A „hatodik” Vörös szemmel: a Liverpool újra Európa élén

Szöveg Tony Evans, Felipe Rocha

A Liverpool 2–0-s júniusi győzelmére a Tottenham felett mindenki örökre emlékezni fog. Jürgen Klopp csapatát csak egy hajszál választotta el attól, hogy kiessen a csoportkörben, és a Barcelona ellen is hihetetlen hajrával jött vissza, hogy aztán meglegyen a hatodik BEK/BL-serleg. Kezdődik az új kaland, most meg kellene védeni a címet, ezért megkerestünk néhány olyan embert, akik igazán közel állnak a klubhoz, és átnéztük velük, melyek voltak a csodálatos menetelés főbb fordulópontjai.

ANDY HEATON, AZ ANFIELD WRAP PODCAST ÉS FANZINE SZERKESZTŐJE: Nem omlottam össze, amikor a Real Madrid három egyre megvert bennünket az előző év döntőjében Kijevben, mert inkább azt éreztem, hogy valami elkezdődött, nem pedig azt, hogy véget ért. A folyamat része volt az is, és minden adva volt a későbbi sikerhez. Fabinho egy nappal a döntő után írt alá, és ennek nagyon jó üzenete volt. Alisson Becker kicsit később lett a csapat tagja, és tudtuk, hogy egyre közelebb vagyunk.

FABINHO, A BRAZIL VÁLOGATOTT ÉS A LIVERPOOL KÖZÉPPÁLYÁSA: Nagyon szép emlékeket őrzök a harmadik BL-meccsünkről, amelyet a Crvena zvezda ellen otthon játszottunk. Ez volt a második meccsem kezdőként, de az első, amikor a legjobb csapatunkkal álltunk ki. Négy nullára nyertünk, és sikerült bebizonyítanom, hogy beleillek a csapatba. Utána mindenki másképp nézett rám.

KENNY DALGLISH (NEM ÜGYVEZETŐ) IGAZGATÓ ÉS KLUBLEGENDA: A csoportmeccsek furcsán alakultak. Idegenben nem ment a győzelem. A csapat kikapott a Napolitól, a Crvena zvezdától és a Paris Saint-Germaintől. Ez azt jelentette, hogy muszáj megnyerni az utolsó csoportmeccset az olasz csapat ellen.

RICK PARRY, KORÁBBI VEZÉRIGAZGATÓ: A Bajnokok Ligája nagyon fontos a klub életében. Nem normális állapot, ha nem indulhat el benne. Emlékszem, amikor régebben Nyonba utaztunk az UEFA-kupa sorsolására, és irigykedve néztük azokat a delegációkat, amelyek a Bajnokok Ligája-sorsolásra érkeztek. Másodosztályú polgárnak éreztem magam. Szerettünk volna a nagyfiúk ellen harcba menni, és még inkább eljutni a kieséses szakaszba. Ezért volt nagyon fontos megvernünk a Napolit.

FABINHO: A Napoli elleni mérkőzés sorsdöntő volt. Muszáj volt otthon megvernünk az olaszokat.

HEATON: Feszült meccs volt. Vezetést szereztünk Mo Szalah góljával az első félidőben, de aztán feszültség lett úrrá rajtunk, hogy nem jön a második. Amikor Arkadiusz Milik majdnem továbblőtte az olaszokat a legutolsó pillanatban, akkor mindenkinek megállt a szíve.

FABINHO: Csereként álltam be, amikor a Napoli hatalmas lehetőséghez jutott, hogy kiejtsen bennünket. A labda két védő mögé került, én pedig szintén ott voltam mögöttük. Felugrottam, de nem láttam a labdát. Ha megnézzük az ismétlést, úgy tűnhet, mintha engedtem volna, de valójában nem tudtam, hogy hol van. Megfordultam, és észrevettem, hogy a csatár pontosan szemben áll Alissonnal.

