1974. június 30.
Brazília 2
Argentína 1
„E találkozó miatt kiestünk a németországi világbajnokságról, nem volt túl jó a legnagyobb riválisunktól kikapni. Játszottam, de lecseréltek. Jó csapattal álltunk ki, a brazilok azonban nagyon erőteljesen futballoztak. Mindössze tizenkilenc évesen minden nagyon újszerűnek hatott! Éppen csak átigazoltam az Institutótól a Rosario Centralba. Találkoztam az Európában szereplő argentin légiósokkal, nem is nagyon tudtam, kik ők. De sok barátot és tapasztalatot szereztem.”
1978. június 2.
Argentína 2
Magyarország 1
„Remek győzelem hazai vébénk csoportkörében (középső kép – a szerk). Gólt nem szereztem a magyarok ellen, de mindegyik találatból alaposan kivettem a részem, és elkezdtük érezni, hogy jól sülhet el számunkra a világbajnokság. Többször lőttem kapura, de vagy a kapufát találtam el, vagy egy védő blokkolt. Leopoldo Luque gólja, az első gólunk az én szabadrúgásom után született. Nem voltam nyugtalan, amiért nem lőttem gólt; annál inkább az ellenfelek, amiért egyre jobban teljesítettünk, és nyertük a meccseket. Magabiztosan játszottunk, hatalmas összetartás volt akkoriban az argentin táborban.”
1978. június 14.
Argentína 2
Lengyelország 0
„Ezen a meccsen szereztem első világbajnoki góljaimat, amivel hatalmas tehertől szabadultam meg. Nagyon felszabadító volt. Az első egy fejes volt a híres lengyel kapus, Jan Tomaszewski mellett. Nagyon jól emlékszem rá, mert nem szereztem túl sok gólt fejesből. Hatalmas helyzetet hagytam ki Tomaszewskivel szemben néhány évvel korábban egy barátságos meccsen, így esélyem adódott a visszavágásra. Nagy gól volt, ami önbizalmat adott nekem a következő összecsapásokra.”
1978. június 25.
Argentína 3
Hollandia 1
„Egy világbajnoki döntő előtt semmi mást nem lehet látni, csak pénztárgépszalagokat; tipikus Argentína! Emlékszem, eleinte szenvedtünk. Kapusunk, El Pato (A Kacsa – a szerk.), vagyis Fillol négy nagy helyzetben hárított, ami után visszajöttünk a meccsbe. Később gólt lőttem (nagy kép – a szerk.). Bevittem a labdát a büntetőterületre, majd amikor Jan Jongbloed kijött, ballal belepöcköltem. A labda alatta gurult a hálóba. Ki kellett élveznem az öröm ízét, bár nem sok idő van gondolkodni egy vébédöntőben. A második gól nem volt annyira nehéz. Hamarabb értem oda a cipőm orrával, mint a védők. Nem volt túl szép, de a leghátborzongatóbb gól, amit valaha szereztem.”
1979. június 30.
Valencia 2
Real Madrid 0
„Ez a Király-kupa-döntő a legemlékezetesebb spanyol meccsem. A Real az ezt megelőző két idény bajnokaként nagyon erős csapattal állt ki. Én szereztem vezetést az első félidőben, egy remek góllal: kicseleztem egy védőt, és éles szögből lőttem. A Madrid feljött a folytatásban, de kihagyott egy büntetőt. Az utolsó percben újabb gólt értem el. Csodálatos volt. A meccset Madridban az Atlético pályáján rendezték, de rengeteg Valencia-zászló lobogott mindenütt, szinte otthon éreztem magam. Remek volt a visszatérés Valenciába (jobb oldali kép – a szerk.), mindenki boldogan fogadott minket.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. májusi számában.)
