FC Köln–B. Mönchengladbach 1–0
2004. január 31., Bundesliga
„Otthon mutatkoztam be a Bundesligában a Hamburg ellen, tizennyolc éves voltam. Az első gólom fejesből született a Hansa Rostock ellen. Nehéz elfelejteni az ilyesmit. Viszont néhány hónappal később számomra egészen különleges meccset játszottunk a Borussia Mönchengladbach ellen, én szereztem az egyetlen, egyben győztes gólt. Éppen akkor nyitott meg a felújított RheinEnergieStadion. Az egyik első gól az enyém volt benne. Azokban az években minden új volt még nekem. Nagyon élveztem minden egyes mérkőzést és edzést, a meccseket idegenben, valamint a szállodákat. Mindig is Köln volt az otthonom, és mindig az is marad. Lehet, hogy egyszer még ott fogok játszani, ki tudja?
Németország–Lengyelország 2–0
2008. június 8., Európa-bajnokság
„Nehéz, érzelmes mérkőzés volt. A német és a lengyel sajtó is velem foglalkozott előtte, ezzel nagy nyomás alá helyeztek. Sok lengyel szurkoló érkezett. Nem állítanám, hogy szokványos mérkőzés volt, hiszen Lengyelországban születtem, de próbáltam csak a játékra koncentrálni. Végül két gólt szereztem, és nyertünk. Nem ünnepeltem, de profi vagyok, azt tettem, amit tennem kellett. Minden más esetben Lengyelországnak drukkolok. Előtte és utána eluralkodtak rajtam az érzelmek, de kilencven percen át Németországért fociztam.”
Tottenham–Arsenal 0–1
2014. március 16., Premier League
„Az észak-londoni rangadó mindig is különleges volt. Erre a meccsre azért emlékszem különösen, mert készült egy híres fénykép, a fotós azt a pillanatot kapta el, amikor kimentem a szurkolóinkhoz ünnepelni. Jó kép, mert csodálatos pillanat volt. Nagyon élveztem az Arsenalban töltött időt és a szurkolókkal kialakult kapcsolatot. Nem nyertünk bajnokságot, de egymás után kétszer emeltük a magasba az FA-kupát; csodálatos élmény volt. Ha egyszer visszavonulok, kijárok majd meccset nézni az Emiratesbe.”
Németország–Argentína 1–0 (h. u.)
2014. július 13., világbajnoki döntő
„A legszebb pillanat? Amikor a kezembe fogtam a világbajnoki serleget. Ehhez az érzéshez semmi sem hasonlítható. Gyerekkoromban láttam a tévében a trófeát, és álmodoztam róla. Aztán egyszer csak ott volt nálam, és már senki sem vehette el. Nem minket tartottak esélyesnek azon a tornán, de aztán hét egyre vertük meg a brazilokat az elődöntőben. A döntőben ennek ellenére is nagyon nehéz volt, az elején nem voltunk a helyzet magaslatán, és Gonzalo Higuaín kihagyott egy hatalmas helyzetet. Szerencsénk volt aznap, de a futball már csak ilyen. Erre a részére már senki sem emlékszik. A 2010-es vébén a legerősebb csapatként álltunk ki, mégis kikaptunk egy nullra a spanyoloktól. Négy évvel később a szerencse hozzánk pártolt a Maracanában.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)
