A francia nyelven beszélő belgák körében gyakran használják a „l’embarras du choix” kifejezést, ha a válogatottról van szó. Találó fordítás a „bőség zavara”, főleg, ha Roberto Martínez helyzetéről beszélünk, akinek az úgynevezett „Arany Nemzedékből” kell összehoznia egy válogatottat.
Szöveg Bart Cop
Miután a Wigan Athletic és az Everton egykori edzője helyet foglalt a belga válogatott kispadján, túl gyorsan jött egy kiesés a 2016-os Európa-bajnokságról. A sajtó és a rajongók csak pislogni tudtak. A Goodison Parkban lehúzott utolsó idénye sem írta be őt a futballtörténet nagykönyvébe, pedig Marc Wilmots után a belga válogatottnak a legjobb edzőre lett volna szüksége. A Barcelona, a Manchester United és a holland válogatott egykori edzője, Louis van Gaal elárulta, hogy 2016 nyarán őt is megkeresték, de saját bevallása szerint „puszta kicsinyességből” nem akart lemondani a végkielégítéséről, hiszen épphogy csak eljött az Old Traffordról.
Más nagy nevekről is hallani lehetett, de egytől egyig elvetették őket, és végül Martínez kapta meg a melót. A szkeptikus belga sajtó és szurkolótábor még mindig nem bocsátotta meg a Wales elleni bukást, de az talán a kedvükre volt, hogy a spanyol edző Thierry Henryt vette maga mellé segédedzőnek. Legalább egy nagy név is lesz a kispadon. Egy régi feltevés szerint elég sok tehetséges belga játékos van ahhoz, hogy az edzőnek ne kelljen nagy tapasztalattal rendelkeznie, elég, ha némi taktikai érzék szorult belé (ez az, ami Wilmotsnak, úgy tűnik, nem volt meg), és képes lesz a világklasszis játékosokból ütőképes csapatot formálni.
Végül is olyanokkal a kezdő tizenegyben, mint Thibaut Courtois, Jan Vertonghen, Toby Alderweireld, Eden Hazard, Kevin De Bruyne és Romelu Lukaku, Martínez valóban a bőség zavarával küzdhetett. Nem tartott soká, hogy ezt a maga hasznára fordítsa. „Egyedülálló, hogy ennyi rendkívül tehetséges játékos játsszon egy csapatban – nyilatkozta első sajtótájékoztatóján a belgák nemzeti büszkeségére apellálva. – Nyilván képesek leszünk megnyerni a vébét.”
„ DE BRUYNE ÉS HAZARD CSAK ÚTBAN VOLTAK EGYMÁSNAK: KÉT DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN NEM FÉR MEG”
Nem mintha sokat számított volna, amit mondott. Martínez első meccse barátságos, otthon játszott mérkőzés volt a leharcolt spanyol válogatott ellen. Martínez szülőhazájának csapata pedig csúnyán elverte a bérét fizető ország csapatát. David Silva lőtte a meccs mindkét gólját, ami kevésnek is tűnt, annyira egyoldalú volt a játék. A brüsszeli szurkolók kifütyülték az edzőjüket. Nem ilyen kezdést vártak. Martínez és Belgium szerencséjére csak a kezdet volt nehéz. A belgák valósággal legázolták a selejtezőcsoportjukat, a harminc pontból csak kettőt veszítettek el. És bár ebből úgy tűnhet, Martíneznek végre sikerült az összeverődött sztárokból valódi csapatot faragnia, a szkeptikus hangok nem hallgattak el. A selejtezőbe melléjük sorsolt csapatok viszonylag gyengék voltak (Görögország, Bosznia-Hercegovina, Észtország, Ciprus és Gibraltár), de ami még fontosabb, Martíneznek még mindig nem sikerült kitalálnia, hogyan fogja az utolsó cseppig kihasználni a rendelkezésére álló tehetségbányát.
Egyelőre úgy tűnik, elődjéhez hasonlóan Martíneznek is inkább átok, mint áldás a bőség zavara. Ez leginkább a középpályájára igaz, ahol már régóta próbálkozik újabb és újabb felállásokkal, hogy mind Hazardból, mind De Bruynéből kihozza azt a minőségű játékot, amit a Chelseaben és a Cityben produkálnak.
Uralkodása kezdetén Martínez a 3–4–2–1 felállást használta, amelyben volt hely a két szabad irányítónak, akik a magányos csatárt, Romelu Lukakut támogatták. Papíron nem is nézett ki rosszul: Hazard és De Bruyne, a két könyörtelenül hatékony irányító, és egy igazi áttörő erejű csatár. De a két középpályás inkább hátráltatta, semmint segítette a csapatot, és gyakran annyira útban voltak egymásnak, hogy egyikük kénytelen volt a szélre sodródni, ahol több helye volt. Ez viszont olyan rést hagyott a pályán, amit egy Yannick Carrasco vagy Thomas Meunier nagy sikerrel tudott volna betölteni. Más szóval két dudás egy csárdában nem fért meg.
