Interjú Szilágyi László
ZTE–MTK 0–1
1992. március 14., NB I
„Életem első NB I-es mérkőzését sohasem felejtem el. A meccs hetében szólt az edzőnk, Mihalecz István, hogy a felnőttekkel készüljek, majd benevezett a keretbe, és a második félidőben be is álltam az MTK ellen. Annyira fel voltam pörögve, hogy egyszer becsúsztam a saját csapattársamnak. Fujsz Feri rám szólt: »Figyelj, Kicsi, én veled vagyok!«. Ha találkozunk, mindig szóba hozza azt a történetet.”
Horvátország–Magyarország 4–1
1996. április 10., barátságos meccs
„Még én is meglepődtem, amikor Csank János jelezte, hogy betesz a kezdőcsapatba a Sukerrel felálló horvát válogatott ellen. Fiatal voltam, huszonegy éves, végigjártam a szamárlétrát az utánpótlás-válogatottaknál, de a felnőtt az más. Az a pályafutás csúcsa. A második félidőben lecseréltek, és ha az eredményt vesszük, nem volt sok sikerélményünk, mégis ez volt nekem a nagybetűs meccs, amikor először magamra húzhattam a címeres mezt. Nem sok embernek adatik ez meg. Nekem még huszonkétszer volt benne részem.”
Japán–Magyarország 3–2
1996. július 25., olimpiai csoportmeccs
„Egy életre megtanultam az atlantai olimpián, hogy csak akkor van vége a mérkőzésnek, ha a játékvezető hármat fúj a sípjába. Addig nem. Kár, hogy ezt a saját példámon kellett megtanulnom. Ahhoz képest, hogy vereséget szenvedtünk, szépen helytálltunk Nigéria és Brazília ellen, ezek után Japán legyőzése könnyű feladatnak, sétagaloppnak tűnt. Kétszer is vezettünk a harmadik csoportmérkőzésen, de a vége előtt nem sokkal két percen belül kaptunk két gólt, és azzal pont nélkül búcsúztunk. Sajnáltam, mert sokkal több volt abban a generációban. Dunai Antallal, az akkori edzőnkkel a mai napig jóban vagyok, remek fazon, és Vincze Ottóval is kifejezetten baráti a kapcsolatom. A Fradiban Simon Tibivel voltam jóban.”
Ferencváros–Újpest 1–0
1999. április 17., NB I
„Futballoztam Bordeaux-ban is, megfordultam később Svájcban és Belgiumban, de olyan fanatizmussal sehol sem találkoztam, mint amilyet az FTC–Újpest meccseken tapasztaltam. Magával ragadott a Fradi-szellem az Üllői úton, szerintem csak az tudja, hogy milyen érzelmek, indulatok szabadulnak fel egy ilyen magas hőfokú rangadón, aki valaha átélt ilyet. Nekem volt szerencsém. Egy nullára nyertünk, valami leírhatatlan hangulat uralkodott a stadionban, öröm volt ilyen légkörben futballozni. Szívesen emlékszem még egy Germinal Ekeren–Charleroi mérkőzésre is, amikor szintén remek volt a hangulat.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. szeptemberi számában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
