Szöveg Andrew Murray, James Maw, Billy Dunmore, Boyd Hilton, Tim Stillman, Chris Flanagan Fotó Shamil Tanna
„Hol van Auba?” – kiabál Alexandre Lacazette, és baritonja visszhangzik az Arsenal edzőpályáján. Nacho Monreal, Sead Kolasinac és Mesut Özil abbahagyják a dekázgatást. Alex Iwobi és Henrih Mhitarjan is szünetet tart, nem lövöldöznek a kispályás kapura.
Sötétkék, hosszú kabátjában Lacazatte arra vár, hogy megérkezzen Pierre-Emerick Aubameyang arra a fotózásra, amelynek alkalmával a FourFourTwo örökíti meg őket az Arsenal új mezében. Mindnyájan nevetnek.
Elképzelhető, hogy azért, mert gyakran megesik az ilyesmi?
„Rendszeresen – feleli nevetve Lacazette. – Sohasem késik el, de mindig az utolsó másodpercben érkezik. Amikor már gördülne ki a busz, akkor tűnik fel a színen.”
Néhány másodperccel később Aubameyang is megjelenik, gyors léptekkel halad barátai felé. Igazi összetartó társaság. Ellátogatnak egymáshoz, és családjaik együtt vacsoráznak. Aznap este edzőcipőikkel kápráztatják el Londont, Auba ezüstszínűt visel, míg Lacazette tarka magas szárút.
„Ezek ketten olyanok, mint Tom és Jerry – mondta róluk még korábban nevetve Iwobi. – Komolyan vesszük a munkánkat, de ilyen légkörben könnyű jókedvűnek maradni.”
Ráadásul nagyon jók is. Aubameyang és Lacazette összesen 50-et szerzett az Arsenal 112 góljából a 2018–19-es idény során. Az előbbi társtulajdonosa lett a Premier League Aranycipőjének, míg az utóbbi 13 gólpasszt adott, és nevezték a klub legjobbjának járó elismerésre.
Nem vitás, hogy az évad szerencsétlenül végződött, a csapat az ötödik helyen zárt, és az Európa-liga döntőjében megverte a Chelsea, de e két fiatalemberrel a csatársorban van esély újabb trófeákra, és újra összejöhet a BL-indulás is. A Premier League védői tartanak a párostól, mivel mindketten igencsak hatékonyak a kapu előtt.
Az együttműködés gyümölcsöző. Most viszont azt szeretnénk megtudni, hogy egészen pontosan hogyan is működik.
Nos, srácok, hogyan fejlődik a munkakapcsolatotok?
P. E. A.: Micsoda, a bimbózó románcunk ezzel a csávóval? Korábban nem igazán álltunk szóba, mivel Franciaország legnagyobb rivalizálásában küzdöttünk egymás ellen.
A. L.: Én a Lyonban futballoztam, ő pedig a Saint-Étienne-ben. Egy 2011-es Ligakupa-mérkőzésen találkoztunk, ő még gólt is szerzett.
P. E. A.: Nagyon jó csatár volt, de egy cseppet sem utáltam. Néhány csapattársát talán igen, de ő elég jó fej volt. Aztán az Arsenalba szerződtem, és ő is ott volt. Megörültem neki.
Mik voltak az első benyomásaitok egymásról Londonban?
P. E. A.: Szerelem első látásra! Aznap, amikor 2018 januárjában megérkeztem, odajött hozzám, és azt mondta: „Remélem, társak leszünk”. Azt feleltem, „és segíthetünk egymásnak, hogy sok gólt szerezzünk együtt”.
A. L.: Nagyon boldog voltam, amikor Auba megérkezett, mert tudtam, mennyire kiváló csatár. Az ilyenek miatt igazoltam az Arsenalba. Kezdetben mindenki azt mondogatta, hogy elveszi a helyem, de mindig is tudtam, hogy társak leszünk.
Mi a helyzet a pályán?
P. E. A.: Mindketten középcsatárok vagyunk, és itt egy párost alkothatunk. Manapság már ritka, hogy egy csapat két csatárt alkalmaz, és azt hiszem, más csapatokhoz viszonyítva, épp ez az extra az Arsenalban. Természetesen az edzőtől függ, hogy mit akar, de mi nagyon szeretjük ezt a felállást.
A. L.: Nagyon jól megértjük egymást. A pályán kívül is beszélgetünk, és ez segít akkor is, amikor meccset játszunk. Pontosan tudom, mivel próbálkozik, hogyan mozdul, és ezeket ő is tudja rólam.
P. E. A.: A legnagyobb erényemet a gyors felfutásaim jelentik, de Lacazette, hű…! Ő sem semmi. Nem túl magas, de nagyon nagyon erős, nem lehet csak úgy elvenni tőle a labdát. Persze mindig van még mit fejleszteni. Nekem például érdemes lenne a fejelést, és hát talán neki is ugyanezt.
Nagyon közel álltok egymáshoz, mennyiben segíti ez, hogy sikeres legyen köztetek a partnerség?
A. L.: Minden olyan gyorsan történt, már amikor először megjelent, akkor is sokat beszélgettünk. Tudtam, hogy szívesen fogok lógni vele, volt néhány közös barátunk is. Amikor megérkezett, igyekeztem segíteni a beilleszkedését.
P. E. A.: Nem vagyunk elválaszthatatlanok, de gyakran találkozunk. Rendszeresen eljárunk vacsorázni. A családjaink jól ismerik egymást. Úgy kezdődött, hogy a klubnál kerülgettük egymást, és mindennap együtt edzettünk. Jó, hogy itt van.
