A 100 milliós Jack Grealish már most kultikus hős

Szöveg Chris Flanagan Portré Matt McNulty

A férfi, aki berohant a lelátóról a birminghami rangadón, sapkát viselt. Hátulról megütötte Jack Grealish fejét. A mérkőzés csupán kilenc perce tartott, de a St. Andrewson eluralkodott a káosz. Az Aston Villa játékosa, Tammy Abraham és egy rendező alkalmi szövetsége gyűrte le a betolakodót. Grealish az eseményektől sokkolva ült a gyepen, próbálta kitalálni, mi történt.

A másik irányba nézett, és nem is sejtette, hogy veszély leselkedik rá, amikor egy szurkoló berohant a Birmingham City táborának Tilton Road lelátójáról. A legrosszabb emberbe kötött bele, kétségkívül a legrosszabb pillanatban. Grealish akkor már két és fél éve viselte a szenvedést, amelyet az okozott, hogy nem tudta gyerekkori klubját kisegíteni a Championshipből. Három hónap után egy héttel korábban tért vissza egy sérülésből, csapata ekkor a 13. helyen állt a tabellán, és első alkalommal tették meg kapitánynak.

A visszatérése mérkőzésén pályafutása legnagyobb gólját szerezte meg, a Villa pedig ezzel már a félidőben is 4–0-ra vezetett Frank Lampard Derbyje ellen. Egy szöglet után bombázott a kapuba a tizenhatos végéről, és a gól leginkább Paul Scholes fénykorára emlékeztetett.

A St. Andrewsban a Villa újonnan kinevezett csapatkapitánya pontosan tudta, mit kell tennie a váratlan támadás után. Nem állt fel, nem kezdte üldözni támadóját, nyugodt maradt, majd hagyta, hogy a tettei beszéljenek helyette. A második félidő közepén betört a tizenhatoson belülre, és megszerezte a győztes gólt.

„Ez életem legjobb napja – lelkendezett utána. – Igyekeztem teljesíteni a feladatomat, azt hiszem, sikerült.”

Grealish első két kapitányi szolgálata egy klubrekordot jelentő tízmeccses győzelmi sorozat kezdetét jelentette, és az Aston Villa a rájátszásból hirtelen az élvonalban találta magát. Sorsdöntő hét volt, többet nem is nézett vissza.

Két évvel később Grealish az Aston Villa és az angol válogatott hőse, egyben Anglia első 100 millió fontot érő igazolása lett. Pep Guardiola és a Manchester City nem költ el ok nélkül ennyi pénzt. De ma már nem is elég egy pályára berohanó ember, hogy megállítsa Jack Grealish-t.

„MINTHA CSAK MARADONÁT LÁTNÁM”

A Villában lejátszott 213 mérkőzése alatt Grealish produkált néhány emlékezetes pillanatot. Amikor azonban családját tragédia érte, még nem volt a klub játékosa, bár az is egy emlékezetes nap volt az Aston Villa történetében.

Az apja, Kevin szintén a birminghami csapatnak drukkolt egész életében, és már Londonban tartózkodott a Villa 2000-es, Bolton elleni FA-kupa-elődöntője előtt, amikor borzalmas telefonhívást kapott otthonról. Azonnal visszaindult a West Midlands irányába.

A kilenc hónapos Keelan Grealish, Jack négy évvel fiatalabb öccse váratlanul meghalt a gyerekágyban.

„Sosem lehet túljutni egy gyerek elveszítésén – mondta később az apja. – Jack még csak kisgyerek volt, de jól emlékszik az öccsére. Mindennel, amit elért, rá is emlékezik.”

Húgának, Hollynak sérült a központi idegrendszere, a család pedig mindig nagyon szoros kötésben állt egymással. Ír származása miatt kezdetben a kelta focival kacérkodott, és egyszer még Dublinba is eljutott, ahol a Warwickshire csapatában lépett pályára a Dublin és Kerry közötti összír negyeddöntőben a Croke Parkban.

Ennek ellenére mindig is a labdarúgás állt nyerésre nála. Hatéves korában lett az Aston Villa futballistája, miután Jim Thomas megfigyelő kiszúrta őt egy helyi játszótéren.

„Nem lehetett elmenni mellette – érvel. – Alacsony volt, de átcselezte magát az egész csapaton. Olyan volt, mintha Maradonát láttam volna.”

Útban a Next-Gen-diadal felé

A Villa nagyon jól tudta, hogy különleges tehetségre bukkant. Ahogy Grealish suhant át a korosztályokon, mindvégig kitűnt a többiek közül, és nem csak a hatalmas vádlija, illetve az azon babonából rendre lepörgetett zokni miatt.

„Volt egy idény, amikor a zokni, amit kaptunk, elkezdett összemenni, de mivel nem voltam az első csapat játékosa, nem kaptam mindennap újat – mondja. – Ami volt, nem jött fel rendesen a lábamra. Végül megőriztem ezt a szokásomat.”

Amikor 16 esztendős lett, az Aston Villa felnőttcsapatának menedzsere komolyan elkezdett odafigyelni rá.

„Amikor otthon játszottunk, általában kilátogattunk az akadémia szombat reggeli mérkőzéseire – mondja Alex McLeish az FFT-nek. – Ez a kissrác minden alkalommal felkeltette a figyelmemet. A klub is izgalomba jött miatta, Bryan Jones volt az akadémia vezetője akkoriban. Ott álltam az oldalvonalon, és azt éreztem, hogy Michael Laudrupot vagy valaki hozzá hasonlót látok. Azt akartam, hogy mindig nála legyen a labda.”

