1985. április 17.
Ausztria-Magyarország 0–3
„Elképesztő hangulatú meccs volt, ezen jutottunk ki a mexikói világbajnokságra. Az első gólnál a szélről indultam, a védőmet egy lövőcsellel elküldtem, megtoltam a labdát, és belsővel, ahogyan szoktam, a rövid sarokba passzoltam, a másodiknál pedig Nyilasi Tibi kipattanó fejesére csaptam le, és közelről a kapuba küldtem a labdát. Rengeteg magyar volt Bécsben, nagy kár, hogy ma már csak a középkorosztály, no meg a még idősebbek láttak ilyen magyar futballsikereket.”
1986. június 2.
Szovjetunió–Magyarország 6–0
„Valami borzasztó volt, a Himnuszt még végig sem énekeltük, a ruszkik máris két góllal vezettek, csak lézengtünk a pályán, alig találkoztunk a labdával. Nem véletlen, hogy mondtam is a meccs után az újságíróknak: akár hiszik, akár nem, én is játszottam. Szomorú, de ezzel a vereséggel, pontosabban a vébétől való búcsúval le is zárult egy korszak a magyar futballban. A csapat szétesett, azóta sem sikerült kijutnia Magyarországnak egyetlen világversenyre sem. Már huszonöt éve…”
1987. augusztus 19.
MTK–Tatabánya 1–6
„Bajnokesélyesek voltunk, ragyogó csapat futballozott Tatabányán, Kiss Imre, Szalma, Csapó, P. Nagy, Plotár, Vincze, no meg én is. Külön öröm, hogy az első fordulók egyikében éppen a címvédő, Verebes József vezette MTK-t sikerült ilyen különbséggel megvernünk idegenben, de ezen a meccsen minden összejött. Én két góllal járultam hozzá a győzelemhez, a Népsport 10-es osztályzattal honorálta a teljesítményemet. Kár, hogy az akkori Honvédot, a maga tizenkét válogatottjával nem tudtuk megelőzni, de az ezüstérem is szép eredmény volt”
1991. szeptember 25.
Szovjetunió–-Magyarország 2–2
„Minden válogatott meccs rendkívül fontos és emlékezetes, de a Luzsnyikiben pontot rabolni, ráadásul Európa-bajnoki selejtezőn, különösen értékes eredménynek számított. Én rúgtam mindkét gólunkat, az elsőt Détári Döme precíz labdájából, de ez nem csoda, hiszen az ifitől kezdve egy csapatban futballoztunk, ha háttal állt, akkor is tudtam, hová fogja tenni a labdát, nagyon éreztük egymást. A másodikat meg Szalma Józsi óriási bedobása után szereztem, a Bányászban volt módunk ezt is begyakorolni.”
1995. május 7.
Feyenoord–PSV Eindhoven 3–2
„Rotterdamban ma is emlegetik az egyik feyenoordos meccsemet, csereként álltam be 1–2-nél, amikor éppen büntetőhöz jutottunk. Bekocogtam, berúgtam, aztán a győztes gólt is, és hatalmas ünneplést kaptam cserébe. A Hollandiában töltött hat évem alatt egyetlen tizenegyest sem hibáztam, nem véletlenül gyakoroltam őket Kiss Imrével a tatabányai edzések után, vérre menő fogadások mellett, éveken át. Nekem amúgy is bejött a légiósélet, Cipruson az APOEL-lel is mindent megnyertünk, és a nagy rangadókon ott is rendre betaláltam, 1996-ban még a gólkirályi cím is az enyém lett.”
Szöveg L. Pap István
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júniusi számában.)
