1985. december 14.
Arsenal 2
Liverpool 0
„Don Howe a Port Vale-be küldött kölcsönbe, mindössze néhány nappal a mérkőzést megelőzően, mégis visszavártak, mert Tony Woodcock és Paul Mariner megsérült. Ez volt az első alkalom, hogy hívtak a csapatba, úgyhogy izgultam, különösen, mikor azt olvastam az újság címoldalán, hogy debütálni fogok. El is vittek a Highburybe, és tényleg kezdő voltam. Huszonöt perc elteltével betaláltam, nyertünk, és egész idényre a klubnál maradhattam.”
1986. május 25.
Izland 1
Írország 2
„Az első válogatott mérkőzésem. Nagyon élénken él bennem a kezdőrúgás: egy fiatal izlandi hölgy, a Miss Universe és én együtt rúgtuk el a labdát. Azt hiszem, ez volt a legjobb labdaérintésem azon a meccsen. Gondoltam, a lánnyal a szerencsém is elmegy. De hál’ istennek Jack Charlton bízott bennem.”
1987. március 1.
Tottenham 1
Arsenal 2
Az első érmemet akkor nyertem, amikor 1987-ben elvertük a Liverpoolt a Ligakupa-döntőben, de a Spurs elleni elődöntő jobb volt. Az első meccsen egy nullára vertek bennünket, és a visszavágón is ennyire vezettek a félidőben. A félidőben bemondták, hol vehetik meg a Tottenham játékosai a jegyeket a döntőre. Kettő egyre nyertünk, és egy gólt én lőttem. A rájátszást szintén kettő egyre nyertük meg.”
1990. június 21.
Írország 1
Hollandia 1
„Nagy idők voltak, elhittük, hogy a legnagyobbakkal is versenyezhetünk. Komoly esélyt jelentett nekem a kilencvenes világbajnokság, és a gólommal jutottunk tovább a csoportból. Szép időket töltöttem a válogatottban, és ez volt az ugródeszka.
1991. április 20.
Manchester City 2
Derby 1
Volt egy emelésem, ezzel vezettünk, de a kapusunkat, Tony Cotont leküldték az első félidőben, és én álltam be helyette. Először kivédtem a büntetőt, majd az azt követő szögletnél legyűrtem Mick Harfordot és Mark Wrightot, és elcsíptem a labdát. Ez váltotta a ki a közönség legnagyobb elismerését.”
1998. május 25.
Charlton 4
Sunderland 4
„Szörnyen indult az idény, de végül a harmadik helyen végeztünk, és játszhattunk a feljutásért. Sokan emlékeznek a halálosan izgalmas meccsre, amelyen a Charlton végül tizenegyesekkel vert meg bennünket. Ennek ellenére fontos nap volt ez nekünk. Különlegeset alkottunk, volt valami az öltöző légkörében, amit még ma is érzünk, ha találkozunk. Aztán visszatértünk a szünetről, és parádés idényt nyomtunk le: rekordot jelentő százöt ponttal zártuk a Division One-t, és a rákövetkező évben feljutottunk a Premier League-be.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júniusi számában.)
.
