Szöveg Victor Zaferson Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Ez volt az első Peruban rendezett Copa América, és a házigazdák nyitó meccse borzasztóan alakult egészen addig, amíg Roberto Palacios és az ő bal lába be nem szállt a játékba.
Brazília és Argentína mellett Perut tartották a torna fő esélyesének, ugyanakkor a Bolívia elleni nyitó meccsen 2–0-s hátrányban küzdöttek Limában, amikor Paulo Autuori szövetségi kapitány beállította Palacios középpályást.
A most 43 éves játékos így emlékszik: „A mérkőzés előtt az edző azt mondta, hogy nyernünk kell, ezért három csatárral kezdjük a meccset, de ha változtatni kell, akkor én fogok felmenni”.
Így is történt, Palacios Nolberto Solano helyén mutatkozott be, és Peru hamarosan találatot szerzett büntetőből Claudio Pizarrónak köszönhetően. Később, négy perccel a játékidő vége előtt Palacioshoz pattant a labda a zsúfolt tizenhatoson kívül. Mivel háttal állt a kapunak, ezért a feje fölött és két bolíviai mellett átemelte a labdát, majd egy újabb pöccintéssel egy harmadik védőt is megbolondított, mielőtt hatalmas bombát küldött volna a bal felső sarokba.
Palacios úgy véli, édesapja, Jesús üzenete kellett ahhoz, hogy a gól megszülessen. „Apám mindig azt mondta, hogy mindkét lábamat használnom kell, én pedig ötéves korom óta gyakoroltam a falnak rúgva a labdát órákon át. Lőttem is néhány szép gólt a bal lábammal, így végül megtérült az erőfeszítés.”
Később az argentin Carlos Tévez gólja kiütötte a házigazdákat a negyeddöntőkből, de Palacios találata beírta a középpályás nevét a perui válogatott történelmébe.
„Sajnos nem nyertük meg a Copa Américát, de a nézők nem felejtették el a gólomat, ami miatt nagyon boldog vagyok!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. júliusi számában.)
