Szöveg Luke Bainbridge
Denis Law számos emlékezetes mérkőzésen lépett pályára hosszú pályafutása során, de végül nem szerepelt a brit mozitörténet legnagyobb meccsén.
Amikor egy csapat tinédzser bő szerelésben felsorakozott, hogy tesióra előtt kiválasszák valamelyik csapatba, még egyikük sem sejtette, hogy futballtörténelmet ír majd, ha más nem, azért, mert minden szereplő először vett részt forgatáson.
Bradleyt nevezték a BAFTA legjobb újonca díjára
A jeleneteket három-négy nap alatt rögzítették (senki sem emlékszik, mennyi volt pontosan) Barnsleyban, a St. Helen’s középiskolában 1968 nyarán, a legtöbb szereplő átlagos diák volt.
Az ő szemükben ez az egész nem volt más, mint egy egyszerű testnevelés óra. A Kesben nem szerepeltek hollywoodi sztárok, a főszerepet is a teljesen ismeretlen, 14 éves David Bradley játszotta. Az általa alakított Billy Caspert a pályán és azon kívül sem hagyja élni a szadista hajlamú testnevelés tanár, Mr. Sudgen, akit az addig szintén ismeretlen Brian Glover alakít.
Mr. Sudgen Billynek osztja az észt, mielőtt Bobby Charltonná változna a pályán
A forgatókönyvet Barry Hines regényére alapozva filmesítette meg Ken Loach rendező, és a történet a munkásosztály küzdelmeit mutatja be keserédesen. Kiderül, hogy Billyt szinte mindenki bántja, menekülésképpen egy talált sólyomfiókával köt barátságot. A filmet a 20. századi brit film hetedik legjobb alkotásának választották, bár sokak szerint előrébb volna a helye.
A futballjeleneteket mindig nagyon nehéz életszerűen vászonra vinni, a Kes mégis jól kapta el a testnevelés órák hangulatát a ’60-as évek Észak-Angliájában, ahogy a szürke, nyirkos délutánokon sáros pályákon, rozsdás kapufák közt fociznak a gyerekek, de senki sem akar beállni a kapuba.
Bárki, aki ilyen iskolába járt az előző század második felében, egészen biztosan ismer egy hasonló tesitanárt, aki legalábbis Bobby Charltonnak képzeli magát, és egy olyan fiút, aki hasonlít Billyre, rendszeresen otthon hagyja a felszerelését, és utolsóként választják be valamelyik csapatba.
„Esőben forgattunk – mondja a film producere, Tony Garnett a FourFourTwo-nak. – Az a nyár 1968-ban különösen nyirkos volt, és rendkívül vizes néhány hetet fogtunk ki a forgatás idején. Ez kapóra jött, mert a gyerekek, különösen David még sajnálatra méltóbbak voltak vizesen. Én is így éreztem magam gyerekként ezeken az órákon.”
„Rengeteg tűzoltóautó locsolta fel a pályát, hogy tényleg elég csúszós legyen, és hitelesnek tűnjön, hogy az események a rideg novemberben játszódnak – teszi hozzá David Bradley. – Nagyon hűvös napokon forgattunk, és a helyzetemen tovább rontott a háromszor nagyobb rövidnadrág.”
Billyvel ellentétben az őt megszemélyesítő David rajongott a labdarúgásért. „Billy fázott mindentől, ami sport, én viszont brillíroztam a testnevelés órákon – mondja. – Legszívesebben bal belső csatárt játszottam. Terrierként vadásztam a gólokat. A krikett is jól ment, de a futball volt az igazi. A nyári szünetekben késő estig fociztunk az utcabeliekkel, vasárnaponként pedig a helyi kocsma parkolójában játszottunk meccset.
A vásznat a Brian Glover által remekül alakított Mr. Sudgen uralja kopott Manchester United-mezében.
„Uram, ma megint ön lesz Denis Law?” – kérdezi az egyik szemtelen diák.
„Nem, Charlton, túl hideg van, ezen a héten Denis Law nem lép pályára.” Sudgen gond nélkül löki az ellenfelet, uralja a csapatát, és feldobja magát egy tizenegyes reményében, amit meg is ad saját magának, amikor pedig a kapuban álló diák kifogja, megismételteti. Hiába egyenlít ki a „Manchester United”, végül elveszíti a „kupa ötödik fordulóját” a „Tottenham” ellen.
