Sem Xavi, sem Andrés Iniesta nem aludt egy szemernyit sem 2010. június 16-án. A világbajnoki esélyesek ezen a napon kaptak ki Svájctól 1–0-ra az első csoportmeccsükön. Iniesta teljesen megzavarodott. Újból megtörtént vele a rémálom. Egy évvel korábban a Manchester United ellen sérülten lépett pályára a Bajnokok Ligája döntőjében. Azt tanácsolták neki, ne lőjön, mert azzal még nagyobb kárt tehet sérült jobb combjában.
„ÚGY TŰNIK, MINDIG TUDJÁK, HOL VAN A MÁSIK. SZÜLETETT KÖZÉPPÁLYÁSOK, AKIK SOSEM VESZÍTIK EL A LABDÁT”
A 2009–10-es idény nagy részét a kispadon töltötte. Fel kellett épülnie, nemcsak a sérülésből, hanem abból a traumából, amit közeli barátja, egyben az Espanyol csapatkapitánya, Dani Jarque halála okozott. Vicente del Bosque szövetségi kapitány megvárta, amíg játékosa újra százszázalékos lesz.
„Olyan volt – írta az önéletrajzában –, mintha semmi sem lenne rendben.” Hetvenhét perccel az első vb-meccsük kezdete után a combjával ismét baj volt. A spanyol orvosok igyekeztek tartani benne a lelket, és azzal biztatták a 26 éves játékost, hogy szerepelhet a következő, Honduras elleni találkozón. Kudarc az akaratos, de sérülések miatt hátráltatott svájciak elleni meccsen, és most a legjobb futballista is kispadra kerül. Lehet-e még ennél is rosszabb a helyzet a spanyoloknak? Xavi álmatlanul, kiegyenesedve ült az ágyon az éjszaka közepén.
„Megnéztem a teljes ismétlést – magyarázta később az FFT-nek. – Egyszerűen nem tudtam aludni. Egész jól játszottunk, nem túlzok. Voltak lehetőségeink. Az ellenfél csak egy gól nélküli döntetlent akart, ehhez képest kiharcolta a győzelmet.” Hajnalban a fizikailag és idegileg kimerült Iniesta végül álomba zuhant, közben Xavi, Iker Casillas és a sportigazgató Fernando Hierro találkozott Del Bosque szobájában.
„Rám nézett, és azt mondta, hogy számtalanszor végignézte a meccset, és nem hinné, hogy bármin is változtatnunk kellene. Ennek nagyon örültem, mert én is pontosan így gondoltam. Mondtam, hogy hihetetlen, hogy elvesztettük a mérkőzést. Egyszerűen csak kiba…tt szerencséjük volt. Minden meccsben benne van a váratlan kudarc. Tudtuk, hogy kritizálni fognak minket, de folytatnunk kellett, amit elkezdtünk.”
A kezdetben lenézett tiki-taka egy időre ismét szitokszó lett a spanyol médiában. Del Bosque viszont nemcsak a rendszerében, hanem az azt legjobban működtető két játékosában is maximálisan bízott. A két játékosnak találó beceneve is volt a csapatban: Xavi volt Maki, ami a maquina, azaz gép szóból származott, Iniestát pedig Cerebrónak, magyarul Agynak becézték.
Xavi és Iniesta első közös fellépése mintegy évtizeddel korábbra tehető, amikor az utóbbi – 16 éves fejjel és meglehetősen félénken – először kezdett edzeni a Barcelona első csapatával. Iniesta olyannyira zavarban volt, hogy eltévesztette az utat az öltöző felé, és Luis Enriquét kellett utána küldeni, hogy megkeresse.
„Lehet, hogy te túlszárnyalsz engem – suttogta Guardiola Xavinak –, de ez a srác túlszárnyal majd mindnyájunkat.” Iniesta a Chile elleni csoportmeccsen bal oldali középpályásként kezdett, és a 2–1-es győzelemmel visszanyertek valamennyit a 2008-as Eb-dicsőség óta elvesztett önbizalmukból. Az Agy és a Gép olyan ügyesen játszotta a tiki-takát, hogy a károgók is valamelyest lenyugodtak.
Valóban, az önbizalomra nagy szükség van. Miután Carles Puyol befejelte a németek ellen a győztes gólt az elődöntőben, a csapat összegyűlt, hogy gratuláljon a dauerolt sztárnak a spanyol futballtörténelem legfontosabb góljáért. „Reméljük, csak vasárnapig számít a legfontosabb gólnak” – nevetett Puyol.
