Szöveg James Andrew, Joe Brewin, Chris Flanagan, Ed McCambridge, Andrew Murray, Mark White
José Mourinho és Carlo Ancelotti négy különböző országban szereztek bajnoki címet. Tomislav Ivicnek is sikerült ez a bravúr. Most megtudhatjuk, miért mondta róla Mourinho, hogy „minden idők legjobb edzője”
HAJDUK SPLIT (1974, ’75, ’79). Ivic viszonylag gyorsan lett ificsapatok edzőjéből a Hajduk Split tartalékcsapatának edzője 1972-ben. Klubjával a Jugoszláv Kupa döntőjében legyőzték a rivális Dinamo Zagrebet. Az 1973–74-es idényben vette át a bajnoki tabella kilencedik helyén kullogó csapatot. Az idény végére bajnoki és kupagyőzelemmel dicsekedhettek. Ezt a teljesítményt a következő évben is megismételték, majd Ivic az Ajaxhoz távozott. Az 1978–79-es idényben még egyszer bajnok lett a klubbal, majd elkezdte második korszakát a horvát csapat élén.
AJAX (1977). Ivicet elődje, Rinus Michels javasolta a vezetőedzői posztra, miután a Hajduk alaposan meglepte a PSV-t az 1975–76-os BEK negyeddöntőjében. Később kiderült, hogy az Ajaxnál is hasonló babérokra tör. A ’70-es évek elején már három BEK-győzelmet bezsebelt a csapat, de az edző érkezése előtti három évben, Johan Cruyff távozása óta nem tudott első lenni, ráadásul nagy feszültség volt a játékosok közt. Jaap van Praag elnök megkönnyebbülve vehette tudomásul, hogy Ivic első nekifutásra meg tudta törni a bajnoki nyeretlenség átkát.
ANDERLECHT (1981). Ivic az 1980-as évek elején egy belga óriásnál kapott feladatot: az Anderlecht hét éve nem ünnepelhetett bajnoki aranyérmet. Ezen sürgősen változtatni kellett. Szokásához híven első nekifutásra orvosolni tudta a problémát, majd az 1981–82-es BEK elődöntőjéig repítette csapatát. Az Anderlecht legyőzte a Juventust, mielőtt kikapott volna a későbbi győztes Aston Villától.
PORTO (1988). Amikor Ivic gépe leszállt Portugáliában, a Porto éppen BEK-címvédő volt, de nem boldogult a Benficával a Primeira Ligában. Nemcsak ezt tette helyre azonnal (sőt, mindössze egy bajnokit veszített csapatával az 1987–88-as idényben), hanem három újabb trófeát is begyűjtött. Először korábbi csapatát, az Ajaxot legyőzve nyerte meg az UEFA Szuperkupáját, majd a világkupát, végül a Portugál Kupát gyűjtötte be. Ivic később megnyerte a Copa del Reyt az Atlético Madriddal.
Sokan az ő érdemének tulajdonítják a Marseille bajnoki sikerét az 1991–92-es idényben, bár a horvát edző idő előtt távozott posztjáról, hogy a szülőföldjén egyre brutálisabbá váló háború elől Franciaországba menekítse családját.
Visszavonulása után a Stamford Bridge-relátogatott, ahol találkozott Mourinhóval is, aki megajándékozta őt életrajzi könyvének egy példányával. „A világ legjobb edzőjének – írta ajánlásként. – Remélem, egy napon lesz annyi győzelmem, mint neked.”
Az egyetlen edző, aki meg tudta védeni világbajnoki címét, az olaszok úttörője, Pozzo. Az egykori sprinter Angliában tanult, ahol barátságot kötött a Manchester United sztárjával, Charlie Robertsszel, majd 1936-ban olimpiai aranyat nyert válogatottjával. A mester a masszív védelemre épített, csapatait a mindenáron való nyerni akarás jellemezte: egy Anglia elleni meccsük a Highbury-csata néven híresült el. 1934-ben és 1938-ban vihették haza a világ legjobbjainak járó vb-trófeát.
Carniglia a Real Madrid edzőjeként csapatszellemet és bajtársiasságot várt embereitől. Neki köszönhetően kezdte el Puskás Ferenc második szárnyalását, de nem félt kispadra ültetni őt az 1959-es BEK-döntőben, ami a Real 2:0-s, Reims elleni győzelme ellenére is az állásába került. Carniglia 1956-ban Ligue 1-bajnok volt a Nice-szel, megnyerte a Vásárvárosok Kupáját a Romával, mielőtt 1958-ban Európa legjobbja lett a Real Madriddal.
