A világ 100 legjobb edzője – utolsó rész, a dobogó

Szöveg James Andrew, Joe Brewin, Chris Flanagan, Ed McCambridge, Andrew Murray, Mark White

Bárhonnan nézzük is, Jézus forradalmi személyiség volt. Még aki nem is hisz benne, az is a születésétől méri az időt: 2020 Krisztus után. Az Úr évében. A nulladik év.

A Barcelona olyan sokkal tartozik Johan Cruyffnak, hogy a klubnál is bevezethetnék a Cruyff előtt és után számított időt.

Addigra, amikor a holland edzőként tért vissza a Camp Noura 1988-ban, a Barcelona 36 trófeát gyűjtött be 89 év alatt, de még hiányzott a vitrinből a BEK-serleg. Harminckét évvel később 52 újabb elismerés birtokában volt, és öt BEK-, illetve BL-cím is összejött.

Amikor a katalán klub élére került, nagy volt a rendetlenség. Josep Lluis Nunez elnök jelöltje volt, legenda, aki támadó jellegű futballját Rinus Michels hagyományaira alapozhatta.

„Fogott egy táblát, rárajzolt három védőt, négy középpályást, két szélsőt és egy középcsatárt – mondta a középpályás Eusébio az FFT-nek. – Egymásra néztünk, és azt kérdezgettük, mi a fenét akar.”

„JOHAN CRUYFF FESTETTE KI A KÁPOLNÁT. A BARCELONA EDZŐI AZÓTA CSAK RESTAURÁLJÁK, RENDBE TESZIK”

Eladott 15 játékost, és hozott a helyükre három baszkot: Txiki Begiristaint, José Maria Bakerót és Julio Salinast. Ez sem volt azonban elég az eszes és a birtoklást előnyben részesítő csapatnak.

Elhatározta tehát, hogy „nagyjavítást” hajt végre a La Masián (az akadémiáról szóló anyag a 70-75. oldalon olvasható – a szerk.), ahol akkoriban nem álltak szóba olyan 15 éven aluliakkal, akik nem érték el legalább a 170 centimétert. A fizikum fontosabb volt, mint a tehetség (nem valószínű, hogy megismerhettük volna Lionel Messit, Xavit és Andrés Iniestát, akik még ma sem érik el a 170 centimétert).

„Egy jó játékosnak nem kell erős fizikumúnak lennie – mondta. – Akadtak alacsony futballistáim, például Albert Ferrer, Sergi vagy Guillermo Amor. Egyikük sem volt túlzottan erős, mégis úgy tudták nyomni az ellenfelet, akár a patkányok. Még maga Pep Guardiola sem nőtt túlzottan nagyra.”

Fáradhatatlanul gyakorolták a két érintést és a fizikális futballt, és az edzések során Cruyff győztes gépezetet alakított ki, amely egy másik bolygó labdarúgását játszotta. Az edzőpályán gyakran hangzottak el ilyen mondatok: „Lassabb vagy, mint a nagyanyám!” és „Két k…a lábad, van, használd őket!”.

Cruyff vezetésével 12 kiemelkedően fontos elismerést zsebelt be a Barcelona, ezek közt volt négy egymást követő bajnoki cím 1991-től kezdve. A legfontosabb azonban az 1992-es BEK-győzelem volt. A Dream Team, ahogyan az 1992-es olimpián remeklő amerikai kosárválogatott után becézték a holland csapatát, a Sampdoriát intézte el 1–0-ra a döntőben, a diadal már csak Cruyff mérkőzés előtti háromszavas buzdítóbeszéde miatt is emlékezetes marad. „Salid y disfrutad” – mondta, azaz, „Menjetek és élvezzétek!”.

A szakember hatása Guardiola Barcelonájára, Bayern Münchenjére és Manchester Cityjére, továbbá a 2008 és 2012 közt a világot uraló spanyol válogatottra vitathatatlan.

„Cruyff tette a legnagyobb hatást a modern labdarúgásra – így értékelt Xavi. – Megváltoztatta a játékstílust, és számos vezetőedző követi az utat, amit kijelölt.”

