1991. október 30.
Magyarország 0
Norvégia 0
„Duplán is emlékezetes mérkőzés volt a norvégok elleni Európa-bajnoki selejtező. Életem első válogatottsága, ráadásul hazai pályán, Szombathelyen, a Rohonci úton. Amikor Glázer Róbert húsz perccel a vége előtt becserélt, már hosszú percek óta skandálta a nevemet a szombathelyi közönség, és hiába volt rettenetesen hideg, ennél szívet melengetőbb bemutatkozásról nem is álmodhat az ember.”
1993. június 19.
Diósgyőr 1
Kispest-Honvéd 5
„Amikor a Haladásból Kispestre igazoltam, nem csöppentem ismeretlen közegbe, hiszen a válogatottból szinte már mindenkit ismertem. Rögtön az első honvédos évemben aranyérmet ünnepelhettünk, Diósgyőrben lettünk bajnokok, végül is ezért szerződtem a fővárosba, a bajnoki cím utólag is igazolta a döntésemet. De Kispestről lettem gólkirály és az Év játékosa is, azaz az itt töltött három év pontosan megfelelt a várakozásaimnak.”
1997. október 29.
Magyarország 1
Jugoszlávia 7
„Szörnyű emlék, és nemcsak nekem, de mindenkinek, játékosnak, kapitánynak és szurkolónak egyaránt. A világbajnoki pótselejtezőt az Üllői úton a hatvankettedik percig, hat nulláig a kispadról néztem végig, de ez a tehetetlenség miatt talán még borzasztóbbá tette az egészet. Az sem vigasztalt, hogy az egyetlen gólunkat végül én szereztem, csúnyán kikaptunk, kiestünk, ki hitte volna, hogy az ezt követő másfél évtizedben még a pótselejtezőkig sem jut a magyar labdarúgás.”
1998. március 25.
Ausztria 2
Magyarország 3
„Mivel ez volt az egyetlen alkalom a válogatottban, hogy egynél több gólt szereztem, természetesen mind a mai napig rendkívül emlékezetes meccs. Rengeteg új fiú volt a keretben, az atlantai olimpiai csapat nagy része, de Király Gabi is itt volt először válogatott, és többek között az én két gólommal vertük meg Ausztriát az Ernst Happel Stadionban. Bicskei Bertalan második kapitányi korszakának első válogatott meccsén, amint az ott töltött tíz év alatt mindig, ebben a válogatottban is remekül éreztem magam.”
2005. május 14.
MTK 0
Kaposvár 0
„Pályafutásom egyik legszebb napja volt, amikor ötszáztizenegy meccsel megdöntöttem az első osztályú szereplés örökrekordját. Abban az évben jöttem vissza Szombathelyről az MTK-ba, már csak kiegészítő ember voltam az ifjak között, de a klubban igencsak megadták a módját az ünneplésnek. Aznap egymást érték a meglepetések, a kezdőrúgást a fiaim végezhették el, tűzijátékot rendeztek a tiszteletemre, és este még egy meglepetéspartiba is belecsöppentem. Mint mindenhol, emberileg itt is ragyogó társaságba kerültem, legfeljebb amiatt lehet bennem pici hiányérzet, hogy a mindenkori hosszú távú szerződéseim meghiúsították a külföldre igazolásomat. Pedig a Kaiserslautern, a Rapid vagy a Roda is hívott, sőt spanyol ajánlatom is volt.”
Szöveg L. Pap István
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. januári számában.)