HEATON: Alisson megmutatta, miért ért meg minden egyes pennyt abból az ötvenhatmillió fontból, amit kifizettünk érte. Alig néhány kapus képes így hárítani egy ilyen lövést. Tanúbizonyságot tett bátorságáról és csodálatos lábmunkájáról. A kapusok kilencvenkilenc százaléka maradt volna a gólvonalon, és várta volna, hogy Milik ellője a labdát. Alisson viszont ura volt a helyzetnek, gyorsan kijött, és hatalmasat védett.

FABINHO: Micsoda védés volt! Miután lefújták, megjelent egy vicces kép a tévéképernyőn, azt mutatta, hogyan ünneplek vele. Jól látszik minden az arcomon, leginkább az, hogy köszönetet mondok neki. Egyértelmű, hogy nagyon megkönnyebbültem. Egyetlenegy hiba örökre tönkreteheti a munkádat egy adott klubnál. Biztos, hogy sokan mutogattak volna rám. Úgyhogy Alisson megmentette a Liverpoolt, de egyben engem is.

PARRY: Ez is egy olyan kiélezett pillanat volt, mint Steven Gerrard utolsó pillanatban lőtt gólja az Olympiakosz ellen 2004-ben-ben, amivel továbbmentünk a legjobb tizenhat közé, és végül Isztambulban találtuk magunkat. Az igazán nagy játékosok képesek megfordítani fontos mérkőzéseket, bár ez most a pálya másik végén történt, és a védés vált olyan fontossá, mint egy gól.

HEATON: Alisson nélkül nincs Madrid. Simon Mignolet vagy Lloris Karius valószínűleg nem védte volna ki.

„MESSI TÉRDRE ROGYOTT. LEHET, HOGY MÁR AKKOR ÉREZTE, HOGY NINCSENEK BIZTONSÁGBAN? VÉGÜL IS ZSENI”

---

DALGLISH: Egészen más volt a csapat önbizalma a kieséses időszak során. Egy meccset sem volt képes megnyerni idegenben a csoportkörben a Liverpool, viszont tavasszal a nyomába sem lehetett érni. Miután három egyre megverte a Bayernt az Allianz Arenában, majd négy egyre a Portót Portugáliában, már félelmetes csapat benyomását keltette. Majd elérkezett az elődöntő a Camp Nouban.

FABINHO: Izgatottan vártam, hogy pályára léphessek Lionel Messi ellen, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz. Most volt rá először lehetőségem. Aztán az izgalom elszállt, amikor láttam, hogy néhány mozdulattal eldönti a mérkőzést. Pontosan, ahogyan a tévében is látjuk hétről hétre. Három vagy négy helyzete volt, ebből két gólt szerzett.

HEATON: Nem volt valami kitörő hangulat, úgy éreztük, a Liverpool jól játszott, és többet érdemelt volna a három nullás vereségnél.

FABINHO: Mindent úgy csináltunk, ahogy elterveztük. Úgy nyomtunk elöl, ahogyan az edzésen is gyakoroltuk. Ez igaz a labdabirtoklós támadásainkra is. Nagy nyomás alá helyeztük a Barcelonát, és nem volt gyászos a teljesítményünk. Nehéz volt elfogadnunk az eredményt. Én követtem el a szabálytalanságot Messi ellen, és a szabadrúgásból szerezte a harmadik gólját. Előrelendült, gondoltam, jobb lesz ott megállítani. Messze volt még a kaputól, onnan még nem veszélyes egy szabadrúgás. Akkor fel sem tűnt, de később megnéztem, és néhány méterrel közelebbről végezte el, mint ahol a szabálytalanság történt. Még így is távolabb volt Alissontól, nem gondoltam, hogy baj lehet belőle. Erre becsavarta a felső sarokba! Úgy voltam vele, hogy ez nem lehetséges.