Martíneznek nem kellett emlegetnie az angolok Lampard–Gerrard dilemmáját, hiszen 21 évet lehúzott az angol foci berkeiben. Most már csak sikerre kell vinnie azt, ami sem Sven-Göran Erikssonnak, sem Steve McClarennek, sem Fabio Capellónak nem sikerült. A Mexikó elleni novemberi barátságos meccsen Martínez hátrébb hozta De Bruynét a középpálya felé, helyet hagyva Hazardnak, hogy összejátsszon a csatárral. A végeredmény 3–3 lett. Úgy tűnt, Hazard élvezte a szabadságot, kihasználta a kis térközöket, amiket Lukaku mozgása szabadított fel, állandó veszélyforrást jelentve jellegzetes cselezgetéseivel és passzaival a tizenhatos környékén. De Bruyne viszont már nem volt ilyen elégedett.
„A mexikóiak taktikája jobb volt – vallotta be a 26 éves középpályás a belga Het Laatste Nieuws lapnak. – A felállásuk miatt az öt védőnknek messze hátra kellett húzódnia, mi pedig egyedül maradtunk középen, gyakorlatilag öt játszott a hét ellen. Amíg nincs megfelelő taktikai rendszerünk, bajban leszünk az olyan csapatokkal, mint Mexikó. Kár, hogy eddig nem találtunk megoldást. Persze most olyan felállásban játszunk, ami alapból eléggé védekező stílusú, de tele van olyan játékosokkal, akik mind a labdát akarják. És ez gondot jelent. Alig volt nálunk a labda, olyan rendszerben játszottunk, ami igazából senkinek sem felelt meg. De Martíneznek kell majd döntenie. Azt hiszem, az edzőnknek olyan megoldást kellene találnia, amivel elkerülhetjük az ehhez hasonló helyzeteket.”
Bár úgy tűnhet, a City játékosa csúnyán kritizálta edzőjét, De Bruyne még azon a héten ugyanilyen pozícióban lépett pályára a Japán elleni barátságos mérkőzésen, ezúttal azonban a nápolyi sztár, Dries Mertens beállt Hazard mellé támadóként. A belgák 1–0-ra nyertek, Martínez pedig újabb finomhangolásokat végzett a következő, márciusi barátságos mérkőzés előtt Szaúd-Arábia ellen. A 4–0-s brüsszeli diadalnál úgy tűnt, végre minden a helyére került: De Bruyne adta az első gólpasszt Lukakunak, Hazard pedig a másodikat. De Bruyne erőre kapott, és végre olyan szinten tudta hazáját szolgálni, ahogy az angol bajnokságban is tette: alattomos passzaival állandó veszélyt jelentett, amint tudott, előretört, és kegyetlen lövésekkel bombázta a kaput.
Vajon Martínez végre megtalálta az egyensúlyt, ami a világklasszis keretből világklasszis csapatot varázsol? Képes lesz a spanyol edző elbájolni a szkeptikus belga szurkolókat? Ezt még korai lenne megmondani, főleg azért, mert még ha sikerült is feloldania a Lampard–Gerrard dilemmát, akkor sem szabadult a gondoktól.
Radja Nainggolan
Toby Alderweireld november óta csak három Premier League-meccsen lépett pályára a Spursben. Vajon készen áll a világbajnokságra? Továbbá ott van Carrasco, aki nem tudta lenyűgözni az Atlético Madrid edzőjét, Diego Simeonét, és januárban váratlanul a kínai Daniar Jifanghoz igazolt. Elég felkészülés lesz neki a világ legjobbjai ellen a kínai liga? És mi van Moussa Dembélével? A középpályás tábornokot az angol közönség épp úgy imádja, mint az edzők és az elemzők, mégsem oszlopos tagja a kezdőnek, és úgy tűnik, ez a jövőben sem lesz másképp.
Wilmotshoz hasonlóan Martínez inkább Axel Witselt teszi be a csapatba, aki szintén a Távol-Keleten talált klubot magának: a Juventust váltotta le a Tiencsin Csüancsienre. És amíg De Bruyne a társa (vagy háború esetén a könyökharcos Marouane Fellaini), addig elég kemény a konkurencia középpályán.
Lehet, hogy Dembélé nem akar kiállni magáért, de a római harcos, Radja Nainggolan már nem ilyen békés természetű. A harmincéves középpályás hírhedt a balhéiról (köztudott, hogy nem tudja letenni a cigarettát, és tavaly ittas vezetéssel is meggyanúsították, de még nem bukott bele semmibe), és nem volt hajlandó némán elviselni, hogy a rendszerető Martínez a háttérbe szorítja.
A rajongóknak sem tetszett, hogy Martínez végül kihagyta a csapatból a közönségkedvenc „Nindzsát”, pedig Martínez korábban már kijelentette, hogy szerinte Nainggolan inkább irányító, semmint gályázó középpályás, azt pedig tudjuk, hogy a belgáknak van elég bajuk az irányító középpályásokkal…
Mi ez, ha nem a bőség zavara?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi lapszámában.)
