„ÉLŐBEN LÁTTAM KATZIRZ BÉLÁT, AKI TÉNYLEG OLYAN HATALMAS VOLT A KAPUBAN, AHOGYAN MÁSOK MONDTÁK”
1983. február 6.
PMSC–Nagykanizsa 2–1
„Tizenhat éves voltam, lelkesen készültem a nagykanizsai ifikkel és a felnőttekkel, amikor Madár Gábor, az első csapat edzője szólt, hogy engem is elvisz Pécsre. Tagja lettem az utazó keretnek, ugyan csak egy barátságos, felkészülési mérkőzés jutott nekem, mégis hatalmas élményt jelentett bemutatkozni a nagyok között. Élőben láttam Katzirz Bélát, aki tényleg olyan hatalmas volt a kapuban, ahogyan mások mondták. Körülbelül harminc percet kaptam, kikaptunk kettő egyre, de én inkább arra emlékszem, hogy micsoda élmény volt bemutatkozni a felnőttek között.”
1984. május 25.
Magyarország–Csehszlovákia 3–0
„Még Nagykanizsára kaptam a meghívót az U18-as válogatottba, amellyel kiválóan játszottunk az Európa-bajnokságon. Szinte minden mérkőzésen szórakoztatóan futballoztunk. A bemutatkozó meccsünkön a csehszlovákokat győztük le Orovecz Gyuri két és Kovács Kálmán egy góljával.”
1984. szeptember 1.
Ferencváros–Szeged 4–1
„Végigjátszottam az első bajnoki mérkőzést a Ferencváros színeiben. Teljesült az álmom, sok csapat hívott az ifi Eb előtt, de a Fradi hívását fogadtam el, mert gyerekkorom óta az Üllői úton akartam játszani. Az első meccsemen telt ház előtt, fantasztikus hangulatban győztük le a Szegedet.”
1986. szeptember 9.
Norvégia–Magyarország 0–0
„Az oslói Ulleval-stadionban játszottam életem első válogatott mérkőzését. Nem sokkal a mexikói világbajnokság után Komora Imre váltotta Mezey Györgyöt, és tőle érkezett a meghívó. Végigjátszottam a kilencven percet, igyekeztem helyt állni.”
1992. június 20.
Diósgyőr–Ferencváros 0–2
„Az előző évben megnyertük a Magyar Kupát a Nyilasi-féle csapattal, 1992-ben pedig bajnoki címet ünnepelhettünk Diósgyőrben. Wukovics Laci két góljával győztünk, ami utána történt, azt nehezen tudom elfelejteni. Szinte lépésben haladt a buszunk Budapest felé, minden faluban integettek a szurkolók, előttünk, mögöttünk egy kilométeres kocsisor, emiatt csak későn értünk haza. Aztán kezdődött az ünneplés!”
1995. november 1.
Ferencváros–Real Madrid 1–1
„Fantasztikus mérkőzés volt, az egész csapat kiválóan játszott. Szerintem ha egy kicsit rutinosabbak vagyunk, talán megnyerhettük volna a meccset. Azelőtt nem gondoltam, hogy ennek ekkora jelentősége van, de a Real ellen éreztem először, hogy mennyit számít a rutin. Albert Flóri szerezte a vezető gólunkat, majd Raúl egyenlített.”
Fotók: Kristóf Lajos
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. decemberi számában.)