HEATON: Alisson ismét sokkal járult hozzá a sikerhez. Lehet, hogy ez a három nullás vereség után nevetségesen hangzik. De a végén úgy volt, hogy felmegy egy szögletünkre, aztán mégsem ment fel. Ha megteszi, a Barca jó eséllyel megszerezte volna a negyedik gólját. Életbevágóan fontos védést mutatott be Ousmane Dembélé ellen.

FABINHO: Utána mondta el, hogy valaki a kispadon azt javasolta neki, a ráadás perceiben menjen fel a szögletre, de nem tette meg. Úgy érezte, mivel három góllal megy az ellenfél, és még hátravan a visszavágó, ez nem a legjobb ötlet. Nem tudom, ki mondhatta neki, az sem zárható ki, hogy Jürgen Klopp. Mindenesetre úgy döntött, hogy marad, és ez jó gondolatnak bizonyult. Még nagyobb katasztrófától mentett meg bennünket.

PARRY: Alisson megfontolt volt. Sohasem szabad pánikolni. Ha jól teszed a dolgod, nagyobb az esélye a sikernek. Egy negyedik gól mindent tönkretett volna.

DALGLISH: Amikor Dembélé kihagyta, azt gondoltam magamban, hogy rendben, még játékban vagyunk.

HEATON: Nagyon árulkodó volt a Barcelona reakciója. Látszott rajtuk, hogy elkeseredtek.

PARRY: Messi térdre rogyott. Lehet, hogy már akkor érezte, hogy nincsenek biztonságban? Végül is zseni.

FABINHO: Nagyobb vereséget szenvedtünk, mint amit megérdemeltünk volna. Nagyon szomorúan hagytuk ott a stadiont, de nem mentünk tönkre. Jók voltunk, hoztuk, amit elterveztünk, csak nem volt szerencsénk.

HEATON: Amikor véget ért a meccs, senki sem gondolta, hogy még megfordítható az eredmény. Ugyanakkor nem süllyedtünk el szégyenünkben. Jól játszottunk, és büszkék voltunk a csapatra.

FABINHO: Nem éreztem úgy, hogy vége. Komolyan mondom. Két gondolat kavargott a fejemben: úgy láttam, az eredmény igazságtalan, illetve csodáltam Messit, hogy lényegében egyedül eldöntötte a mérkőzést. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem éreztem úgy, hogy vége van.

---

HEATON: Nem volt mit veszítenünk a visszavágón. Úgy voltunk vele, lássuk, mi lesz, és próbáljuk meg élvezni a meccset. Máskor, például egy évvel korábban a Manchester City ellen ezrek várták a buszt, de most senki sem éltette az utcán a csapatot. Bezzeg a stadionban! A hangulat izzott. Nagyon szerettük volna megcsapni a Barcát. Nem feltétlenül a továbbjutásra gondoltunk, inkább nyerni akartunk, és megmutatni nekik, hogy még nincs vége.

FABINHO: Épp jeges fürdőt vettem, Sadio Mané is velem volt, amikor bejött Klopp, és azt közölte, hogy Gini Wijnaldum azt mondta neki, mi jutunk tovább a döntőbe. Azt válaszoltam, hogy szerintem is megfordítjuk az eredményt. Erre azt mondta, hogy akkor már hárman vagyunk. Ekkor szólt közbe Mané, hogy négyen. Szimbolikus fejezet volt. Jól mutatja, miként bánt velünk Klopp, és milyen morál uralkodott a csapatban. Miután kikaptunk a Camp Nouban, beszéd helyett csak elkezdett nevetni. Mindenki tudta, miről szól ez a kacaj. Azt jelezte vele, hogy az eredmény igazságtalan. Utána azt mondta, hogy elégedett velünk, és mi is elégedettek lehetünk magunkkal. Jelezte, hogy van még egy mérkőzés, és az utolsókig kell küzdenünk.