„Nyugi, Carles – mondta Iniesta. – Gondoskodni fogok róla. Emiatt nem kell izgulnod.” Erre az egész társaság elcsendesedett. A hajnali négytől a hotel folyosóin edző játékos társait és magát is végleg meggyőzte, hogy felépült a sérülésből. Barátja, Dani Jarque is ott volt vele a pályán: trikóján kézzel írt szöveg tanúskodott róla, hogy sohasem fogja elfelejteni, és ezt meg is mutatta, miután beváltotta Puyolnak tett ígéretét, és a hosszabbításban gólt lőtt a hollandoknak.
Xavi elsők között gratulált régi barátjának. „Különleges kapcsolatbanvannak, mindig is közel álltak egymáshoz – mondta róluk Giovanni van Bronckhorst, az egykori csapattárs, a hollandok kapitánya. – Úgy tűnik, minden pillanatban tudják, hol van a másik. Nekik minden megadatott: jó a technikájuk, veszélyes góllövők, remekül passzolnak. Született középpályások, akik sosem veszítenek labdát.”
És talán a legfontosabb: imádják a focit. „Ha nem lenne edzésem, elmennék a srácokkal rúgni a labdát bármikor – mondta Xavi az FFT-nek. – Ha játszanánk, és nálad lenne a labda, nem érezném jól magam, mert vezetni akarok, nem az anyósülésen ülni. A futball a szenvedélyem. Nem vagyok gyors vagy erős, de jó passzokat adok.”
És ez a szenvedély mindkettőjükre igaz. Iniesta nemrég átvette Xavitól a kapitányi szerepet. „Pedig csak azt csinálom a stadionban, amit régen a grundon – mondja a Barcelona kapitánya. – Ugyanúgy viselkedem, mint tizenkét éves koromban.” És ennek vb-győzelem lett az eredménye.
LUIS SUÁREZ 2010
Csak írd be a Google-ba, hogy „Luis Suárez 2010 világbajnokság”, és csaknem 750 000 cikket találsz majd a hírhedtté vált hosszabbítás végi kezezéséről, az annak következtében elmaradó ghánai gólról, a kihagyott büntetőről. Mielőtt a vitatott eset megtörtént volna, az uruguayi csatár sokat segített, hogy csapata eljusson a negyeddöntőkig.
Először a Mexikó elleni 1–0-s csoportmeccsen talált a hálóba, de igazán a kieséses szakaszban tette oda magát. A Dél-Korea elleni 2–1-es meccsen mindkét gólt Suáreznek köszönhették az uruguayiak. A hősből egy csapásra lett főgonosz, amikor Dominic Adiyiah fejesét kézzel ütötte ki a hosszabbítás végén.
Az ellenfél tizenegyest, a csatár pedig azonnal piros lapot kapott, de örömét nem tudta leplezni, amikor Asamoah Gyan a lécet találta el. Uruguay büntetőkkel jutott tovább, de az elődöntőben 3–2-re kikapott a hollandoktól.
PHILIPP LAHM, 2014
Nem tudjuk, hogy a hollywoodi filmekről mintázta-e visszavonulását, mindenesetre kevés labdarúgó esetében láthatjuk a csillogó pályafutás ilyen pompás lezárását. A német válogatott középpályásaként kezdte a 2014-es vb-t, miután Pep Guardiola irányítása alatt a Bayernben már belerázódott a szerepbe a megelőző idényben. Lahm kulcsember volt a Portugália és az Egyesült Államok elleni csoportmeccseken és az Algéria elleni, legjobb tizenhat között zajlott kieséses mérkőzésen, ahol a németek hosszabbításban tudtak győzni.
Az igazán figyelemreméltó az volt, amikor a kieséses szakaszban a középpályáról a védelembe került a Joachim Löw vezette csapatban. A franciák elleni negyeddöntőben teljes értékű hátvédként még koherensebbé tudta tenni a csapatot, hogy aztán 7–1-re kivégezzék a brazilokat, majd a döntőben 1–0-ra legyőzzék Argentínát. Lahm 30 évesen, csapatkapitányként a magasba emelte a világbajnoki trófeát, majd elegánsan visszavonult a válogatottságtól.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi számában.)