Glover színészi teljesítménye már csak azért is egyedülálló, mert valójában nem ez a hivatása, sokáig küzdöttek, míg találtak valakit a szerepre. „Brian Glover tökéletes volt – mondja Garnett. – Ken és én el sem tudtuk képzelni, kit válasszunk a szerepre.”
Először Colin Wellandra gondoltak, ő Ken Loach szomszédja volt, egyben tanár Lancashire-ben, de végül neki sokkal jobban illett Mr. Farthing szerepe. Ő az egyetlen megértő tanár, akit érdekel Billy és a sólyom. Alakításáért megkapta a brit filmes BAFTA-díjat. Végül az író, Barry Hines ajánlotta Brian Glovert, idősebb tanárkollégáját.
„Barry ezzel megmentett bennünket, mert Glover tökéletes alakítást nyújtott – mondja Garnett. – Jól ismerte az ilyen tanárokat, és mivel birkózott is, egy kicsit a showman szerepét is betöltötte.”
Esténként birkózni járt, és ez hatással volt a futballjelenetek forgatására is. Garnett még ma is aggódva gondol vissza erre az időszakra.
„A forgatás idején is eljárt birkózni, hiába mondtam neki, hogy egy film egyik főszereplője. Nem volt könnyű megfegyelmezni. Az egyik reggel kötéssel a térdén jelent meg, mert megsérült előző nap. Emiatt néhány jelenetet újra kellett vennünk. De nem lehetett rá huzamosabb ideig haragudni.”
Nem egyedül Glovernek volt másodállása a forgatás idején. Garnett és Loach észrevették, hogy Bradley is gyakran fáradt a munka során, és rémülten vették tudomásul, hogy reggelente újságot hord ki.
„Már zajlott a munka, amikor rájöttünk – idézi fel Garnett. – Főszereplője volt egy filmnek, pénzt is kapott érte, mégis megtartotta azt az állását is. Életem legnehezebb tárgyalása volt. Alkudozott velem a kis arcátlan, de nagyon lehetett szeretni.”
Nem csak újságkihordásról volt szó. Az 1968–69-es idény már elkezdődött, amikor a Kest még javában forgatták, Bradley szombatonként programfüzeteket árult a Barnsley meccsein. „Így ingyen láthattam a mérkőzéseket – idézi fel. – Azelőtt gyakran átmásztam a kerítésen, ha nem kaptam zsebpénzt. És igen, kemény tárgyalásokat folytattam a film két szellemi szerzőjével, egészen addig kitartottam, míg ki nem harcoltam magamnak további másfél fontot.”
A futballjeleneteket távoli kameraállásból vették fel, hogy a fiúk elfeledkezzenek arról, veszik őket. „Amennyire csak lehetett, ki akartuk zárni a filmkészítés eszközeit, hogy senki se a kamerának játsszon – mondja Tony Garnett forgatókönyvíró. – Azt akartuk, hogy a színészek éljenek a pillanatnak.
Én magam és Ken is nagy ellenségei vagyunk a színészi játéknak a filmjeinkben. Ha valakin észrevehető, hogy játszik, megbuktál. Spencer Tracynek van is egy jó mondata, egyszer egy fiatalember ment oda hozzá, és elújságolta neki, hogy ő is színész, mire Tracey csak annyit mondott: »Vigyázz, észre ne vegyék rajtad!«.”
A filmben van egy jelenet, amely alá a BBC Sports Report műsorának a főcímét tették be, és az eredmények úgy jelennek meg a képernyőn, mintha az igazi Match of the Day bajnoki összefoglaló lenne műsoron, miközben az egész csak Mr. Sudgen fejében él.
„Ezt a részt a szerkesztőnk, Roy Watts találta ki – mondja Garnett. – Nagyon kedves fickó, bár eladott nekem néhány használt autót, amelyekről kiderült, hogy nem annyira jók, mint ahogy mondta. Kicsit kilógott a filmből, mégsem tudtunk ellenállni az ötletnek, mert működött.”
Az elcsattanó pofonokat Glover és Bradley csak színlelte a filmben. „Így is jó volt, kivéve azt a jelenetet, amikor Billy zuhanyzás nélkül akar hazamenni az öltözőből. A technikai beállás alatt Brian váratlanul megfogott, és rajtam gyakorolt, hogy tényleg jól csattan-e.