Rijkaard 2003-as kinevezése merész húzás volt a Barcelona részéről, mivel az edző egyetlen és utolsó megbízatása a Sparta Rotterdam élvonalból való kiesésével ért véget. Érkezése előtt a Barcelona hatodik, illetve kétszer negyedik volt, és szemléletbeli változtatásra szorult. Nem kellett sokat várni: 2005-re bajnokok lettek. Egy évvel később megnyerték a BL-t úgy, hogy előtte 1992-ben emelhették a magasba a trófeát. „Mindig azt hangsúlyozta, hogy örömet szeretne vinni a labdarúgásba” – mondta róla Andrés Iniesta az FFT-nek.
Don Revie élete legnagyobb bókját valószínűleg ősi riválisától kapta.
A Leeds United 44 napig szolgálatban lévő edzője, Brian Clough kirúgása napján feszengve nézett farkasszemet elődjével az ITV stúdiójában. Megkérdezték, hogy vajon jó döntés volt-e őt megbízni Revie örökségének folytatásával, amire így válaszolt: „Ez olyan, mint ha azt kérdeznénk, hogy ha a vallás eltűnik az emberiség életéből, akkor mi fogja átvenni a helyét”.
Revie-t valóban vallásos tisztelet övezte és övezi mai napig a Leedsnél. Ő és Clough Middlesbrough-ból indultak, de 1974-ben Revie már sokkal többre vitte.
A yorkshire-i óriások 1919-es megalakulásuk óta nyolcszor szerezték meg az első vagy a második helyet, ebből hétszer Revie alatt. Négyszer jutottak be az FA-kupa döntőjébe, rendre az ő irányításával. Egy Ligakupa-győzelmet arattak, Revie-vel. És a két VVK-siker? Sejtjük.
Az 1955-ben Év labdarúgójának választott Revie játékos-pályafutásának végén a Leedshez igazolt, és csapatkapitány volt, amikor az együttes kiesett az élvonalból. A másodosztályban felkérték, hogy vegye át az irányítást.
Kezdetben meghatározta a csapat alapértékeit, egészséges környezetet teremtett, amelyben nem kaptak helyet az öncélú villogások, valamint megváltoztatta a mez színét kékről fehérre. Alapos felkészültséggel, részletesen elemezte az ellenfelek játékát, majd nyilvánosan ismertette a következtetéseit. Nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás-nevelésre, így a világ hamarosan megismerhette Norman Hunter, Peter Lorimer és Eddie Gray nevét, továbbá meggyőzte Billy Bremnert, aki Skóciába igyekezett, hogy közelebb legyen barátnőjéhez.
A Leeds az 1963–64-es idényben feljutott, a Manchester United mögött második lett az élvonalban, majd bejutott az 1965-ös FA-kupa döntőjébe is. A kemény ütközések nyomán olykor megszólták őket, de a módszer bevált.
A következő idényben a bajnokság ezüstérmesei lettek, majd az 1967-es VVK-döntőben 2:0-s összesítésben kikaptak a Dinamo Zagrebtől. Revie annyira bosszús volt, amiért nem tudnak jelentősebb trófeát megszerezni, hogy még egy cigányt is megbízott, vegye le a sikertelenségüket okozó rontást az Elland Roadról. De nem ez volt az egyetlen furcsasága. A menedzser kivágatta a baglyot a Leeds címeréből, mivel biztos volt benne, hogy a madarak balszerencsét hoznak. Akárcsak abban, hogy az elefántdíszektől jobb félni.
ZAVARTA, HOGY A LEEDS KÉPTELEN TRÓFEÁKAT SZEREZNI, EZÉRT FELKÉRT EGY CIGÁNYT, HOGY VEGYE LE RÓLUK A RONTÁST
A cigányos trükk működött: a következő évben a Leeds megnyerte a Ligakupát és a VVK-t, miután a Ferencvárost intézte el 1:0-s összesítéssel. Az 1968–69-es idényben októbertől egyetlen bajnokit sem veszített el a csapat, így történelme során először bajnok lett.