DALGLISH: A nemzetközi találkozók egészen másmilyenek az Anfielden. Nem is sejted, amíg nem vagy ott.

HEATON: Divock Origi korai gólja életbevágóan fontos volt, de igazán attól indult be a közönség, hogy Andy Robertson összekakaskodott Messivel. Ettől mindenki felvillanyozódott. A csapat jelezte, hogy elvárja a tiszteletet az Anfielden.

FABINHO: A legelső perctől fogva éreztem, hogy a Barcelona elkényelmesedett. Talán elbízták magukat. Az első gólunkat hatalmas védelmi hibából szereztük. Szokatlan hibákat követtek el. Amikor Wijnaldum belőtte a másodikat, mindenki úgy érezte, hogy a Barcelonának vége. Egyszerűen kikapcsolt az ellenfél, és nem reagált semmire. Olyan hangulat lett úrrá, mintha a negyediket lőttük volna. Bánatosan néztek maguk elé, mi pedig éltünk a lehetőséggel. Jött a harmadik, és az Anfield felrobbant.

DALGLISH: A Barcelona nem keltette egészséges csapat benyomását. Ha elvesztették a labdát, egyszerűen csak visszabattyogtak. Az odavágó után most elveszettnek tűnt a csapat, a Liverpool viszont topon volt.

HEATON: Miután Wijnaldum belőtte a másodikat, a katalánok csak néztek egymásra, látszott, hogy nem hiszik el, valóban ez történik. Még Luis Suárez is csak értetlenkedett, pedig mentálisan ő a világ egyik legerősebb labdarúgója. Látszott, hogy az megy a fejében: „Nem szívesen lennék holnap a főcímek rosszabbik végén”. A harmadik gólnál már pontosan látszott, hogy mi lesz, a teljes Kop egy emberként figyelt, majd őrületesen kitört. Marc-André ter Stegen egyszerűen feladta. Az egész testtartásán látszott, hogy még csak esélyt sem ad magának, hogy megfogja.

FABINHO: Micsoda csodálatos érzés! Sikerült véghezvinnünk valamit, ami a legtöbb ember szemében nem volt lehetséges. Egyszerre vett erőt rajtunk a boldogság és a megkönnyebbülés, de még nem volt vége, mert az eredmény így is csak három háromra állt összesítésben. Felnéztem a kijelzőre, és akkor tudatosult bennem, hogy még rengeteg hátravan. Rögtön arra gondoltam, hogy nem kaphatunk gólt. Nem is igazán érdekelt, hogy lövünk-e még. Csak arra koncentráltam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a Barcelona ne lőjön többet.

DALGLISH: Nem úgy tűnt, hogy még visszajöhetnének a meccsbe. A kezdés előtt féltünk, hogy szereznek még egy gólt, de ahogy az első perc lement, tudtuk, hogy végük.

HEATON: Trent Alexander-Arnold helyi srác, pontosan tudja, mit jelent, hogy a Liverpool játékosa lehet. Hihetetlenül higgadtan és gyorsan gondolkodott a mindent eldöntő negyedik gól előtt, ami briliánsra sikerült, igazi liverpooli fifika öltött testet. A Barcelona elaludt, Alexander-Arnold azonban ébren volt. Megmondom őszintén, nem is láttam. Rengetegen néztek akkor félre, nemcsak a Barcelona játékosai. A labda egyszer csak ott volt a hálóban. Fantasztikus érzés volt.

FABINHO: A gól hatalmas meglepetést jelentett mindenkinek, még a játékosoknak is. Mindnyájan a szögletre helyezkedtünk. Egyedül Origi volt már a tizenhatoson belül. Xherdan Shaqiri készülődött a szöglethez, de Trent Alexander-Arnold észrevette, hogy Divock Origi egyedül van az ötösön. Nem is akartam elhinni, amikor a labda bement, de az egész csapat hitetlenkedett. Még csak meg sem ünnepeltük túlságosan a gólt, összezavarodtunk, próbáltuk feldolgozni a történteket. Megint csak arra gondoltam, hogy nem kaphatunk gólt. Azt üvöltöttem Jordan Hendersonnak, hogy zárjuk a védelmet, ezt követően már nem közelíthetik meg a kapunkat.

