Interjú Clemente Lisi Illusztráció German Aczel Fordítás Bodor Balázs
Javier Zanettit a következetességéről és hosszú pályafutásáról ismerjük – de hogy a fantasztikus gólokról? Nem annyira. Az Internél töltött 19 idénye alatt a „Traktor” csupán 21 gólt rúgott az összes sorozatban, és ebből az utóbbi tizenegy idényben csak négyet.
De 1996-ban Roy Hodgson keze alatt, Paul Ince mellett játszva 1–0-s győzelmet ért a Verona ellen egy olyan egyéni akciója, ami honfitársának, Diego Maradonának is becsületére vált volna.
„Sok szép emlékem van az Internél, és a Verona elleni gólom volt a legjobb, amit ezekben a színekben szereztem, sőt valószínűleg egész életemben is – mondja Zanetti az FFT-nek. – Nem mindennap adódik alkalom, hogy ennyit tudj futni a labdával, hogy leküzdj néhány védőt, és belődd.
Emlékszem, a felezővonal környékén került hozzám a labda. Egyszer csak felnéztem, és nem láttam senkit a csapatból magam körül. Nem is gondolkoztam rajta, csak fogtam a labdát, és vittem. Mindig jól kezeltem a labdát, és szerettem előremenni vele, ha volt rá lehetőségem. Akkor vágtáztam, mint egy versenyló, és csak mentem tovább. Miután leküzdöttem három védőt, eldöntöttem, hogy megpróbálom. Erősen rúgtam el, magasan a rövid kapufa mellé, és bement. Mindez nagyon gyorsan történt. Csak akkor tudatosult bennem, milyen éles szögből volt, és hogy csak öt perc volt már hátra a meccsből, amikor visszanéztem.
Kemény meccs volt, mint a Verona ellen általában, mert a drukkereik az egész játék alatt inzultáltak minket.
Sokat jelentett az a gól nekünk, azzal nyertünk. Emlékszem, a Verona játékosai kezet ráztak velünk a végén, és a hazai drukkerek pénzérmékkel dobáltak minket, amint bekocogtunk az öltözőbe!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. októberi számában.)
