Interjú Caio Carrieri
Portuguesa–Vasco 3–3
1995. szeptember 3., Brazil Serie a
„Lőttem egy hatalmas bombagólt ezen a mérkőzésen. a saját térfelemről indulva cseleztem ki két ellenfelet, és a tizenhatoson kívülről vágtam a felső sarokba a labdát. Nagyon fontos gól volt, még csak huszonegy éves voltam, de külföldön is felfigyeltek rám. Ráadásul a mozdulat nagyon hasonlított példaképemére, Denerére, aki szintén a Portuguesa és a brazil válogatott játékosa volt. Így már érthető, miért fontos ez a mérkőzés.”
Brazília–Bolívia 3–1
1997. június 29., Copa América-döntő
„Nagyon jelentős siker, mert fiatal voltam, huszonkét éves, és csapatunkban csupa nagy név volt, például Ronaldo, Cafu, Roberto Carlos, Denílson és Dunga. Nehéz tornának számított a földrajzi magasság miatt, de így is hét nullra vertük meg Perut. a döntőben egy óra volt hátra, egy egynél álltam be. Ronaldo betalált a hetvenkilencedik percben, majd én szereztem a harmadik gólunkat. Nagy szükség volt erre ahhoz, hogy tagja maradjak a válogatottnak az 1998-as világbajnokságig.”
Brazília–Ghána 3–0
2006. június 27., világbajnokság, nyolcaddöntő
„Nem nyertük meg ezt a vébét, ennek ellenére a németországi torna nagyon fontos volt az életemben. Nekem személyesen a Ghána elleni mérkőzés számít a legkülönlegesebbnek. Jól játszottam, én szereztem a harmadik gólunkat, és a mérkőzés legjobbja lettem. Gyermekkori álmom vált valóra. Sajnos a negyeddöntőben kikaptunk Franciaországtól, de sokan mondták, hogy én voltam a legjobb brazil a tornán. Végül tényleg én lettem az egyetlen, aki bekerült közülünk a vébé válogatottjába.”
Palmeiras–Santos 2–1
2015. december 2., Brazil Kupa-döntő
„Nagy esemény volt, amikor a Palmeiras 2016-ban megszerezte a bajnoki címet, mert az már hosszú ideje nem jött össze, én pedig negyvenkét esztendős voltam, ami igazán ritka. Azzal bosszantottam a fiatal csapattársaimat, hogy húszévesen könnyű bajnokságot nyerni. a 2015-ös kupasiker viszont még inkább figyelemre méltó. Én voltam a csapatkapitány, és az volt az első idényem a klubban. Közben megvertünk néhány nagyon erős csapatot, az Internacionalt, a Cruzeirót, a Fluminensét és a Santost is. Az utóbbi együttes ellen az első mérkőzést egy nullra elveszítettük, a másodikat kettő egyre megnyertük, tizenegyesekkel dőlt el a párharc. Kapusunk, Fernando Prass lőtte be a győztes gólt, de előtte ki is védett egyet. Hősies küzdelem volt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi lapszámában.)
