A Nagy Visszatérő: Rafa Benítez és az igazság

Szöveg Chris Flanagan Fotó SM2 Studio

Szakad az eső a Wirral-félszigeten, de semmi baj, megyünk, mert dolgunk van. Rafa Benítez akarja megmutatni a nyaralásán készült fényképeket. Akár rossz érzésünk is támadhatna, amint visszagondolunk gyerekkorunk családi összejöveteleire, amikor előkerülnek a fotók, és valamelyik családtag jó részletesen beszámol a korfui kiruccanásról. Most mégis más a helyzet, mert szemben velünk Bajnokok Ligája-győztes menedzser ül.

„Ez itt a hongkongi szálloda – mutatja, miközben a telefonján lapoz a képek közt. – Ez pedig Csungking a repülőről. Viharban szálltunk le, de még így is látszott a híd a folyón, pontosan olyan volt, mint a newcastle-i.”

Rendben, ezek valójában nem a nyaralás fényképei. Benítez a kínai munka első öt hónapjáról mutat be egy kis válogatást. A hongkongi kiruccanásra a vízum miatt került sor júliusban, Csungking pedig azért került a célpontok közé, hogy csapatával bezsebelje a 3–1-es idegenbeli győzelmet a kínai bajnokságban.

A szünet idejére visszaugrott Angliába, nem kis meglepetést okozva ezzel szerda reggel a bárpultosnak. „Ki lesz a vendég? – kérdezi, miközben fotósunk elkezdi a próbakattintásokat a leendő asztalunk környékén. – A főnök azt mondta, hogy Rafa Benítez, de nem hittem neki.”

A csendes kis hely nem várt találkozási pont a világ egyik legismertebb edzőjével, főleg, hogy nyolcezer kilométerrel odébb dolgozik, de a családja itt maradt ezen a környéken, miután hatéves küldetése 2010-ben véget ért a Liverpool élén. „Ötven méterrel odébb van az iskola, ahol a lányom tanult. Egyszer, amikor már nem volt munkám, foglalkoztam ott péntek délután a gyerekekkel. Edzettem őket, és elmentünk néhány meccsre is. Az ellenfél csapatából az egyik szülő meg is jegyezte, hogy látja, profi az iskolai csapat főnöke. Ez van, szeretem a munkám.”

Ez abból is kiderül, ahogyan a Talien Jifangnál végzett munkájáról beszél. Van annyira őszinte, hogy elmondja, esze ágában sem lett volna Ázsiába távozni, ha minden rendben megy a Newcastle-nál a nyáron. Amikor viszont új feladatba vág bele, abba teljes szívét beleteszi, így történt ez Kínában is, Talienben. A kikötővárost hatmillióan lakják, és nem messze fekszik Észak-Korea határától.

Akárcsak Angliába, majd Olaszországba költözésekor, most is igyekszik tekintettel lenni az összes körülményre.

„Kínával kapcsolatban a legfontosabb szempont a kultúra. Ötezer évről beszélünk. Amikor új helyre kerülök, rögtön felkutatom, mik a paraméterek. Így tettem akkor is, amikor Liverpoolba költöztem. Itt könnyebb volt, mert a Beatlest már jól ismertem. A Chelsea-nél is azon voltam, hogy értsem, hol vagyok, és a Newcastle-nál is meg akartam tudni, kik közé kerültem.

Szerencsés vagyok, mert a Napoli, a Liverpool, a Newcastle és a Talien Jifang is hasonló klubok. Egyik sem volt az élen, amikor odakerültem, és mindenhol küzdenem kellett olyanok ellen, akik többet költöttek. A Liverpoolnál is így volt. Mindenütt így volt.”

Amikor az idény közepén Kínába érkezett (a Kínai Szuperliga egy idénye márciustól decemberig tart), a Talien Jifang már sorai közt tudta Marek Hamsíkot és Yannick Carrascót, de a csapat ennek ellenére sem végzett soha az ötödiknél jobb helyen. A másodosztályban is eltöltött két évet 2015 és 2017 között, majd a tizenegyedik helyen zárt az élvonalban.

