroszországban a 2016-os Európa-bajnokság emléke.
Épp ellenkezőleg, már tűkön ül. „Alig várom, hogy belevessem magam, hogy érezzem a pezsgést” – mondja olyan lelkesedéssel, mint egy kissrác, aki most bontja ki első vb-s matricacsomagját.
„Mindig gyűjtöttem a matricákat és a posztereket is – mondja széles vigyorral. – Emlékszem, egyszer még az érméket is, amiket Angliában kiadtak.
Ha nem játszottam, akkor néztem a futballt. Főleg az angol válogatott meccseit, de az összes vébémérkőzést látni akartam. Mindig figyeltem az olyan csatárokat, mint Ronaldo, hogy lássam, mire képesek.”
Most Kane-en a világ szeme. Június 18-án kezdenek Volgográdban Tunézia ellen, utána Nyizsnyij Novgorodban játszanak az első bálozó Panamával, június 24-én. A látszólag kedvező csoportbeosztásnak is megvannak a maga buktatói, mivel mindkét csapat ismeretlen ellenfél lesz.
„Még nem igazán láttam őket játszani, de a felkészülési időszakban elemezni fogjuk a csoport összes tagjának meccseit, hogy kiderüljön, mire képesek– mondja Kane. – Panama ejtette ki a selejtezőben az Egyesült Államokat, ami nem rossz, és tudjuk, hogy erős, stabil csapattal jön. Nyilván megpróbálunk mindent megtudni róluk, mielőtt szembeszállunk velük.
Néha veszélyes lehet, hogy kevesebb az információm az ellenfélről, mint neki rólam, de emiatt nem aggódom. Azt hiszem, olyan állapotban vagyunk, hogy ha a legjobb formánkat hozzuk, a csapatok többségét képesek leszünk legyőzni.”
Az utolsó ellenfél a G-csoportban viszont nem ismeretlen vizekre viszi a csapatot. A belgák csapatában olyan játékosok kaptak helyet, mint a Chelsea-ben játszó Eden Hazard, a City középpályása, Kevin De Bruyne, és Romelu Lukaku a Unitedból. Vannak azonban többen, akiket Kane náluk is sokkal jobban ismer.
„A Tottenhamben szerepet játszik Jan Vertonghen, Toby Alderweireld és Mousa Dembélé is, de sok belga futballozik még a Premier League-ben – teszi hozzá Kane, aki alig várja, hogy kiállhasson klubtársai ellen is. – Zseniális a válogatottjuk, kemény meccs lesz. A terv szerint az első két mérkőzést meg kell nyernünk, hogy biztosan továbbjutásra álljunk, amire ellenük kell kiállnunk, de ha ez nem jön be, le kell győznünk a belgákat, és bízom benne, hogy erre képesek is leszünk.
Toby és Jan játékát nyilván jól ismerem, de így ők is ismerik az enyémet, úgyhogy ez sem előny. Az a fajta játékos vagyok, aki magára koncentrál, vagyis ha a legjobb formámat hozom, teljesen mindegy, ki ellen lépek pályára.”
A belgák legendás aranygenerációja rettegéssel tölt el bármilyen védelmet, de az elmúlt idényben nyújtott teljesítménye után Kane is ilyen hatást vált majd ki. Ő volt az első, aki az első kilenc Bajnokok Ligája-meccsén kilenc gólt szerzett, századik Premier League-gólját pedig hamarabb érte el, mint Thierry Henry vagy Sergio Agüero.
Raheem Sterling a legjobb idényén van túl a nyerőszériás Cityvel, Marcus Rashford és Jesse Lingard aratnak a Unitedban, Jamie Vardy rátalált a 2015–16-os formájára a Leicesternél, Kane régi pajtása, Dele Alli pedig a Tottenham állandó ütőkártyája, szóval Anglia sem szégyenkezhet a támadósora miatt. Érdemes lesz félni Southgate embereitől Oroszországban?
„Bizony, ha a Premier League-ben nyújtott teljesítményünkre leszünk képesek, akkor sok gólunk lesz – állítja Kane. – Nagyon jó játékosaink vannak, nem hiszem, hogy bárki is félvállról vehetne minket. Mindig tovább akarok fejlődni. Olyanoktól próbálok tanulni, mint Cristiano Ronaldo. Látom, hogy az ő korában mire képes, milyen gólokat rúg, milyen rekordokat dönt meg, és én is ezt akarom elérni. Elképesztő formában tartja magát, igazi példakép. Ügyelek a táplálkozásomra, és arra, hogy két meccs között regenerálódjak, hogy a következőre a maximumon lehessek.”