A. L.: Minden ment a maga természetes módján. Mindenki azt gondolja róla, hogy feltűnő jelenség, de ha jobban megismered, rájössz, hogy egyszerű ember kiváló értékekkel, aki mindig azt lesi, hogyan segíthet a barátain.
Mondjatok valamit a kézrázós gólörömről.
A. L.: Nem lesz semmi nagy történet. Ott helyben alakult ki Cardiffban, amikor gólt szereztünk.
P. E. A.: Tényleg csak úgy kialakult. Egymásra néztünk, kezet ráztunk, és meghajoltunk. A mai napig nem tudom, miért. Szerintem csak tiszteletből. Most pedig ez a gólörömünk.
Hogyan értékelnétek minden szempontot figyelembe véve a mögöttünk álló idényt?
A. L.: Pozitív volt, új menedzsert kaptunk, akinek újszerű a hozzáállása, és szerintem jól is játszottam, jobban, mint az előző idényben. És nagyobb, fontosabb mérkőzéseket játszottunk.
P. E. A.: Nagyon fontos lenne nyerni valamit. Ez nagy klub, csodás történelemmel, amelynek során mindig jöttek a trófeák, úgyhogy ideje lenne valami nagyot elhódítanunk. Néhány évvel ezelőtt megvolt az FA-kupa, de most valami nagyobbat kell megcéloznunk. Megvan bennünk, hogy a visszaesések után újrakezdjük.
Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a csapat újra induljon a BL-ben?
P. E. A.: Minden idényben ez a legfőbb cél. Gyülekezni kezdünk a felkészülési időszakban, és ez jár mindenki fejében. Nagyon szeretnénk újra hallani azt a zenét. Itt az ideje. Képesek vagyunk rá, ezért muszáj lesz elérnünk.
A. L.: Igen, egy olyan klubnak, mint az Arsenal, muszáj minden idényben indulnia a Bajnokok Ligájában. Nagy dolgokon kezdünk mostanában gondolkodni, de előbb biztosnak kell lennünk benne, hogy a BL-ben ott vagyunk.
Végezetül, melyikőtöknek jobbak a mozdulatai?
A. L.: Szerintem nagyjából ugyanolyan jók. Nem szoktunk táncversenyeket rendezni, de ha egyszer Auba táncolni kezd az öltözőben…
(Alex Iwobi távolabbról közbeszól. „Auba egyértelműen jobb táncos.”)
P. E. A.: Kösz szépen, Alex! Azt hiszem, egyaránt jók vagyunk, és Alex is nagyon jó. Mindig is nagyon sokat dolgoztam ezen, rengeteg hiphopot hallgatok.
Andrew Murray 2012 novembere óta dolgozik a FourFourTwo-nak
ATLETIKUSABB IGAZOLÁSOK
Az Arsenal költségvetésébe nem férnek bele a legmagasabb szintű vásárlások, de annyira azért feltalálhatják magukat a piacon, hogy egy kicsit kiegyensúlyozzák a csapatot. A klub gerincét alkotó játékosok nem túl dinamikusak, többnyire lassúak. Egy kicsit atletikusabb megközelítés valószínűleg jót tenne a keretnek, különösen a helyenként lyukas védelmet erősítené.
FÁJDALMAS DÖNTÉSEK
Vannak futballisták, akiket bizonyára szívesen megszerezne a csapat, de a többségükre nem futja majd. Emiatt nincs kizárva, hogy el kell adni valamelyik sztárjátékost. Ez akár még Lacazette is lehet, hiszen a maga 28 évével nagy értéket képvisel, igaz, nagyon nehéz lenne pótolni. Így vagy úgy, de az Arsenal meg kell, hogy hozzon néhány nehéz döntést idén nyáron.
ESÉLYT A FIATALOKNAK!
Ha szűkös a keret, szét kell nézni az akadémián. Nyilván nem az a cél, hogy a már hervadó nagy sztárokat helyettesítsék, köztük például Aaron Ramseyt vagy Mesut Özilt, de néhány olyan játékos, mint amilyen Ainsley Maitland-Niles volt annak idején, nagyon jól jönne. Az Európa-liga csoportkörében tesztelhetnék a fiatalokat, és a jobbak közül akár el is adhatnának, ezzel teremtve egy kis pénzügyi alapot. Feljövőben van egy új, fiatal mag, amely Héctor Bellerín, Matteo Guendouzi, Lucas Torreira és Rob Holding körül csoportosul. Érdemes lenne a piacon is ezt a korosztályt megcélozniuk.
CSAPAT A CSAPAT MÖGÖTT
Azt követően, hogy Arséne Wenger, Ivan Gazidis és Sven Mislintat tavaly távozott a klubtól, nagy a felfordulás a színfalak mögött. Vinai Venkatesham és Raul Sanllehi feladata az, hogy rendet tegyenek, és megszilárdítsák a rendszert.
Tim Stillman bérletes és az @arseblog szakírója. @Stillberto
A fiatal francia középpályás kultikus hős, köszönhetően a munkájának. Hogy a haját már ne is említsük!
Mikor kezdted el növeszteni a hajad?
Fiatalkorom óta hosszú a hajam, ugyanolyan, mint az anyukámé vagy az öcsémé. Apámra ugyanakkor nem hasonlítok e tekintetben, neki már alig van. Remélem, nekem egy kicsit tovább megmarad. Ami a David Luizzal való összehasonlítgatásokat illeti, boldog vagyok, mert kiváló játékos, de szerintem az enyém a legjobb az egész Premier League-ben. Hogy a legbénább kié? Azt hiszem, Maroune Fellainié, bár ő már levágatta, és le is lépett. Olyan volt, mint az enyém rosszabb kiadásban.