„NEM MARADTAM VOLNA A CHAMPIONSHIPBEN, ÉS NEM MONDTAM VOLNA NEMET REMEK AJÁNLATOKRA, HA CSAK A PÉNZ ÉRDEKELNE”

Amikor Benítez nem tudott megegyezni a Newcastle-lal a hosszabbításról, úgy döntött, két és fél évre aláír Kínába. Úgy volt vele, hogy nem szívesen vergődne még egy idényt Mike Ashley klubelnök keze alatt. „Az utolsó percig vártam a Newcastle ajánlatára – mondja. – De mivel semmi sem történt, és semmi sem változott, nem akartam csak azért ott maradni, hogy a túlélésemért küzdjek. Körbenéztem, hogy mik a lehetőségeim. Az európai topcsapatok nem kerestek edzőt, úgyhogy elfogadtam, hogy ez a lehetőségem. Mindenki azt mondja, hogy a Szuperliga nem túl erős. Igen, ez így van, de Kínában program a bajnokság felfuttatása, és igyekeznek jól is csinálni.”

A klub mögött a Wanda cégcsoport áll, és rengeteg pénzt tesz bele az edzéskörülmények fejlesztésébe. Benítez lehetőséget látott, hogy hozzáadjon ehhez valamit.

„Amikor megérkeztem, a csapat a tizenharmadik helyen állt, közel a kieséshez – magyarázza az 59 éves szakember. – Aztán elkezdtünk nyerni, és megközelítettük az első négy helyezettet. Mindenki nagy dolgokat várt, de a klubelnök közölte, hogy elég lesz a nyolcadik-tizedik hely, majd a következő idényben javítunk.”

Első dolga az volt, hogy megszerezte Salomon Rondont, aki a Newcastle- ban töltött utolsó idényét kölcsönben húzta le, majd a klub lehetővé tette a végleges távozását. Benítez ennél hosszabb távra is tervez.

„A kínai csapatnál javában zajlik a Wanda-project – folytatja. – Ennek keretében gyerekeket küldenek spanyol klubokhoz, az Atlético Madridba, a Villarrealba, a Celta Vigóba és a Real Sociedadba. Ott spanyol edzők keze alatt tanulnak, majd visszatérnek Kínába. Ők jelentik a klub jövőjét. Alkalmazni kezdtem egy technikai igazgatót, és elkezdtünk struktúrát építeni. Van egy koordinátora az ifiknek, egy az akadémiának, lett egy edzője a tartalékcsapatnak és a kapusoknak is. Spanyolországból tíz szakember érkezett, hogy foglalkozzon a hat és tíz év közötti gyerekekkel. Ez nem szokványos Kínában, mivel az iskolában nem fociznak a gyerekek.

Voltak idők, amikor ötvenmillióan asztaliteniszeztek, és ennyi ember közül már biztosan előkerül néhány nagyon jó. A Kuangcsou Evergrande, a Csiangszu Szuning, a Sanghaj SIPG és a Peking Guoan szerzi meg a legjobb huszonhárom év alatti kínai játékosokat, akikből nincsen sok a piacon. Kénytelenek vagyunk a sajátjainkat kitermelni. A spanyol szakértőgárda az edzőket is képzi. Így aztán majd ha már nem leszünk ott, mehetnek tovább az Európában megszokott úton. Igyekszünk építkezni.”

Reggelente nem lehet egyszerű a gyakran kaotikus kínai utakon eljutni az edzésekre. „A sofőr fél nyolcra érkezik, és aztán nagyon gyorsan hajtunk – mondja nevetve Benítez. – Szlalomozunk a sávok közt, valóban nagyon izgalmas.”

Az egyik legnagyobb kihívást mégis a nyelvi különbség jelenti. Minden egyes edzőnek saját tolmácsa van. „Nagyon nehéz a kínai nyelv – mondja. – Állítólag legalább öt év kell hozzá, hogy az ember rendesen megtanulja. Attól függően, hogy miként ejtünk ki egy szót, egészen más lehet a jelentése. Megtanultam néhány kifejezést, de nem sikerül őket a megfelelő helyzetben használom.”

Muszáj, hogy jó tolmácsod legyen, mert értenie kell, hogy mit akarsz valójában, ott kell lennie az átigazolási tárgyalásokon, és ha mérges vagy a játékosaiddal, neki is mérgesnek kell lennie. Még szerencse, hogy mindig ott van mellettem, és segít, bár ijesztő, hogy csak fordulok egyet, és már ott is van. A negyedik játékvezető gyakran szól, hogy üljön le, mert túl sokan vagyunk az alapvonalon. Ilyenkor elmondom neki, hogy csak így tudok kommunikálni.