„Ha ENNYI gólt lősz, lehetsz a kapitányom”
Úgy tűnik, ezeket is jól csinálja, idényről idényre jobbak az átlagai. „Elégedett vagyok a teljesítményemmel, jó lenne ezt az évadot sikeresen befejezni. Ez tavaly sikerült is, és ezzel az élménnyel vágtam neki nyáron a válogatott mérkőzéseknek is. Az idén is erre lesz szükségem.”
A rövid kényszerpihenő bizonyosan csak fokozza Kane hatékonyságát a válogatottban. Amikor 2016 tavaszán visszatért a pályára, szinte vibrált: az első tizenegy meccsén tizennégy gólt szerzett. Most is szeretné ezt elérni.
„Nem lenne rossz. Amikor legutóbb megsérültem, lehetőségem volt egy kis időt a szabadban tölteni és kikapcsolódni. Remélem, ez az energia az idény végéig és akár tovább is kitart. Amikor újonc voltam a Bajnokok Ligájában, azonnal gólokat tudtam szerezni, és ez a tervem a világbajnoksággal kapcsolatban is.”
Nem akármilyen cél, de az utóbbi négy évet elnézve egyenes útja van a csillagokig.
„AZT AKAROM, HOGY AZ EMBEREK BÜSZKÉK LEGYENEK ANGLIÁRA”
A 2018-as világbajnokság Kane nevétől lesz hangos. Ott lesz az óriásplakátokon, a tv-reklámokban, az ő Panini-matricáját fogják cserélgetni a világ összes iskolaudvarán. Madridtól Moszkváig, Riótól Reykjavíkig mindenki azt akarja majd látni, ahogy az angol kilences megmutatja, mit tud. A várakozás elképesztő, de a chingfordi csodát ez nem zavarja, sőt, élvezi.
„Izgalmas – vonja meg hidegvérrel a vállát a huszonnégy éves csatár. – Van, akinek ez túl nagy nyomás lenne, de én örülök neki. Ha így beszélnek rólam az emberek, akkor nyilván valamit jól csinálok, úgyhogy inkább téma, mint ismeretlen legyek. Nem tudom megmondani, hogy félnek-e tőlem az ellenfelek, de százszázalékosnak érzem magam, és bárkinek gólt tudok lőni.”
Így terelődik a szó az Aranycipőre. Kétszer gólkirály lett a Premier League-ben, most pedig fej fej mellett küzd a liverpooli Mohamed Szalahhal. Vajon képes lesz Gary Lineker nyomdokaiba lépni, és a legjobb góllövőként távozni a világbajnokságról?
„Persze, miért is ne? Nagyon jó a támadósorunk. Sok gólt akarunk szerezni, én is akarok rúgni néhányat. Persze a csapat a legfontosabb, de minden csatárnak az Aranycipőre fáj a foga.”
Persze erős vetélytársai lesznek. „Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Neymar, Gonzalo Higuaín, Robert Lewandowski: rengeteg jó csatár lép pályára majd a vébén, de nekem magamra és Angliára kell koncentrálnom. Csapatként most az a legfontosabb, hogy úgy játsszunk, hogy még ha vesztünk is, mindenki lássa: megpróbáltunk győzni. Nagyon fontos lenne újraépíteni a kapcsolatot a szurkolók és a válogatott között, hogy bármi legyen is, szeressenek minket, mert tapasztalják, hogy a végsőkig küzdünk. Azt szeretném, hogy az emberek megint büszkék legyenek Angliára.”
Nemes cél a válogatott utóbbi évtizedekben elveszett becsületének visszaszerzése, de Kane szívesen vállalja magára a hős szerepét, ahogy teszi azt a Tottenham színeiben is. Most esélyt kapott arra, hogy nemzeti hős legyen, és ezt ő is tudja.
„Nehéz a vébére anélkül gondolni, hogy ne képzeljem el, milyen lenne megnyerni – mondja. – Elképesztően boldoggá tenné a nemzetet. Hihetetlen volna. Szoros kapcsolat fűz a Spurs drukkereihez, és csodás lenne a válogatottnak szurkolókkal kapcsolatban is elmondani.”
És ha minden úgy alakul, ahogy megálmodta, belefér talán a lovagi cím is?
„Ha megnyerjük: ki tudja?” – nevet, bár láthatóan nem akar elszállni az álmaival.
Ha valóban így alakul a nyár, megérte az a nagy felhajtás a bokája körül.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi számában.)
