Interjú Felipe Rocha Illusztráció German Aczel
Sylvinho a londoni csapatnál töltött első idénye alatt csak egyszer talált be, de a 2000–01-es időszak első három meccsén már háromszor volt eredményes, köztük a legemlékezetesebb gólt a fiatal Tomás Rosicky és társai által képviselt Sparta Praha ellen szerezte.
„Az a vicc, hogy az egész akció alatt azon voltam, hogy találjak valakit, akinek passzolhatok – mondja Sylvinho nevetve. – De nem volt üres játékos a láthatáron, így magam oldottam meg a problémát. Amint megkaptam a labdát, hirtelen irányt váltottam. Aztán minden arról szólt, hogy meglógjak a védők elől, egészen addig, amíg a labda a hálóba nem került.”
Kétségtelenül sok munkája volt, amíg meg nem szerezte a találkozó egyetlen gólját. A balhátvéd a tizenhatos szélén kaparintotta meg a labdát, miközben mindkét oldalról védők vették körül. A házigazdák nem érezték eléggé veszélyesnek a szituációt, de Sylvinhónak csak nyolc labdaérintésre volt szüksége, hogy átvegye, bolondot csináljon a Sparta teljes védelméből, majd elegánsan átemeljen a kapus felett. Az már csak hab volt a tortán, hogy a labda először a kapufát találta el, majd a kétségbeesve ügyeskedő Pavel Novotny orra előtt csorgott át a gólvonalon.
„Ilyesmivel csak az próbálkozik, akinek túl sok az önbizalma – teszi hozzá Sylvinho. – Én épp így éreztem magam. Az előző meccsen a Chelsea-nek is rúgtam egy nagyszerű gólt, ezért mérhetetlenül optimista voltam.”
Igaza volt: a rangos derbiken szerzett gólok jót tesznek a játékosok önértékelésének. Egy héttel korábban az Arsenal első brazilja kései egyenlítő góllal ajándékozta meg a Stamford Bridge közönségét. Csavarodó labdája elérhetetlen volt Carlo Cudicini számára.
„Nehéz eldönteni, melyik a szebb gól – mondja a 44 éves brazil. – Az biztos, hogy a Chelsea ellenit nehezebb volt összehozni, de talán a másik kissé látványosabbra sikerült. Köszönöm az érdeklődést.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi számában.)
