Interjú Johan Lyngholm-Bjerge Fotó Tom Cockram/Rabona
Bár a trófea idén elmaradt, tagadhatatlan, hogy Christian Eriksen nagyot alkotott a 2017–18-as idényben.
A dán középpályás tizennégy gólt szerzett a Tottenhamnek, köztük egyet otthon a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligája csoportkörében, majd egyet idegenben a hírhedten harapós Juventus ellen, nem is beszélve a megállíthatatlan bombagólról, amivel a Spurs 28 év után először tudott nyerni a Stamford Bridge-en. Klubszinten ez volt Eriksen eddigi legjobb idénye.
A remek gólarányon kívül elegáns irányító játéka is segített abban, hogy az észak-londoni klub könnyebben viselje a hontalanságot a Wembleyben. Az irigylésre méltó harmadik helyen végeztek, garantálva, hogy Mauricio Pochettino csapata harmadszor is bekerüljön a Bajnokok Ligájába.
Bár a 2017–18-as idényben lemaradt a PFA Év játékosa-jelöltjeinek listájáról, de életében először megkapta az Év csapata-díjat.
Mindezek ellenére a Spursnél egy bizonyos vitatott gól miatt fognak emlékezni Eriksen legjobb idényére.
A Stoke elleni 2–1-es győztes meccs hatvanharmadik percében Eriksen egy jól irányzott szabadrúgást küldött meg a házigazdák kapuja felé. Az ívelt labda megtévesztette Jack Butland kapust, és végül a hálóban kötött ki. Eriksenből kitört a gólöröm, ahogy az Aranycipő-esélyes Harry Kane-ből is, akinek a neve végül a győztes gól mellé került. A gólt később mégis Eriksennek tulajdonították, csak hogy pár nap múlva ismét Kane kapja meg. Kameraszög kérdése, hogy mi látszik: az egyik azt mutatja, hogy a válogatott kapitánya hozzáér a labdához, a másik azt, hogy nem. Bizarr módon egy időre ez lett az angol futball legfontosabb kérdése.
„Ha Harry azt mondja, hogy hozzáért, akkor az övé – mondja gondolkodás nélkül a dán középpályás a FourFourTwo-nak. – Még ha ötven kamera mutat is mást, én elhiszem neki. Nem is akartam belemenni ebbe. Ha övé a gól és enyém a gólpassz, az nekem tökéletesen megfelel.
Mindenki erről beszélt, rajtunk kívül mindenkinek csak egy érdekesség volt. Mémmé vált, hogy Harry mindent kisajátít, de szerintem túl messzire mentek a dologgal.
Mostanra már én is csak mulatok rajta. Sokszor felnevetek rajta, ahogy nyilván Harry is. Őrület, hogy mekkora elefántot csináltak ebből a bolhából. Ebből is látszik, mire képes a sajtó és a közösségi média.”
Még el sem csitultak a hullámok, amikor Eriksen Oroszországba utazott a dán válogatottal. Az északírek elleni mesterhármas után a selejtezőben nagy volt a nyomás rajta, hogy méltóak legyenek a régi nagy dán csapatokhoz, és nyomot hagyjanak a vb-n. Az első meccsükön meg is szerezte a győztes gólt Peru ellen, a második mérkőzésen pedig az ausztrálok ellen remekelt. Sokan a csoportmérkőzések legjobb játékosai közé sorolták a huszonhat éves irányítót, hála lenyűgöző kitartásának: összesen 36 kilométert futott a csoportmeccseken, többet, mint bárki más.
Sajnos a nyolcaddöntőben már hiába remekelt: a horvátok ellen 1–1-es döntetlent követő tizenegyespárbaj során Eriksen lövését remekül hárította Danijel Subasic, így a későbbi döntősök kiejtették a dán válogatottat.
De nincs idő a kesergésre. A Spurs első idényére készül az új stadionban, és mivel rengeteg csapattársa töltött négy teljes hetet Oroszországban, Eriksen repülőrajttal akar indítani az új gyepen, nehogy belassuljon a csapat az első meccseken.
Hogyan hasonlítanád össze a Tottenham 2017–18-as idényét az azt megelőzővel? Volt előrelépés annak ellenére, hogy kevésbé rangos helyen végeztetek?
Ha csak a Premier League-et nézzük, akkor nem volt előrelépés. De ha a klub összes elért eredményét, főleg a Bajnokok Ligájában nyújtott teljesítményünket, akkor egyértelmű a fejlődés.
Az eddigi legjobb gólmutatódat hoztad, és most először bekerültél a professzionális szövetség Év csapatába. Ez volt ezek szerint a legjobb idényed a Spursnél?
Azt hiszem, az eddigi legfontosabb idényem volt, mert egész évben aktívan jelen voltam. Nem sérültem le, nem maradtam ki a csapatból. Mindenben részt tudtam venni.
Van olyan eleme a játékodnak, amely fejlődött?
Nem, nem igazán. (Felnevet.) Inkább arról van szó, hogy már másképp tekintenek rám. A korábbi idényekhez képest talán kevésbé maradok ki a meccsekből. Most még azokon a mérkőzéseken is fontos szerepet töltök be, amelyeken nincs gólom vagy gólpasszom. Talán ez az, ami meglátszik. De ami a technikai képességeimet illeti, nem hiszem, hogy változtam volna. Nem tudtam több gólhelyzetet teremteni, mint korábban. Talán pont, hogy kevesebbet sikerült. Most egyszerűen volt rá lehetőségem, hogy többször rúgjam be én magam a labdát. Ami nagyszerű.
Mi volt a legjobb? Az, hogy megvertétek a Real Madridot? Vagy hogy gólt lőttél a Chelsea-nek?