Ő maga pontosan ezt akarta. „A győzelem is fontos – említette egyszer –, de sokkal fontosabb, hogy legyen stílusod, és mások is kövessenek. Az a legnagyobb ajándék, ha mások is követnek.”

Egyik legkiemelkedőbb tanítványa biztosan egyetért vele. „Johan Cruyff festette ki a kápolnát – mondta egyszer Guardiola. – A Barcelona edzői azóta csak restaurálják, rendbe teszik.”

---

Brazília Hollandiával találkozott az 1974-es világbajnokság második csoportkörében, és Jairzinho csapdába került.

Négy évvel korábban a trükkös szélső simán eljátszadozott az olasz védelemmel, így készítette elő Carlos Alberto legendás gólját az 1970-es vb döntőjében. Ezúttal viszont kétségbeesve nézett körül, miközben hollandok gyűrűje állt fel körülötte. Először Johnny Rep. Utána Arie Haan. Majd Wim Jansen. Végül Johan Neeskens. Nem találta a kiutat, bepánikolt, és eladta a labdát. Ebből Hollandia kontrázhatott, és újabb zseniális passzsorozatot indított el. Jairzinho már egy ideje része volt a világ legjobb válogatottjának, de ilyet még nem nagyon látott.

Aznap este a címvédő 2–0-ra kikapott Dortmundban. Rinus Michels története első világbajnoki döntőjébe vezette hazája válogatottját. A második gól a holland térfélről indult, és Johan Cruyff fejezte be az akciót.

„Egészen addig senki sem tudta, mennyire jók vagyunk – írta később Cruyff. – A Brazília elleni mérkőzésen derült ki igazán, akkor mondhatta ki bárki, hogy ilyen a totális futball.”

Az elnevezés azon a nyáron született meg, Rinus Michels válogatottjának kiválóságát volt hivatott kifejezni. Nyert BEK-et és Európa-bajnokságot is, de öröksége abban a csapatban rejlik, amelyik semmit sem nyert.

„MICHELS HATÁSÁRA MINDENKI A TAKTIKÁVAL FOGLALKOZOTT, MÉGHOZZÁ ÚGY, AHOGYAN SOHASEM KORÁBBAN”

Igen, a házigazda nyugatnémetek megnyerték a világbajnoki döntőt. Ennek ellenére a hollandok minden idők legvarázslatosabb futballját játszották. Ha nincs Michels, nincsen Cruyff, Van Gaal és Guardiola sem.

Michels, aki korábban az Ajax csatára volt, és bemutatkozása alkalmával mindjárt öt gólt szerzett, 1965-ben lett a klub vezetőedzője. Ekkor éppen mélyponton volt az Ajax. A megelőző 25 idény során mindössze három alkalommal lett holland bajnok a csapat, és igyekezett túlélni, miután a Feyenoordtól például 9:4-re kapott ki. Új megközelítésre volt szükség.

„Változtatnom kellett a csapat hozzáállásán és a taktikáján” – mondta Michels. A labdás gyakorlatokat és a fegyelmet helyezte előtérbe. A következő idényben soraiban a fiatal Cruyff-fal a csapat könnyedén lett bajnok.

Az 1966–67-es idényben lehetett először sejteni, hogy valami igazán jelentős dolog történik: a nagyra tartott Bill Shankly-féle Liverpool ellen a BEK-nyolcaddöntő első meccsén a félidőben már 4:0-ra vezetett az Ajax, aztán egy körrel később a Dukla Praha búcsúztatta. Két évaddal később a fináléig jutott, ahol a Milan vetett véget a menetelésének.

A siker is elérkezett, méghozzá 1971-ben. Miután négy bajnoki címet nyert meg a 4–2– 4-es felállással, a sokkal rugalmasabb 4–3–3-ra váltott, ez már egy lépés volt a totális futball irányába. A Wembleyben az Ajax 2–0-ra verte meg Puskás Panathinaikoszát, és ezzel első BEK-győzelmét szerezte. A mester olyan erős taktikát rakott össze, hogy a csapat a következő két sorozatban is felért Európa csúcsára, még akkor is, amikor Michels már odébbállt a Barcelonába.

