Interjú Andy Greeves
Swansea–Hull 4–2
2003. május 3., Division Three
„Úgy futottunk neki ennek a mérkőzésnek, hogy meg kell vernünk a Hullt, ha szeretnénk bent maradni a Football League-ben. A játékosok mind tisztában voltak azzal, hányan veszítik el az állásukat, ha kikapunk, és mit szólnak majd a szurkolók. Ez a mérkőzés minden érzelmet megmozgatott. Kettő egyes hátrányba kerültünk, ma is emlékszem, hogy miközben Michael Howard elvégzett egy bedobást, potyogtak a könnyei, mert benne volt az egyik kapott gólunkban. Végül felálltunk, és James Thomas mesterhármasával túléltük. Itt kezdődött a következő évtized, amelyben a csapat újra meg újra feljutott, az élvonalba került, és Ligakupát is nyert.”
Manchester City–Wigan 0–1
2013. május 11., FA-kupa-döntő
„Hihetetlen érzés volt, hogy eljutottunk egy nagyobb kupadöntőbe, amelyet a Wembleyben játszottunk, és olyan csapat ellen léphettünk pályára, amelyik egy évvel korábban megnyerte a bajnokságot. A Manchester City volt a mérkőzés egyértelmű esélyese, és amikor borul a papírforma, még édesebb a győzelem. A hosszabbításban szereztünk gólt, varázslatos nap volt. Az FA-kupa fináléja mindig különleges esemény, már gyerekkoromban is néztük a spanyol televízióban. Egész életemben büszke leszek rá, hogy részese lehettem.”
Manchester United–Everton 0–1
2013. december 4., Premier League
„Edző vagyok, és különleges örömömre szolgál, amikor olyan győzelem születik, amelyikre senki sem számít. A Swansea menedzsere voltam 2009-ben, és az FA-kupában legyőztük a Portsmouth-t kettő nullra, mi több, lefociztuk őket. Az ellenfél a Premier League-ben játszott, és a kupa címvédője volt, a Swansea viszont a Championshipben harcolt. A Wigannél dolgoztam, amikor végre megvertünk valakit az élről, ez volt a Chelsea, aztán elbántunk a Liverpoollal és az Arsenallal is. Majd jött ez a csodás alkalom a Manchester United otthonában, amelynek során Bryan Oviedo kései góljával nyertünk. Huszonegy év után először győzött az Everton az Old Traffordon.”
Belgium–Anglia 2–0
2018. július 14., világbajnokság
„Életem legnagyobb élménye volt, amikor kettő egyre legyőztük a brazil válogatottat a negyeddöntőben. Azért választottam mégis a bronzmeccset, mert ezzel az eredménnyel a miénk lett minden idők legeredményesebb belga válogatottja. A mai napig sokan hivatkoznak az 1986-os csapatra, amelynek része volt Jan Ceulemans és Enzo Scifo is, és ők a negyedikek lettek Mexikóban. Ez azt jelenti, a mostani tehetséges generáció eggyel tovább lépett.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
