Szöveg Ben Welch I Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Ahogy a 2001–02-es Premier League a hajrához közelített, az Arsenal az Aston Villával találta szembe magát március közepén. Ahhoz, hogy tartani tudják a lépést a Manchester Uniteddal, el kellett hozniuk a három pontot. Edu révén meg is szerezték a vezetést, de Robert Pires góljáig senki sem nyugodhatott meg.
Pires kezdetben nehezen alkalmazkodott a Premier League támasztotta követelményekhez, miután 2000-ben megérkezett Marseille-ből. Az idény után azonban – mintha csak Neo megfejtette volna a Mátrix kódját – felvette a tempót.
„Ez volt az egyik legszebb gól, amit az Arsenal mezében lőttem – magyarázza Pires. – Freddie Ljungbergtől kaptam egy hosszú passzt, és az első labdaérintéskor nagyon biztató érzés kerített hatalmába.”
Ljungberg keresztlabdája esetlenül pattant meg az Aston Villa sáros gyepén, de a francia játékos pont jó iramban érkezett nyomában George Boatenggel. Az Arsenal 7-ese ekkor átemelte a labdát a holland feje felett, így már csak Peter Schmeichel kapus képezhetett akadályt előtte. A következő labdaérintésével már hanyagul át is pöccintette a labdát a 190 centiméter magas kapus felett, aki öt méterre állt a gólvonaltól, de csak a szemével követhette, ahogy a labda a hálóban landolt.
„Amikor a Boateng felett átemeltem a labdát, éreztem, hogy ebből a helyzetből akár gól is születhet – emlékszik Pires. – És utána megleptem Schmeichelt is, aki nem számított rá, hogy őt is hasonló trükkel fogom átverni. Rögtön az Arsenal szurkolóihoz rohantam, hogy megünnepeljem ezt a különleges pillanatot. Sok fontos gólt szereztem a pályafutásom során, de ha csak a technikai szempontokat nézzük, akkor ez a legjobb gólom.”
Habár hat nappal a gyönyörű gól után egy szörnyű térdsérülés miatt félbeszakadt Pires idénye, később őt nevezték az Év Játékosa díjra, az Arsenal pedig magasba emelhette a Premier League trófeáját és az FA-kupát is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. júliusi lapszámában.)