Cruyff követte őt 1973-ban, és hamarosan be is talált 1974 elején az 5–0-ra végződő varázslatos meccsen a Bernabéuban. Michels furcsa szerepkörben, hátrébb húzva vetette be, így terrorizálta gyors felfutásaival a Real Madridot. Abban az idényben a Barcelona 14 év után először nyert bajnoki címet.

A holland válogatott élére mindössze három hónappal az 1974-es világbajnokság előtt nevezték ki. Ez volt a narancsos csapat első nagyobb sikere. A közbeeső majdnem negyven évben csak gyenge eredmények születtek. Hamar el is kezdett dolgozni a taktikai terven, amely két fő elemből állt: a lehető legnagyobb helyet kell megteremteni, amikor a csapatnál van a labda, és blokkolni kell az ellenfelet, amikor nála. Kőkemény nyomást gyakoroltak a másikra, gyakran hat-hét ember igyekezett megszerezni a labdát, ezt kombinálták kegyetlen lestaktikával. A játékosok részéről magas intelligenciára és nagy figyelemre volt szükség, hogy gördülékenyen váltsák a posztokat. Michels taktikája csak akkor működött, ha mindenki, függetlenül attól, hogy éppen mennyire tehetséges, fegyelmezetten állt hozzá. Ehhez szerencsére megvolt az edző karizmája, amivel megkövetelhette ezt a fegyelmet. A „totaalvoetbal” lényegében megszületett.

A döntőbe vezető úton Hollandia 14 gólt szerzett, és mindössze egyet kapott. Argentínát 4–0-ra verte meg, mielőtt az a bizonyos győzelem következett Brazília ellen. „Egyedül az 1974-es világbajnokság holland válogatottjáról mondhatom el, hogy valami mást nyújtott a pályán, azok közül, akiket életemben láttam – emlékezett Carlos Alberto. – A többi többé-kevésbé mind ugyanolyan volt.”

Michels mégsem ajándékozta meg a holland nemzetet első vb-aranyérmével, mivel egy tizenegyes következtében csapata elveszítette a döntőt. De 1988-ban az Eb-n bosszút állt a nyugatnémeteken. Az első meccsen Hollandia kikapott a Szovjetuniótól, de az elődöntőben kiejtette a világbajnokot, majd a döntőben visszavágott a szovjeteknek. Az este főszereplője Marco van Basten lett, ő később a „holland labdarúgás atyjaként” emlegette Michelst.

„Senkitől sem tanultam annyit, mint tőle – vallotta be Cruyff 2005-ben. – Fő erénye az volt, hogy megszervezte a játékot. Mindig a jó időben adott jó tanácsot. Tizennyolc éves korom óta foglalkozom komolyan a taktikával.”

Michels hatására mindenki a taktikával foglalkozott, méghozzá úgy, ahogyan sohasem korábban. A FIFA 1999-ben kiosztotta a 20. század legjobb edzőjének járó elismerést. Rinus Michels kapta.

---

Bosszú, pszichikai hadviselés és a Liverpool megalázása: meccsek, amik Fergusont minden idők legjobbjává tették.

EAST STIRLINGSHIRE–FALKIRK 2–0 1974

Alex Ferguson edzőként elért első jelentősebb eredményét a bosszú vezérelte.

Egy évvel korábban játékos-edző volt a Falkirknél, ez volt az első kalandja ilyen minőségében. Ám ekkor John Prentice-t nevezték ki a klub új elnökének, és ő rögtön közölte is a fiatal Fergusonnal, hogy a továbbiakban nem tart igényt a szolgálataira. „Nem volt képes belenézni a szemembe” – idézte fel később. A csalódott skót az Ayr United csapatában folytatta, de a vita nem zárult le régi főnökével, mivel az nem akart kifizetni egy összeget, ami járt volna neki.

