Szöveg Martin Langer Illusztráció German Aczel Szöveg Huw Davies Fordítás Bodnár Zalán
Tekintve, hogy 83 meccsen 25 gólt szerzett a paraguayi válogatottban, és szerepelt két világbajnokságon is, mondhatjuk, hogy José Saturnino Cardozo Otazú a La Albirroja történetének legnagyobb játékosa. Hosszú pályafutása során játszott a paraguayi Olimpiában, a svájci St. Gallenben és az argentin San Lorenzóban is.
Legemlékezetesebb gólját azonban a mexikói bajnokságban szerezte, amikor a Toluca játékosaként kergette őrületbe az América védőit. Elindult a bal szélen, hopp, átugrott egy-két becsúszó védőt, mint egy nyuszi, kipasszolgatták a védőket, és mélyről érkezve befejezte az akciót. „Kaptam egy labdát Vicente Sáncheztől, mélyen a saját térfelünkön, és elkezdtem futni előre – emlékszik vissza Cardozo. – Magam mögött hagytam két védőt, majd miután visszakaptam a labdát Sinhától, Rafael Garcíát futtattam, és a végén már csak bele kellett érnem a keresztlabdába.” Ez az egyik legszebb gól a mexikói futball történetében, és a Toluca szurkolói sohasem felejtik el. „Még ma is gyakran előfordul, hogy ismeretlenek leszólítanak az utcán, és mutatják, hogy a telefonjukban megvan a gólom. Az Américával nagy a rivalizálás. Ez különösen emlékezetes
meccs volt, mert hat nullára nyertünk, és mesterhármast szereztem. De egyébként is mindig jól játszottam ellenük.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júliusi számában.)