Nemcsak McLeisht nyűgözte le, amit látott, hanem más klubokat is. Mivel Grealish szerződése nemsokára lejárt, könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy mindössze 200 ezer fontért elveszítik a fiatal tehetséget.

„HATALMAS KATASZTRÓFA LETT VOLNA, HA A VILLA ELVESZÍTI EZT A RAGYOGÓ FIATALEMBERT”

„Megtudtuk, hogy ő és az apja Rio Ferdinand éttermében járt egy ügynök kíséretében, aki megpróbálta elcsábítani a Manchester Unitedba – emlékezik McLeish. – Bryan Jones is tudta, hogy vannak, akik szeretnék elvinni, de nagyon fontos volt, hogy a miénk lehessen. Muszáj volt előállnunk valamilyen stratégiával, hogy biztosan az Aston Villában maradjon. Jones kérte, hogy legyek rajta végig az ügyön, nagy tisztelet neki emiatt. Ez is mutatja, mennyire kritikus volt a helyzet, mert az akadémia emberei általában elintézik az ilyen dolgokat, nem szokott szükségük lenni a menedzser felügyeletére. Mindketten egyetértettünk abban, hogy hatalmas katasztrófa lenne a Villa számára, ha elveszítené ezt a ragyogó fiatalembert. Hatalmas lehetőség rejlett benne. Ha elmegy, és szupersztár lesz, az ránk nézve kínos. Ezért találkoztam vele és az édesapjával. Mindketten rajongtak a klubért, de jelezték, hogy jó megállapodásnak kell születnie. Bryan Jones pontosan ismerte a költségvetést, és azt is tudta, meddig lehet elmenni egy akadémistával, de biztosak voltunk benne, hogy a legjobb megállapodást köti.”

Az Aston Villa azzal is ki akarta fejezni, milyen nagyra becsüli Grealish-t, hogy McLeish 2012 márciusában cserepadra tette őt a Chelsea ellen egy Premier League-találkozón. Ezzel akkor is növelték volna az értékét, ha esetleg mégis távozik a nyáron.

„Szerettük volna megadni neki a lehetőséget, de védeni is akartuk magunkat, ha esetleg menne – fejtegeti McLeish. – Nem vagyok benne teljesen biztos, milyen összeget kérhettünk volna, de abban igen, hogy az alapár egészen katasztrofális lett volna. Tulajdonképpen bármi az lett volna, most, hogy látjuk, hova jutott.”

„Mosolyogj!”

Grealish hamarosan elkötelezte magát a Villa mellett, és aláírta első profi szerződését. A megállapodás valójában 99 millió fontot spórolt a klubnak. „Bárcsak egy kis részét magamnak alkudtam volna ki” – mondja nevetve McLeish.

„EREDJ KÖLCSÖNBE!”

McLeish azon a nyáron távozott, Paul Lambert érkezett a helyére. Még két évbe telt, amire Grealish bemutatkozott a felnőttek közt, az U19-ben folytatta pályafutását a nála két évvel idősebb játékosok közt, és része volt benne, hogy klubja NextGen Series-győzelmet aratott, sokkolva ezzel a legnagyobbakat.

„Mérföldekkel megelőzte a saját korcsoportját, ezért nyomták be a mi csapatunkba – így Graham Burke, aki társgólkirály volt a tornán. – Az egyik legkiemelkedőbb volt az idősebbek közt, ilyet nem túl gyakran látni. Fantasztikusan cselezett. Átment két-három ember közt, és nem volt elégedett. Visszajött, és újrakezdte. A labda ragadt a lábához.”

A csoportkörben a Villa Lisszabonba utazott először, és 5–1-re végezte ki a Sportingot.

„Utána az Ajax híres akadémiáját vertük meg – folytatja Burke, aki ma a Shamrock Rovers játékosa szülőhazájában, Írországban. – Az elődöntőben ismét a Sporting következett, és Jack Grealish lőtt bennünket tovább a hosszabbításban, hatalmas gól volt. A Chelsea-vel döntőztünk, jó csapatuk volt, de ő kiharcolt egy tizenegyest, amelyet én értékesítettem. Szerintem senki sem számított rá, hogy mi nyerjük azt a tornát. Egészen más volt a futball más európai csapatok ellen, de Grealish-t nem érdekelte, melyik országban van, és épp melyik pályán kell küzdenie, otthonosan mozgott mindenütt. Könnyedén lépett át mindenkin, összeszedte a passzokat, a vállára vette a csapatot, és vitte magával, ahogyan az a Sporting elleni elődöntőben is történt. Ő a legjobb, akivel valaha is játszottam. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb bekerül a felnőttek közé.”

Így is lett, bár nem a Villában, hanem kölcsönben a Notts Countynál.

„Paul Lambert jó volt velem, de egyszer összevesztünk, és szerintem nem akarta, hogy a közelében legyek” – idézi fel fanyar mosollyal.

Néhány nappal a 18. születésnapja előtt érkezett meg a Meadow Lane-re a League One legeslegutolsó csapatába 2013 szeptemberében. Első meccsén, amelyen kezdő volt, csapata 5–1-re kapott ki, és nem sokkal később Chris Kiwomya vezetőedző is távozott. Shaun Derry megkezdte első menedzseri munkáját.