Hogyan jellemeznéd az első idényed?
Nagyon boldog vagyok. Az volt pályafutásom legjobb napja, amikor aláírtam az Arsenalhoz. Az is csodálatos, hogy rögtön az első idényemben ilyen sok játéklehetőséget kaptam. Sokat fejlődtem, és sokat tettem hozzá a csapathoz. Mégis az most a legfontosabb, hogy nyerjünk trófeát, és újra indulhassunk a BL-ben. A klubnál mindenki pontosan tudja, hogy az Arsenalnak minden évben indulnia kell ebben a sorozatban. Ez minden fiatal játékos álma, ez a legerősebb verseny, és ha odajutunk, az elismerése a kemény munkának. Nagy futballrajongó vagyok, és fiatalabb koromban minden egyes Bajnokok Ligája-mérkőzést megnéztem kedd és szerda esténként. Még a gyengébbeket is.
Számítottál rá, hogy ennyire hamar rendszeres kezdő leszel a csapatban, annak ellenére, hogy mindössze 19 évesen kerültél ide?
Abban a pillanatban, hogy az Arsenal játékosa lettem, tudtam, hogy kellő lehetőséget kapok majd a csapatban. Nem lett volna meg bennem ugyanez a bizalom, ha másik klubot választok. A menedzsment jelezte, hogy lehetőséghez jutok majd, de azt nem mondták, hogy ennyire gyakran.
Te és Lucas Torreira volnátok az Arsenal-középpálya jövője? Elég jól működő kapcsolat.
Nagyon-nagyon jó játékos, tele kiváló képességekkel. Mindent megtesz a csapatért. Kiválóan szerzi vissza a labdát, és egyszerűen játssza meg azt. Sokat segített nekünk, nagyot fejlődtünk neki köszönhetően. Szeretek mellette játszani, és fiatal, mint én, szóval még rengeteg időnk van együtt. Ilyen értelemben, fiatalként, valóban mi vagyunk az Arsenal jövője. Szeretnék mély benyomást tenni a klubra, és szerintem ezzel Torreira is így van.
James Maw 2008 óta a FourFourTwo munkatársa és 2018 óta a szerkesztője
A 23 éves csatár már 2016 óta alapember, de az előző idényben szintet lépett.
Hogy érzed, fejlődtél Unai Emery irányításával?
Nos, a szerzett góljaim száma nőtt az előző idényhez képest, és kicsit több nagy mérkőzésen kaptam lehetőséget. Az is oka ennek, hogy tapasztaltabb lettem, de tény, hogy Unai Emery nagyot dobott a fejlődésemen. Előrébb nyomott, és kijjebb húzott a szélre, így jobban el tudtam szigetelődni a hátvédektől. Az egy az egy elleni helyzetekben saját magam fedeztem, ez pedig igencsak hatékonynak bizonyult.
Fontos, hogy érezd az edző bizalmát?
Nagyon fontos, különösen, ha valaki kreatív játékos, mint én. Tenned kell, amiben hiszel, nem szabad félni a próbálkozásoktól, még akkor sem, ha elsőre nem sikerülnek. „Ne állj meg!” – ezt hangoztatja állandóan. Amikor Auba kihagyott egy tizenegyest a Tottenham ellen, a meccs végeztével nagyon sokat beszélgetett vele. Ez is kellett ahhoz, hogy a következő héten belője a Manchester United ellen.
Nehéz jó választ adni a kritikára, pláne, ha a saját szurkolóidtól érkezik?
Minél idősebb leszek, annál ügyesebben kezelem az ilyen jellegű érzéseimet. Egy olyan klubnál, mint az Arsenal, nagyon sokat dicsérnek, ha jól mennek a dolgok, viszont rengeteg kritikát kapsz azonnal, ha valami elromlik. A menedzserünk rendszeresen azt hangoztatja, hogy tanuljunk a hibáinkból, de lépjünk is tovább.
Kikre néztél fel, amikor az Arsenal akadémiáján játszottál?
Fiatalabb koromban Jack Wilshere volt a példaképem. Kiváló technikával megáldott játékos, aki az akadémiáról lett az első csapat fontos embere. Akkoriban mindig tőle vártunk tanácsot. Ő volt rám a legnagyobb hatással a klubnál, rajta kívül még Mikel Arteta, aki az U21-es csapatot edzette, miután visszatért a sérülése után. Akkoriban nagyon szerettem vicceskedni, nevetgélni, de Arteta jelezte, hogy szerencsésebb lenne, ha a labdarúgásra fókuszálnék. Ha ilyen ember mondja, arra oda is figyelsz.
Milyen ambíciókkal vágsz neki a következő idénynek?
Szeretnék elhódítani valamit. Szeretném átélni azt az érzést, amit csak akkor lehet, amikor a magasba emeled a trófeát. A kispadon ültem, amikor 2017-ben megnyertük az FA-kupát, akkor már egy kicsit megízleltem az ilyet, de szeretném még egyszer. A klub körül rengeteg pozitív változás történik, úgy tűnik, nagy időszakot élünk meg.
Az aktuális kérdés Unai Emery pályafutásában, hogy a vízválasztó második idény milyennek bizonyul. A Valenciával az első idényében a hatodik, majd a harmadik helyen zárta a bajnokságot. A Sevillával az első idényében az ötödik helyen végzett a csapat, a következőben megnyerték az Európa-ligát. A Paris Saint-Germainnel a második helyezés után bajnok és kupagyőztes lett a csapatával.
