Szöveg Richard Edwards; Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
München, 2006. június 9.: a világbajnokság nyitó meccse. A hatodik percben Philipp Lahm már szerez is egy gólt, ami eséllyel indulhat a vb gólja címért, messziről a kapufára ível, és onnan megy be a labda. De a 87. percben, szédületes játék (és gyenge védekezés) után 3–2-es német vezetésnél Lahm gólját túlszárnyalja egy csapattársa. Torsten Frings mindent elmesél.
„Nagyon különleges pillanat volt ez nekem, otthon játszottunk vébét. A nyitó meccsre mindannyian nagyon készültünk, nemcsak a pályán, hanem a lelátón is. Rajtunk kívül a szurkolók is nagyon izgultak. Mi pedig tudtuk, hogy jól kell kezdenünk.
Tisztán emlékszem a gólra. Bastian Schweinsteiger átjátszotta nekem a labdát, volt időm ráfutni, és rögtön belőni. Amint belerúgtam, éreztem, hogy jó helyre megy. Aztán felnéztem, és láttam, ahogy elrepül a Costa Rica-i kapus mellett, be a hálóba. A tömeg megőrült a kapu mögött.
Edzésen gyakoroltuk ezt a helyzetet, és középpályásként mindig fejlesztettem góllövőtudásomat is. Így azt hiszem, az edzésen szerzett rutint tudtam kombinálni a lövés erejével. Olyan simán rúgtam be, ahogy azelőtt és az óta soha.
Számunkra ez álomrajt volt a vébén. De egészen másképp is alakulhattak volna a dolgok, különösen, amikor Costa Rica kiegyenlített az első gól után, és még bele tudott szólni a játékba. Az, hogy az én gólom három perccel a vége előtt született, végképp kikészítette őket.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában.)