„Amint az első napon megkezdtem az edzést, rögtön észrevettem, hogy van egy nagyon különleges srác is a csapatban – idézte fel Derry az FFT-nek. – A technikai tudása messze egy League One-játékosé fölött állt. Callum McGregor is ott volt a csapatnál, kölcsönben a Celtictől. Két fiatal tehetség.”

A Notts jelentette a tűzkeresztséget

Az edzőnek először is meg kellett találnia, hogyan tudná a legjobban kiaknázni Grealish tehetségét, miközben igyekezett emelkedő pályára tenni a csapatot.

„KIEMELKEDETT A CSAPATBÓL. NEM VOLT BEKÉPZELT, CSAK TUDTA MAGÁRÓL, HOGY JÓ”

„Nem állt össze elsőre a képlet a Notts Countynál – folytatja az edző. – Nehéz időszak volt, gyakran kerestük a választ a kérdéseinkre. Nyitott voltam a változtatásokra, a kísérletezésre. Greg Abbott, a segédem viszont azt mondta, meg kell bíznom a fiatalokban, engednem kell, hogy alkalomadtán gyenge teljesítményt nyújtsanak. Akkor is, ha már egy óra után lehoznám őket, és a következő meccsen nem kapnának lehetőséget.”

Grealish egy decemberi, a Gillingham ellen mérkőzés alkalmával meghálálta a belé vetett bizalmat; három perccel a mérkőzés vége előtt a baloldalon megszerezte a labdát, elcikázott vele három védő között, áthúzott a büntetőterület másik oldalára, betört oda, és a felső sarokba vágta a labdát. Nem is rossz első gólnak a felnőttek közt.

„Csodálatos volt látnom ezt a különleges gólt, amely ráadásul egy számunkra igazán fontos mérkőzésen esett – idézi fel Derry. – Az apja is ott volt a stadionban, Grealish pedig egyből hozzá rohant. Azt hiszem, kapott is érte egy sárga lapot. Tizennyolc éves koromban magam is a Notts County játékosa voltam, ezek az igazán nagy pillanatok. A Villánál Grealish olyan csapatokban szerepelt, amelyek általában nyertek, ez most egészen más kihívás volt számára. Jelentett egy kis terhet, hogy a Notts County nagycsapata a League One-nak, és nagyon nem akarta volna a League Two-ban folytatni. Az ellenfél gyakran fizikálisan is lenyomta, és ez jó lecke volt. Néha egészen keményen kapott, nem mindig tetszett neki, de utána minden alkalommal felállt, és megvolt benne a kellő bátorság, hogy újra felvegye az emberét. Hihetetlenül alázatosan és udvariasan viselkedett. Akárhányszor szemtől szemben beszélgettünk, mindig talpraesett volt. Egy kicsit talán még éretlen, nem mindig értette meg minden egyes gyakorlat szándékát és fontosságát, csak a labdával akart játszani. Néha, nem gyakran, előfordult, hogy nem érkezett pontosan, vagy rossz döntést hozott. Az ilyesmi talán érthető egy tizennyolc éves esetében.”

Ahogyan azonban a pályán vibrált, az magával ragadta a többieket is, úgy, ahogyan se korábban, se azóta nem történt meg.”

„Kiemelkedett a csapatból, és hamarosan ő lett az az emberünk, akire támaszkodhattunk, aki mérkőzéseket nyert nekünk – folytatja Derry. – Volt valami plusz önbizalma. Nem volt beképzelt, csak tudta magáról, hogy jó. Szeretem az ilyen játékosokat. Néha a labdarúgásban elkövetjük azt a hibát, hogy alábecsüljük a személyiség szerepét. Mindig a tökéletes formát és rendszert keressük, ezért óvatosak vagyunk az olyan tehetségekkel, akik szívesen szednék szét az ellenfelet. Néha labdát veszítenek, a közönség mégis miattuk ugrik fel a székből. Grealish önjáró, játszottam korábban néhány ilyennel: Adel Taarabt a QPR-nál valódi varázsló volt, de néha idegesítő. Robert Prosinecki lenyűgözően játszott, de a védekezésben voltak hiányosságai, mivel nem ismerte fel ennek az értékét. Az, hogy velük korábban dolgom volt, segített abban, hogy kezelni tudjam őt is. Muszáj volt őszintének lennem vele, és voltak napok, amikor nem tetszett neki, amit hallott tőlem. Általában azonban átkaroltam, és elmondtam neki, mennyire ügyes volt. Leginkább ezt akartam: elmondani neki, hogy ügyes, mert tényleg az volt.”

Grealish 19 alkalommal szerepelt az ír korosztályos válogatottakban

Grealish kölcsönszerződése januárban járt volna le, de maradni akart, hogy tovább harcoljon a kiesés ellen.

„A Villa szerette volna visszakapni, ő pedig mehetett volna a Championship szintjére – folytatja Derry. – Azonban beszéltem vele és az édesapjával is, igyekeztem buzdítani őket, hogy egy kicsit diktálják ők a feltételeket a Villának. Jack szerette volna befejezni, amit elkezdett. Jól érezte magát nálunk, és kitartott az ügy mellett. Ha nem marad, kiestünk volna.”

