Interjú Chris Flanagan
Miért döntöttél úgy 2002-ben, hogy a Bolton játékosa leszel?
Szerettem volna a Premier League-ben folytatni. Voltam az Eintracht Frankfurt játékosa Németországban, a PSG-é Franciaországban és a Fenerbahcéé Törökországban. Új kihívást kerestem, és a Bolton alkalmas volt erre. Én magam vezettem el Párizsból Boltonba, hogy aláírjam a szerződést.
Micsoda? Miért?
Nagyon szeretek vezetni.
Jól érezted magad az angol csapatban?
Nagyon. Csodálatos időszakot töltöttem ott, még mindig nagy szurkolója vagyok a klubnak. Otthon éreztem magam. Bolton futballváros. Nem sok mindennek örülhetnek, kivéve a labdarúgást. Nemcsak a focit élveztem, a magánéletem is jól alakult, és szereztem néhány barátot.
„Allardyce megígérte, ha bent maradunk, táncol. Szavatartó ember”
Milyen ember Sam Allardyce?
Nagy örömmel voltam a játékosa. Nagyon jó volt köztünk a munkakapcsolat, az első pillanattól fogva megértettük egymást. Világosan elmondta, hogy mit akar, és hogy hová szeretné eljuttatni a klubot. Minden úgy működött, ahogyan elterveztük.
Mi a kedvenc emléked az ott töltött időszakból?
Talán az első idényem, mert, hogy őszinte legyek, előtte nem nagyon néztem utána a Boltonnak. A saját bőrömön tanultam meg, hogy a csapat a túlélésért küzd, és csak az utolsó nap dőlt el a Middlesbrough ellen, hogy marad az élvonalban. Azon a meccsen szabadrúgásgólt lőttem. Különleges érzés volt, előtte sohasem éreztem magam ennyire közel egy klub szurkolóihoz. Ez volt az életük. Így aztán ez a legszebb emlékem.
Allardyce még táncolt is utána…
Igen, megígérte, hogy ha bent maradunk, akkor táncol. Szavatartó ember!
A Bolton szurkolóinak volt egy rigmusa: Jay-Jay annyira jó, hogy kétszer is elnevezték. Hogy tetszett?
Nagyon! Szerintem a szurkolók nem vártak tőlem túl sokat az idény kezdetén, aztán egyre nőttek az elvárások.
Mutattál nagy dolgokat a pályán, például teljesen összezavartad Ray Parlourt és Roy Keane-t. Ki volt a kedvenc áldozatod?
Senkit sem szeretnék megbántani azok közül, akik ellen valaha pályára léptem, de én is emlékszem ám ezekre a trükkökre! Mindez Nigéria utcáin kezdődött. Pusztán a játék öröméért fociztunk, nem volt semmi szervezeti forma, nem volt edzőnk. Ha szereted a futballt, egyszerűen mész, és élvezed. Mindenféle cselt kipróbáltunk. Amikor először játszottam profiként, ez még gyakran a segítségemre volt, de aztán meg kellett tanulnom, hogyan fordítsam a tudásomat a csapat javára.
A Bolton 2005-ben a hatodik helyen végzett a Premier League-ben, ugyanannyi ponttal, mint a Liverpool, amely viszont megnyerte a Bajnokok Ligáját abban az idényben. Nem voltál csalódott, hogy nem indulhattatok a BL-ben?
Nem, mert egészen mások voltak a céljaink. Igyekeztünk megvetni a lábunkat az élvonalban, az odaérkezésem előtt még nem sikerült a csapatnak két egymást követő idényben is a Premier League-ben küzdeni. Elindulhattunk az UEFA-kupában, ez elégtételt jelentett. Nagy játékosok voltak a soraink közt, úgymint Youri Djorkaeff, Ivan Campo, Kevin Nolan, Kevin Davies, Bruno N’Gotty, Szteliosz, El-Hadzsi Diouf és Nakata Hidetosi. Sokan szerepeltek válogatottban a mieink közül.
Hogyan élted meg, hogy tavaly mégis kiesett a csapat, és jelentős anyagi problémák támadtak?
Szégyen, ami mostanság megy a Boltonnál, ezzel együtt is különleges helye van a szívemben. Szomorú ez az egész, nem tehetek mást, mint hogy remélem, egy nap visszajutnak az élvonalba.
A Boltonon túl mi a legkedvesebb BL-élményed?
Mindenképpen az, amikor a Fenerbahce a híres győzelmét aratta az Old Traffordon 1996-ban. Két héttel korábban kettő nullára nyertek Törökországban, de végül mi akasztottuk meg a nemzetközi kupákban elért veretlenségi rekordjukat. Egészen különleges érzés volt, senki sem hitte, hogy képesek lehetünk rá.
Ronaldinhóval is játszottál a PSG-ben.
Igen, óriási volt. Egyértelmű volt, mekkora tehetség, és azt hiszem, hasonló körülmények közül jöttünk, ő is az utcákon nevelkedett, és nagyon szerette a futballt, annak örömét. Ugyanakkora szenvedéllyel álltunk hozzá a játékhoz. Nagyon jól kijöttem vele, hiába volt egy kicsit fiatalabb nálam.
Nigéria valaha volt legjobb labdarúgójaként emlegetnek. Mit jelent ez számodra?
Igyekszem szerény maradni. Remélem, buzdítólag hatok az utánam jövő fiatalokra, akik azt a következtetést vonják le, hogy ha keményen dolgozol, elnyered a jutalmad. Azt tapasztaltam, hogy ez valóban kifizetődő.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)