Remek fickó volt. A halála előtt nem sokkal találkoztam vele 1997-ben, és megajándékozta a Barnsley Chronicle hátoldalával, amelyen az egyik fényképen épp fish and chipsszel ünnepli a csapat feljutását. Ekkor már nem tudott beszélni, mivel korábban agyvérzése volt, de érződött, hogy fejben teljesen rendben van, duzzad az energiától, és örül, hogy láthat engem.”
Mr. Sudgennel teljes ellentétben a regény írója, Hines nem álmodozott róla, hogy a Manchester United futballistája legyen, hanem a klub helyett a testnevelő tanári állást választotta.
„Tizenegy éves voltam, amikor a United egy játékosmegfigyelője kopogtatott nálunk – idézi fel testvére, Richard, aki sólymokat idomított, és valójában ő ihlette Billy karakterét. – Nem akartam elhinni, és a büszkeségem csorbát is szenvedett, amikor közölte vele, hogy nem akar próbajátékra menni, mert inkább testnevelő tanár lesz.”
Manapság elképzelhetetlen lenne, hogy Marcus Rashford vagy valamelyik csapattársa a tanári állást válassza a futball helyett, de akkoriban ez nem is volt annyira meglepő döntés. „Azt hiszem, maximum húsz fontot kereshetett egy labdarúgó – idézi fel Garnett. – Sokkal több lehetőség rejlett egy testnevelői állásban.”
Hines a Loughborough College-ban tanulta a szakmát, de nem hagyott fel a labdarúgással sem. Itt nyomta a kezébe valaki George Orwelltől az Állatfarmot. Ez volt az első regény, amit önszántából elolvasott, és akkora hatással volt rá, amekkorával később a Kes is másokra. Így kezdett el írni.
Első regénye egy félig-meddig önéletrajzi ihletésű mű volt, amelyben egy fiatal futballista próbál egyensúlyozni a főiskolai tanulmányai és a játék szeretete között. A címe: The Blinder. Amikor egy profi futballista kritikaként azt mondta róla, hogy Hines tudja, miről szól a labdarúgás, a legjobb véleménynek nevezte, amit valaha csak kaphat.
A Kes ma már valódi klasszikus, pedig a maga idejében még a költségvetést is nehezen kalapozták össze. Miután befejezték, dobozba került, és benne volt, hogy sosem jelenik meg, mivel a United Artist végképp nem tudta, mit kezdjen egy filmmel, amely tele van ismeretlen szereplőkkel, és mindenki yorkshire-i tájszólásban beszél.
Még az is felvetődött, hogy feliratozni kellene. „Senki sem tudta, miként népszerűsítsék a filmet, mivel nem voltak benne sztárok, se csinos, fiatal lányok, csak ez a kölyök. Végül úgy döntöttek, hogy megjelentetik, mert még az is jobb, ha majd szép csöndben elenyészik, minthogy dobozban marad. Erre minden rekordot megdöntött.”
Manapság Bradley egy honlapot üzemeltet, amelynek a címe www.kes-billycasper.co.uk, és továbbra is a Barnsleynak szurkol.
„A csapat nagyon szépen játszik mostanság, úgy néz ki, sikerül kiköszörülnie a csorbát, amit a Championshipből történő tavalyi kiesés jelentett. Tekintve, hogy a játékosaink átlagéletkora huszonnégy év alatt van, ez nagy teljesítmény” – lelkendezik.
Boldog, hogy Billy és a sólyom ma már a szurkolók zászlóit díszíti, és megjelentek egy oakwelli falfestményen is.
Vajon gyerekként sejtette, hogy a brit mozik egyik majdani legnépszerűbb filmjében szerepel?
„Nem nyilatkozhatok Tony, Ken és Hines nevében, de nekünk, gyerekeknek fogalmunk sem volt, hogy ez lesz. Néha összefutok egy-egy barátommal, akik szerepeltek a híres futballmeccsjelenetben, és ilyenkor megállapítjuk, hogy életünk legszebb élménye volt.”
Luke Bainbridge bestseller-szerző, következő könyve, a Red Planet a Manchester United és a futballglobalizmus körül forog
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)