Általában egy évre van szüksége, hogy mindenkit átállítson az új irányba. Rendszerint türelmes játékosaival az első idényben, de ez lejár, amikor eljön a bizonyítás ideje. Már tudja, kire számíthat az Arsenalnál, és kire nem. TS
Az Arsenal 2006-os költözésének az volt az egyik legnagyobb előnye, hogy az Emirates nagyon közel épült fel a Highburyhez. Ugyanazok a kocsmák, étkezdék és egyéb kiszolgálóegységek várják a vendégeket, mint korábban. Kezdetben nagyon fájdalmas volt elsétálni a régi stadion mellett, de ma már a régi East End épp ugyanolyan hatást keltve áll ott, mint bármikor korábban.
Számos ádáz rajongó sétál ki úgy az Emiratesbe, hogy levágja az utat az Avenell Roadnál, hogy elhaladjon a régi otthon mellett. A Highbury ma már viszonyítási pont, amit történelem gyanánt lehet mutogatni a fiatalabb rokonoknak. TS
Évekig a viszály uralta az Arsenal táborát. Arséne Wengerben megingott a bizalom, és a szurkolók megosztottá váltak. Emery érkezése lecsillapította az ellenségeskedést. Azzal, hogy az Európa-liga döntőjéig vitte a csapatot, az utolsó percig életben tartotta az idényt, bár az UEFA döntésének köszönhetően, hogy a döntőt Bakiban tartják, a legtöbb szurkoló lecsúszott a személyes részvételről.
Körülbelül 3500-an utaztak ki végül, és a meccs előtt olyan bajtársiasságot tapasztaltam köztük, amilyet már nagyon régen nem. Volt köztünk egy kötelék, amelynek köszönhetően többek közt végigénekeltük az egész kirándulást, miközben egymás után fogytak a sörök.
Remélem, sikerül megőriznünk ezt az egységet, és fenntartani a következő idényre is. Mára már mindenkinek el kellett fogadnia Wenger távozását, nincs miért megosztottnak lennünk. Az Arsenal olyan struktúrában dolgozik, amely felette áll a menedzsernek, hogy meglegyen a folytonosság.
Lehet, hogy a szurkolók nem „imádják” Unai Emeryt, de ez rendben is van. A menedzserek sokkal sűrűben váltják majd egymást ezután, és remélem, ez inkább jót tesz. Ha csak az összetartozásnak ezt az érzését sikerül átmenteni az azerbajdzsáni utazásból, már minden nagyon jó lehet.
Az Arsenal szurkolói nagyon szeretnék, hogy Bob Holding visszatérjen. Hat hónapja már, hogy nincs köztük Rob „Holdini” Holding, aki a felépülés hosszú és rögös útjára lépett, miután elszakadt a 23 éves játékos elülső keresztszalagja.
Hamarosan azonban újra a pályán lehet, hogy betömjön néhány lyukat a védelemben. Laurent Koscielny szerződése hamarosan lejár, és óriási szükség lesz valakire, aki átveszi a helyét és a szerepét. Héctor Bellerín visszatérése is fontos lesz, de Holding a kulcsjátékos, aki George Grahamet és Arséne Wengert is megidézi, mivel csodálatos szereléseit taktikailag rendkívül tudatos passzokkal egyesíti. Már csak játszania kellene.
Billy Dunmore szabadúszó író és színész. A Twitteren: @Dunmoreorless
Bernd Leno a Bayer Leverkusenből érkezett, és nagy nyomás alatt is leszegett fejjel tudta magát bedolgozni a csapatba. Lassan, de biztosan mutatta meg, mit tud, és február, illetve március során remekelt a Southampton, a Tottenham és a Manchester United ellen. Sok szép védést láthattunk tőle, de ahogyan kifogta Moussa Sissoko lövését a Wembleyben, az talán az idény legnagyobb hárítása volt.
Higgadtan figyel oda mindenre a legnagyobb zajban is. Ha megfelelő védelmet kap maga elé, az Ágyúsok kicsit nagyobb biztonságban érezhetik majd magukat hátul. Kinek kellene már David Seaman? BD
Mint amikor egy együttes új számokat játszik, ahelyett, hogy maradna a réginél, az Arsenal formája is borzalmas volt az elmúlt időszakban. Ez verte be az utolsó szöget Arséne Wenger koporsójába, és ezzel a problémával szembesült Unai Emery is szolgálata kezdetén. Pedig odahaza egészen jól szokott szerepelni a csapat: az elmúlt három idényben hazai Premier League-meccseik 75 százalékát nyerték meg. Ez az arány ugyanaz, mint a Liverpoolé, és csak a Manchester City előzi meg őket. Az Anfield ráadásul híres a forró hangulatról és annak a csapatra gyakorolt hatásáról, az Emirates inkább kelti kávézó hangulatát, mint katedrálisét. Azért valami mégis működik ott, és érdemes odafigyelni a szurkolók fiatal generációjára, akik igyekeznek feltekerni a hangerőt. BD
Szívesen látnál egy olyan Arsenalt, amelyik céltudatos és eltökélt? Amelyik az elmúlt idényben 5–0-ra legyőzte a Chelsea-t a saját otthonában? Kétszer verte meg a Liverpoolt, és már több fordulóval a vége előtt megnyerte a bajnokságot? Egy Arsenalt, amelyik a legjobb középcsatárral büszkélkedhet a világon, és a nyári igazolásai közt ott van három Bayern München-játékos és egy egykori Manchester City-s?