Ez valóban így van, Grealish öt gólja és hét gólpassza kellett ahhoz, hogy a Notts County az idény utolsó napján végül kivívja a bennmaradást. Tizennyolc évesen szerencsét hozott a csapatának.

A GÉNJEIBEN VAN
Nem Jack Grealish az első a családban, aki az Aston Villa és az angol válogatott játékosa volt, hanem az ükapja több mint 100 évvel ezelőtt. Három nagyszülője Írországból származik, a negyedik azonban a West Midland-i Billy Garraty (alsó sor, balról a második) leszármazottja. A halálos veszélyt jelentő jobb belső támadó egyszer volt válogatott, amikor Anglia 1903-ban 2:1-re legyőzte Walest a Fratton Parkban. Ő volt a First Division gólkirálya 27 találattal, amikor az Aston Villa bajnok lett az 1899–1900-as idényben. Összesen 260-szor lépett pályára a klub mezében. A Newcastle-t 2:0-ra verték meg az 1905-ös FA-kupa döntőjében. A mérkőzést több mint 100 ezren látták a Crystal Palace otthonában.

ORSZÁG ORSZÁG ELLEN TÁMAD

Négy nappal később Lambert már az Aston Villában adott neki lehetőséget. Kései csereként állt be a Manchester City otthonában. A 2014–15-ös idény első felében rendszeresen ott volt a pályán, igaz, általában csak csereként és rövid időre, rövidebbre, mint amennyit a szurkolók szívesen láttak volna.

Kezdett kialakulni egyfajta lárma az ígéretes tinédzser körül, aki négyéves szerződést kötött, ezzel visszautasította a Chelsea udvarlási szándékát is, és ő lett a csapat legnagyobb reménysége. Lambert azért óvatos maradt, legalábbis ami a Grealish-nek szánt játékidőt illeti, nem akarta túl hirtelen túl nagy terhelésnek kitenni.

„Paul Lambert jól bánt a fiatalokkal – mondja Michael Watts, a Villa akkori vezető erőnléti edzője. – Nagyon sokan akarták, hogy Grealish rendszeresen pályára lépjen, de a menedzser feladata, hogy óvja fiatal játékosát, és így garantálja további fejlődését. Mindenki ismeri Michael Owen és Wayne Rooney esetét, akik már tizenhat-tizenhét évesen is szupersztárok voltak, de gyakran jegyzik meg, hogy nem óvták őket eléggé, emiatt gyakran küszködtek sérüléssel. Az ilyen tehetségeket lassan kell beszoktatni, mert még gyerekek, nincs meg az a fizikumuk, ami kellene, és nincsenek hozzászokva ennyi edzéshez és versenyhez.”

Owen és Rooney hamar feljutott a csúcsra, ugyanakkor Grealish még mindig a fejlődés útján jár, pedig már húszas évei második felét tapossa.

„A szemlélők mindig a technikai képességeit hozzák fel, pedig testfelépítés tekintetében is sokat kapott az élettől – teszi hozzá Watts. – Már tizenhét-tizennyolc éves korában ott volt az első csapatban, ami nem természetes, hiszen a játékosok általában huszonhárom-huszonnégy éves korukig fejlődnek. Ha azt várták tőle, hogy erőt fejtsen ki, megtette. Ha kérted, hogy szaladgáljon egész nap, azt is. Sosem látszott rajta semmiféle stressz, vagy akár az, hogy túlgondolná a dolgokat. Egyszerűen csak szereti a labdarúgást. Ha nem volna profi futballista, akkor is minden héten játszana a parkban. Még az edzőteremben is volt nála labda, úgy kellett megkérni, hogy tegye el.”

Amire az Aston Villa vendégül látta a West Bromot a 2015-ös FA-kupa negyeddöntőjében, már nem Lambert volt a menedzser. Utódja, Tim Sherwood eseménydús 16 percre állította be Grealish-t, ennyi idő alatt ugyanis adott egy gólpasszt, amely eldöntötte a mérkőzést, ugyanakkor belefért két sárga lap is, az utóbbit színészkedésért kapta.

Annak ellenére, hogy kiállították, Sherwood úgy érezte, eleget látott: Grealish hamarosan rendszeres kezdő lett, az Aston Villa kikecmergett a kiesőzónából, és az FA-kupa elődöntőjében alaposan meglepte a Liverpoolt. „Ott voltam a Wembley-ben aznap, és szerintem egyértelműen ő volt a legjobb a pályán” – mondja Burke.

Különleges pillanat volt ez Grealish egész családja számára.

„Amikor eszembe jut az FA-kupa elődöntője a Bolton ellen, illetve a tragikus hír, amelyet aznap kaptam, akkor melléteszem azt, ahogyan Jack küzdött a Liverpool ellen. Hatalmas örömet szerzett nekünk” – emlékezett az apja.

A döntőben a Villa 4–0-ra kikapott az Arsenaltól, de Grealish kiváló teljesítménye egy másik csata lezárását is eredményezte. Az angol és az ír válogatott 2011 óta versengett a játékosért.