Az Ayr vezetőedzője, Ally MacLeod – aki később skót szövetségi kapitány is volt az 1978-as világbajnokság idején – azt javasolta az East Sterlingshire-nek, hogy tegye meg edzőnek az akkor csupán 32 éves Fergusont. Nem sokkal előtte eredménytelenül jelentkezett a szintén másodosztálybeli Queens Park élére.

Az East Stirlingshire a tabella alján tanyázott akkoriban, amikor Fergusont kinevezték, éppen nyolc játékosa volt, de kapusa például egy sem. Az első, hivatalban töltött mérkőzésén azonban rögtön sikerült kiegyenlíteniük a Forfar ellen 3–0-ról. Október elejére felugrottak a harmadik helyre.

„Az első pillanattól fogva félelmetes vadállat volt” – mondta róla Bobby McCulley csatár. Csapattársát, Jim Meakint elzavarta, mert az bejelentette, hogy a hétvégét a klub egyik igazgatójával tölti Blackpoolban, és emiatt nem hajlandó részt venni a hétfői edzésen. „Az sem érdekel, ha a királynővel töltöd a hétvégét” – válaszolta Ferguson.

Nem sokkal később következett a mérkőzés a Falkirk ellen, amely nem sokkal korábban kiesett. Az East Stirlingshire akkor már 70 éve nem verte meg a bajnokságban ellenfelét. Ferguson azonban nagyon nyerni akart, ezért pontos meccstervet rakott össze, de előbb még percről percre elemezte a Falkirk játékát. „Egyetlen olyan mozzanat sincs, amit ne tudnánk erről a csürhéről – mondta játékosainak. – Azt is tudom róluk, hogy melyik oldalukon alszanak.”

Az East Stirlingshire 2–0-ra nyerte meg a találkozót. Még annak a hónapnak a végén felkérték Fergusont, hogy legyen a St. Mirren vezetőedzője. Csillag született.

LIVERPOOL–ABERDEEN 4–0 1980

Az Anfielden elszenvedett vereség szülte meg benne a vágyat, hogy egy nap helyre tegye a Liverpoolt.

Bemutatkozása a nemzetközi hadszíntéren nem sikerült túlzottan jól. Az Aberdeen élén töltött időszaka elején, 1978 őszén elveszítette a KEK-összecsapás első mérkőzését a Marek Sztanke Dimitrov nevű bolgár csapat ellen, amely története második, egyben utolsó nemzetközi párharcát vívta. Összesítésben a skótok jutottak tovább. Ferguson azzal hívta fel magára az Aberdeen figyelmét, hogy a St. Mirrenből élvonalbeli együttest faragott, de új klubja csupán a negyedik helyen végzett első idényében, és ez csalódást jelentett.

A következő idényben azonban megszületett az Aberdeen második bajnoki címe, 25 évet kellett várni rá az első után, és a csapatban új, fiatal tehetségek tűntek fel, köztük például Gordon Strachan és Alex McLeish.

A BEK második körében a Liverpool várt az Aberdeenre. Az odavágó előtt Ferguson elutazott az Anfieldre, hogy meglesse az akkor éppen aktuális angol bajnok meccsét a Middlesbrough ellen. „Azért érkezett tehát, hogy szemügyre vegye a nagycsapatunkat? – kérdezte Bill Shankly a vezetőségi páholyban. – Mind ezért jönnek.”

A Liverpool 1–0-ra nyert Aberdeenben. Bob Paisley alaposan megdicsérte Strachant a mérkőzés előtt, hogy egy kicsit ellágyítsa, és a taktika bevált. „Ügyesek voltak a pszichikai hadviselés terén” – ismerte el Ferguson.

Az Anfielden Willie Miller öngólja nyitotta a sort, majd betalált Phil Neal, Kenny Dalglish és Alan Hansen is, így alakult ki a 4–0-s eredmény. A Liverpool tovább menetelt, és végül a döntőben is nyerni tudott a Real Madrid ellen, Ferguson mégis dühös volt csapatára, úgy vélte, komplexusokkal mentek bele a párviadalba.