Bárki, aki ilyenre vágyik, utazzon néhány tucat kilométert az Emiratestől északkeletre Borehambe, a Wood’s Meadow Parkba, ahol az Arsenal női csapata a hazai meccseit játssza. Az ausztrál Joe Montemurro vezetésével az együttes elindult vissza a női világfutball csúcsára, és szívesen bevenné Európát.
Ez a csapat szorosan összetart, és stílusos futballt játszik. „A felállást az újságírók kedvéért találták ki – mondta nekem Montemurro tavaly. – Nálam az egyetlen szabály az, hogy nincsenek egyenes vonalak. Aki megszerzi a labdát, az annak adja, aki a legjobb helyzetben van hozzá képest.” Unai Emeryhez hasonlóan Montemurro is arra használja a taktikát, hogy gyengítse az ellenfelet, de az ő elképzelései mögött komplett filozófia húzódik.
A számok magukért beszélnek. Az Arsenal női csapata 70 gólt szerzett, és csak 13-at kapott az elmúlt idény 20 bajnoki meccsén. A labdabirtoklás, a pontos passzok és a kapura lövések statisztikáit is megnyerték, és a legkevesebb labda az ő kapujukat érte. Montemurro együttese a labdabirtoklás, a gyors váltások taktikáját ötvözi, és az övék a világ legjobb középcsatára a 22 éves holland Vivianne Miedema személyében.
Hét játékosukat veszítették el térdsérülés miatt, de így is kényelmesen nyerték meg a bajnokságot. Most már mindenki arra koncentrál, hogy meglegyen a csapat történetének második BL-címe is.
Emiatt is csaptak le Manuela Zinsberger kapusra, Leonie Maier hátvédre és Jill Roord támadó középpályásra a Bayernből, és Jen Beattie hátvédre a Manchester Cityből. Jelen pillanatban minden csillag nekik áll az angol női labdarúgás színterén. TS
Az Arsenal átment néhány kritikus pillanaton az elmúlt évtizedben, de ilyen helyzetekben szinte mindig felállt. Az elmúlt idényben azon a héten verte meg a csapat 2–0-ra a Manchester Unitedot, amelyiken 3–1-re kikapott a Rennes-től az Európa-liga negyeddöntőjének első mérkőzésén.
„Egyfajta szándéknyilatkozat volt, és ezzel a mentalitással visszajöhetünk a gödörből” – magyarázta Aubameyang. Néhány nappal később 3–0-ra nyertek a Rennes ellen, és léptek egy nagyot a döntő felé.
„Fel sem fogod, mennyire különleges ez a verseny, amíg ott nem vagy a közepén – említette Lucas Torreira az észak-londoni rangadóról, amikor csapata 4–2-re megverte tavaly decemberben a nagy riválist, és ő szerezte a negyedik gólt. – Próbáltak erről beszélni nekem, de itt nyílt fel a szemem. Ez nem csak egyszerű mérkőzés.”
Van új jelentkező az Arsenal első számú vezérdrukkeri szerepkörére: a 69 éves Arséne Wenger 12 hónappal ezelőtt 22 év és 1235 mérkőzés után hagyta ott a londoni csapatot. Nemrégiben azt mondta az FFT-nek, hogy kicsit fura távolról nézni a csapat meccseit, de örökre megmarad drukkernek.
„Az egész életemet nekik szenteltem. Most egyszerű szurkolóként nézem majd a mérkőzéseiket. Boldog leszek, ha nyernek, és szomorú, ha kikapnak. Manapság sokat olvasok, és mindennap futok nyolc-tíz kilométert. Rengeteg konferenciát tartottam a labdarúgásról, az edzői munkáról, a motivációról, az élet értelméről, bár magam nem tudom, mi az értelme. A legkeményebb versenyt mindig önmagammal vívtam. Mindig azt kérdeztem magamtól, mi lesz a következő szint. Most már örökké így fogok élni. Abba az életkorba léptem, amikor azért kell küzdenem, hogy ne lefelé lépjek egy szintet…
Nem tudom, mi az örökségem. Az ember hagyhat nyomot játékosai lelkében és testében is, de akár a klubon is. Mindenki úgy végzi a munkáját, ahogyan szerinte a legjobb.
Én mindent beleadtam.”
Chris Flanagan 2015 óta ír az FFT-be. @CFlanaganFFT
A 23 éves uruguayi középpályás elhozta azt az energiát a csapatba, amely Patrick Vieira távozása óta hiányzik.
Miért választottad tavaly az Arsenalt?
Ez a legjobb választás, óriási klub, világszerte vannak szurkolói. A drukkerek és mindenki más is nagyon kedvesen fogadott. Úgy érzem, egy család tagja lehetek itt.
Hogyan alkalmazkodtál a londoni élethez?
Hatalmas változás volt, mivel a Sampdoriából érkeztem. Genova egészen más város, sokkal kisebb, mint London, de hétről hétre egyre inkább otthon érzem magam. Amikor megérkeztem, megnéztük a főbb nevezetességeket, például a Buckingham Palotát, hogy egy kicsit oldódjak.
A szurkolók hamar megszerettek.
Igen, ez így van. Cserébe próbálok mindent beleadni, és emelni egy kicsit a csapaton. Remélem, sikerül egy kis minőséget hozzátennem.
Szerinted díjazzák, hogy kemény vagy?
Így is mondhatnánk. Megszoktam, hogy harcolok. Egészen fiatal koromban belém ültették, hogy vágyjak a sikerre. Az élet az áldozatokról szól, arról, hogy igyekszem minden pillanatban kihozni a legtöbbet, és közben bízni, hogy nincs felettem plafon.