A Fehérek az 1970-es BEK elődöntőjéig meneteltek, majd egy év múlva a Juventust legyőzve ismét megszerezték a VVK-t. Az első FA-kupa-diadal 1972-ben jött, majd 1973-ban bejutottak a KEK döntőjébe. A hazai bajnokságban Revie vezetése alatt sorozatban tízszer a legjobb négy közé kerültek. Utolsó idényében ismét megnyerték a bajnokságot, mielőtt Revie átvette az angol válogatott irányítását Alf Ramseytől 1974 nyarán.
Revie szövetségi kapitányként is népszerű volt, de egyetlen nagyobb versenyen sem volt eredménye: sem az 1976-os Európa-bajnokságra, sem az 1978-as vb-re nem juttatta ki az angol válogatottat, emiatt sokan csalódtak benne, Revie pedig tárgyalni kezdett az Egyesült Arab Emírségekkel.
„Szinte mindenki a távozásomat reméli. A kedvükre teszek” – mondta. A futballszövetség igyekezett bosszút állni a döntés miatt, és tíz évre eltiltotta Revie-t a labdarúgástól, bár a döntést később visszavonták.
A válogatott élén végzett munkájával csak ártott hírnevének, de a Leedsnél ez senkit sem érdekelt. A klub hozzá való hűsége is közrejátszott abban, hogy Clough pályafutása nem nyúlt hosszúra. Az idény eleji mélyrepülés után végül eljutottak a BEK-döntőig. Az edző Jimmy Armfield lett, de a csapat még Revie-é volt.
Ígéretes kezdetet jelent a Pelé és generációja uralta brazil válogatott kapitányi székét elfoglalni. Azóta sem volt olyan szövetségi kapitány, aki Parreiránál több világbajnokságon vett volna részt. Az Egyesült Államokban tizenegyesekkel nyertek a döntőben az olaszok ellen. Összesen öt nemzet válogatottját kalauzolta a vb-ken, köztük a dél-afrikai házigazdákat 2010-ben, valamint Szaúd-Arábiát, ahonnan két meccs után kirúgták a ’98-as világbajnokságon.
„Ez a klub az életem, nélküle nem lenne értelme a létezésemnek” – mondta Maley a Celticről, amelyet 1897-től hihetetlen, 43 évig irányított. A szokatlan megoldások híveként nem nézte az edzéseket, a meccsek alatt a kispadon ült, és nem is szólt a játékosaihoz, akik rendszerint az újságokból tudták meg a kezdőcsapat összeállítását. Jó érzékkel fedezte fel a helyi tehetségeket, akikkel 16 bajnoki és 14 kupagyőzelmet szerzett.
A játékosként világbajnok, kétszeres aranylabdás 1986-ban és 1990-ben is eljuttatta az NSZK-t a világbajnoki döntőbe. Mexikóvárosban Maradonának köszönhették a vereséget, amit négy évvel később 1–0-s győzelemmel bosszultak meg. 1991-ben a Marseille-nél dolgozott, később a Bayernnel leigázta a Bundesligát, majd UEFA-kupát nyert 1996-ban. „A futballhoz pszichológia is kell. Ő a személyiségét is beletette a munkába” – mondta róla Lothar Matthäus.
Kevés edző mondhatja el magáról, hogy melegebb éghajlatra küldte Alex Fergusont. Anglia kapitányaként az egyébként higgadt svéd többször is összeakasztotta a bajszát a skóttal. Miközben Eriksson nem tudta uralma alá vonni a háromoroszlánosok legnagyobbjait, klubszinten nagyobb sikereket ért el: olasz, portugál és svéd csapatokkal öt bajnoki címet és egy UEFA-kupa-győzelmet szerzett. A Lazióval elért scudetto ezek közül is kimagasló, mivel a klub 1974 után lett ismét bajnok.
Az angol labdarúgás nagyjából annyira fogékony a változásokra, mint amennyi nagyvonalúságot várhatunk a skótoktól. A recept: keress valamit, ami működik, és ragaszkodj hozzá akkor is, ha már rég nem hoz semmi hasznot. Csak íveld fel a labdát, és rohanj. Ez mindig bejött. Minek változtatni?
Jimmy Hoganre korábban nagy hatással volt Jock Hamilton Fulham-menedzser átadásokra építkező játéka, így Hogan, aki középszerű csatár volt az 1900-as években, ezt akarta meghonosítani egész Európában. „Nem azzal foglalkozunk, hogy az átadás rövid vagy hosszú, előre vagy hátra irányul – szögezte le egyszer. – Csak az érdekel, hogy hasznos-e a csapatnak.”