Megtiltotta játékosainak, hogy nevetni merjenek a hazafele úton, és miután Steve Cowan mégis rámosolygott az egyik társára, az edző hónapokig nem állt vele szóba. „Szégyentelenek vagytok – mondta nekik másnap. – Az összes skót rajtatok röhög.”

Később már sokkal higgadtabban állapította meg: „Nagy fájdalmak árán tanultuk meg, hogy a nemzetközi versengéshez technika és fegyelem szükséges”.

DI STÉFANO SZERINT AZ ABERDEEN LÉLEKBŐL ÉS CSAPATSZELLEMBŐL ÁLLT

ABERDEEN–REAL MADRID 2–1 1983

Két idénnyel később a Ferguson irányította Aberdeen már tudta, hogyan legyen tényező Európában.

Az 1981–82-es UEFA-kupa-idényben a csapat kiütötte a címvédő Ipswich-et, majd kikapott a Hamburgtól. Ferguson visszautasította a Wolverhampton ajánlatát, és az 1982–83-as KEK-sorozatban a negyeddöntőig menetelt. A mezőny félelmetes volt. Talpon maradt a Real Madrid, a Diego Maradonával kiálló Barcelona, az Inter és a PSG. Az Aberdeen a Bayern Münchent kapta.

Az első összecsapást előestéjén Ferguson azt a szokásostól eltérő döntést hozta, hogy ő tartja meg a nyílt edzést az Olympiastadionban, és nem segédje, Archie Knox. Azt kérte a csapattól, hogy hosszú labdákat adjanak egymásnak, ami okozott egy kis káoszt, és nem egy játékost fejen találtak. Elhitette, hogy az Aberdeen hasznavehetetlen, a sajtónak pedig azt mondta, hogy 2–0-s vereségre számít. Ezzel szemben a fegyelmezett skót hozzáállás 0–0-t hozott.

A visszavágón az Aberdeen hátrányból nyerte meg a mérkőzést. Az egyenlítő gól egy egészen bizarr szabadrúgásból született: Strachan és John McMaster nekifutottak, úgy tettek, mintha a másiknak hagynák a labdát, végül a zavart kihasználva Strachan McLeish-hez lőtte, aki gólt szerzett. Giggs és Scholes hasonló megoldással élt évekkel később Manchesterben.

Az elődöntőben a belga Waterschei volt az áldozat, a döntőben pedig az Alfredo Di Stéfano által vezényelt Real Madrid várta a skótokat. A Göteborgban játszott döntő előtt Ferguson egy üveg whiskyt ajándékozott az argentin legendának, mindenáron azt akarta érzékeltetni vele, hogy ő és a csapat a fél. Titokban azonban hitt a győzelemben.

Amikor a Madrid kiegyenlített, hősünk változtatott csapatán a félidőben. Az Aberdeen 120 perc alatt nyerte meg a mérkőzést. „A második félidőben és a hosszabbításban intézzük el őket” – jelentette ki a büszke vezetőedző. Di Stéfano így nyilatkozott: „Az Aberdeenben megvolt az, ami nem vásárolható meg pénzen: lélek és csapatszellem családi hagyományba burkolva”.

MANCHESTER UNITED–SHEFFIELD WEDNESDAY 2–1 1993

Amikor Ferguson 1986-ban a Manchester United vezetőedzője lett, legesleginkább
a bajnoki címre áhítozott, hiába szerzett korábban hármat is az Aberdeennel. Hét idénnyel később azonban még mindig ugyanez volt a legfőbb vágya.

Egy évvel az érkezése előtt nagyon úgy nézett ki, hogy Ron Atkinson vezetésével a Manchester United lesz a bajnokság befutója, mivel tíz egymást követő mérkőzést nyert meg a csapat az idény kezdetén, de aztán a dolgok rosszul sültek el. Amikor Ferguson 1986 novemberében szolgálatba állt, a United hátulról a negyedik helyen tanyázott a tabellán. Első teljes idényében a második helyig navigálta a csapatot, egy évvel később viszont csak a 13., utána pedig a 11. helyet sikerült elcsípni. Kiábrándító volt a helyzet. A nyomáson enyhített egy kicsit, hogy 1990-ben meglett az FA-kupa, egy évvel később pedig az angolok legyőzték a Barcelonát a KEK döntőjében, de a bajnoki cím csak nem akart megszületni. Az 1990–91-es idényt a hatodik helyen zárta a csapat, a rákövetkező évben pedig második lett a Leeds mögött.

