Interjú Charlie Skillen Fordítás Kovács Gergely
1985. augusztus 28., Ajax – PSV 2-4
„Ez volt Johan Cruyff első éve az Ajax edzőjeként. Egész nyáron az folyt mindenhonnan, hogy a Cruyff-féle Ajax a legjobb ebben, a legjobb abban, és a legjobb amabban is, és biztosan lenyomják a PSV-t. Ehhez képest az otthonukban kalapáltuk el őket. Abban az idényben mi nyertük a bajnokságot, és ehhez ez a meccs is nagyon kellett, nem csak azért emlékszem rá szívesen, mert két gólt szereztem.”
1988. június 25., Hollandia – Szovjetunió 2-0
„Az 1988-as Eb döntője valami hihetetlen volt. A kőkemény felkészülési munka után kibuggyantak az érzelmek. A holland foci nagy ünnepe volt ez: sokszor közel jártunk ahhoz, hogy nyerjünk valamit, most összejött. A generációnk összeérett. Tudom, mindenki ezt mondja, de Marco van Basten gólja volt a legcsodálatosabb találat, amit eddig életemben láttam. Százmilliószor ellőhetné ugyanígy, de nem menne be.”
1989. május 24., Steaua Bukarest – AC Milan 0-4
„Az 1989-es BEK-döntőben minden egyszerre volt jelen, ami azt a bizonyos hatalmas Milant jellemezte. Elképesztőek voltunk! Nem tudnám megmondani, hogy minden idők legnagyobb csapatáról van-e szó, hiszen itt a mai Barcelona és az egykori Ajax is versenybe száll, de nagyon keményen dolgoztunk, és mindent meg akartunk nyerni. Silvio Berlusconi mindig mellettünk állt. A következő évben a Benfica ellen is nyertünk, de az már nem volt annyira különleges.”
1993. október 31., Sampdoria – AC Milan 3-2
„Csodás időszakot töltöttem a Sampdoriában. Sose lőttem még annyi gólt. Tizenhatot egy idényben! Ezen a meccsen őszinte gerjedelmet éreztem, hogy lenyomjuk a Milant. Sohasem kaptam esélyt arra, hogy három egymást követő meccsen pályára lépjek, mindig azt kaptam a fejemhez, hogy üvegből van a térdem. Aztán a Sampdoriánál minden mérkőzésen játszhattam, és elkalapáltuk a Milant. Én szereztem a győztes gólt. A milánóiak egyértelműen érezhették, hogy nem volt igazuk, le is igazoltak újfent. Életem legnagyobb hibája volt, hogy visszamentem.”
1997. április 13., Wimbledon – Chelsea 0-3
„Abban az idényben elhódítottuk az FA-kupát. A negyedik körben a Liverpoolt négy kettőre győztük le, a félidőben még ők vezettek kettő nullára. A szünetben ültem az öltözőben, és újságot olvastam. Mindenki azt kérdezgette riadtan, mi folyik itt. Azt feleltem: »Nézzétek, sokkal jobbak vagyunk, mindenki tudja, mit kell tennie«. Az elődöntő menedzseri pályám egyik legemlékezetesebb pillanata. Tudtam, hogy a Wimbledon halálra akar rémiszteni bennünket. Mindegyik játékosomat egyenként fogadtam, megöleltem, és kérdezgettem őket, például így: »Helló, Vinnie, hogy vagy, cimbora? És a feleséged?«. Szét is csaptuk őket.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. novemberi számában.)