Hogan távozása hazájából az angol labdarúgás legnagyobb veszteségének számít; 1910-től Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában és Svájcban dolgozott, az első világháború kitörésekor pedig az MTK vezetőedzője is volt. Hogan játékát később Duna menti iskolának nevezték, és gyorsan elterjedt a kontinensen.
A háború után hazatérő Hogant árulónak bélyegezték, így ismét bejárta a Svájc, Franciaország, Magyarország útvonalat, de tartott előadásokat Németországban is, és segített Hugo Meisl osztrák válogatottjának kialakításában, a csapat 1931 áprilisától 1932 decemberéig 14 mérkőzést fejezett be veretlenül, majd szerepelt az 1934-es vb-elődöntőben.
„A MAGYAR FUTBALLTÖRTÉNELEM KÖNYVÉBE ARANNYAL KELL BEÍRNI A NEVÉT”
Azon a nyáron Hogan végre munkát kapott Angliában, a szeretett Fulhamnél, de a visszatérés már nem olyan volt, mint amilyennek megálmodta. Az idősebb játékosok egyszerűen kijelentették, hogy nincs szükségük edzőre, majd Hogant 31 mérkőzés után kirúgták. Megpróbálta kimozdítani az angol futballt a gödörből, de nagyobb befolyású emberek úgy döntöttek, nem kérnek a szakértelméből.
„Láttam, ahogy az európai futball a csecsemőkorszakból derék ifjúkorba lépett, és hamarosan eléri ereje teljét, ami az egy helyben toporgó angol labdarúgás felsőbbrendűségének végét fogja jelenteni” – mondta, és 1953 novemberében jóslata beigazolódott. A Mágikus Magyarok, akik három évtizeddel korábban elsajátították Hogan labdabirtoklásra épülő elméleteit, 6:3-as eredménnyel megszégyenítették az angol válogatottat a Wembleyben. A kontinens csapatai közül a miénk volt az első, amely Angliában győzött.
„Úgy játszottunk, ahogy Jimmy Hogan tanította nekünk – fedte fel Sebes Gusztáv a lefújást követően. – A magyar futballtörténelem könyvébe arannyal kell beírni a nevét.” Hogant az évszázad mérkőzésének díszvendégeként illett volna köszönteni. Ehhez képest a 71 éves mester nemcsak saját, hanem az általa edzett fiatal Aston Villa-játékosok jegyét is kifizette.
„Látható, mennyit tanultunk az irányítása alatt – mondta Barcs Sándor, a magyar szövetség elnöke. – Ha szabad ilyet mondanom, Angliában megfogadhatták volna azokat a tanácsokat, amiket Hogan úr nekünk is adott.” A magyarok szerencséjére akkor még nem fogadták meg.
Többek között azért kapta meg George Graham 1986-ban az Arsenal menedzseri posztját, mert Alex Ferguson, aki Terry Venables után az Ágyúsok második számú jelöltje volt, a skót válogatottat akarta vezetni a mexikói világbajnokságon.
Amit a skót szakember az Arsenalnál csinált, az bőven túlmutat egy csapat átalakításán: érvénye kiterjed az egész futballkultúrára.
Elképzelésének központi eleme az osztatlan egységként kezelt négytagú védelem. Graham áthatolhatatlan falat álmodott meg. Megkérte a titkárt, hogy a helyi újságokban megjelent meccseredményeket gyűjtse össze elemzésre. Elvégre ez még a videoanalízis és az ellenfél mélyreható tanulmányozását megelőző korszak volt – legalábbis az Egyesült Királyságban.
Fokozatosan vezette rá embereit a lescsapda módszerére, és addig gyakoroltatta velük, amíg a mozdulatok ösztönössé nem váltak.
„A hátsó négyes semmit sem csinált véletlenül – mondta Tony Adams. – Reggeltől estig az összehangolt csapatjátékot gyakoroltuk. A végén már gyűlöltük miatta az edzőt, de futballunkból a lehető legtöbbet hoztuk ki.”
A szurkolók szerint Graham átesett a ló túloldalára, és munkája a támadószellem rovására ment, de az edző csupán kellően fondorlatos volt ahhoz, hogy jó embereket jó helyen léptessen pályára. Még az Arsenal ősi riválisánál is, a Tottenhamnél, akivel 1999-ben megnyerte a Ligakupa döntőjét, elképesztő mértékben támaszkodott a védelmet irányító Sol Campbellre.
