Ez minden idők egyik legikonikusabb angol gólja, és szerencsére Michael Owen minden századmásodpercét fel tudja idézni. „Beleégett az emlékezetembe” – nevet az egykori csatár.
Interjú Chris Flanagan Illusztráció German Aczel
Owen mindössze 18 éves volt, amikor Saint-Étienne-ben labdát szerzett a félpályánál, és briliáns góljával előnyhöz juttatta az angol válogatottat. „David Beckham passzolt hozzám, de mivel én a saját kapunk felé néztem, fogalmam sem volt, mi van az ellenfél térfelén – magyarázza az azóta szakértővé lett labdarúgó az FFT-nek.
Külsővel levettem a labdát, és rögtön magam mögött hagytam az engem fogó játékost. Aztán a következő argentint kerestem, de úgy tűnt, hogy mérföldekre van tőlem. Néhány perccel korábban tizenegyest harcoltam ki, az ellenfél pedig hátrányba került. Minden erőmet összegyűjtve rohamra indultam, és közben arra gondoltam, hogy most nagy eséllyel gólt lőhetek.
A védő álló helyzetből indult felém, így tudtam, hogy az lesz a legjobb, ha elpöccintem mellette a labdát. Aztán megláttam Scholest közeledni a szemem sarkából, gondoltam, nem hagyom, hogy ellopja a labdámat. A kimozduló kapus miatt a felső sarokba céloztam. Amikor láttam, hogy a labda a hálóban kötött ki, teljes eufória vett erőt rajtam.”
Owen nem szokott gyakran leülni, hogy a góljáról készült felvételt nézze, ugyanakkor nem panaszkodik, ha valaki lejátssza neki a videót.
„A fiaim gyakran rákeresnek a YouTube-on, aztán megdicsérnek, hogy jól csináltam. Ennek a gólnak köszönhetem, hogy megismert a világ. Még Pelé is emlegette, amikor találkoztunk. Ez tényleg életem gólja volt!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. februári számában.)
