Szöveg Andrew Murray Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
Mielőtt befejezhetnénk a Barcelona legendájának feltett kérdésünket a legnagyszerűbb gólját illetően, már félbe is szakít, és annyit mond: „Ó, igen!”. A Barcelonában játszott 767 hivatalos mérkőzésén 85 gólt vésett a neve mellé, de talán egyik sem sikerült úgy, ahogy a 2004. áprilisi El Clásicón a karaterúgásos-sarkazós emelése a Bernabéuban.
„Először is azt hittem, lesen vagyok, mert Ronaldinho túl későn vett észre – mondja nevetve. – Felnéztem a partjelző irányába, de mivel Raúl Bravo egyvonalban volt velem, minden rendben volt.”
Ahogyan a brazil átemelte a Real védőin a labdát, az már önmagában is világklasszis teljesítmény, de az sem semmi, ahogy Xavi szaladt a hatos irányába a zuhanó labdáért, 1–1-es eredménynél.
„Amikor Ronaldinho már passzolt – micsoda passz volt! –, még hátranéztem, vajon kijön-e Iker Casillas. Ha maradt volna a vonalon, nem lett volna gól, de ő úgy döntött, hogy rám mozdul. Minden tökéletesre sikerült.”
Xavi emelése elszállt Casillas felett, és Bravónak sem sikerült kikotornia, hiába próbálkozott kétségbeesetten. Így lett 2–1 a mérkőzés végeredménye.
„Nem mondanám, hogy ez a legjobb gólom, de mindenképpen a leglátványosabb, nem feltétlenül csak azért, mert ezzel nyertünk. Azért is, mert ezzel kezdődött a Barcelona menetelése. A találkozó visszaadta a hitünket, bár nem nyertük meg a bajnokságot abban az idényben.” (A Barcelona második lett a Valencia mögött.)
Valóban óriási lelkesedés lett úrrá a katalánokon, a következő idényt már hozták is, és akkor mutatkozott be náluk egy fiatal srác, akit Lionel Messinek hívtak.
Vele vajon mi lehet…?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. februári számában.)