Graham kétszer lett bajnok a csapatával. Az első drámai volt, az 1988–89-es idény utolsó lövésével az Anfielden, másodszorra viszont az Arsenal csak 18 kapott gólt és egy vereséget könyvelt el az 1990–91-es évadban. Graham vezetett kaotikus és kiegyensúlyozott együtteseket is, de mindegyikben közös volt, hogy szívvel- lélekkel küzdött a győzelemért.
Sok tekintetben Graham az angol edzők kvintesszenciája: nem követel senkitől emberfeletti teljesítményt, de a teljes odaadást előfeltételnek tekinti. A nyolcvanas évek végén a feltörekvő Liverpoollal, később a Fergusson vezette Manchester Uniteddal kellett felvennie a harcot. És ez sikerült is.
Pályafutása sajnálatos módon ért véget klubjánál 1995-ben: egy átigazolás nyomán jogosulatlanul jutott pénzhez, ezért kirúgták. Az eset árnyékot vet fényes munkásságára, miközben Wenger új magaslatokat hódíthatott meg az Arsenallal. De az Ágyúsok szurkolóinak egy generációja egészen biztosan sokáig emlékszik majd rá.
A franciák megnyerték az 1984-es Eb-t, bronzérmesek lettek Mexikóban, majd a következő négy nagy tornából csak egyre jutottak ki, és 1998-ra már reménykedni sem mertek. Jacquet csapata viszont mindent megtett, hogy egyesítse széthúzó nemzetét, a döntőben 3–0-ra győzte le a brazilokat. „Néhány nappal a döntő előtt Jacquet a szögletek jelentőségét hangsúlyozta – mondta Zinédine Zidane. – Garantálta, hogy nagyobb önbizalommal szebb eredményeink lesznek.” Jó duma.
Becsmérlői szerint Aragonés érdeme annyi, hogy jókor vette át a tündöklésére készülő spanyol válogatott irányítását. Valójában nem volt a tehetséges, de nyers edzőnél alkalmasabb ember a válogatott vezetésére. Karizmatikus stílusa alatt csapata megkeményedett, ugyanakkor egységbe rendeződött. „Ő volt egész pályafutásom legmeghatározóbb figurája – ismerte el Xavi. – Elképzelhetetlen szintű magabiztossággal ruházott fel.”
Rehhagel mindig is szívesen volt esélytelenebb fél. Az 1996–97-es idényben visszakormányozta a Kaiserslauternt a Bundesligába, egy évre rá bajnok lett a csapat. A sekélyes görög válogatottat elröpítette a 2004-es Eb-győzelemig, az út során kétszer legyőzve a házigazda portugálokat. Korábban megszerezte a Német Kupát a Düsseldorffal, valamint kétszer a bajnoki salátástálat a Werderrel, amellyel az 1992-es KEK-et is elhódította.
Az FFT utolsó alkalommal ült le beszélgetni az akkor a hetvenhez és Newcastle-munkásságának végéhez közelítő Sir Bobbyval 2003 februárjában. Felesleges hangsúlyozni, hogy személyében milyen elbűvölő beszélgetőtársra találtunk, aki izgalmas dolgokat mesélt 35 éve tartó, dicsőséges pályafutásáról
1968 Fulham
1969–82 Ipswich
1982–90 Anglia
1990–92 PSV
1992–94 Sporting
1994–96 Porto
1996–97 Barcelona
1998–99 PSV
1999–2004 Newcastle
Igaz, hogy 1968-ban az Evening Standardból értesült arról, hogy kirúgták a Fulhamtől?
Teljes mértékben. Éppen a Putney Bridge-en hajtottam, amikor egy hirdetőtáblán olvastam: „Kirúgták Robsont”. Továbbmentem, és azon gondolkodtam, hogy vajon miféle Robsont. Aztán leesett, hogy engem. Fél ötkor jöttem el a klubtól, a plakátot negyedóra elteltével láttam. Ilyen tapintatosan közölték, hogy menjek a francba. Nagyon mérges és elkeseredett voltam.
Ha 1982-ben tovább marad az Ipswich-nél, meg tudta volna nyerni a bajnokságot?