A Manchester United 1992 novemberében is csak a tizedik helyen állt, és a kommentátorok ismét temették a csapatot. Ferguson nem tudta megszerezni Alan Shearert és David Hirstöt, az új fiú, Dion Dublin pedig eltörte a lábát. A Vörös Ördögök mindössze 14 gólt szereztek 15 meccsen. „Valamit tennünk kell – vallotta be maga a szakember is. – A pénz megvan, de nincs túl sok választási lehetőségünk.”

Pedig a választási lehetőségek sokkal többet kínáltak, mint azt hitte. A Leeds felhívta Martin Edwardsot, a manchesteri klub elnökét, hogy tárgyaljanak Denis Irwinről. Ferguson azzal a lendülettel megkérdezte, nem adnák-e Éric Cantonát cserébe. Emlyn Hughes úgy írta le az esetet, mint Ferguson utolsó dobását. És micsoda dobás volt az! Cantona visszahozta a reményt a bajnoki címért vívott harcban.

Április elején már a harmadik helyen állt a csapat, a Norwich-ot az otthonában győzte le, így lépett elé, viszont odahaza hátrányba került a Sheffield Wednesday ellen. A skót attól félt, hogy az Atkinson irányította Aston Villa nyer, és meglép négy ponttal, miközben már csak öt mérkőzés volt hátra a bajnokságból. Ezért lépett egy bátrat, és felküldte a 36 éves Bryan Robsont, aki megváltoztatta a mérkőzést.

A hátvéd Steve Bruce fejelte az egyenlítő gólt, amikor már csak négy perc volt hátra, majd a győztest úgyszintén a rendes játék időn túli hetedik percben. Annyira jellemző Fergusonra, amit később mondott: „Aznap éjjel megnéztem a videót, és mértem az időt, amikor állt a meccs. Tizenkét percet kellett volna hosszabbítani.”

Az Aston Villa döntetlent játszott, a Manchester United lépett a tabella élére. A trónkövetelők összeroskadtak, Ferguson csapata végül tíz pont előnnyel nyerte meg a bajnokságot.

JUVENTUS–MANCHESTER UNITED 2–3 1999

Amikor az 1998–99-es idény kezdetét vette, a menedzser neve mellett négy bajnoki cím szerepelt az angol csapat élén, viszont ez a hazai dominancia nem tükröződött a nemzetközi színtéren. A Bajnokok Ligája állandóan frusztrációt okozott. Az 1993–94-es idényben a Galatasaray ütötte ki az angolokat a második körben. Egy évvel később a csoportban megelőzte a Barcelona és az IFK Göteborg. Az 1996–97-es évadban a Borussia Dortmund verte ki a manchesteri csapatot az elődöntőben, az utána következő sorozatban pedig a Monaco a legjobb nyolc közt.

A 1998–99-es sorozatban nem is a skót csapata lett a bajnok Angliában, ez a siker az Arsenalnak jutott, de már egy évvel korábban meghozták a szabályt, hogy nemcsak az aranyérmes indulhat a BL-ben. A United rögös úton jutott el a döntőig. Az LKS Lódz legyőzése után a Bayern München, a Barcelona és a Bröndby alkotta halálcsoportba került. A United a második lett a Bayern mögött, de ez akkor még nem jelentett automatikus továbbjutást, mert a hat csoportból csak a két legjobb második került a kieséses szakaszba. Mivel az utolsó csoportmeccsen az angol és a német csapat ikszelt, a Manchester United sorsa azon múlott, hogy a Galatasaray vagy a Rosenborg botlik-e a B-csoportban. Végül mindketten kikaptak.

