Szöveg Uli Hesse Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Az esemény (a legfontosabb klubmérkőzés) és az ellenfél (a világ legjobb csapata), valamint a pimaszság tette Lars Ricken 27 méteres ívelését a BL egyik legragyogóbb góljává, amivel a Dortmund biztossá tette a kupagyőzelmet.
Az akkor csak 20 éves Ricken 16 másodperce volt a pályán, amikor első látványos labdaérintésével 3–1-re módosította az állást, kivégezve a Juventust. Ösztönös és spontán mozdulat volt… vagy mégse?
„Hetven perce figyeltem a játékot a kispadról – idézi fel Ricken az eseményeket –, és észrevettem, hogy Angelo Peruzzi folyamatosan kint állt. Heiko Herrlich csapattársamhoz fordultam, és azt mondtam, hogy ha pályára lépek, az első dolgom lesz kapura lőni, nem számít, hogy honnan. Elméletben egyszerű, kivitelezni nehezebb volt. Tízből kilenc próbálkozás nem sikerült volna. De az enyém bejött. Erről szólnak a nagy meccsek!”
Ricken gólja ráadásul sorsszerű is volt. „Nem örültem, amikor Ottmar Hitzfeld közölte, hogy nem leszek kezdő – emlékszik –, de tudtam, a csapat összeállítása az ő erőssége, és a meccs előtti napon szólt, hogy van esélyem csereként bekerülni. Így hát fel voltam tüzelve annak ellenére, hogy a padon ültem.”
Az is segített, hogy a fiatal játékos már szerzett életbevágóan fontos gólt. „Én rúgtam a győztes gólt Auxerre-ben és idegenben a Manchester United ellen az elődöntőben.”
Minden készen állt. Húsz perccel a vége előtt Ricken száma jelent meg a kijelzőn. „Ricken lép a pályára – jelentette be egy német rádióriporter –, ő szerzi majd a harmadik gólt, legalábbis reméljük.” És így is történt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. februári számában.)