„Én voltam az angol szövetség tehetségfigyelő részlegének a vezetője, láttam őt néhányszor játék közben, és nagyon megtetszett – mondja Kenny Swain, aki 1982-ben BEK-et nyert a Villával. – Tizenöt éves korukban szúrtuk ki a játékosokat, utána egy idényen át figyeltük őket, majd meghívtuk az edzőtáborba. Bryan Jones, a Villa akadémiájának vezetője is azt mondta, hogy hogy az eddigi legtehetségesebb fiatalról van szó. Ez nagy dicséret volt, mert a klub »kitermelt« néhány nagyon jó futballistát az évek során. Jack el is látogatott az edzőtáborba, már az első nap megfelelt, de végül betegen távozott.”

Éjjel ugyanis Grealish összeesett.

A kupában kiállítást érdemelt

„A fürdőszobában voltam, és a padlón ébredtem – mondta el később. – Lehet, hogy az idegesség miatt történt, nem tudom. Másnap szívesen folytattam volna, de orvosi tanácsra nem lehetett.”

A legközelebbi alkalommal, amikor az angol válogatott meghívta, sérülés miatt kellett hazamennie.

„Az idény vége felé részt vettünk az Északi Tornán, amelyet Svédország, Norvégia, Dánia, Izland és Feröer rendezett – idézi fel Swain. – Jó lehetőség volt, hogy újra felmérjem, mivel nyolc-tíz napot volt távol a csapat. Felhívtam Bryan Jonest, aki azt mondta, hogy nyugodtan vigyem, aztán később megtudtam, hogy mégsem jön. Felhívtam az anyukáját, hogy elmondjam neki, csodálatos időt tölthetne velünk, mire azt válaszolta, hogy szerinte nincs kedve jönni. Kiderült, hogy megkörnyékezte az ír szövetség, ahol a saját korosztálya felett léphetett pályára, és hatalmas volt a kísértés.”

Az ír válogatott U17-es és U18-as csapatában próbálta ki magát egy olyan időszakban, amikor Anglia még nem ért el olyan eredményeket a fiatalabb korcsoportokban, mint mostanság.

„Azon kevés alkalmak egyike volt az az év, amikor nem jutottunk ki az U17-es Európa-bajnokságra – mondja az akkori szövetségi edző, John Peacock. – A siker apró finomságokon múlik, ki tudja, vele elértük-e volna. Mindig is számoltunk vele.”

Ennek ellenére, azt követően, hogy Grealish az ír korosztályos nemzeti együttes játékosa lett, még mindig bizonytalanság övezte további válogatott pályafutását.

„Egyszer megkeresett az apja, és azt mondta, úgy érzi, a fiuk készen áll, hogy az angol csapat játékosa legyen – idézi fel az eseményeket Swain. – Hármasban találkoztunk, elmentünk a St. George’s Parkba, és bemutattam őket Noel Blake-nek, az U19-es csapat szövetségi edzőjének, valamint Dan Asworth technikai igazgatónak. Addigra már beszéltem Blake-kel is, alkalmasnak találja-e Grealish-t arra, hogy egy korosztállyal feljebb próbálja ki magát.

Blake a következő hónapban meghívta az U19-es válogatottba, de valami – nem tudom mi – megint történt, mert a srác maradt Írországban, ahol az U21-es csapat tagja lett. De legalább keményen próbálkoztunk.”

Martin O’Neill, az ír válogatott szövetségi kapitánya 2014-ben kísérletet tett arra, hogy meghívja a felnőttek közé. Ekkor éppen Roy Keane volt az asszisztense, ahogyan annak idején Paul Lambert munkássága alatt a Villánál is. Grealish azonban udvariasan visszautasította, mert elhatározta, hogy egyik irányba sem kötelezi el magát. Az angol U21-es válogatott szövetségi edzője, Gareth Southgate megerősítette, hogy ismét megkísérli elcsábítani Grealish-t.

Nem sokkal azt követően, hogy az Aston Villa az ő segítségével is FA-kupa-döntőbe jutott, az írek újra felajánlották neki a lehetőséget, ezúttal a Skócia elleni Eb-selejtezőben, illetve egy felkészülési mérkőzésen léphetett volna pályára… Anglia ellen. Néhány perccel a keret bejelentése előtt azonban törölték a listáról. Még mindig nem állt készen arra, hogy elkötelezze magát.

Guinea ellen tündökölt 2016-ban

Annak az évnek az augusztusában egy Manchester United elleni találkozó után találkozott Roy Hodgsonnal a Villa Parkban. Egy hónappal később megerősítette, hogy az angol válogatott mellett döntött.

„Nagy megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam – vallja be Swain mosolyogva. – A fenébe is, végre!”

„AKÁR MEG IS HALHATSZ!”

A 2015–16-os idényt a Villa rendszeres kezdőjeként kezdte meg, de pályafutása váratlan fordulatot vett. Hiába volt ott a pályán, csapata hét egymást követő mérkőzésen is kikapott, a tabella legaljára került, és emiatt menesztették Sherwoodot. Az idény végéig ott is maradtak alul, és Grealish nem jött ki túl jól az érkező Rémi Garde-dal, aki visszatette az U21-be, miután néhány órával az Everton otthonában elszenvedett 4–0-s vereséget követően szórakozni ment az éjszakai életbe.

„Azért is leszólt, ha mosolyogtam” – mondta egyszer Gabriel Agbonlahornak. Garde csupán márciusig maradt, de Grealish új Premier League-rekorddal zárta az idényt: 16 mérkőzésen lépett pályára, mindegyiket elveszítette… Ennek ellenére senki sem hibáztatta őt, mindenki tudta, hogy a klub gyengélkedik.