Nekem a Juventus ellen idegenben játszott Bajnokok Ligája-mérkőzés maradt meg. Lenyűgöző volt, ahogy kétgólos hátrányból felküzdöttük magunkat 2–2-re. Ahogy azon a meccsen játszottunk, és amit azon a meccsen elértünk, végre megmutatta, mit tudunk. Mind tudjuk, milyen nehéz a Juventus ellen vendégként kiállni, de megmutattuk, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt. És ha a helyzeteket nézzük, még akár nyerhettünk is volna! De a fent említett két mérkőzés sem volt semmi! Boldogan tekintek vissza ezekre az emlékekre.
A nyolcaddöntő visszavágóján egy null után végül kettő egyre kikaptatok a Juventustól, amivel kiestetek a Bajnokok Ligájából. Nagy csalódás volt, hogy miután a címvédő Real Madridot és a Borussia Dortmundot is megelőzve a csoport élén jutottatok tovább, azonnal ki is estetek?
Az volt. Ahogy mondod, a Juve-meccs előtti mérkőzések remekül sikerültek, csodás csoportkört zártunk, és rengeteg gólhelyzetünk volt. Az egész világ láthatta, mit tud a Tottenham. Ezek után nyilván nagy csalódás volt, hogy ilyen hamar távoztunk. Nagyon jók voltunk az odavágón, és igazából a Wembleyben sem voltunk rosszak. Sajnos kaptak három percet, amikor mertek kockáztatni. Azután már nem tudtunk fordítani az álláson. Nehéz megmondani, mit rontottunk el. Van, hogy akaratlanul is esélyt adunk az ellenfélnek, ők pedig ezt kihasználják. De összességében nem voltak jobbak nálunk.
„JÓ VOLT LEGYŐZNI ŐKET, A STÍLUSUNK TÖKÉLETES ARRA, HOGY MEGNEHEZÍTSE A REAL MADRID DOLGÁT, DE AZ NEM JÓ, HOGY ŐK A DÖNTŐIG JUTOTTAK, MI MEG NEM”
Most, hogy a Real Madrid egymás után harmadszor is Európa legjobb csapata lett, büszkék vagytok, hogy a csoportkörben legyőztétek őket?
Jó volt legyőzni őket, de az persze nem jó, hogy ők a döntőig jutottak, mi meg nem. Ugyanez elmondható a Liverpoolról: őket is legyőztük pár héttel korábban. Lehet úgy is nézni, hogy mindkét döntőst le tudtuk győzni, tehát ott lett volna a helyünk a döntőben. Bizonyítottuk, hogy egy súlycsoportban vagyunk a legjobbakkal: már csak meg kell tenni az utolsó lépést.
Mi az, amit a Tottenham jobban csinált a Real Madrid ellen, mint a többi európai csapat?
Szerintem pont jókor álltunk ki ellenük. Gondjaik voltak a bajnokságban, mi meg szárnyaltunk. A játékunk éppen jó a Real Madrid ellen: nem félünk előretörni, és minél hamarabb előrejuttatni a labdát. Szerintem a stílusunk tökéletes ahhoz, hogy megnehezítse a Real Madrid dolgát. Még akkor is, ha nem a legjobb formánkban vagyunk, képesek vagyunk rengeteg helyzetet teremteni.
Említetted, hogy egy emlékezetes négy egyes csatában legyőztétek a Liverpoolt a Wembleyben. Képesek lesztek a nyomukba érni a következő Bajnokok Ligája-idényben?
Mindenképpen. Az első meccseink a Bajnokok Ligájában keményebbek voltak, mint a Liverpool mérkőzései, mégis sokkal több helyzetünk adódott, mint nekik. Ha sikerül megtartanunk az elmúlt idényben kialakult erősségeinket, akkor mindenképpen sikeresek leszünk.
A vébé előtt Koppenhágában láttak téged Mauricio Pochettinóval vacsorázni. Milyen a kapcsolatod a Tottenham menedzserével?
Egyszer csak felhívott, hogy épp Koppenhágában van. Nem számítottam rá, mert nem szokott az ember csak úgy együtt vacsorázni az edzőjével! Nagyon erős a szakmai kapcsolatunk: ha te vagy a játékos, ő pedig az edző, akkor mindig nagyon szakmai a kapcsolat. Hálás vagyok neki, hogy olyan játékot játszhatok, amelyet szeretek, és amelyet már megszoktam. Jó érzés, hogy ennyire megbízik bennem.
Várod már az új stadiont?
Furcsa lesz otthagyni a Wembleyt, hiszen már megszoktuk, de nekünk is, a szurkolóknak is és a klubnak is jó lesz, ha végre a saját, korszerű arénánkban játszhatunk. Hatalmas és lenyűgöző építmény, alig várom, hogy ott játszhassak.
Céljaitok a 2018–19-es idényre?
Az idény elején mindig azt szeretnénk, hogy jobbak legyünk, mint az előző évadban. Az elmúlt évben előreléptünk a Bajnokok Ligájában, de a Premier League-ben nem szerepeltünk jól, úgyhogy most jobbnak kell lennünk mind a két tornán. Nem lesz könnyű, nagyot kell ugranunk, de úgy hiszem, képesek leszünk rá.
Sokan mondják, hogy a Tottenham üres ígéreteket szajkóz, és ideje lenne végre nyernie is valamit. Egyetértesz? Ideje, hogy a Spurs végre trófeát nyerjen?
Amikor 2013-ban idejöttem, még nem így állt a helyzet, de mostanra ezt várják tőlünk. Az elmúlt két évben nagy volt a nyomás, hogy hol vannak már a trófeák. Azt mondják, nem nyerünk semmit, de szerintem az elmúlt néhány évben hatalmasat léptünk előre.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi lapszámában.)