A Newcastle élén nem voltak ilyen problémái: könnyebben tanulta meg a helyi tájszólást, mint a mandarint. Ott más problémák ütötték fel a fejüket, igaz, Benítez ezek ellenére is szeretettel beszél az ott töltött három évről és néhány hónapról. „Szerintem nagyon jó időszak volt. Befejeztem a Real Madridnál, és a hagyományok, a város és a szurkolók miatt a Newcastle remek kihívást ígért.”

Amikor 2016 márciusában átvette az irányítást Steve McClarentől, rögtön az volt a feladata, hogy kivezesse új csapatát a kiesőzónából.

„Úgy álltunk hozzá, hogy megoldható, a csapat nem annyira rossz – idézi fel azokat az időket. – Viszont amikor munkába álltam, tizenhárman küszködtek sérüléssel. Az első néhány meccsen nem volt szerencsénk.”

A kiesést nem lehetett elkerülni. Amikor az idény utolsó napján, a Tottenhamet fogadva Benítez ott ült a munkatársaival, nem tudta, mi legyen a továbbiakban, és folytassa-e a Championshipben is.

„Addigra már kiestünk, a Tottenham pedig a második helyért harcolt. Ennek ellenére is öt egyre nyertünk tíz emberrel, a szurkolók a nevem énekelték. Ez a momentum kulcsszerepet játszott a döntésemben. A szurkolók mögöttem és a játékosok mögött álltak. Jelentős kockázatot vállaltunk a Championshippel, mert az egy egészen másfajta bajnokság. Csak az érdekelt, hogy visszajussunk, és ez sikerült is.”

A gyors visszatérés után Benítez mégsem lehetett elégedett, mert nem kapta meg a kellő anyagi támogatást, hogy megerősítse csapatát. Foggal-körömmel küzdött, hogy valahol a tabella közepén vessék meg a lábukat. „Amikor feljutottunk, eljött az ideje annak, hogy növekedjünk – mondja a spanyol szakember. – Végül a tizedik, majd a tizenharmadik helyen végeztünk, de ez az eredmény azokkal az anyagi forrásokkal rendben is volt.”

Vajon egy kisebb nevű menedzserrel a másodosztály elkerüléséért harcolt volna a csapat?

„A 2005-ÖS VOLT A LEGÉRZELMESEBB BAJNOKOK LIGÁJA-DÖNTŐ. SOKAN MONDJÁK, HOGY HATALMAS SZERENCSÉNK VOLT, PEDIG NEM AZ DÖNTÖTT”

„Így is a kiesés ellen harcolt a csapat – mondja. – Nem nyertük meg az első néhány meccsünket, de eltökéltek voltunk, és sikerült is talpon maradnunk. Játékosaim az utolsókig küzdöttek, a szurkolók pedig végig mögöttünk álltak. Egységben maradtunk, ebben rejlett az erőnk.”

A szerződése azonban 2019 nyarán lejárt. Olyan pletykák keltek szárnyra, hogy megváltozik a tulajdonosi kör is, és ez kis reményt adott Beníteznek, hogy növelheti a költségvetést, és ezáltal feljebb tornázhatja csapatát a tabellán. Amikor azonban ennek elszállt az esélye, egyértelművé vált, hogy marad a régi helyzet, és ahogyan az előző két idény során, most sem léphet nagyot a klub, nem várható el több Mike Ashley tulajdonos vezetése alatt.

„Azon voltam, hogy gyarapodjunk, maradjunk versenyben, álljuk meg a helyünket – folytatja. – De volt egy másik elképzelés is, ennyi az egész. Aki ránéz a csapatra, láthatja az elmúlt évek fejlődését, megalapoztuk a sikert. A többi már rajta múlik. Továbbra is nagyon szeretem a várost, a szurkolókat és a játékosokat. Az utolsó meccsem rengeteg érzelmet váltott ki. Négy nullára vertük meg a Fulhamet, és a szurkolók a nevemet énekelték, így is próbáltak rávenni, hogy maradjak. Számos nagyon szép emléket őrzök. Kívánom, hogy minden menjen jól Steve Bruce-nak és a csapatnak. Én viszont nem maradhattam, hogy még egy évet játsszak a túlélésre.”