„Hatalmas volt a rendetlenség akkoriban – idézi fel Michael Watts. – Nagyon sok minden történt a színfalak mögött, nem volt könnyű. Sosem láttam még ennyi üzemzavart egy idényen belül. A szurkolók, és talán néhányan a klub dolgozói közül is azt várták, hogy majd Grealish rak rendet, valahogyan előhúz egy nyulat a kalapból. Hiába volt azonban nagyon tehetséges, túl nagy falat lett volna neki. Volt még ott huszonnyolc másik játékos, akiknek illett volna jobban szerepelniük.”

Huszonnyolc év után először az Aston Villa az élvonalon kívül folytatta. Nagy pofon volt ez Grealish-nek, aki gyerekkora óta szurkolt a csapatnak, és álmokat dédelgetett a válogatottban.

Az U21-be meg is kapta a meghívót, és Southgate vezetésével elutazott a touloni tornára. Guinea ellen 7–1-re nyert a csapat, ő maga két gólt szerzett, viszont öt mérkőzésből csak kétszer volt ott a pályán. Nem állt be a döntőben sem, amikor a franciákat verték meg, Ruben Loftus-Cheek játszott a tízes szerepében.

Nem is volt többet U21-es válogatott, amíg Southgate tovább nem lépett a felnőtt-válogatott élére. A Championshipben töltött első napján Roberto Di Matteo dirigálta a csapatot, és a Sheffield Wednesday elleni megalázó vereséget Grealish a kispadról nézte.

„Magasan a többiek felett állt, nem lett volna szabad a Championshipben maradnia – mondja róla Tommy Elphick, a Villa új csapatkapitánya, aki azon a nyáron csatlakozott a gárdához. – Nagyon szerette volna visszavinni a csapatot oda, ahova tartozott, de nem léphetett pályára az első mérkőzésen. Az edző inkább a tapasztalatra szavazott, én viszont azt kérdeztem magamban a vele töltött edzés után, hogy lehet, hogy nem lesz ott.”

A Villa a 19. helyen állt, amikor Di Matteót tizenegy bajnoki után kirúgták. Ebben az időszakban Grealish ismét felbosszantott egy edzőt azzal, hogy egész éjszakás buliban vett részt. Di Matteo lett a harmadik, aki ebből a pozícióból nyilvánosan figyelmeztette, mivel korábban Sherwoodnak is közbe kellett lépnie, amikor olyan fényképek kerültek nyilvánosságra, hogy Grealish egy átbulizott éjszaka után Tenerife utcáin fekszik.

A pályán is akadtak problémái: Steve Bruce első kispadon töltött mérkőzése alatt a kamera elkapta, ahogyan durván megütötte a Wolverhampton védőjét, Conor Coadyt, és emiatt három mérkőzésre eltiltották; majd 2017 februárjában kapta meg a már említett második sárgát is a Nottingham Forest ellen, utána pedig két hónapot töltött a kispadon.

„ZSENIÁLIS HÚZÁS VOLT DEAN SMITH-TŐL, HOGY GREALISH-T TETTE MEG CSAPATKAPITÁNYNAK. MINDKETTEN GYEREKKORUKTÓL VILLA-DRUKKEREK VOLTAK”

A Villa a 13. helyen végzett, és fennállt a veszélye annak, hogy Grealish pályafutása megakad. Aidy Boothroyd meghívta a 2017-es U21-es Eb keretébe, de egyetlen percet sem töltött a pályán Lengyelországban. Ekkor már a 22. életévét készült betölteni, és valós veszély fenyegette kilátásait az angol válogatottban.

Egy héttel az új idény kezdete előtt a helyzet még rosszabbra fordult. A Watford elleni Graham Taylor-emlékmeccs alkalmával felugrott fejelni, amikor Tom Cleverley nem szándékosan beletérdelt a hátába.

„Két helyen is megrepedt a vesém, nagyjából öt órán keresztül tartott a belső vérzés – mondta később. – Ez volt a legborzalmasabb fájdalom, amiben valaha is részem volt. Mielőtt megműtöttek, az orvos elmondta, milyen következményei lehetnek annak, ha nem sikerül a műtét. Belenézett a szemembe, és azt mondta, meg is halhatok. Valóban megijedtem.”

Végül sikerült, de Grealish három hónapot töltött lábadozással. Nagyon hálás volt Steve Bruce-nak, hogy a legsötétebb pillanatokban is mellette állt, és mindennél elszántabb volt, hogy viszonozza a bizalmat.

Az újonnan érkezett John Terry is a szárnyai alá vette, és végül Grealish is kellett ahhoz, hogy az Aston Villa ott legyen a rájátszásban. Ennek alkalmából született az a bizonyos szenzációs szóló gól a Wembley-ben, bár a döntőt végül elveszítették a Fulham ellen. Egy harmadik idény is várt a csapatra a Championshipben.

A helyzetet az is nehezítette, hogy azon a nyáron a Villa anyagi problémákkal is küzdött. Steve Bruce már azt is kimondta, hogy elkerülhetetlen lesz eladni tehetséges fiatal játékosát. Hatmillió fontot kértek volna érte az érdeklődő Tottenhamtől, de David Levy, a londoni klub elnöke, nem sietett, szerette volna egy kicsit lejjebb vinni az árat. Nem bizonyult jó taktikának: a Villa anyagi problémái egy tulajdonosváltásnak köszönhetően megoldódtak, és az érte kért ár hirtelen felszökött 40 millió fontra.