Unai Emery is ezt a mentalitást követeli meg?
Az a fajta fickó, aki akkor értékel igazán, ha nagy erőket mozgatsz meg. Mindenben intenzív, és részt vesz a klub mindennapi munkájában. Vele és a stábjával sokkal több gólt szerezhetünk.
Legendás, hogy mennyi videót mutat nektek. Nem unod néha?
Érdemes végigcsinálni ezeket, mert így tudjuk, mit várhatunk. Minden modern edző nézet videókat a játékosaival, ebben ő sem más. Szeretné elkerülni azokat a problémákat, amelyeket az ellenfél okozhatna a meccs napján. Nagy segítségünkre van ezzel.
Mit vársz a következő idénytől?
A legfontosabb az, hogy amilyen hamar csak lehet, kerüljünk vissza a Bajnokok Ligájába. Az Európa-liga is fontos természetesen, de ez a klub mindig a legjelentősebb sorozatokban indult. Fontos az is, hogy a lehető legjobb játékosokat szerezzük meg. Mindent megteszünk, hogy visszajussunk a megérdemelt szintre, nemcsak magunk miatt, de azokért a szurkolókért is, akik megszenvedték az elmúlt időszakot. AM
Az Arsenal visszaesése azért is volt nagyon nyomasztó a szurkolók számára, mert közben a Tottenham megerősödött Mauricio Pochettino irányításával, és a Tottenham az Arsenal előtt végzett.
Eddig a pillanatig ezt még el lehetett viselni, főleg, hogy a Tottenham nem nyert semmit ez idő alatt. A rivális Ligakupa- vagy FA-kupa-győzelme kiverné a biztosítékot, de még ez is elviselhető lenne.
Viszont annak a lehetősége, hogy a Tottenham Hotspur esetleg megnyeri a Bajnokok Ligáját, elviselhetetlen aggodalmat okozott az Emirates háza táján. Úgy tűnt, sohasem telik el az idő az elődöntő és a döntő között. A lehetőség mindennap ott lebegett, és nem hagyott élni senkit.
A Spurs könnyen Észak-London vezető erejévé válhatott volna, míg az Arsenal címere sokkal tompábban ragyogna a külvilág szemében.
Szerencsére nem így történt. TS
Az elmúlt 18 hónap szürreálisan telt a szurkolók szemszögéből nézve. Arséne Wenger távozása volt a legnagyobb falat, de lelépett Ivan Gazidis és Sven Mislintat is, míg Per Mertesacker az akadémiánál vállalt feladatot. A menedzser és a háttérszemélyzet változása átalakította a klub technikai arculatát, és ez a játékosok szintjén is hatalmas változásokat hozott.
Vegyük csak a következőt: amikor alig két évvel ezelőtt kezdetét vette a 2017–18-as idény, a keretben ott volt Mertesacker, Gabriel, Kieran Gibbs, Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Jack Wilshere, Alexis Sánchez, Olivier Giroud, Francis Coquelin, Santi Cazorla, Danny Welbeck, Petr Cech és Aaron Ramsey. Ők összesen 2700 alkalommal léptek pályára a csapat mezében.
A jelenlegi keret olyan játékosokból áll, akiket még a szurkolók sem ismernek igazán, és akikért nem állnának ki, ha távoznának. Kialakulóban van egy új mag, de ehhez idő kell. Unai Emery megkérdőjelezhetetlen szakember, de nem a legszerethetőbb főnök, a csapatban pedig nincsenek kultikus hősök.
Ez egyedül Héctor Bellerínre nem igaz.
Emery érkezése után újra virágozni kezdett, mert az új menedzser nagy hangsúlyt fektetett a védelemre. Amikor januárban megsérült (miután adott öt sikeres gólpasszt a bajnokságban), az nagy pofon volt a taktikának. Mégis inkább a személyiségének köszönhető, hogy annyira megszerették őt a szurkolók. Bellerín tudatos, eredendően nagy önbizalmú fiatalember, elkötelezetten rajong a divat és a furcsa ruhák iránt, és ez különös karaktert kölcsönöz neki.
Elkötelezett vegán, és gyakran nyilvánul meg társadalmi kérdésekben, megszólalt már a klímaváltozás, az abortusz és a homofóbia ügyében. Ő a fény abban a csapatban, ahol a szurkolók még mindig fenntartásokkal kezelik a futballistákat. Különösen nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében, akik úgy tekintenek rá, hogy egyszer ő lesz majd a vezér. TS
Míg a menedzser nagy energiákat áraszt magából a kispadon, a csapatkapitány inkább higgadt tekintélyt a pályán.
Emlékezz vissza, mikor készült róla legutóbb fénykép. Ha olyan vagy, mint mi, valószínűleg úgy néztél, mint egy ártatlan kisgyermek, vagy esetleg egy véreskezű gyilkos. Netán mindkettő.
Laurent Koscielnynek nincsenek ilyen problémái. A vállak hátra, a mellkas előre, felsőtestén a ’80-as évek ihlette mez, és az Ágyúsok csapatkapitánya máris olyan tekintélyt áraszt magából, mint egy államférfi vagy egy ENSZ-diplomata.
A 33 éves veterán 2010 óta erősíti az észak-londoni klubot, és ő az a vezér, akire a csapatnak a legnagyobb szüksége van. Amióta Aaron Ramsey a Juventusba távozott, ő a legrégebben szolgálatot teljesítő labdarúgó az Arsenalban, és hidat képez Wenger, illetve Emery közt. Nagyon szenvedélyes, ha a klubja a téma.
