Interjú Chris Flanagan
Tottenham–Chelsea 2–1
1967. május 20., FA-kupa-döntő
„Ha olyan szerencsém volt, hogy találtam egy tévékészüléket, már gyerekkoromban, Írországban is néztem az FA-kupa mérkőzéseit. Ezért az első ilyen sikerem különösen sokat jelentett. Talán többet is tehettem volna a Chelsea gólja ellen, de amikor visszanézem, az is látszik, hogy volt néhány briliáns védésem az elején.”
Tottenham–Leeds 4–2
1975. április 28., First Division
„Óriási este volt: muszáj volt megvernünk a Leedset, hogy a First Divisionben maradjunk. Ez volt az idény utolsó mérkőzése, hétfő este játszottunk a White Hart Lane-en, és nem akartam olyan csapat része lenni, amelyik a nagy Tottenham Hotspurt a másodosztályba juttatja. A Leeds néhány héttel később BEK-döntőt játszott, úgyhogy ez a győzelem legalább olyan sokat ért a szememben, mint bármelyik kupasiker.”
Spanyolország–Észak-Írország 0–1
1982. június 25., világbajnokság
„A nyolcvanas évek elején volt néhány felejthetetlen esténk az északír válogatottal, odahaza és idegenben is megvertük Németországot, és már nagyon régóta vártunk rá, hogy kijussunk végre egy világbajnokságra. Ezért volt nagyon örömteli, hogy ott lehettünk az 1982-es spanyolországi vébén, és megvertük a házigazdát. Gerry Armstrong betalált, mi pedig megúsztuk gól nélkül, hiába állították ki Mal Donaghyt harminc perccel a vége előtt.”
Anglia–Észak-Írország 0–0
1985. november 13., vb-selejtező
„Az utolsó meccsem a Wembleyben. Egy pont kellett, hogy kijussunk az 1986-os vb-re, és a pálya fele fagyos volt. A levegőben szállva kellett hárítanom Glenn Hoddle lövését, majd Kerry Dixon fejesét. Alan McDonald ott állt a gólvonalon, mert azt hitte, nem kapom el. Én pedig azt gondoltam, hogy majd ő intézi, de végül sikerült kitolnom. Ekkor negyvenéves voltam, már a Tottenham tartalékcsapatában játszottam, mégis hat egymást követő mérkőzésen nem kaptam gólt a válogatottban. Franciaország ellen sem.”
Észak-Írország–Brazília 0–3
1986. június 12., világbajnokság
„Már csak két mérkőzés hiányzott ahhoz, hogy meglegyen az 1100, és a legutolsót végül Brazília ellen játszottam a világbajnokságon, a negyvenegyedik születésnapomon. Ennél jobb nem is lehetett volna. Pályára léptem Mexikó ellen az Aztecában 1966-ban, húsz évvel később pedig visszatértem, és a születésnapomon befejeztem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