„Ha azon a nyáron elment volna a Tottenhambe, biztos vagyok benne, hogy a Villa most nem a Premier League-ben harcolna” – állítja Elphick.

Hiába maradt azonban a húzóember a csapatban, a feljutás esélyei hamar elszállni látszottak. Gyengén kezdődött a 2018–19-es bajnokság, egy szurkoló káposztával dobta meg Steve Bruce-t, és az edzőt kirúgták. Nem sokkal Dean Smith érkezése után Grealish sípcsontsérülés miatt három hónapra kiesett.

A csapat csupán kétszer nyert a következő 13 meccsen, és a tabella közepén végzett volna, ha márciusban nem tér vissza sztárjátékosa, Smith-nek pedig nem támad egy ragyogó ötlete.

„Zseniális húzás volt, hogy Grealish-t tette meg csapatkapitánynak – állapítja meg Elphick. – Mindketten gyerekkoruktól fogva Aston Villa-drukkerek, körbe is rajongták egymást. Dean odafigyel a részletekre is. Néha eldumálgatott Grealish-sel a legutóbbi meccsről, vagy egy olyanról, amit a tévében láttak. Akkor született meg a mai Jack, amikor megtetette csapatkapitánynak. Sérült volt, de nagyon vissza akart kerülni az együttesbe, és hihetetlen, hogy mennyit dolgozott az edzőteremben. Egy másik ember jött vissza. Első mérkőzésén csapatkapitányként megszerezte azt a gyönyörű gólt a Derby ellen, a labda a fejem mellett fütyült el. Utána következett az az eset a Birmingham ellen, veszélyes pillanat volt, a fickó kezében bármi lehetett volna. Végül neki is szépen válaszolt, amikor belőtte a győztes gólt.”

A Villa a West Brommal vívta a rájátszás elődöntőt, a találkozó tizenegyespárbajjal ért véget, Grealish betalált, a csapat pedig indult a Wembley-be. Ezúttal sikerült megverni a Derbyt, és újra az élvonalba került. Három Championship-idény után Jack kapitány visszatért.

Grealish-nek ekkor még mindössze egyetlen Premier League-gól szerepelt a neve mellett, de a 2019–20-as idényben további hét követte, és az Aston Villa bejutott a Ligakupa fináléjába, ahol a Manchester Citytől kapott ki. Korábban, a Leicester elleni elődöntő visszavágóján a csapatkapitány domináns szerepet játszott a sikerben, és gólpasszt adott Matt Targettnek, így beállítva a 3–2-es összesített eredményt.

SZUPER JACK, A SZUPERCSERE

A járvány miatti lezárás két héttel később kezdődött, és ekkor Smith csapata négy egymást követő mérkőzést veszített el, az utolsót 4–0-ra épp a Leicester ellen, és a 19. helyen állt. Grealish ismét negatív összefüggésben került a hírekbe: néhány órával azt követően, hogy arra kérték az embereket, maradjanak otthon, egy fényképen kócosan állt Range Rovere mellett, amely parkoló autókat tört össze. Az egyik lábán fekete papucsot, a másikon fehér szandált viselt. Széles körben fogadták erős kritikával az esetet, ő azonban a pályán válaszolt, amikor újraindult a Premier League. Az évad utolsó, drámai napján gólt szerzett a West Ham ellen, ezzel a Villa benn maradt. Mintha valaki más lett volna.

Grealish bemutatkozása a Cityben

Egyre erősödött a lárma, hogy kapjon szerepet Southgate válogatottjában, de ezúttal már az egész ország ezt akarta. Maga Vilmos herceg is beszállt a kampányba, lévén az Aston Villa szurkolója, és kézzel írt levélben állt ki a St. Andrewsban megtámadott Grealish mellett.

„Egy kicsit oldalba böktem Southgate-et, hogy miért nem lépett még pályára Grealish a válogatottban” – mondta vigyorogva.

Kezdetben Southgate ellenkezett a hercegi nyomásgyakorlással, de amikor Marcus Rashford sérülés miatt nem lehetett ott a válogatott szeptemberi mérkőzésein, Grealish került a helyére, és debütálás gyanánt csereként nézte végig a Dánia elleni találkozót.

Egy héttel később, a Manchester United és az Arsenal élénk érdeklődése közepette újabb ötéves szerződést írt alá az Aston Villával, amelybe 100 millió fontos kivásárlási záradék került. Októberben kétszer betalált és három gólpasszt adott a bajnok Liverpool ellen, a Villa pedig megnyerte az első négy mérkőzését a 2020–21-es idényben.

A felé irányuló dicséret egyre csak erősödött, különösen, miután első alkalommal kezdő lehetett a válogatottban Belgium ellen. Thomas Meunier-t, a belga szélső védőt a feje fölött átsarkalt labdával zavarta össze, a mutatvány olyan szépre sikerült, hogy a szurkolók – mindössze hat hónappal azt követően, hogy ő volt a rosszfiú – már a megváltót látták benne. És ez így is maradt.