HEATON: Vad ünneplés vette kezdetét a lefújás után. Felemelő pillanat volt, amikor a csapat felsorakozott a Kop közönsége előtt, és együtt énekelte mindenki a You’ll Never Walk Alone-t. Úgy éreztem, menten elsírom magam. Nem szoktam sírni, végül akkor is próbáltam nagyon visszatartani. Mindig megpróbálom, de itt ez most szinte lehetetlen vállalkozás volt. Meglehet, hogy az az este még izgalmasabb és különlegesebb volt, mint a döntőé Madridban. Ez egy kicsit furán hangzik, de talán tényleg így van.

FABINHO: Azt a hangulatot aznap este nem lehet leírni szavakkal. A szurkolók hatalmas részt vállaltak a sikerben, én pedig a föld felett röpködtem örömömben. Egyszerűen nem akartam elhinni. Az ember úgy megy ki a pályára, hogy igen, megcsinálja, de amikor ténylegesen összejön, az felfoghatatlan. Az egész stadion felrobbant. Klopp megőrült. Nem lehettünk volna boldogabbak. Rendkívül nehéz kihívás volt, de megcsináltuk Messi Barcelonája ellen! Az a győzelem azt jelentette, hogy csupán egyetlen lépésre voltunk egy rendkívül fontos sikertől. Nekem azért egy kis üröm is maradt az örömben. Kiválasztottak egy véletlenszerű doppingtesztre. Képzeljétek csak el, ment a hatalmas buli az öltözőben, én meg nem lehettem ott, mert egy hideg és csendes szobában igyekeztem mintát adni. Beletelt egy kis időbe, és mire visszaértem, már senki sem volt ott. Kimentem a stadionból, és azonnal Roberto Firminóhoz indultam, mert meghívta néhány barátját vacsorára. Ott már nyugodtan ünnepelhettem.

PARRY: Nem hittem, hogy a Barcelona visszajöhet még a negyedik gól után. Nehéz még belegondolni is, hogy milyen ügyetlenek voltak. Az Anfielden gyakran előfordul, hogy valaki komoly balesetet szenved.

DALGLISH: Az ünneplés nem tartott sokáig. Ilyenkor mindig azonnal a következő meccsen kezdünk gondolkodni. Ez a legfontosabb.

FABINHO: A következő este otthon néztem a családommal a Tottenham csodás győzelmét az Ajax felett. Azt mondtam a feleségemnek, hogy amikor valaki ilyen hátborzongató módon kerül a döntőbe, ahogyan mi és a londoniak, mindenki azt mondja, most már biztosan ő nyeri a finálét. Csakhogy két csapat nem nyerhet. Mindketten őrült mérkőzés után jutottunk tovább, és borítottunk minden papírformát. Szívesebben játszottam volna az Ajax ellen Madridban. Nem akartam, hogy angol csapattal mérkőzzünk. Nem akartam, hogy angol rangadót játsszunk a Bajnokok Ligájában.

 

---

PARRY: Nem szoktam foglalkozni az apró jelekkel, de miután Kijevben a Real Madridtól kaptunk ki, nagy örömömre szolgált, hogy a döntőt Madridban játszottuk. Így még édesebb volt a siker.

HEATON: Úgy utaztunk a spanyol fővárosba, hogy nem igazán tudtuk, mire számítsunk. Nem szokványos, hogy egy másik Premier League-résztvevő ellen szálljunk ringbe ezen a szinten, de így is csodálatos volt. A Tottenham drukkerei is kiválóak voltak, remekül éreztük magunkat azon a forró nyári napon.