Miután Benítez távozott, Ashley nyilatkozott az egyik országos napilapnak, és az interjúban azt érzékeltette, hogy Benítez csupán azért ment el Kínába, mert sokkal több pénzt ígértek neki. „Erre muszáj válaszolnom, mert ő is pontosan tudja, hogy nem így van. Nem maradtam volna a Championshipben, és nem mondtam volna nemet remek ajánlatokra, ha így gondolkodom. Az utolsó percig vártam a nyáron. Nem szeretnék többet foglalkozni ezzel az egésszel, még csak beszélni sem akarok róla. Ideje továbblépni.”

Meglehet, Benítez új életet kezdett Ázsiában, de ettől még mindenki emlékszik 2005-re, amikor a Liverpool legendája lett. Csapata 3–0-ról egyenlített ki a Milan ellen a Bajnokok Ligája döntőjében, majd tizenegyesekkel megnyerte a csatát. Így ért véget első idénye Angliában.

„Ki tudná elfelejteni azt az estét – mondja mosolyogva. – Az volt az eddigi legérzelmesebb BL-finálé. Sokan mondják, hogy hatalmas szerencsénk volt. De ez nem szerencse kérdése, számos meccset meg kellett nyernünk, mire eljutottunk a végső csatáig, és ott is nyertünk végül.

Nagyon sokat dolgoztunk a tizenegyeseinken, ebben hatalmas szerepe volt José Manuel Ochotorena kapusedzőnek. Négy Milan-játékosról pontosan tudtuk, hova szokta lőni. Ez óriási esély a kapusnak. A következő idényben az FA-kupát nyertük meg ugyanígy, és megint azt mondták, hogy mázlisták vagyunk. Pedig nem, Pepe Reina már előre ismerte a West Ham rúgóit. Mindez annyit jelent, hogy a szakembergárda végezte a munkáját. Manapság már mindenki ilyen statisztikákkal dolgozik, de tizenöt-húsz-harminc évvel ezelőtt még nem így volt. Volt egy adatbázisom az argentin és a brazil játékosokról, úgyhogy ha Európába látogattak, tudtuk, hova fognak lőni. Ez pedig előnyt jelent.”

Benítez ritkán produkál nagy érzelmi kitörést az oldalvonalnál, de emlékszik rá, mi minden szabadult fel benne Isztambulban, miután lefújták a mérkőzést.

„Nagyon büszke voltam. Rengeteget készültünk, elemeztünk, beszélgettünk, terveztünk, és ez a sok munka meghozta a gyümölcsét. Akkor még nagyon nehéz volt angolul eligazítanom a csapatot a félidőben. Amikor kettő nulla lett az eredmény, már angolul kezdtem jegyzetelni, és azon gondolkodtam, mégis mi a fenét mondjak nekik. Végül bekaptuk a harmadik gólt is, és ezzel minden rosszabb lett. Ennek ellenére be kellett mennem az öltözőbe, és mondanom kellett valamit. Higgyék el, nem volt egyszerű. Azt kellett megüzennem, hogy ébresztő, de megfelelő kiejtéssel, megfelelő módon. Van egy vicces történetem. Abban az évben sokat gyakoroltuk a rögzített helyzeteket a Melwoodon. Rossz idő volt, és figyelmeztettem Steven Gerrardot, hogy vigyázzon a borral. Szelet akartam mondani, akkor még azt hittem, úgy ejtik angolul a szelet, ahogyan a bort. Nevetve kérdezett vissza, hogy miért kellene vigyáznia a borral? A kiejtésen nagyon sok múlt. Egy esztendővel később az Olympiakosz ellen játszottunk felkészülési mérkőzést. Egy éven át mondogattam a játékosaimnak, hogy ha eladják a labdát, kezdjék el szorítani az ellenfelet. Peter Crouch újonc volt, és megkérdeztem, mit kell csinálni, ha elveszítik a labdát. Azt felelte, zárni a területet. Nem – válaszoltam. Megkérdeztem Dietmar Hamannt is, de ugyanazt mondta, amit Crouch. Djibril Cissé következett, amire végre azt felelte, hogy kezdjük el szorítani az ellenfelet. Megdicsértem, mire mindenki nevetni kezdett. Akkor még nem tudtam, hogy a két dolog ugyanazt jelenti.