Ennek ellenére egy három hónapon át tartó sérülésnek köszönhetően ki kellett hagynia az angol válogatott 2021 márciusi mérkőzéseit, és ekkor arról szóltak a hírek, hogy ha felépül, akkor sem lehet ott a nyári Európa-bajnokságon. Az UEFA végül úgy döntött, hogy 26 tagúra emeli az utazó csapatok keretét, így ez a veszély sem fenyegetett többé, különösen, hogy a bajnokság utolsó napján jelentős része volt abban, hogy az Aston Villa megverte a hamarosan Bajnokok Ligáját nyerő Chelsea-t.

Az Eb-n tovább emelkedett a csillaga, annak ellenére is, hogy csak egy mérkőzésen, a csehek ellen volt kezdő, amikor már biztos volt, hogy Anglia ott lesz a legjobb 16 között. Azon a meccsen ő készítette elő Raheem Sterling gólját, miközben ő maga úgy érezhette, hogy ismét 18 éves Paul Lambert csapatában, ugyanis újfent ő lett a szupercsere, miközben majdnem a teljes szurkolótábor őt követelte.

„Elutaztam a Wembley-be, hogy megnézzem, ahogyan pályára lép a Callum McGregorral felálló Skócia ellen, és rendkívül büszke voltam arra, hogy hova jutott – mondja egykori Notts County-s edzője, Shaun Derry. – A fiam tizennégy éves, és az egész világon a legnagyobb kedvence Jack Grealish, aki volt olyan kedves, hogy szívhez szóló üzenetet küldött neki néhány hónappal ezelőtt.

A válogatott már régóta áhítozott egy ilyen játékos után, és szeretnénk sokkal többet látni belőle. Reményt ad nekünk.”

Németország ellen ez a remény valósággá vált. Amikor csereként beállt, olyan üdvrivalgás fogadta, amilyet nem nagyon hallott még a Wembley. Végül oroszlánrésze lett a nyolcaddöntő mindkét góljában, és Anglia továbbjutásában. Úgy tűnt, valami elkezdődött, de Ukrajna ellen megint csak nem lépett pályára, Dánia ellen csereként állt be, majd le is hozták a hosszabbítás utolsó perceiben, mert Southgate inkább a védelemre koncentrált.

A döntőben néhány perccel a tizenegyespárbaj előtt állt be, és nagyon szerette volna, ha ott lehet a tizenegyeslövők között, ahogyan két évvel korábban a Villa játékosaként a rájátszás elődöntőjében. Viszont állítólag csak a nyolcadik volt a listán, még Pickford is megelőzte. Guardiola viszont eleget látott, és ha Southgate úgy is tartja, hogy vannak gondok Grealish védekező játékával, a katalán menedzser szerint ezeket meg lehet oldani. Rendszerében még a nagyon tehetséges Kevin De Bruyne is trójai harcosként küzd.

Ha minden idők egyik legnagyobb edzője szerint érdemes volt Grealishért kiadni Nagy-Britannia történetében először 100 millió fontot, az a játékosról is sokat elárul. Tizenkilenc év alatt az Aston Villa nagy embere lett, most azonban életében először a Bajnokok Ligájában szerepel, és minden jelentősebb trófeáért versenyben lehet.

„Dean Smith is kemény edző, de Pep Guardiolát tekintik e mesterség istenének, minden játékos fejlődik a keze alatt, és jó lesz látni, mit hoz majd ki Grealish-ből. – mondja korábbi csapattársa, Tommy Elphick. – Már attól is jobb lesz, hogy jobb társak veszik körül, így több hely marad neki. Még mindig megvan az az ártatlansága, ami miatt gyerekként megszeretjük a labdarúgást, amitől gyakran felzúg a közönség. Ráadásul a szíve is aranyból van. Rengeteg mindent adományozott egy szeretetotthonnak, és azt is megtudtam, hogy kifizette egy Villa-drukker temetését, nem azért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, egyszerűen csak odafigyelt. Mindenen látszott, hogy mennyire szereti az Aston Villát.”

„GUARDIOLA KEZE ALATT MINDENKI FEJLŐDIK, JÓLESZ LÁTNI, MIT HOZ KI GREALISH-BŐL”

A következő 15 hónapban minden bizonnyal célja lesz az is, hogy Anglia ott legyen a 2022-es világbajnokságon. A selejtezők szeptemberben megkezdődtek Magyarország, Andorra és Lengyelország ellen (Grealish mindhárom meccsen pályára lépett), és a 100 milliós „vagyontárgy” valószínűleg abban is reménykedik, hogy ha kellő játékidőt kap a Premier League-ben, azzal meggyőzheti a szövetségi kapitányt is, hogy kulcsszereplőként számoljon vele Katarban.

„Néhány évvel ezelőtt megmondtam Southgate-nek, hogy rendkívül szerencsés, mivel a valaha volt legnagyobb tehetségeket fogja megörökölni – mosolyog Kenny Swain. – Amikor befejeztem a munkát az angol szövetségnél, odajött hozzám, és azt mondta, igazam volt. Akkor Grealish még nem is játszott a válogatottban, ezért ő hab a tortán, és még nagyon sok minden vár rá.”

„Értékes tehetségből szupersztárrá vált” – foglalja össze Alex McLeish. Kezdettől fogva mindenki tudta, hogy Jack Grealish nagyon sokra viheti. Néhány héttel ezelőtt történelmet írt a 100 millió fontos vételárával, ami új brit átigazolási rekord, most pedig meghódíthatja a világot.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. szeptemberi számában.)