FABINHO: Az álmom vált valóra azzal, hogy a Bajnokok Ligája döntőjében játszhattam. Felemelő érzés. A profi futballisták sokat dolgoznak azért, hogy ilyen élményben lehessen részük. Lehet, hogy a finálé nem volt a legjobb mérkőzés, de ez általában igaz ezekre a végső meccsekre. Hiába találkozott egymással két támadószellemű csapat, nem volt túl sok kapura lövés, nem volt sok helyzet. Ilyenkor mi is aggódunk, nagy nyomás nehezedik ránk, és tisztelettel gondolunk az ellenfelünkre. Lehet, hogy nem ez volt életünk legjobb teljesítménye, de megálltuk a helyünket, és nagyon okosan védtük az előnyünket. Megnyertük a mérkőzést, és aznap ez volt a legfontosabb.

HEATON: Szalah második perces büntetője nem ölte meg a játékot, de megnehezítette mindkét csapat és a szurkolók dolgát, hogy igazán belelendüljenek. Látványra nem volt túl szép.

FABINHO: Az ilyen horderejű mérkőzéseken mindenki ideges egy kicsit, mi viszont lenyugodtunk a góltól. Nagyon hamar jött, és utána már egy másik meccset játszottunk. Vezettünk, és ilyenkor normális, hogy nem vállalunk nagy kockázatot. Óvatosabbak lettünk, és a védelemre koncentráltunk. Emiatt volt több helyzete és kapura lövése a Tottenhamnek. Ha nincs az a gól, valószínűleg minden másképp történik. Nagyon jól működött a védelmünk, és ez alapvetően fontos volt a győzelemhez.

FABINHO: Amikor Origi közvetlenül a vége előtt belőtte a másodikat, már ki mertem mondani magamban, hogy az álmom valóra vált. Nem sokkal később üvölthettem is, hogy mi vagyunk Európa bajnokai. De addig még azon izgultam, hogy ne kapjunk gólt. Nem engedhettük meg nekik, hogy reménykedni kezdjenek.

PARRY: Nem is lehet elmondani szavakkal, mennyire csodás ez az élmény. Hatalmas érzés, hogy mi lehettünk Európa legjobbjai. Igaz, csak negyvennyolc órán át tartott az egész, utána rögtön a következő idényen kezdtünk el gondolkodni.

FABINHO: Gyakran elképzeltem, milyen lehet egy ilyen pillanat. Valószínűleg minden futballista elgondolkodik rajta, de amikor valósággá válik, az ember nem is érti, mekkora dolgot vitt véghez. Elképesztően boldog és büszke voltam, de fel sem fogtam, mekkora jelentőségű ez a győzelem. Még abban sem vagyok biztos, hogy mostanra megértettem. Miután lefújták a mérkőzést, szinte megbénultam. Átvillant az agyamon, hogy éppen most nyertem meg a Bajnokok Ligáját. Az egész világ bennünket nézett. A Liverpool Európa egyik legsikeresebb klubja, és ez volt a hatodik nagyon fontos nemzetközi sikerünk. Én is része lettem a klub történelmének. Fantasztikus érzés, és kiváltságos vagyok, hogy megélhettem ezt a pillanatot.

DALGLISH: Hihetetlen bulit csaptunk, reggel fél nyolckor kerültem ágyba. Az összes fiatal és egy ilyen nyugdíjas, mint én, mindenki egész éjjel nyomta.

FABINHO: A klub előre megszervezte az ünneplést a szállodában, ahol már a rokonaink is vártak ránk. Érzelmes pillanat volt. Úgy öleltem a hozzátartozóimat, hogy közben nem szóltam egy szót sem. Színtiszta érzelem és boldogság szabadult fel. Ott volt velünk a serleg is, úgyhogy rengeteget fényképezkedtünk. Nagyon jól sikerült az első idényem a Liverpoolban.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)