Uniao Sao Joao–Coritiba 1–0
1992. március 25., Brazil Serie B
„Egy hónappal korábban mutatkoztam be a brazil válogatottban az Egyesült Államok ellen. Mindössze tizennyolc éves voltam, és minden nagyon gyorsan történt. Nem semmi, hogy Sao Paulo állam kicsi csapatából, az Unai Sao Joaóból értem el ezt. Tizenhárom éves korom óta játszottam ott, ezért nagyon sokat jelentett nekem, hogy az utolsó idényemben a csapat visszajutott a Serie A-ba. Talán nem jöhetett volna össze, ha ezen a napon nem lövök egy gólt. Pokoli meleg volt, mégis megvertük a Coritibát, és az élvonalba kerültünk. Továbbléptem a Palmeirasba, és hamarosan Roy Hodgson Interében találtam magam.”
Juventus–Real Madrid 0–1
1998. május 20., Bajnokok Ligája-döntő
„Ha egyetlen pillanatot kellene kiemelnem a Realban töltött időszakomból, ez volna az. Az a legviccesebb, hogy egyikünk sem tudott aludni előző éjjel, hajnali négyig voltunk ébren a szálloda halljában. Beszélgettünk, sztorizgattunk. Régóta nem nyertük már meg a Bajnokok Ligáját, és a Juventust tartották esélyesebbnek. De még azzal együtt is, hogy tapasztalatlan csapat voltunk, sikerült túllépnünk ezeken, és visszavezettük a Real Madridot Európa csúcsára. Örökké emlékezni fogok arra az amszterdami estére.”
Real Madrid–Barcelona 3–0
2000. február 26., La Liga
„Ez volt az első gólom el Clásicón a Barcelona ellen, és természetesen szabadrúgásból született! Harminc méterről elbombáztam a labdát, és Francesc Arnau nem tudta megfogni. Néhány évvel később hallottam, hogy azt mondja, ezen a találaton fordult meg a pályafutása, mert Louis van Gaal nem számított rá többet. Sajnálatos módon azóta meg is halt. Mindenki számára emlékezetes mérkőzés volt. Nagyon motivált voltam, előtte azt mondtam az újságíróknak, hogy ezúttal jobb lesz, ha maga Luís Figo fog engem. Merész kijelentés volt, de működött. Addig nem produkáltam valami jól a Barcelona ellen.”
Brazília–Kína 4–0
2002. június 8., világbajnokság
„Ha gólt szerzel a vébén, az nagyjából olyan, mintha megnyerted volna a tornát. Pontosan ezt éreztem Kína ellen 2002-ben. El tudjátok képzelni, milyen az, amikor több millió szurkoló ünnepel? Nagyon büszke voltam. Nem tudtam elrejteni a mosolyom, amikor Juninho és Denílson odajöttek gratulálni. Szerintem a kapus nem is látta a labdát. Nagy várakozások közepette mentünk el a tornára, nem engedhettük meg magunknak, hogy 1998 után ismét döntőbe jussunk, és veszítsünk. Ez volt a nagy esély, hogy jóvátegyük a hibánkat, amelyet Franciaország ellen vétettünk. Szerintem nincsenek is szavak arra, hogy sikerült elérnünk a célunkat. Nagyon magasra tettük a lécet másoknak is, a mai napig mi vagyunk a legutóbbi brazil válogatott, amelyik világbajnok lett.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. februári számában.)