„Mindenki nagyon sokat beszél az új Arsenalról az utóbbi időben, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy erre szükség van – fejtegeti. – Nem egy új klub alapításáról beszélünk, hanem a fejlődésről, az előbbre jutásról. Az egyesület marad, amilyen volt, a szurkolók szintén, míg a menedzserek és a játékosok jönnek-mennek. Nekünk nincs történelmünk, és ennek így is kell lennie. Azért vagyunk itt, hogy mindent beleadjunk.
Unai Emery friss fuvallatként érkezett a csapat élére, és azt hiszem, ez nagyon fontos változás volt. Nagyon tisztelem Wengert is, de az új menedzsernek van ötlete arról, a csapat miként védekezzen, miközben nyomást gyakorol.”
Sok minden történt azóta, hogy a spanyol szakember megjelent a csapat élén, de a leglátványosabb változás a dinamikában történt, és ezt nemcsak Koscielny, de mindenki észrevette.
„Ez határozottan így van, tényleg mindenkinek feltűnt – folytatja a francia futballista. – Éppen súlyos sérülésből lábadoztam, de láttam, hogy a többiek nagyon kemény fizikai munkát végeznek, hogy megfelelhessenek annak az intenzív, nyomásgyakorló játéknak, amelyet Emery elvár. Az edzéseken folyamatosan ott van a labda, mert azt akarja, hogy mi uraljuk a labdabirtoklást.
Minden egyes alkalommal ezt gyakoroljuk, hogy egyre jobban menjen, amit kíván tőlünk. Így a pályán is egyre nagyobb természetességgel tudjuk végrehajtani, amit kér.
Kedvelem a statisztikákat, és rendszeresen át is nézem őket. Ezekből látszik, hogy többet futunk, sprintelünk, mint korábban, és egyre magabiztosabbak vagyunk a meccseken is.”
Kulcsfontosságú a sikerhez a legendás videoelemzés, ami Emery mániája. A Valencia szélsője, Joaquín egyszer azt mondta, hogy rendszeresen elfogy a pattogatott kukoricája az ilyen alkalmak során.
„Igen, ezek valóban nagyon hosszúak – mosolyog Koscielny. – De a részletes elemzés, amely azt is megmutatja, hogy te milyen vagy, és azt is, hogy mit kell tudni az ellenfélről, a modern futball világában elengedhetetlen. Az elején tényleg nehéz, olyan sok új információ szakad ránk hétről hétre, de idővel ez az egész fokozatosan megtanulható. Nagyon szeretem.”
Az utolsó szavakat egy tinédzser lelkesedésével mondja ki.
„Sok mérkőzést nyertünk meg az első hat helyen álló csapatok ellen, muszáj lesz ugyanezt a lelkesedést és lelkületet hoznunk a teljes idény során – folytatja, miközben leveszi egyik lábát a másikról, és erősen arra koncentrál, amit mond. – Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy visszakerüljünk a Bajnokok Ligájába. Elengedhetetlen, hogy ez a csapat ott legyen.”
Hogy ez így legyen, Pierre-Emerick Aubameyang és Alexandre Lacazette fenn kell, hogy tartsa jó formáját. Mi már találkoztunk velük a nap folyamán, de vajon hogyan látják őket a csapattársak?
„Bárki láthatja a saját szemével: csodásan megértik egymást, és állandóan nevetnek – mondja Koscielny, és a pályára mutat, ahol a két jó barát éppen egymást szórakoztatja. – Nem számít, melyikük lövi a gólt, szerintem boldogabbak, ha az egyik gólpasszt adhat a másiknak. Lacazette átadott egy tizenegyest Aubának az előző idényben, mert azt akarta, hogy ő szerezzen gólt. Ha azt látod, hogy a két csatárod boldog, az neked is jót tesz. Tudjuk, hogy idényenként tizenöt-húsz gólt jegyezhetünk fel csak az ő nevük mellé, és az én munkámat hátul is sokkal könnyebbé teszik.”
Az előző évad nem úgy ért véget, ahogyan azt Koscielny, Emery és az Arsenal szerette volna, de a csapatkapitány biztos benne, hogy a fejlődés útján járnak.
„A következő biztosan jobban megy majd, különösen, ha jól sikerül néhány igazolás. Ez a klub képes versenybe szállni a bajnoki címért, és esélyes minden kiírásban, ahol elindul. Győztesek alkotják a csapatot, olyanok, akik nyerni akarnak.”
Mivel Koscielny majdnem egy évtizede van itt, tényleg megérdemelné, hogy valamit elhódítsanak. Ehhez ő maga is nagyban hozzájárulhat azzal a hidegvérrel, amely jellemzi.
„Az, hogy csapatkapitány vagy, nemcsak annyit tesz, hogy folyamatosan beszélsz, hanem azt is jelenti, hogy példával jársz elöl a pályán és azon kívül is. Nagyon keményen dolgoztam, hogy eljussak idáig. Tíz éve itt vagyok már, ilyen a hozzáállásom, ezt mutatom fel példának. Nem beszélek sokat, de ha mégis, úgy látom, odafigyelnek rám”.
Mások véleménye
Boyd Hilton, az Arsenal bérletese mondja el, mire lesz szükség az új idényben.
Az elmúlt idény méltatlan helyzetet hozott a mezek tekintetében, a szurkolók még nem is láttak ilyet. A hivatalos elhatározás szerint zöld dressznek kellett megszületnie sötétkék csíkokkal, és ez sokak szemét szúrta.