Néhányszor már kegyetlenül közel voltunk hozzá. 1981-ben a második helyen végeztünk, majd a következőben is, ami számomra az utolsó volt. Talán két ember még hiányzott a keretből. Nagyszerű, győztes csapatom volt a PSV-nél, fantasztikus embereim, többek között Figo, Ronaldo vagy Luis Enrique a Barcelonánál, de az Ipswich mesébe illő csapat volt. Az 1981-es UEFA-kupa-győzelem felé menetelve a Saint-Étienne volt az ellenfelünk, Platinivel, Battistonnal, Lariosszal és Reppel. Összesítésében hét kettőre nyertünk. Ezek legendás idők voltak.
Ha Gary Lineker kezezett volna az 1986-os mexikói vébén, ön mondta volna, hogy nem látott semmit?
Azt mondtam volna, hogy Gary átverte a játékvezetőt, ami szörnyű hiba volt részéről, és sosem szeretnék ilyen győzelem részese lenni. A világbajnoki elődöntőbe jutásért harcoltunk, és volt rá esélyünk, hogy kiüssük az esélyeseket. Istenem, rettentő dühös voltam a játékvezetőre és a partjelzőre. Szóba sem álltam velük a meccs után, mert féltem, hogy nem tudom visszafogni magam.
Ha Anglia megnyerte volna az NSZK elleni elődöntőt az 1990-es olaszországi vébén, akkor világbajnok lett volna?
Ezt sosem fogjuk megtudni, de az ösztöneim azt súgják, hogy igen. „Isten keze” után lett volna mivel kárpótolni magunkat. Az argentinok ráadásul több kimagasló játékosukat nélkülözni kényszerültek a fináléban, miközben mi éppen lendületben voltunk. Nagyszerű csapatszellem uralta a győzelemre hangolt keretünket. Senki sem tudott legyőzni minket. Éppen ezért megviselt minket a kiesés. Még most is rossz beszélnem róla. Sosem fogom elfelejteni azt a csalódottságot, mivel lett volna esélyünk a döntőben. Minden percét imádtuk volna.
Milyen különbségeket tapasztalt az angliai és az európai országok között?
A külföldi munkák számos előnnyel jártak, de itthon nem avatkozott bele az elnökség a tevékenységembe: a csapat sorsa a kezemben volt. A kontinensen csak edző voltam, ami néha bosszantó, de hozzá lehet szokni. Egyetlen angolt sem szerződtettem, és senkit sem vittem a klubhoz az otthoni stábomból. Soha. Talán ez segített a beilleszkedésben. De nem fogok hazudni: közel álltam hozzá, hogy Alan Shearert elhozzam a Barcelonához. Ez az 1996-os Eb után volt. Felkerestem Ray Harfordot a Blackburnnél, aki közölte, hogy jelenleg nem eladó, és ne csináljak sajtóeseményt az érdeklődésből. Biztosítottam a diszkréciómról, majd egy hétre rá a Newcastle-hoz igazolt. Helyette megszereztük Ronaldót a PSV-ből.
Mi volt pályafutása legjobb igazolása?
Ronaldo megszerzése mesébe illő. Egy évet dolgoztam vele Barcelonában. Olyan volt, mint aki nem ebből a világból való. Lenyűgöző képességeit fantasztikus erőnléte és csodás személyisége egészítette ki. Remekül kijöttünk, kár, hogy csak nyolc hónapig tartott a munkakapcsolatunk. Mostanra legenda vált belőle.
Még Alex Ferguson sem szállhat versenybe vele a bajnoki győzelmek számát illetően: a Rangers 18 alkalommal diadalmaskodott az edző irányítása alatt.
Mindezt úgy tudta elérni, hogy edzői pályafutása előtt nem volt játékos. „Rengeteg dolgot nem tudott a fociról, de jó menedzser volt” – mondta róla anno az egykori szélső, Johnny Hubbard.
Az edinburgh-i származású Struth profi futóként próbált boldogulni, mielőtt elkezdte munkáját a Hearts játékosaival. Később a Clyde-hoz került, és kétszer is bejutottak a Skót Kupa döntőjébe. A Rangersnél 1914-ben asszisztensnek nevezték ki, ahol hat éven át döbbenetes körülmények között dolgozott: William Wilton vezetőedző hajóbaleset következtében vízbe fulladt egy nappal az után, hogy játékosai aranyérmesként fejezték be az idényt.