Ez még tréfás is egy edzésen, illetve felkészülési meccsen, de gondoljuk csak el, hogy a Bajnokok Ligája döntőjének félidejében, három nullás hátrányban mondok valami olyat, amin mindenki elkezd nevetni. Nagyon meg kellett válogatnom a szavaimat, és inkább arra kértem őket, hogy nyugodjanak meg, lazuljanak el. Elmagyaráztam nekik, hogy sokat dolgoztunk, amire ide jutottunk, és három nullánál már nincs mit veszítenünk. Negyvenöt percünk maradt, hogy tegyünk valamit. Fel a fejjel, ha szerzünk egy gólt, újra mérkőzésben vagyunk. Megkértem a segédemet, Pako Ayestaránt, hogy készítse fel Didi Hamannt a játékra. Szóltam Djimi Traorénak, hogy zuhanyozzon le, és öltözzön fel, mert három védővel folytatjuk: Jamie Carragher, Sami Hyypiä és Steve Finnan. Elmagyaráztam nekik mindent, és amire befejeztem, Ayestarán már indult is melegíteni Hamann-nal. Kicsit körbejártam, és láttam, hogy a gyúró, Dave Galley Steve Finnant kezeli. Kérdeztem, mi a helyzet, amire azt válaszolta, hogy szerinte Finnan nem fog kibírni negyvenöt percet. Ez ijesztő volt, mert az első félidőben már cseréltem egyet, mivel Harry Kewell megsérült, a helyére Vladimir Smícer állt be. Hamann lett volna a második, ha pedig még egyet kell cserélnem, akkor nem marad senkim a második félidőre. Így aztán az utolsó pillanatban mégis azt kértem, hogy Traoré jöjjön vissza, és a három védő közt ne Finnan szerepeljen, hanem ő.

Mindenki azt hiszi, hogy szerencsénk volt, pedig nem, csak reagáltunk a helyzetre. Hiába a rengeteg elemzés, kell a megoldás is. Megtettük, három védő játszott hátul, és sokkal jobbak lettünk a második félidőre. Az ellenfélnél ott volt Kaká, Andrij Sevcsenko, Hernán Crespo. Az első félidőben nem tartottuk ellenőrzés alatt a középpályát. Az elején azt hittem, hogy Xabi Alonsóval és Steven Gerrarddal rendben lesz minden, de Kaká szabad maradt, mert Gerrard rendszerint a két tizenhatos közt szaladgál. Amikor viszont jött Hamann, Gerrard ott volt mindenütt, és a csapat sokkal kiegyensúlyozottabbá vált. Mi tartottuk irányításunk alatt a mérkőzést, és veszélyessé váltunk a széleken.

Még a kezdés előtt azt mondtam nekik, hogy ne adják el a labdát az első percben. Erre eladták, szabadrúgás lett, és már az első percben megkaptuk az első gólt! Ez nem szerepelt a tervben. Az volt az erényünk, hogy a kispadnál jól reagáltunk, ahogyan a játékosaink is tették.”

Benítezt már régóta a világ egyik legjobb taktikusának tartják. Ezt abban a Bajnokok Ligája-döntőben is bebizonyította.

„Kedvelem a taktikát, sakkozni nagyon szeretek, és a Strategóval is szívesen játszom – utal a társasjátékra, ahol minden játékos komplett hadsereget irányít. – Már tizenhárom éves koromban is játszottam vele, közben jegyzeteket készítettem, tizenhét évesen pedig játékos és edző voltam egyben az egyetemen. Ez is mutatja, hogy mindig kedveltem a taktikát. Azért utaztam Olaszországba, hogy közelről megfigyelhessem Arrigo Sacchi, Fabio Capello és Claudio Ranieri munkáját. Körbeutaztam a földet, hogy elemezzem mások elképzeléseit.

Mégsem az számít, hogy mi van a fejedben. A táblán sosem veszít az ember. Amikor nyilakat kell filctollal rajzolnod, mindig nyersz. A másik csapatnak is van egy edzője, és ő is nagyon jó. Az ember elkészíti a tervet, de biztosnak kell lennie benne, hogy a labdarugói tudják követni. Ha nem, akkor nem ér semmit. Annak semmi értelme, hogy elméletben jó legyen az ember, gyakorlatban is jó edzőnek kell lennie, akit értenek a játékosai.”