Ezek a színek határozottan nem passzolnak az Arsenal megszokott citromsárga idegenbeli dresszéhez, amelyet a szurkolók nagyon megszerettek.
Most, hogy ismét az Adidas gyártja a mezeket, mindenki rendkívül optimista, még sosem fogadtak ennyire jól egy márkát. Ez a gyártó a George Graham-sikerkorszak éveit idézi. Ekkor kezdtek el jönni az eredmények. Akkor mekkora lenne az öröm, ha visszahoznák a sárga idegenbeli mezt is?
Ebben a citromsárga felsőben emelte a magasba Michael Thomas 1989-ben a trófeát az Anfielden. Ebben nyert egymás után háromszor FA-kupát a csapat 1978 és 1980 között. Ezek kapcsán még ének is született. Az Adidas „banánpüré” dizájnja volt a legmerészebb, ami valaha is megszületett az Arsenal háza táján.
Fogalmazzunk úgy: soha többet zöldet!
Ha van olyan igazolás, amely igazán jól mutatja, hogy az elmúlt években mennyit hibázott az Arsenal a vásárlások terén, az Shkodran Mustafi esete, rá annyit költött a klubvezetőség, mint a Liverpool Mo Szalahra. A dolgok azonban megváltoztak, amikor a korábbi középpályás, Edu lett a technikai igazgató.
A klub szurkolóinak megkönnyebbülést jelent, hogy akad valaki, aki az ilyesfajta üzleteket köti. Edu Unai Emery, a klubigazgató Vinai Venkatshem és a futballigazgató Raul Sanllehi felügyeletével tevékenykedik, és biztos, hogy ez újfajta stabilitást eredményez majd.
Most, hogy a tulajdonos már száz százalékban Stan Kroenke, sohasem látott fontosságú lesz, hogy fiatal, harapni akaró lehetséges szupersztárokat keressenek, ne pedig ünnepelt figurákat.
Edu szemmel láthatóan meg is célozta első kiszemeltjét, a brazil tinédzsert, Gabriel Martinellit. A csatár az előző hónapban töltötte be a 18. életévét, és ez arra utal, hogy Edu pontosan tudja, hogyan kell ügyesen kihasználni a piacot. Az biztos, hogy minden talpraesettségre szükség lesz az igazolások terén.
Ainsley Maitland-Niles a mérkőzés embere volt az Európa-liga döntőjében. Legalábbis az első félidőben. Abban a 45 percben félelmetes gyorsasága és vállalkozókedve nagy problémákat okozott a Chelsea-nek, és ő volt a legveszedelmesebb ágyús támadó. A többiekhez hasonlóan aztán neki is másképp alakult a második félidő, de nincs olyan szurkoló, aki őt hibáztatná az elveszített döntőért.
Ő is az Arsenal ragyogó jövőjének letéteményese. A 21 éves akadémiai sztár termékeny támadó szélső, aki hátul is szolgálatot teljesített, amikor Héctor Bellerín megsérült. Maitland-Niles nem egyszerűen csak helyettesítette a spanyolt, hanem ő nyújtotta az egyik legkiszámíthatóbb teljesítményt is. Kőkeményen dolgozik, és olyan intelligens, hogy Tony Cascarino már ki is kiáltotta az új Gareth Bale-nek. Mindenképpen hízelgő dicséret ez, de a szurkolók pontosan tudják, mire is céloz Cascarino.
Mindenki abban reménykedik, hogy amikor Bellerín visszatér, Maitland-Nilest előrébb lehet tolni, és a szélen mindent megmutathat az angol U21-es válogatott, amit csak tud. Ha végül mégis hátul marad a szélső, akkor is nagyon meg kell becsülni. És akkor végre elfelejthetjük Bakit.
Mesut Özil alig járult hozzá valamivel a 2018–19-es idényhez, és az igazán kiemelkedő megmozdulásait meg lehet számolni egy… ujjon. Az az eset tavaly októberben történt a Leicester ellen, amikor része volt egy igazán nagy gólban.
Vannak, akik úgy érzik, Özilt egyszerűen csak senki sem érti meg igazán, mert néha annyira finom megoldásokkal él, hogy az az emberi szem számára nem is észrevehető. De tény: Özil formája egy ideje hanyatlik már.
Arséne Wenger annyira megörült annak, hogy egy világsztár van a csapatában, hogy hagyta, csináljon azt, amit csak jónak lát. Ez Emerynek alaposan feladta a leckét: hogyan integrálja az együttesbe Özilt, a nemtörődöm tízes játékost egy olyan korban, amikor a nagy riválisok már inkább szupergyors, nagyon erős szélső támadókkal operálnak? Bármi is történjék a nyáron, akár marad a klubnál, akár távozik, Emery reálisan látja a helyzetét, és ez inkább jó hír.
@boydhilton bérletes Arsenal-drukker, a Heat magazin munkatársa
Emile Smith Rowe
Ő az ékszer a jelenlegi keret koronáján. Cselez, helyzeteket teremt, és gólokat is szerez.
Reiss Nelson
Számos olyan hagyományos értéket hordoz magában a támadás terén, ami egykor megvolt a csapatban, de mostanra alig.
Joe Willock
Támadó nyolcas, aki előszeretettel érkezik késve a tizenhatoson belülre. Nem ismertünk egy ilyet, aki a Juventusba távozott?
Tyreece John-Jules
Welbeck lelépett, így John-Jules kerülhet a helyére a fedezetet nyújtó csatár szerepében.
Xavier Amaechi
Egy másik trükkös belső csatár. Már az ifiben is hírnevet szerzett magának a góljaival. TS
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