Struth a következő évadban megvédte a címet a csapattal, és előkészítette klubja hosszan tartó uralmának időszakát. A második világháború előtti 19 bajnokságból 14-szer a Rangers végzett a tabella élén. Történelme során először 1928-ban a kupát is megszerezte a ligadiadal mellé.
A taktikát többnyire segítőire bízta, de bölcsen igazolt játékosokat, és jó érzékkel gondoskodott a labdarúgói erőnlétéről, étrendjéről és fegyelméről. Fontos volt számára a megjelenés, ezért megkövetelte, hogy játékosai ingben és nyakkendőben vegyenek részt az edzésen, azon kívül pedig hordjanak kalapot is.
Reggelente az ablakból nézte az érkezőket, és ha valaki zsebre tett kézzel közelített, azt visszaküldte, és helyes testtartással ismét végig kellett vonulnia az úton. Egy alkalommal büntetésből oldalba vágta egyik játékosát emiatt.
„Szigorú volt – mondta Adam Little középpályás, aki azért kapott dorgálást, mert helytelenül kötötte meg a nyakkendőjét. – Az ő szabályai szerint kellett élnünk. Ha nem tartottad be őket, kereshettél másik csapatot. Pszichológiai tekintetben mágus volt: tizenegy játékosa között nem volt két egyforma, mégis mindenkivel tudott bánni.”
Struth módszerei kétségtelenül működtek. Ő volt az első skót vezetőedző, aki 1949-ben triplázni tudott. A háború után még négyszer szerzett bajnoki címet csapatával, 1953-ban annak ellenére is, hogy üszkösödés miatt amputálták a lábát.
Ezerkilencszázötvennégyben, 78 évesen, 27 idénnyel és 18 bajnoki győzelemmel vonult vissza. Ugyanebben az időszakban a Celtic mindössze ötöt nyert. Ha beleszámítjuk a háború alatt zajló bajnoki és kupamérkőzéseket, akkor Struth mérlegét további hét bajnoki győzelem növelné, és 73 címmel büszkélkedhetne a Rangers élén. Az Ibrox legnagyobb lelátóját nevezték el a tiszteletére.
„Sajnálom, hogy nem nyertem egy trófeát sem Telének. Ha valaki, ő megérdemelte volna.” Így sopánkodott Zico Brazília 1982-es vb-kudarca kapcsán. A Santana-féle jogo bonito 19 mérkőzésen repítette őket veretlenül, de Olaszország ellen elvéreztek. A kapitány és csapata 1986-ban ismét esélyt kapott, de a legjobb nyolc közül tizenegyesekkel kiesett. Vigaszdíjul a Sao Paulóval Libertadores-kupa és Interkontinentális Kupa-győzelmeket ért el.
Amikor 2011 decemberében Simeone az Atlético Madrid edzőjeként tért vissza, a csapat éppen a tizedik volt a La Liga tabelláján, és a harmadosztályú Albacete jóvoltából kiesett a Király-kupából. Májusra biztos lett a BL-részvétele, ráadásul a klub és edzője között olyan kötődés alakult ki, hogy mára lehetetlen elképzelni egyiket a másik nélkül. El Cholónak és a bajnoki címnek köszönhetően 2014-re a La Liga megszűnt kétesélyes bajnokság lenni.
Batteux a Ligue 1 legsikeresebb vezetőedzője, aki két dicsőséges korszakot is élvezhetett. Először a Reimsszel zsebelt be öt bajnoki győzelmet, és kétszer szerepelhetett BEK-döntőben. Később a Saint-Étienne-nel végzett a tabella élén háromszor. „Nagyon mókás ember, öröm volt tőle tanulni” – árulta el Just Fontaine, aki Batteux alatt rekordszámú 13 gólt szerzett az 1958-as világbajnokságon, ahol a franciák bronzérmesek lettek.
A 2005-ös Bajnokok Ligája döntőjében, Benítez félidőben tartott taktikai eligazítása során váratlanul kiderült, hogy 12 játékossal szemlélteti ötleteit. A liverpooli mester nem jött zavarba: egyet ledobott a tábláról, majd folytatta mondandóját. A többi történelem. Korábban már megszerezte a legravaszabb edző címet, amikor a Valenciát a két bajnoki győzelemig és a 2004-es UEFA-kupa-győzelemig vezette. Az Anfielden nem sikerült ugyanezt elérnie, de neki köszönhető a Vörösök legutóbbi FA-kupa-győzelme.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