Benítez nagyon ritkán elégedett. Csapatkapitánya, Gerrard jegyezte meg egyszer, hogy rendkívül nehéz dicséretet kicsikarni belőle. „Ez így van, de mindnyájan jártunk iskolába, nem igaz? – kérdezi mosolyogva. – Ugye, ön is emlékszik még a jó tanárokra, akik egy kicsit többet préseltek ki? Ha nem így volna, nem készítené ezt az interjút sem. A jó tanárok, a jó edzők egy kicsit jobban megszorongatják az embert.

Ha megnézzük Gerrard számait, az jön ki, hogy több gólt szerzett az én időmben, jobban is teljesített akkor. Ha vetünk egy pillantást Fernando Torres statisztikáira, vele kapcsolatban is azt látjuk, hogy velem teljesített a legjobban. Miért? Mert finoman nyomtam őket, és ettől jobban ment nekik. Gerrardot nagyon jó volt edzeni. Ő volt a csapatkapitány, példakép mindenki számára. Beszéltem vele néhányszor, amióta úgy döntött, hogy a Rangersnél folytatja. Nem mondanám, hogy tanácsot adtam neki, de átbeszéltünk néhány kérdést. Minden megvan benne, hogy jó edző legyen.”

Gerrard a BL-serleget a magasba emelő öt liverpooli csapatkapitány egyike, Benítez pedig egy még inkább exkluzív klub része: ez ideig mindössze négy menedzser nyerte el ezt a trófeát a Vörösökkel. Biztos, hogy emiatt még értékesebb számára ez a siker. Amikor a kínai fényképeket mutogatta, átsiklottunk egy olyanon is, amelyen ő maga, Bob Paisley, Joe Fagan és Jürgen Klopp kelt át a zebrán, úgy, ahogyan egykor a Beatles a híres Abbey Road-lemezborítón.

„Szerencsés voltam, mert a Valenciából érkeztem Liverpoolba, méghozzá azt követően, hogy harmincegy év után bajnokságot nyertünk a csapattal, összesen végül kettőt, és mellé az UEFA-kupát is. Én vagyok az egyetlen olyan edző, aki egy csapattal megnyerte az UEFA-kupát, majd egy másikkal a Bajnokok Ligáját. Nagyon büszke vagyok rá.” José Mourinho is elhódította mindkettőt, de ugyanazzal a csapattal, a Portóval.”

„SZERETEK VERSENYEZNI, DE HA NEM LEHET, AKKOR ÉPÍTKEZÉSBE KEZDEK”

Benítez ott volt júniusban Madridban, és a helyszínen nézte meg, ahogy a Liverpool BL-t nyer, rögtön gratulált is Kloppnak. „Jó a kapcsolat köztünk” – árulja el a spanyol szakember. Klopp ismét nekivágott, és újra próbálkozik, hogy csapatával elhódítsa a Premier League bajnoki serlegét. Ez az, ami Beníteznek nem sikerült, amíg a csapatot irányította. Akkoriban nem ment minden olyan egyszerűen arrafelé, a Tom Hicks és George Gillett fémjelezte klubvezetőség gyakran feladta a leckét.

„Nagyon szép emlékeket ápolok David Moores időszakáról, de nem költött annyit, amennyivel felvehettük volna a versenyt másokkal – idézi fel azokat az időket. – Amikor úgy döntött, hogy eladja a klubot, szerintem nem jó embereket választott. Ez mindenki előtt világos volt, tudták a szurkolók, de tudtam én is. Később be is bizonyosodott. Szerintem a mostani modell sokkal versenyképesebb. Több jó döntés születik, ezáltal felvehetik a versenyt a Manchester Cityvel.”

Lehet, hogy nehéz idők jártak Hicks és Gillett időszakában, de az is tény, hogy 2009 januárjában a Liverpool vezette az angol bajnokságot. Majd eljött Benítez nem túl dicsőséges „tényes” sajtótájékoztatója, ahol kirohant Alex Ferguson ellen. Többen úgy vélik, csapata ekkor veszítette el a versenyt a Manchester United ellen, de maga Benítez nem ért egyet ezzel.