A negyeddöntőben az Interen lépett túl Ferguson csapata, az elődöntőt pedig a Juventusszal játszotta. Az olaszok a megelőző három idényben minden alkalommal ott voltak a fináléban, igaz, ez alkalommal megszenvedtek, és a legjobb nyolc közül csak egy kései góllal sikerült továbblépniük az Olympiakosz kárára. A Manchesterben játszott odavágó első félidejét a Juventus uralta, és az eredmény rosszabb is lehetett volna, mint az Antonio Conte góljával megszerzett 1–0-s vezetés. Ryan Giggs mentette döntetlenre a meccset a ráadás perceiben.

Giggsnek ki kellett hagynia a visszavágót, mert megsérült az FA-kupa-elődöntőben az Arsenal ellen szerzett gól során. Helyette Jesper Blomqvist kezdett. „Ferguson azt mondta, hogy a Juventus nagy csapat, de nincsenek olyan játékosai, mint nekünk – idézte fel Blomqvist. – Végül is csak Davidsról, Zidane-ról, Del Pieróról és Inzaghiról beszélt! Nagyon hitt bennünk!”

Az olaszok két Pippo Inzaghi-góllal vezettek, utána viszont a United lemosta őket a pályáról. Roy Keane irányításával 3–2-re megnyerte a mérkőzést. Végül a Manchester United a Bayern elleni fantasztikus fordításnak köszönhetően megszerezte a BL-serleget, és ezzel triplázott az évadban. Ez ám a futball, hej!

MANCHESTER UNITED–ASTON VILLA 3–2 2009

„Ez nem egyszerűen csak munka. Ez küldetés. Oda fogunk érni, és higgyék el nekem, amikor ez megtörténik, a Liverpool élete drámaian megváltozik.”

Maga Ferguson sem sejtette 1988-as mondatai kiejtésekor, hogy mennyire igaza lesz. Három évvel korábban ő is szóba került a Liverpool élére, de a klub Kenny Dalglish-t választotta. A Manchester United hét bajnoki címével szemben a Liverpool 18-cal büszkélkedhetett 1990-ben. Alex azonban nem hagyta annyiban. Amikor elérkezett a 2008–09-es idény, már tíz bajnoki aranyérmet tudhatott a vitrinben. És hogy abban az évadban ki volt a nagy ellenfél? Természetesen a Liverpool.

Rafael Benítez csapata január elején még vezette a tabellát, és hét ponttal állt a harmadik helyezett Vörös Ördögök előtt. Ferguson ismét a pszichikai hadviselést választotta: „Semmi kétség, a Liverpool ideges lesz a tavaszi szezonra”.

Ez váltotta ki Benítez híres „tények” monológját. „Ezzel ki is nyírta magát – kuncogott a skót. – Ezután már meg sem kellett szólalnom.” A Liverpool csak kettőt tudott megnyerni a következő hét meccséből, és a United az élre ugrott.

Benítez azért alkalomhoz illően felelt, amikor 4–1-re nyert az Old Traffordon. Amikor Ferguson csapata áprilisban otthonában fogadta a Villát, a nagy rivális már újra az élen állt, igaz, két mérkőzéssel többet játszott. Három perc után a vendégcsapat 2–1-re vezetett, az edző gondolt egy nagyot, és beállította a 17 éves, aznap bemutatkozó Federico Machedát. „Egy kis szerencsejáték” – tette hozzá. Cristiano Ronaldo kiegyenlített, Macheda pedig megszerezte a győztes gólt egy perccel a rendes játékidő vége után.

A United nyolcat megnyert utolsó kilenc meccséből, és ezzel a 18. bajnoki címét zsebelte be. Huszonkilenc évvel azt követően, hogy Ferguson és az Aberdeen kikapott a Liverpooltól, a skót beérte a nagy riválist.

„Az volt a legnagyobb sikerem, hogy sikerült lek…nom a Liverpoolt a csúcsról – mondta később. – És ezt nyugodtan leírhatják.”

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!