„Sokan megpróbálták Kevin Keegan 1995–96-os sajtótájékoztatójához hasonlítani ezt az eseményt, pedig teljesen más volt. Végig nyugodt maradtam. Csak tényeket mondtam, még akkor is, ha sokan nevettek azon, hogyan ejtem ki angolul azt a szót, hogy tény. De tisztán beszéltem, még ma meghallgatva is azt mondhatjuk, igazam volt. Később az Old Traffordra látogattunk, és emlékszem, egy apa és a fia »Benítez bedilizett« feliratú transzparenst tartott a magasba. Négy egyre nyertünk a United ellen. Az idény utolsó tizenegy mérkőzésén egyetlen döntetlent játszottunk, négy négyet az Arsenal ellen. Andrej Arsavin négy gólt szerzett azon a mérkőzésen. Tíz meccsen pedig győztünk. A Manchester United a kezében tartotta az eseményeket, nyerte a meccseket. De mi is nyertük őket. Ez nem éppen bedilizés. Rövid távú az emberek emlékezete. Azok propagandáját követik, akik sikeresek.”

Benítez Mourinhóval is versengett, gyakran csaptak össze a sajtóban. „Azt tette, amit tennie kellett, és én is azt tettem, amit kellett – mondja utólag Benítez. – Így lehettünk versenyben egy olyan klub ellen, amelyik háromszor annyit költött, mint mi. Ennek azonban már vége.”

A modernkori Liverpool–Chelsea vetélkedés egy kicsit eldurvult, amikor Benítez lett a londoni csapat „ideiglenes” menedzsere 2012 novemberében.

A döntése ellen kitörő elégedetlenkedést részben egy hamis üzenetnek tudja be. „Egy fickó Szlovákiában kitette a Twitterre, hogy azt mondtam, sohasem mennék a Chelsea-be, de ilyet nem mondtam.”

Azok az élmények is borzongással töltik el utólag, amikor a Kékek szurkolói feszítettek ki transzparenseket ellene a hazai mérkőzéseken, hogy így tiltakozzanak kinevezése ellen.

„Nem túl sok ilyen volt, és a többségük A4-es méretű – jegyzi meg. – Nem minden drukker volt kibékülve velem, de tudnék dicsérő üzeneteket is mutatni a játékosoktól, a tulajdonos Roman Abramovicstól és jobbkezétől, Marina Granovszkajától, valamint a technikai igazgató Michael Emenalótól. Az idény végén játszottunk két barátságos mérkőzést New Yorkban a Manchester City ellen, elvittek vacsorázni is, és nagyon megköszönték a munkámat.”

Mindez leginkább azért lehetett, mert Benítez nagyon rossz idénykezdet után vette át a csapat irányítását Roberto Di Matteótól. Neki köszönhető, hogy végül meglett a harmadik hely, és a BL-indulás joga. Na meg persze az Európa-liga-győzelem, miután Braniszlav Ivanovics az utolsó pillanatokban gólt fejelt a Benfica ellen Amszterdamban.

„Abramovicsnak az volt a legfontosabb, hogy ott legyünk az első háromban – folytatja. – Ezzel már nagyon elégedettek voltak, és még az Európa-ligát is megnyertük. Minden elismerésem a stábomé, mivel a döntő előtt nagyon sokat gyakoroltuk a szögleteket. A Benfica a zónavédekezést választotta, de átlósan. Igyekeztünk blokkolni az utolsó emberüket, és támadást indítani Ivanoviccsal. Az edzésen sokat gyakoroltuk, de Juan Mata rendszerint borzalmasan lőtte a labdát! Ám a döntő utolsó percében, amikor szöglethez jutottunk, sikerült remekül eltalálnia, és Ivanovics befejelte. Megnyertük.”

„SOKAN MEGPRÓBÁLTÁK A HÍRES SAJTÓTÁJÉKOZTATÓMAT KEVIN KEEGANÉHEZ HASONLÍTANI, PEDIG VÉGIG NYUGODT MARADTAM, ÉS IGAZAM VOLT”

Benítez eleve csak hat hónapra tervezett Londonban. Az viszont, hogy hét hónap után otthagyta a Real Madridot, mindenkit váratlanul ért. A 2015–16-os idény előtt nevezték ki, de amire elérkezett a naptári év fordulója, Florentino Pérez ajtót mutatott neki. Ekkor érkezett a csapat élére Zinédine Zidane, és rögtön BL-t nyert a csapattal, amit zsinórban két másik siker követett.

„Már korábban is hívott a Real Madrid két-három alkalommal – mondja Benítez, akinek egyébiránt a klub B-csapatánál kezdődött az edzői pályafutása. – Ekkor gondoltam, hogy elérkezett az idő, és már elég tapasztalt vagyok. Viszont odahaza kikaptunk a Barcelonától. A szurkolók nem értettek egyet az elnökkel, és ez nagyon fontos momentum. Ugyanis, ha a drukkerek elégedetlenek a felsővezetők döntéseivel, a vezetőedző kerül nyomás alá. Mindenki elfelejtette, hogy csupán két ponttal voltunk lemaradva a Barcelona mögött, továbbá hogy nyolc gólt lőttünk a Malmőnek, tízet pedig a Rayo Vallecanónak. Az sem mellékes, hogy az első helyen zártuk a BL csoportkörét a Paris Saint-Germain előtt.”

A legnagyobb probléma akkor keletkezett, amikor a Real Madridot kizárták a Király-kupából, mert pályára léptette Gyenisz Cserisevet a harmadosztályú Cadíz ellen. Az orosz játékosnak az eggyel korábbi idényben volt egy eltiltása, ez okozott zavart. „Amikor Cserisev is bekerült a keretbe, háromszor kérdeztem meg a csapatmenedzsert, hogy jelenthet-e bármilyen problémát a szerepeltetése. Azt a választ kaptam, hogy semmi esetre sem, minden a legnagyobb rendben van. Elfogadtam. Tényleg háromszor kérdeztem meg, egyszer az előtte való napon, és még kétszer a mérkőzés napján.”

Azt azonban határozottan visszautasítja, hogy rossz viszonyban lett volna a Real Madrid sztárjátékosaival. Tagadja, hogy megkérte volna Cristiano Ronaldót, vesse alá magát egy vizsgálatnak, amelynek segítségével javulhat szabadrúgásainak pontossága.

„Ez nem igaz. Egyedül akkor elemeztem a szabadrúgásait, amikor még a Manchester United játékosa volt, egyedül erről beszéltem vele, és szerintem jól tette a dolgát. Nem gyakoroltattam vele, mert tudtam, hogy klasszis. Odafigyelt magára.”

A Talien Jifanggal 2021 végéig szerződött. Egy nap szívesen visszatérne a Premier League-be.

„Miért ne? Csak azért vállaltam el a kínai munkát, mert a hat legjobb angol csapatnál nagyon nehéz kispadhoz jutni, a következő hatnál, amelyek pedig az elsőket fenyegetik, szintén volt megfelelő menedzser. Úgyhogy maradhattam volna otthon, hogy nézzem a tévét, vagy dönthettem a szakmám mellett is, de csak így. Szeretek versenyezni, de ha nem versenyezhetek a saját szintemen, akkor inkább építkezésbe kezdek. Ha pedig ezért még jó pénzt is kapok, akkor tényleg rendben van.”

Valóban úgy érzi, hogy megérdemelné a hat legjobb angol csapat valamelyikét?

„Sajnos a Manchester United és a Chelsea nem jöhet szóba, mert nagyon sokan emlegetik a múltat. A Manchester City és a Liverpool nem készül változtatni, a Tottenham most cserélt, az Arsenal élére pedig nemrég nevezték ki Unai Emeryt. Vajon az Arsenal szóba jött, amikor Arséne Wenger otthagyta a klubot 2018-ban?

„Mindent alaposan átbeszéltek, de ezekről mit sem tudunk, amíg meg nem született a döntés.” Szívesen lenne angol szövetségi kapitány, ha majd Southgate odébbáll?

„Minden héten szeretnék dolgozni – mondja a felvetésre. – De hogy néhány év múlva hogyan látom majd? Sosem lehet tudni. Mindenre nyitott vagyok. De nehogy úgy jelenjen meg – teszi hozzá mosolyogva –, hogy Rafa Benítez bejelentkezett az angol szövetségi kapitányi posztra!”

Így vagy úgy, de nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb újra felbukkan Angliában. Amíg ez megtörténik, Ázsiában teszi bele szívét-lelkét a munkába, mert másképp nem megy neki.

Céljai kristálytiszták: „Örökséget akarok hagyni magam után. Biztos akarok lenni benne, hogy amikor távozom, azt mondják majd, jól tette a dolgát.” A Liverpool és Newcastle United szurkolói tudják, miről beszél. Anglia két nagyvárosában Rafa Benítez öröksége már él.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)